Rész

 1     I| országodat elvenni”. – De Tamara királyné lóra ülteté a kartuli asszonyokat,
 2     I|         az ösvénybe.~– Ez Tamara királyné vára – mondá az osszet Riuminnak.~–
 3     I|          azt hallom, hogy Tamara királyné vára – viszonzá Riumin.~–
 4     I|          egy ilyen vár. S Tamara királyné várától sokan visszatértek
 5     I|         úton senki. Talán Tamara királyné óta sem. Annak pedig háromezer
 6     I|        az az Alzahira?~– Az udii királyné.~– Ellenség vagy jó barát?~–
 7     I|           Ezek rendes katonák.~A királyné öltözete nem volt különböző
 8     I|     Nincs igazad – szólt közbe a királyné. – Nachali nyílt harcban
 9     I|        fizetni.~– Igen – szólt a királyné –, de azt kívánja, hogy
10     I|            csitítá őket Alzahira királyné. – Több vérnek nem szabad
11     I|         Jöjjetek elém! – szólt a királyné Riuminnak és Izménének.
12     I|     erőltetett arcára, s midőn a királyné némán inte neki a kezével,
13     I|       vezére én vagyok, nevem…~A királyné eléje vágott:~– A neved
14    II|        rég tudta azt már, hogy a királyné búsongva gondol arra a napra,
15    II|         Izméne alkalmat talált a királyné oldala mellől eltávozhatni
16    II|         mint amilyenekkel Tamara királyné küzdött. Én ismerem, mert
17    II|          melynek hármas zárját a királyné felnyitá, s a feltárult
18    II|        valakihez fordulva, aki a királyné jobbján áll.~És nem reszketett