bold = Main text
    Rész                                              grey = Comment text

  1     I   |             leányokkal semmi baromságot el ne kövessenek. Magadra is
  2     I   |                 rabnőnek, az magát adta el a cserkesz nőnek rabszolgául.
  3     I   |             hogy a dereglyéket foglalja el, nem teljesíthette; azok
  4     I   |                 nem teljesíthette; azok el voltak már süllyesztve mind.
  5     I   |                 seprű”-t Szibéria nyeli el. A nyílt lázadókat, összeesküvőket
  6     I   |               és aranykeverékből, akkor el kell hinned azt az állítást,
  7     I   |              magukkal hoztak, nem adják el pénzért, hanem cserébe vesznek
  8     I   |       lőfegyvereket. Pénzt nem fogadnak el, s pénzt nem adnak ki. Amely
  9     I   |            anyád arra kért, hogy kísérd el őt falusi jószágára. S te
 10     I   |               hanem az anyádat kísérted el az útra, s ezért elvesztetted
 11     I   |           magamhoz? Mennyi időre lássam el őket élelemmel? Minő pontokon
 12     I   |                    Azt nem mulasztották el. Önök egy társulatnak tagjai
 13     I   |           mintha egy viaszalak beszélné el mindezeket.~– Egyelőre csak
 14     I   |                Hát hiszen nem szakítják el tőle. A hercegnő is követi
 15     I   |                egy mozdulata azt árulta el, amint jobbjával vállrózsájához
 16     I   |             mondanám még egyszer: eredj el, járd be, ami hegy és völgy
 17     I   |        utalványozva van, akár te viszed el, akár más; többet a maga
 18     I   |               folyik.~– Akkor küldje ön el a nekem szánt összeget szegény
 19     I   |                enyhíthesse vele.~– Hidd el nekem, Riumin, hogy amennyi
 20     I   |           apádhoz egy rézkopek se jutna el belőle. Majd segít az öreg
 21     I   |                  Ezzel kettős célt érek el: egyet azt, hogy te ugyancsak
 22     I   |             adni a hangjának. Az osszet el volt tőle ragadva.~– Ha
 23     I   |             keresztyén istentiszteletre el szoktál-e járni?~– Ha hozzájutok,
 24     I   |                megfogta az övemet, hogy el ne mehessek. Én szépen feltettem
 25     I   |              szabad. Kaptam magam, hogy el ne aludjam, előhúztam a
 26     I   |               tűzkövem. „Melyitek lopta el a kovámat?” – mondok az
 27     I   |             senkit se bántottam?~Riumin el se mosolyodott.~Ezalatt
 28     I   |                még arra sem mosolyodott el, ami pedig rendes, hogy
 29     I   |             merre forduljanak?~– Még ma el kell a völgybe jutnunk –
 30     I   |                 volt. Az út szándékosan el volt rongálva; kivágott
 31     I   |             csak a raszkolnik-telepeket el nem hagyjuk, nem kapunk
 32     I   |                 valami zsoltárt kezdtek el énekelni a duhoborcik, s
 33     I   |          elhagyott cserkeszek hajtottak el biztos hegyszakadékaik által
 34     I   |                 hogy Ariált élve fogják el, meg ne öljék. De Ariál
 35     I   |           pajzst, sisakot, úgy harcolt. El is esett az ütközetben,
 36     I   |                kiálló sziklatömeg zárta el.~A bérctömeg valóságos előfok
 37     I   |            magasabb hegygerincek állták el a láthatárt, valamennyi
 38     I   |                 alárohanó Szemes folyam el volt zárható, s egy gát
 39     I   |               hegytetőn, ami azt árulta el, hogy ott emberkéz vágta
 40     I   |             ezzé csak ember torzíthatta el embertársát.~Egy leány,
 41     I   |             Oroszul beszélt.~– Oltsátok el a tüzet! – S hogy rögtön
 42     I   |              Parancsolom, hogy oltsátok el!~Parancsának hatást szerezni
 43     I   |                Fázott.~– Miért oltattad el a tüzet, mikor fázol? –
 44     I   |              ordított, s csörtetve tűnt el a bozót között. A paripák
 45     I   |           virágával tatárkavetést árult el. Ez a föld nincs felosztva,
 46     I   |               civilizáció nyomát árulja el: a kerékvágást. A moralcsikoknak
 47     I   |               gazdag aranypalást terült el vállain a hullámzó, hosszú
 48     I   |                 azt nézzük, hogy folyik el egy leány vére, s a legközelebbi
 49     I   |              iránt. Riuminnak e tusában el kell veszni.~Az osszet útitárs
