Rész

 1     I|         Amire én viszont mindig nagyot karistolok a torkomon, s
 2     I|   lábával rugdalódzik, utoljára nagyot rikkant, magasra ugrik,
 3     I|         e tűzitallal. A rémalak nagyot húzott a kulacsból, amekkorát
 4     I|       nagy követ. Erre a párduc nagyot ordított, s csörtetve tűnt
 5     I|         a lázbeteg ajkaihoz.~Az nagyot ivott belőle. Nem győzött
 6     I|  kivadítá a bölényt rejtekéből. Nagyot ordítva tört elő a bozótból,
 7   SAM|     mondta rá:~– Valahára!~*~De nagyot bámulhattak Szentpétervárott,
 8   SAM|   gyermekeknek aztán a hercegnő nagyot jelentő neveket is adott:
 9   SAM|         iránta, a pajkos amazon nagyot nevetett, gömbölyű vállán
10   SAM| Utoljára nem állhatta meg, hogy nagyot ne toppantson a lábával.~
11   SAM|       egy téli.~Irzambek herceg nagyot sóhajtott. Szívébe volt
12   SAM|     követte; erre az óriási vad nagyot ordított és nagyot fordult,
13   SAM|   óriási vad nagyot ordított és nagyot fordult, azután megint felszökött,
14   SAM|        fejét, s torkát eltátva, nagyot ordított. A távcső oly közel
15   SAM|  legitimálja.~Erre Talapór khán nagyot bámult Cseremikoffra.~–
16   SAM|      Sachalin Ula partjáig. Ott nagyot iszik a fekete vízből, s
17   SAM|       megrázkódik, térdre rogy, nagyot nyerít, gazdája szeme közé