Rész

 1     I|        tábornok. – Mármost hát, édes Riumin, mit gondolsz, ne
 2     I|  magában Riumin, s aztán valami édes zsibbadást érzett egész
 3     I|         fonta:~– Meg ne fázzál, édes bátyám!~Saját melegét adta
 4    II| egyszerű volt és ízletes, a bor édes és tüzes. A királynő maga
 5    II|  átkozott emberi beszédet, mely édes, ha csábít; lángol, ha lázít;
 6    II|        virágnedvétől.) Ez a méz édes önfeledést hoz a lélekre,
 7    II|        A kínpad nem; de hát egy édes kérés?~– Izméne! – szólt
 8   SAM|        pedig még az elsőszülött édes kedves fiáért sem adta oda
 9   SAM|    attól kérdezgeti: „Mi bajod, édes?” A világ minden kérdése
10   SAM|       vannak olyan fákkal, amik édes gyümölcsöket teremnek, s
11   SAM|       illatja is van: nem olyan édes ugyan, mint a tevetrágya
12   SAM|         savanyú kumiszból, s az édes tűzitalból, amit a szultán
13   SAM|  falatokat dugdosson a szájába, édes szavakat sugdosson a fülébe,
14   SAM|  szavakat sugdosson a fülébe, s édes mosolygással nézzen a szemébe,
15   SAM|    pipaszáraikból szopogatva az édes füstöt, s pipáikat mind