Rész

 1     I|       Riumin indulatosan. – Az én szegény atyámat. – A hang elszorult
 2     I|        Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő anyám; akinek
 3     I|         el a nekem szánt összeget szegény atyámnak, hogy nyomorát
 4     I|     folyvást rémítve morgásával a szegény leányt, ki jelenlététől
 5     I|          Riuminra és a leányra.~A szegény gyermek összezsugorodva
 6     I|        önmagával akarta eltakarni szegény, meggyalázott testét.~Riumin
 7     I|         jóindulatú fejedelme; egy szegény árva leány, akinek a fejedelem
 8    II|         is szokás az, hogy ha egy szegény leánynak a vőlegénye gazdag
 9    II|     gazdag menyasszonyra talál, a szegény leány akkor kolostorba megy.
10   SAM|        szeretni azt az ő kicsiny, szegény hazáját! Minő lelkesedéssel
11   SAM| restelltük is egy kicsit; – olyan szegény atyafiság, nekünk, nagyuraknak!):
12   SAM|           Hát itten ki cincog?”~A szegény kalevainok azért, hogy a
13   SAM|        gyermekeket beoltsák.~Ha a szegény embereknél fölösleges leánykákat
14   SAM|          tesz semmit. Ehhez még a szegény rab se közeledjék üres kézzel. –
15   SAM|     növények királyának”.~Ettől a szegény ginzengkutatótól tudta meg,
16   SAM|       halál után következik, de a szegény sivataglakó pogánynak, akinek
17   SAM|      pokoli haditervet – amiről a szegény kínaiak maguk egy szót sem