 50     I   |               ide senki. Nem kábították el bódító itallal, hogy ne
 51     I   |                hogy ne tudja, hová jön. El volt készítve ez áldozatra.
 52     I   |                  se az én eltávoztommal el ne kövessetek!~– Hahaha! –
 53     I   |                egy éjen át, bizony hidd el, hogy nem lehet az Úr szentje
 54     I   |       elpusztulhat az erdőn; vagy pedig el fogják hinni az ő szavára,
 55     I   |              Aztán majd eredj, és mondd el a hatalmas cárnak, hogy
 56     I   |                  hogy mit láttál! Mondd el a minden oroszok hatalmas
 57     I   |             hogy vannak jobbágyai, akik el tudnak menni olyan országba,
 58     I   |            visszahurcolják! Első! Kezdd el!~Riumin visszaborzadt e
 59     I   |          odalökte őt Riumin karjaiba.~– El innen, tisztátalan asszonyi
 60     I   |                 jó- és balsorsára, hogy el nem árullak titeket! Soha
 61     I   |            senkinek egy szót sem mondok el abból, amit itt láttam.
 62     I   |                 rémjelenetektől egészen el volt kábulva.~A templomüregből
 63     I   |              varázslója a kerek földnek el nem tudja csendesíteni ezt
 64     I   |             hogy ruhámmal együtt temess el, s kardomat tedd a jobb
 65     I   |                hogy akarata ellen aludt el.~Mikor fölébredt, valami
 66     I   |                 hűvös menedékem… rejtsd el magad oda… ott rád nem talál
 67     I   |                 talál majd!” – És a cár el is ment a suttogásra… Ez
 68     I   |               idegennel?~Íme, tehát még el sem kezdte az útját, már
 69     I   |            Veljaminoff tábornokot. Vidd el hozzá ezt a rendcsillagot,
 70     I   |               hol találtál, hol hagytál el; mondd meg neki, hogy kötelességem
 71     I   |                 más tovább. Azután vidd el magaddal zsebórámat, annak
 72     I   |             testvérük lettél. S beszéld el nekik, amit felőlem megtudtál.
 73     I   |     gyönyörűségében. S ezzel a kacajjal el lett kergetve a betegsége
 74     I   |    csuszamlásairól, mely folyamokat zár el, s tavakat növel, városokat
 75     I   |          tavakat növel, városokat merít el mély tengerszem fenekére,
 76     I   |               kölcsön.~Riumin gyöngéden el akarta őt tolni magától:~–
 77     I   |            Riumin. – Falvatokból aligha el nem látogatnak majd ide
 78     I   |           helyén egy sima tenger terült el nagy messziségben. Ködtenger.
 79     I   |             pányva, se békó, nem szökik el; a füttyentésre visszajön;
 80     I   |             vont be; századok múlhattak el azóta, hogy a kallót magára
 81     I   |              tett utazásai alatt tanult el vándor énekesektől. Gyönyörű
 82     I   |            egy-egy jellemtáncot lejtett el, castagnette-jeit csattogtatva.
 83     I   |          citerájával.~Úr és vendégsereg el volt ragadtatva, Izméne
 84     I   |              Ennek a vadászatára indult el másnap reggel az ifjú ghirai.
 85     I   |            Izméne lovainál mulasztották el az óvóintézkedést, számítva
 86     I   |               énekest hogy ragadja majd el a lova ijedten, ha bölény
 87     I   |                  Hanem a puska nem sült el. A kova nem ad szikrát az
 88     I   |                 tudta jól, hogy lovagja el fog azzal bánni. Mikor nyolclépésnyire
 89     I   |          aranyport.~– Csakhogy oda most el van zárva az utam. Látod
 90     I   |            jéghegyeinek ormát? Az zárja el tőlünk a Nuamchwam hegy
 91     I   |            hegyen át vezetne, s az most el van zárva.~– Ki által?~–
 92     I   |           tartják.~– Ki kell nyitni, ha el van zárva!~– Az lehetetlen!~–
 93     I   |               lehet nyitni.~– Csak várd el még a végét – viszonzá rá
 94     I   |         embernél több egyszerre nem fér el rajtuk. A darázssejt pedig
 95     I   |       fejedelmüket.~A félelmes útszoros el volt foglalva egy ember
 96     I   |                 angyal volna, úgy tűnik el megint.~Riuminnak csak a
 97     I   |             fekete selyempalást takarta el egész termetét, s fejét
 98     I   |              Nachali nyílt harcban ejté el testvéredet; te pedig megrohantad
 99     I   |          tófenékké. Ti a sziklatorlaszt el fogjátok távolítani. Munkát
