Rész

 1     I|      kallót magára hagyták, s az örök folyam azóta folyvást hajtja
 2    II|       neme a gázvilágításnak. Ez örök fény mellett látta Riumin
 3    II|    egymásra halmozva ragyogni az örök érceket.~Végre egy állványhoz
 4    II|       csikarni. Férfia, asszonya örök hallgatást fogad, amit rettenetesebb
 5    II|          ezt az életet; hanem az örök életet! Magát a mennyországot,
 6    II|        Magát a mennyországot, az örök üdvösséget! A lelkedet magát.~–
 7    II| moralcsikokénál is kegyetlenebb. Örök némaságot fogadnak, s azt
 8    II|      föld olyan szegletébe, ahol örök hallgatás van, ahol nem
 9    II|         Riumin kegyetlenül. – Az örök életedet kívántam áldozatul.~
10    II|  kerülnek, még ott is megtartják örök komolyságukat; a szultáni
11    II|   bosszúálló elementumokat és az örök kárhozatot, s karjait a
12    II|         körül fonva, folytatá az örök némaságból kitörő szót:~–
13   SAM|          pihenjen a visszatorlás örök harca, és a nép szívéből
14   SAM|         elválaszthatlan múzsának örök társul. A nép Te Deumot
15   SAM|    feldíszítve. Ritka eset, hogy örök társnője is ne maradjon
16   SAM|       útra egyetlen hitvesét, az örök hűségű Kherimantát, aki
17   SAM|          ellenállásért elítélték örök kényszerfogságra a szibériai
18   SAM|          telegára, amelyiknek őt örök fogságba kellett szállítani,
19   SAM|         a neve tamul nyelven az „örök hallgatás országa”; mongol
20   SAM|       hitt hegyszakadékon át az „örök hallgatás országába”, az
21   SAM|          nagy vándor horda az ő „örök béke uradalmán” keresztül