Rész

 1     I|        még azt is bajba keveri.~Riumint átfutotta a düh, fejébe
 2     I|       másik percben horkolt.~De Riumint soká nem engedték elaludni
 3     I|  betanultad – biztatá Mczhetisz Riumint –, csak egy hiányzik még
 4     I|         A sztaroszta háza, hova Riumint és útitársát vezették, egész
 5     I|     öltözetben járult a házhoz, Riumint és társát közrevéve, kik
 6     I|     szemeivel aggódva vizsgálta Riumint, hogy mereszti az előtte
 7     I|          Virradat felé elnyomta Riumint az álom. A múlt éjjeli virrasztás
 8     I|     asztalfőre ültette a ghirai Riumint és rabnőjét. A férfit maga
 9     I|       osztozzál a birtokaimban.~Riumint megdöbbenté ez a szó. Természetes
10     I|         galgárok pedig most már Riumint nagyobbra becsülték, mint
11     I|     vitéze fehér kucsmát visel.~Riumint meglepte az új csapat megjelenése,
12    II|      építkezési rendje meglepte Riumint, még inkább a lakosok viselete,
13    II|        mint kezeseket kötelezte Riumint és Izménét az Udi tartományban
14    II|    oldala mellől eltávozhatni s Riumint fölkeresni.~Oleg az arcáról
15    II|        át a trónterembe vezette Riumint. Ott megállítá őt a trón
16    II|        szűk kőlépcsőn levezette Riumint.~A lépcsőgádor egy sziklába
17    II|    Végre egy állványhoz vezette Riumint a királynő, melyen a nyers
18    II|      III. Leverte az az egy szó~Riumint úgy leverte az az egy szó,
19    II| reszketve mondá:~– Hívjátok ide Riumint! Miért nincs ő már itten?~
20    II|         Asszonyai, kik elmentek Riumint keresni, azzal a szóval
21    II|        erre az utakat – biztatá Riumint a szerető leány. – Apámmal