100     I   |                helyreállítását vállalta el; ha ti ezalatt őt hitszegőül
101     I   |          megtámadjátok, ő nem végezheti el a munkát, amit nekem fogadott.
102     I   |             betűhiba nélkül, úgy mondta el azokat a királynő. Igen,
103     I   |             mint ember, nem titkolhatta el hódolatát e csodaszerű alak
104     I   |          számára készült, hogyan bírhat el egy öszvér a hátán?~Alzahira
105     I   |            honfiainak a vérét pazarolja el. – Ha pedig megtagadja ezt
106     I   |             ezredesnek, senki sem hiszi el; azt mondják: „áruló vagy!,
107     I   |            egymásra nemzeteket, csábíts el asszonyokat, ne kímélj se
108     I(2)|             hegyi népek maguk rombolták el féltükben a bányák minden
109    II   |                a havasi jelleget árulja el. Onnan aztán egyszerre végtől
110    II   |                a bejáratát egy tó zárja el. Minden eddig eléje került
111    II   |                épült, egész az ereszéig el volt borítva a víztől, s
112    II   |     felemelkedett, s hektárokat foglalt el a paradicsomi kertekből.~
113    II   |            mandulaültetvények foglalták el, s a szőlő nem futott vadon
114    II   |             naparanyozta arcszíne árulá el keleti eredetét. S a selyemfonású
115    II   |                 hogy ágyúkkal láthassuk el ezt a paradicsomot; mert
116    II   |                több pusztítást követtek el Kaukázusban, mint az ágyúk
117    II   |                óriási bazalttömeg állta el a folyam rohamát, amit egy
118    II   |             arra a napra, amikor Riumin el fogja hagyni az ő országát.
119    II   |             Riumintól:~– Mikor készülsz el a tűzaknával?~– Már készen
120    II   |    visszatartson vőlegényemtől. Engemet el fog bocsátani Csengli ghiraihoz.~
121    II   |                  én csak úgy fogadhatom el, ha megengeded, hogy én
122    II   |                földbe. Az örökké élő fű el szokta nyelni a halott tárgyakat.
123    II   |               meg előttük, s úgy tűnnek el ismét, mintha föld nyelte
124    II   |                mintha föld nyelte volna el őket. Érzik rajtuk a penészszag,
125    II   |              mely miatt tengere folyott el már a vérnek, mely több
126    II   |                 sürget, hogy határozzam el magamat. Csengli ghirai
127    II   |           férfinak. Minket kínoz az, ha el nem mondhatjuk valakinek,
128    II   |          kívánod, leteszem.~– És azután el mersz menni e rettenetes
129    II   |                örökké hallgató emberek. El mernél oda menni?~– Hogy
130    II   |              rettenetes esküt, és mondj el nekem mindent, amit láttál,
131    II   |              rángatózó görcsei torzíták el e szavaknál; szemei kerekre
132    II   |           fanatizmusáról, mint hogy ezt el ne hitte volna, s a szerelmes
133    II   |                S miért ne fogadta volna el Riumin e zajtalan boldogságot?
134    II   |           választ. Hiszen ha ez akadály el lesz hárítva, akkor a jezidek
135    II   |                 akkor az a gyönge leány el fog indulni azzal a hófuvaton
136    II   |         legerősebb vallás.~– S most már el fogod nekem mondani, honnét
137    II   |              most felvenni, úgy viszlek el magammal.~– Mennyivel szebb
138    II   |                 bálványimádást követett el annak szép termetével, s
139    II   |            valamit? Ő nem mondhatja azt el.~Rájuk kiálthatott volna: –
140    II   |         álmaikból az őröket: – Fogjátok el őket! – Fölébreszthette
141    II   |      Fölébreszthette volna Alzahirát. – El vagy árulva, királynő! Meg
142    II   |         szökevényeket! Országunk titkai el vannak árulva.~E szóra a
143    II   |         Kaukázust azon a jogon foglalta el az orosz, mert a török szultán
144    II   |                kívántad, hogy kárhozzam el érted. Vessem oda a lelkemet
145    II   |      keresztültört fal maradványa állta el az utat. Izméne olyan biztosan
146    II   |                 mert egy nap nem maradt el támadás nélkül, s sokszor,
147    II   |              kavargó tengerár borította el a vidéket nagy messzeségben,
148    II   |                  s jajkiáltásával tölté el annak környékét.~Mint mikor
149    II   |               hangyástól együtt ragadta el a letört alkotványt.~S a
