bold = Main text
    Rész                                            grey = Comment text

  1     I   |           leánykéz nem üt mély sebet; de vissza nem vágsz; lefegyverzed
  2     I   |      megfojtani”. Egy ötödik is volt, de ez már elavult, hogy a cárnak
  3     I   |               és város elleni ostrom. De hasztalan várt. Még csak
  4     I   |   visszatérünk mindenestül Anapába.~– De nem az volt a célunk; hanem
  5     I   |              és az Obi mellé küldjük; de akik csak filozófok, szabadkőművesek,
  6     I   |              Veljaminoff nyugodtan. – De mindezek fölött van még
  7     I   |              egy része elítélt bűnös, de azért ember és gép mégis
  8     I   |             sokat külföldi kelmékért. De hol lehet ennek a gazdag
  9     I   |         mozdult. (Biz ez nagy kérdés; de ő meg nem felel rá.)~– Látod:
 10     I   |     termésarany-darabokat mostak alá; de a Kaukázusból lejövő folyamok
 11     I   |        egyiptomi ivadéknak állítja. – De se keresztyén templomba,
 12     I   |               ha rongyos is a ruhája, de a besmetgombjai nemes ércből
 13     I   |             bejárt utakat és tájakat; de még a postagalambok sem
 14     I   |              országra, amit kerestek, de ott olyan jól érezték magukat,
 15     I   |           franciák, németek, olaszok, de se francia, se német, se
 16     I   |                 könyveket írni.~– No, de másodszor – s ez már csalhatlanabb
 17     I   |        odamenni úgysem szándékozom.~– De ha küldve volnál?~– Ha küldve
 18     I   |             birodalomért és a cárért; de komédiásnak nem szegődtem,
 19     I   |          megkaptam önnek az ítéletét; de késtem a végrehajtásával.
 20     I   |       történet! – mondá Veljaminoff – De azt is meg kell még önnek
 21     I   |         bányában. Biz, ez nehéz sors. De utóbb ezt is csak megszokja
 22     I   |           szabadsága van mindenkinek, de azt, mondhatom, hogy sohase
 23     I   |     barangolni, amihez sok pénz kell, de amennyi kell, rendelkezésedre
 24     I   |              cserkesz szereti a dalt, de maga nem énekel.~Riumin
 25     I   |          cserkeszek bort is isznak?~– De még mennyire! Hisz ez az
 26     I   |             az őshazája a szőlőnek.~– De a próféta megtiltotta a
 27     I   |        boritalt.~– A megholt próféta. De az élő próféták felszabadították,
 28     I   |            eljárok a duhoborcikhoz.~– De hát miért a duhoborcikhoz?~–
 29     I   |         ugrálva dicsérik az Istent.~– De tudod-e, hogy azok nem igazhívők,
 30     I   |               az igazhívők között is; de rosszul ütött ki. Egyszer
 31     I   |              egyre énekelt meg ivott; de engem nem kínált. Nagyon
 32     I   |      Szerettem volna leülni a földre: de az sem volt szabad. Kaptam
 33     I   |                tele parázzsal: „Uccu, de jó, hogy éppen jössz, mondok
 34     I   |               mintha nem is melléből, de a hasából beszélne föl,
 35     I   |            hideg lel, arra ráolvasni; de papirosról olvasni, nem
 36     I   |            őket sem háborgatja senki. De amint az orosz sereg leteszi
 37     I   |         véges-végül, egy groteszk pas de deux-ben, a közbeszorult
 38     I   |             mindenkinek adott belőle. De mivel azt emberi fog megőrölni
 39     I   |               vissza Riumin.~– Az ám, de ne beszéljünk róla.~Ezután
 40     I   |              a másik percben horkolt.~De Riumint soká nem engedték
 41     I   |           aztán mély csendesség lett.~De Riumin szemeire nem jött
 42     I   |       föltétel alatt a püspökségre?~– De hisz ez emberáldozat!~–
 43     I   |          Ezeket föl fogjuk keresni.~– De aztán vigyázz, hogy át ne
 44     I   |               fel mind a két oldalon; de még e kopár falak is be
 45     I   |              fogják el, meg ne öljék. De Ariál eldobta a páncélt,
 46     I   |               adjanak neki új életet; de nem jött az életre többé.
 47     I   |             az országodat elvenni”. – De Tamara királyné lóra ülteté
 48     I   |       becsület; „elrabolni” vitézség; de „elcsábítani” cudarság.~
 49     I   |               fogod azt nem négyszer, de negyvennégyszer. A Kaukázus
 50     I   |               háromezer esztendeje! – De hát merre járnak akkor?~
 51     I   |       gyermekei és minden gazdagsága.~De hogy tudták azt idehozni?
 52     I   |               akinek arca még fiatal, de már teli ráncokkal, beesett
 53     I   |             halál, kínba kerül a szó, de a szótól még az is szenved,
 54     I   |           húsnak a nedvét kiszívom.~– De hát az angyalok fiai miért
 55     I   |       leroskadt a földre és zokogott; de könnytelenül. Még a könny
 56     I   |            ideje volt: búzatakarítás; de azért a legelső férfi, akit
 57     I   |               hazug. Nem hetvenkedik, de nem is hízelkedik. Iparkodik,
 58     I   |         Tamara várában lakó szenttel? De mindig másnapra halasztotta
 59     I   |               vékony gyapjúing fedte; de azon felül, mint egy gazdag
