Rész

 1     I|         Riumin, hogy át ne vegye a szót.~– Aminek ahány aulja van,
 2     I|           pénzért, se ütleggel egy szót ki nem vehetsz belőlük.
 3     I|          összejön, alig vált három szót, már vihog. Sőt messziről
 4     I|            a panaszkodó szájában a szót, bárd alá hajtja a dacoló
 5     I|        legelőször és legutoljára e szót.~– Emberek! Orosz alattvalók! –
 6     I|         titeket! Soha senkinek egy szót sem mondok el abból, amit
 7     I|  szempilláit.~S Riumin megtanult – szót fogadni a rabnőjének.~
 8     I|   harcoshoz súgott titokban nehány szót, s aztán, hogy lecsendesedett
 9     I|     halállal játszó férfiak.~Azt a szót, hogy Nachali ghirai haláláért
10    II|  megsugdosott Riuminnak.~A sugdosó szót, az egymást kereső pillantásokat
11    II|          kínzás, amivel egy emberi szót ki lehessen belőle csikarni.
12    II|            az: elragadni az emberi szót örökre! Megkötni a nyelvet,
13    II| fellobbanjon az ellen, aki még egy szót kiejt az ajkán; minden állat,
14    II|          az örök némaságból kitörő szót:~– Igen! Igen! Igen! – Az
15    II| bezszlovecsninek nem szabad emberi szót kimondani…~Ott várt a sztaroszta
16   SAM|          főszertartásmester nehány szót váltott a hölgykörben álló
17   SAM|         beleugrani a csizmába. Egy szót sem szólt többet; szaladt
18   SAM|            övet, s ipának az adott szót, hogy adósai ne maradjanak
19   SAM|          szegény kínaiak maguk egy szót sem tudtak, s azzal úgy
20   SAM|       téglatea finom italát, hanem szót emelni mind nem mertek Dundukov
21   SAM|            mind a kettő ugyanazt a szót mondta.~Talapór khán szemei