150    II   |            onnan nézhette, miképp nyeli el az irtóztató szörny egymás
151   SAM   |                s Romanovszkynak nevezte el őket. Hát ami a cár saját
152   SAM   |           keresni, tőle semmi kegyelmet el nem fogadni, sőt, ingerelni
153   SAM   |          tartozását a hatalom iránt, de el nem adja magát szolgájának.
154   SAM   |                 Ebbe az iskolába hozták el tanulni Samyl fiát.~Annak
155   SAM   |               is vele. De nem hozhattuk el.~– Börtönben van? Láncok
156   SAM   |               halálos betegséget hozott el magával Szentpétervárról.
157   SAM   |             sorakozni.~Senki sem neveti el magát.~A rector magnificus
158   SAM   |                nemzet türelemmel viselt el mindent; de nem a finn diák.~
159   SAM   |               egyetlenegy diák sem ment el táncolni a bal paréjába.~
160   SAM   |                Finnországban! Nem menni el az alkancellár báljába a
161   SAM   |                 búskomorság homályosítá el. Magába vonult, zárkózott
162   SAM   |                  s aranygyűrűvel jegyzi el őket az elválaszthatlan
163   SAM   |                 megbukik, a vívó bukott el, ha sarokba hagyja magát
164   SAM   |                 hév ragyogásával mondva el hozzá az üdvözlő verset,
165   SAM   |           magisternek két ujját rátéve, el kellett mondania az ünnepélyes
166   SAM   |                egy ilyen nevet foglalni el magának, hogy azt a világ
167   SAM   |         karokkal, csak a vállai árulják el az asszonyt. És amellett
168   SAM   |           valami „fantaisie passagère”. El akarja őt vinni magával
169   SAM   |                Úgy, hogy három nap múlt el a kitűzött határidőn túl,
170   SAM   |                 herceg, akit nem vittek el a háborúba, mert süket,
171   SAM   |               hát menjen oda, s rabolja el! – bosszantá őt a hercegnő. –
172   SAM   |                ettől mind nem vesztette el a fejét.~Mikor a szegénységhez
173   SAM   |                 még ettől sem vesztette el a fejét.~Mikor a Téli Palotában
174   SAM   |                 még attól sem vesztette el a fejét.~Mikor a szemlélő
175   SAM   |                húszezer fegyver dördült el egyszerre – még ettől sem
176   SAM   |                 még ettől sem vesztette el a fejét.~Hanem mikor a hegeli
177   SAM   |            szeretlek!” – akkor – aligha el nem vesztett valamit, amit
178   SAM   |             Mert te csak sebeket hoztál el ebből a hadjáratból; de
179   SAM   |              amik azon célból mondatnak el, hogy a két hősnek a szívét
180   SAM   |          decembristák egyike) veszített el méltó bünhődésül.~Irzambek
181   SAM   |               hogy a cári udvar pompája el fogja kábítani a fiatal
182   SAM   |                 s amiben van is valami. El is ment a huszadik pohárnál
183   SAM   |             hévvel és méltósággal járta el azt, kétszeresen lelkesülve
184   SAM   |                azután a szemeit takarja el, s végtére mélyen elpirul:
185   SAM   |             azzal a biztatással bocsátá el, hogy szívesen látja a fejedelemfit
186   SAM   |              hogy más fajbeli kiáltását el nem tanulja: hát én, egy
187   SAM   |                  akkor a lámát hívatják el, mégpedig, ha fejedelem
188   SAM   |                 hercegnőt, hogy fogadja el azt kezéből, a nőül kérés
189   SAM   |         hercegnő gondolta magában, majd el fogják azokat tenni üvegbe,
190   SAM   |                hercegnő hogyan költötte el a keresztes pókot. Kíváncsi
191   SAM   |              vagyok rá, hogyan költötte el a kalmuk herceget?~– Izrambeket
192   SAM   |            képzelheted, hogy nem maradt el; s amely napon az öreg kalmuk
193   SAM   |           gyönyörű zöld pusztaság terül el; ott letelepedett. Az a
194   SAM   |              Egy európai utazónő beszél el egy történetet, amiből ezt
195   SAM   |          folyóig észrevétlenül jutottak el; a kozákok, kirgizek, tatárok
196   SAM   |              útbaigazíták.~Úgy futottak el országok, birodalmak fölött,
197   SAM   |                  ami kőfallal kerítette el magát a többi emberlakta
198   SAM   |                azoknak a marháit hajtja el. Ez így még sokkal kényelmesebb.~
199   SAM   |              még csak a marháit hajtaná el, de magával ragadja a meglepett
