Rész

 1     I|     mármost így átöltözötten nehéz innen kimenni – mondá Riumin. –
 2     I|       jöttek fel: két cserkeszt az innen visszamenni nem enged.~–
 3     I|          fel a sűrű lombfák közül. Innen, a dombtetőről le lehetett
 4     I|           a chva békának a hangja. Innen fussunk.~– Fussunk egy béka
 5     I|      sziklás gerincen végződött, s innen, amint egyszerre elmaradt
 6     I|             nézz reánk.~– Siessünk innen!~A bozóton át kivehető volt
 7     I|           őt Riumin karjaiba.~– El innen, tisztátalan asszonyi állat!
 8     I|  gyógyerővel.~– Most sietnünk kell innen! – mondá Riumin. – Falvatokból
 9     I|            a hadsorok meglazultak, innen és túlról is kiváltak a
10     I| kétszeresen bezárt kapu lesz, amit innen is, túl is őriznek.~A két
11    II|         soha ki nem mondták. Talán innen honosult meg e kultusz a
12    II|        Akarsz-e velem együtt futni innen? Akarod-e velem együtt felkeresni
13    II|         időnk. Rögtön futnunk kell innen, hogy mire megvirrad, az
14   SAM|      nyomorúságokkal, amik apáikat innen száznegyven év előtt kiköltözni
15   SAM|          elesége a jövő télszakra. Innen kezdtek el a kalmukok rovarevők
16   SAM|       csontjaival vannak beszórva. Innen hozták azt a két elefántagyarat
17   SAM|         őket pusztító vadállatokat innen kiirtsák; sőt, azt a kegyelmet