Rész

 1     I|  indáival: ez egy oly végtelen sötét labirintot képez, amibe
 2     I|      hallgató országba, az oly sötét, mint egy barlang: állatoknak
 3     I|    valóságos előfok volt; nagy sötét trachitszikla, tetején laposra
 4     I|      az úszó bivalyok nyomán a sötét tó felszínén ezüst vonalak
 5     I|      az ének, a mellékszobában sötét lett, a varázstünemény elmúlt
 6     I|         E jeladásra megnyílt a sötét háttérben egy kis mellékajtó,
 7     I|        néznünk? – kérdé Riumin sötét aggodalommal.~– Azt, hogy
 8     I| csillagok jöttek és eltűntek a sötét lombok sátora fölött, és
 9     I|      csak a lélekteljes, nagy, sötét szemekre tudott visszaemlékezni
10     I|       Izménének. Sokáig nézett sötét, lélekbe látó szemeivel
11    II|   azokat. Az aranyásók egy-egy sötét éjjel úgy teremnek közöttünk,
12    II|         Valami elhagyott bánya sötét tárnáján keresztül, mely
13    II|       Olyan jó minekünk itten. Sötét van, csak viasztekercsünk
14   SAM|   Futás közben látott a saisán sötét erdők mélyébe rejtve hét
15   SAM|       s végre eltakarta őket a sötét éjszaka.~De az éjjeli árnyak