Rész

 1     I|       hajsátor, mely térdeltében a földet seperte.~A leány finom vonásaiban,
 2     I|       amint fejével hátracsüggött, földet seprő hajával minden percben
 3     I|       semmi nyoma már, a kihordott földet azóta betakarta a bozót,
 4     I|         akarsz maradni, adok annyi földet s lovat, ökröt hozzá, hogy
 5     I|      királya, s lábaival kapálva a földet, kérdezé a maga nyelvén: „
 6    II|       isten a föld.~– Az udi nép a földet imádja?~– Az ő istene a
 7    II|          egyetlen hű vőlegényét: a földet.~A nép pedig bámulva látta,
 8    II|           védik a maguk istenét, a földet, tűzzel, vassal, vízzel.
 9   SAM|          akarja őt vinni magával a földet körülutazni. S csinos fiatal
10   SAM| hamukatlanná változtatta alattuk a földet.~Mégis előrehaladtak.~Útba
11   SAM|          hol az emberek megtörik a földet, úgy vetnek bele gabonát,
12   SAM|            legyen a rabsága, még a földet is fölszántja a kőváros
13   SAM|    országát, akiknek egy része már földet mível, a másik állatot tenyészt,
14   SAM|           elhagyta, akkor már nagy földet kellett bejárni, míg valahol
15   SAM|         elé, csendesen veregetve a földet a farkával, s koronkint