Rész

 1     I|   összerezzent.~– Jó barátom – felelt ezután nyugodtan.~– Ön szokott
 2     I|       az osszet.~– Egy ukáz! – felelt a kozák, tisztelegve az
 3     I| kindzsálját markába kapva.~Nem felelt senki: megint csendesség
 4     I|   osszet.~A nyomorult nyafogva felelt:~– Mert az én uram haragszik
 5     I|     hangon.~– Teveled semmit – felelt hidegen a sztaroszta. –
 6     I|   romok közül más ló nyerítése felelt. Azok már ismerősök voltak.~–
 7     I|    mellét, s kevély szóval így felelt vissza:~– Tudd meg, ghirai,
 8     I|     Riuminnak.~– Pedig tudom – felelt Riumin, s azzal lovagjai
 9     I|       a támadó!~Csengli ghirai felelt, ellenfelére mutatva.~–
10     I|  lélekjelenlétét. Ő is latinul felelt a királynőnek.~– Ha kémeid
11    II|        arcát.~A leány sóhajtva felelt:~– A királynő azt mondta,
12    II|  repeső várakozással.~– Nem! – felelt Riumin, s marasztaló szorítással
13    II|   lelkedet magát.~– Tied az! – felelt a leány. – Bizony mondom,
14    II|     miatt aggódva.~– Még nem – felelt rá Riumin.~És Alzahira a
15    II|         Az éjféli látogató nem felelt.~Riumin másodszor és harmadszor
16    II|        itt vannak?~A leány nem felelt rá semmit.~– Istenem! Hiszen
17   SAM| hercegnő komoly elhatározással felelt a felkérésre, s elfogadta
18   SAM|       ti nagyon jól tudjátok – felelt az öcs.~Erre a bátya kihúzta
19   SAM| síkjain legelő mének nyerítése felelt üdvözletül.~A régi haza,
20   SAM|       Talapór khán csak annyit felelt, hogy „jól van”.~Csendes
21   SAM|       Láma reszketve, suttogva felelt.~– Visszamentek a pusztába,