200   SAM   |           halott a sírjában, ne vihesse el a helyéről, ha tanyáját
201   SAM   |            földmívelő országoknak adták el rabszolgákul.~Mert a földtúrás
202   SAM   |                 kínzást nem viselhették el soká. Odább vándoroltak –
203   SAM   |                 amik a földön mindenütt el vannak szórva?~Minden harmadik
204   SAM   |                télszakra. Innen kezdtek el a kalmukok rovarevők lenni.
205   SAM   |           Góbi-pusztától, úgy választja el tőle a „hallgatás országát”
206   SAM   |               hegyszakadékokban maradoz el, amik maguk is gátat képeznek.
207   SAM   |               bozótos ingoványban talán el is kellett volna vesznie,
208   SAM   |               sem állt meg, bármennyire el volt is tikkadva.~A dzsiggetájt
209   SAM   |              dzsiggetájt mégsem érhette el, az elmenekült előle, s
210   SAM   |         készítenek kenyeret, azt teszik el télire. Ebben a tengerben
211   SAM   |           bukkant egész városokra, amik el voltak süllyedve csendes
212   SAM   |                isten képére, s rendesen el is riasztják.~Ezeken túl
213   SAM   |                 legmagasabb hegytetőről el lehet nézni körös-körül,
214   SAM   |            bogyókkal. Maga a bejárás is el volt lepve keresztül-kasul
215   SAM   |                előtt ötven évvel hagyta el a Mamu és Szilka folyamok
216   SAM   |                 a Tuptsin Láma. – Mondd el nekik, minő ország a Sachalin
217   SAM   |              tizenhárom év alatt jutott el a Sachalin Uláig, onnan
218   SAM   |           megmondá, hogy ha a törgauták el nem akarnak menni a Góbi-pusztáról,
219   SAM   |            sehonnan.~Húsz esztendő múlt el, hogy a törgauták vándor
220   SAM   |         határmutató obonok választották el őket egymástól. Azonban
221   SAM   |              egész avart, melyet télire el akarnak hagyni.~Zikohór
222   SAM   |               szaladni bírt, úgy futott el az elfoglalt tájról, s feledte
223   SAM   |           paripáját a pányváról ragadta el valami dúvad, s elvitte
224   SAM   |                 körülállták, hogy a vad el ne illanhasson, s akkor
225   SAM   |              megfogni, mert nem fogadja el a csalétket. Ez kecskemekegés
226   SAM   |               hagyja, s a lovagot viszi el. Kegyetlensége, szörnyű
227   SAM   |       végigszáguldozott az utcákon, míg el nem kaphatott valakit, s
228   SAM   |             négy lábát szétvetve terült el a földön, tehetetlenül fetrengve,
229   SAM   |                 aki most már nem futott el a bozótból többé; hanem
230   SAM   |             ötven „márét” (így nevezték el a kalmukok a tigrist: „parancsoló”),
231   SAM   |               fel, s csak azután bámult el, mikor a távcsőtől elkapva
232   SAM   |            vallás! Miért nem pusztítják el ezt a népet?~– Mert nagyon
233   SAM   | állatseregletekbe, s ők eregetik azokat el időről időre a jámbor kalmukok
234   SAM   |           Beleegyezett, hogy menjen hát el a cár fővárosába, s jelentse
235   SAM   |                 keresztül.~Úgy rendezte el az útját pedig, hogy százat-százat
236   SAM   |               tó egy félszigetére rejté el, s azután egymaga, minden
237   SAM   |                hiányzó arcrészt takarta el, ami egészen helyreütötte
238   SAM   |             arcát, s köntösével takarja el, hogy a forró szél meg ne
239   SAM   |           törgauta népet, s ezt végezte el egy pár bűbájos kék szem
240   SAM   |             szereti, s azzal bűnt követ el, amiért, ha pap föl nem
241   SAM   |                    Az egyik feleségedet el kell bocsátanod.~– De hát
242   SAM   |          melyiket?~– Azt magad határozd el. Talán az öregebbet.~– Hogyan?
243   SAM   |                  Dejsz, az én Arizmémet el nem bocsátom.~S gyöngéden
244   SAM   |           karjával.~– Hát akkor bocsásd el a másikat, az ifjabbat –
245   SAM   |            fegyverrel, harccal ragadtam el az atyja sátorából; kiben
246   SAM   |                Ain Khánémat én magamtól el nem taszítom.~S ezzel forrón
247   SAM   |          érinteni, amíg az apja áldását el nem hozza.~De sietett is
248   SAM   |             száz redő nevetésre torzult el.~– Hol van apám? Hol a törgauta
249   SAM   |                 meghalt.~*~Így vesztett el az orosz birodalom egy pár