Rész

 1     I|        láttunk egy embert se közülök többet. Megbíztuk e feladattal
 2     I|              te viszed el, akár más; többet a maga kútforrásához vissza
 3     I|             olyan jólesik.~– Adj még többet! – lihegé.~S ennek úgy örült
 4     I|         Lefeküdtem, és nem kelek föl többet. Ha meghalok, arra kérlek,
 5     I|           ökröt hozzá, hogy nem kell többet vándorolnod aulról aulra.~(
 6     I|             Riumin nem beszélt erről többet a ghirainak.~Az esteli lakománál
 7     I|       akaratából, hogy sohase kívánt többet eléjük kerülni.~– Szelim
 8    II|             dicsszomjú vagyok; minél többet szenvedsz, annál nagyobb
 9    II|           elátkozza magát, hogy soha többet egy szó az ajkain ki nem
10    II|      emberekkel. S a királynő sokkal többet tudott az orosz raszkolnikok
11    II| virágképekkel, hogy nem nézhetett ki többet rajta. Akkor még jobban
12    II|            emberéből nem vitt vissza többet Anapába kétezernél, a többit
13   SAM|             hogy az ő keze csakugyan többet tud, mint ő maga: tud oroszul
14   SAM|         csizmába. Egy szót sem szólt többet; szaladt Cseremikoff után.
15   SAM|              emberhúsba belekóstolt, többet aztán mással nem is akar
16   SAM|           világról semmit sem tudtak többet, akkor az egyedül maradt
17   SAM|        Cseremikoffot aztán nem látta többet; hanem Dundukov ott maradt