Rész

 1     I|           meg a bányában. Biz, ez nehéz sors. De utóbb ezt is csak
 2     I|          mármost így átöltözötten nehéz innen kimenni – mondá Riumin. –
 3     I|        Hanem a völgyet elérni már nehéz föladat volt. Az út szándékosan
 4     I|        Középen ült a próféta, egy nehéz tölgyfa asztal mellett. (
 5     I|          hogy az első kortytól is nehéz lett már a feje. Lábai nem
 6     I| sztaroszta kezében volt egy nagy, nehéz bárd.~Riumin balsejtelemtől
 7     I|           volt, mint mikor valaki nehéz álmokat lát, s álmában sejtelme
 8     I|        akart kelni, de a feje oly nehéz volt, és a karjai mintha
 9     I|       volt. A lég fülledt volt és nehéz; a nap forrón sütött, milliárd
10     I|     fizetés nélkül megszabadult a nehéz adósságtól, a népének a
11    II|       újakat kellene építeni, ami nehéz munka lenne, s ha a védőnek
12    II|       istenségnek; és azután nagy nehéz aranygöröngyök a maguk fölséges
13    II|     darócköpenyen azt a mellfojtó nehéz szagot, amit magába vesz
14    II|         az ólombányában dolgozik, nehéz csákánnyal vágva a követ,
15   SAM|       együtt. S a hős fegyverzete nehéz! A „magister” diadalát nem
16   SAM|        nem vesztett valamit, amit nehéz visszaszerezni.~S ha még
17   SAM|     uszályos öltöny karmazsinszín nehéz selyem, az alatt egy rövidebb
18   SAM|       pecsenyének is felséges. De nehéz megejteni, mert szilaj,
19   SAM|          koporsóját leemelni, oly nehéz volt. Ugyan jól járt Zikohór,