Rész

 1     I|                              II. Mczhetisz, az osszet kalauz~Mire Riumin
 2     I|   kérdezé Riumin az osszettől.~– Mczhetisz.~– Furcsa!~– Biz az osszet
 3     I|    akarlak, mindig trüsszentsek? Mczhetisz!~– Amire én viszont mindig
 4     I|     mondá az osszet.~– Hallod-e, Mczhetisz – szólt Riumin szigorú tekintettel. –
 5     I|        alacsonyabb?~Úgy történt. Mczhetisz felvette Riumin levetett
 6     I|         a völgybe jutnunk – mond Mczhetisz. – Ott emberi telep van,
 7     I|        meghódolt osszetek – súgá Mczhetisz a nép élén álló, hosszú
 8     I|     beszéltek.~A falu véne, akit Mczhetisz „prófétának” tisztelt meg,
 9     I|       volt az ágy birkabőrökből. Mczhetisz amint levetette magát a
10     I|          hogy mi az ott? – mondá Mczhetisz Riuminnak. – A cserkeszek
11     I|     remekül betanultad – biztatá Mczhetisz Riumint –, csak egy hiányzik
12     I|   megtudjuk, ha odafönn leszünk.~Mczhetisz előreindult a sziklába vágott
13     I|   estebéd elkészítéséhez láttak: Mczhetisz előhúzta a tarisznyából
14     I|      tartá begörbített ujjaival.~Mczhetisz inte a szemöldeivel Riuminnak.
15     I|     karöltve.~– Ott van! – szólt Mczhetisz, az odúra mutatva. – Már
16     I| imádkozott minden ember, úgyhogy Mczhetisz mindig elaludt alatta.~Riuminnak
17     I|     Másnap reggel azt mondá neki Mczhetisz:~– Ma beavatnak minket a
18     I|       már nem kísérte az éneket. Mczhetisz fújta egyedül hozzá a csimpolyát,
19     I|     legyen, előhúzta a kebeléből Mczhetisz azt a moszkvai színlapot,
20     I|         leány a fegyvert, melyet Mczhetisz hagyott rá örökben, arcához
21    II|         Ha valaki meghozta volna Mczhetisz végrendeletét, amit az Veljaminoffnak