Rész

 1     I|         ugyanaz a hang volt az, melyet Riumin a múlt éjjel álmodni
 2     I|          És a leány a fegyvert, melyet Mczhetisz hagyott rá örökben,
 3    II|      kőből; a homlokzaton írás, melyet senki se tud elolvasni többé,
 4    II|      pedig van egy közös nyelv, melyet elfogadott valamennyi, azért,
 5    II|         A jégmadár kiáltoz így, melyet sokszor lever a szél az
 6    II|     mélyébe kezdtek alászállni, melyet egy ítéletnapi világrombolás
 7    II|       boltüreg száda elé értek, melyet sűrűn benőtt a vad bozót;
 8   SAM|      lakomán, a táncvigalomban, melyet az ő tiszteletére rendez
 9   SAM| erkélyre. A széles utcán végig, melyet a májusi hó szépen befehérített,
10   SAM|       azt hitte, hogy az a pír, melyet megszólító szava egy gyöngéd
11   SAM|        kifejezéstelen szájával, melyet alól vékony, hegyes szakáll,
12   SAM|        kivi madár farktollához, melyet aki föltűz a fejére, fejedelemmé
13   SAM|   gyújtassa föl az egész avart, melyet télire el akarnak hagyni.~
14   SAM|      Ekkor a hosszú utca végén, melyet az egyforma kalmuk jurták
15   SAM|        Talapór khán! Az új hit, melyet fölvettél, tiltja neked