 60     I   |          csimpolyánkkal kell kísérni. De hát mi nem tartozunk elérzékenyülni.
 61     I   |           mind fegyvertelenek voltak, de százan kettő ellen, s a
 62     I   |               amikor imádni hiszitek. De én nem vagyok pap, mi közöm
 63     I   |            szemekkel tekinte anyjára; de annak tekintetében nem talált
 64     I   |            attól régen elszokott már, de ebből a kelepcéből, amibe
 65     I   |          afelől bizonyos volt Riumin; de mi fog történni ezzel a
 66     I   |   visszaborzadt e rettentő szavaktól! De a józan ész még tiltakozott
 67     I   |           hogy mindez nem való; akar, de nem tud fölébredni; a karján
 68     I   |         azután meglelte útitársát is.~De minő állapotban.~Az osszet
 69     I   |          saját orosz egyenruháját is, de mégis, mikor a hantot rá
 70     I   |            tagjában. Föl akart kelni, de a feje oly nehéz volt, és
 71     I   |          aztán „nesze! dögölj meg!” – De a kéz nem akart mozdulni,
 72     I   |         nagyon kívánt maga előidézni, de nem tudott, egy dörgő ropogás
 73     I   |           vagy beteg! Mindjárt jövök. De ne hagyd elaludni a tüzet.~
 74     I   |           rakni a mellette égő tűzre, de felkelni még nem volt kedve.~
 75     I   |               vagy lazisztáni énekes. De ha én leszek a kísérőd,
 76     I   |         öltözetét vizsgálta Riumin.~– De hisz, hogy vihetnélek magammal
 77     I   |            kövekből tarkán fölépítve: de kétszáz év óta nem lakik
 78     I   |            veszedelmében segélyül hí, de akinek országáig Izméne
 79     I   |      felemelte kezét, és felmutatott. De az már mintha a végtelenbe
 80     I   |              lég meteorjairól eleget; de azért mégsem állhatta meg,
 81     I   |               Az egy hajdani érczúzó. De nagyon hajdani lehet, mert
 82     I   |           magasan benőtte az egészet, de az örökmozgó gép helyet
 83     I   |            halomra dűlt a korhadt fa; de az itthagyott érczúzó élő
 84     I   |               lehetett azt hallgatni; de a mese is oly megragadó,
 85     I   |        Mellette ült a húga: egy szép, de mozdulatlan arcú leányka,
 86     I   |           voltak a vadásztársasággal, de csak a ghirai kíséretében.~
 87     I   |    Feltalálták a csapáját, a nyomait; de olyan sűrűn berekbe vette
 88     I   |            csúszva közelíteni feléje. De ez is észrevette őt, s nehány
 89     I   |     hőstettben társa volt, Izménével? De ő nem az igazságot követte –
 90     I   |           aranyat, amennyit akarsz.~– De ahhoz nem olyan arany kell,
 91     I   |          valaha az én országomban is, de már nem tudják, hol; hanem
 92     I   |             tenger között nem láttam! De jusson eszedbe, ifjú ghirai
 93     I   |                a jezidekén pedig kék.~De hát mit vétett ez a két
 94     I   |           lépcsők vezetnek föl hozzá, de azok oly keskenyek, hogy
 95     I   |   sziklaösvényen, azon megmenekültek, de a várukat üresen hagyták.~–
 96     I   |              otthon hagyni a húgánál; de a leány azt mondá: „Én követem
 97     I   |             megkondult harangé. Mély, de csengő, mint az üvegharangé;
 98     I   |        nyugodt, sohasem szenvedélyes, de azért mégis ellenállhatatlan.~
 99     I   |            Igen – szólt a királyné –, de azt kívánja, hogy a vétkes
100     I   |                hogy szóljon, csendes, de szilárd hangon mondá:~–
101     I   |               ijedelmeket eltitkolni; de a leányé elárulja a gondolatot.
102     I   |               nyelvét verte a fejébe, de most áldani kezdte magában.~
103     I   |              szövetség meg van kötve, de nekem biztosíték kell, hogy
104     I   |       ölelkezésre tudott áthajlítani; de mint orosz katona, átkozta
105     I   |               is, nem is. Ágyúk azok; de mégsem ágyúk. Puskákat kitűnőket
106     I   |           kitűnőket tudunk készíteni, de ágyúkat nem. Ezt kovácsaink,
107     I   |           hátán: Lehet is velök lőni, de csak egyszer. Amint az első
108     I   |              mondani, és nem mondani. De mind a kettő nagyon drága
109     I   |             vár ugyan orosz vár lesz, de hát az nem tesz különbséget:
110     I(2)|         aranykeresés vitte őket oda – de sohase tértek vissza.”~
111    II   |        kivillogtak a buja zöld közül.~De a Riumin figyelmét nem az
112    II   |        hadvezér azon keresztültörhet, de mikor egész idáig eljutott,
113    II   |           körül kertek, szántóföldek, de minden halom, minden hegyoldal
114    II   |              kőkerítéssel körülzárva, de a kőfal teteje is csupa
115    II   |              országban csak dolgozik, de nem szolgál. A vacsora egyszerű
116    II   |             Pompejus szétszórt hívei, de azok egy tömegben nem maradtak.
117    II   |            hazán és nyelvkülönbségen, de csak összevesznek a tornyaik
118    II   |     Hozzájárulhatlanná az erőszaknak; de hát nincs-e egyéb hatalom
119    II   |                A föld maga is gazdag; de a nép szorgalma még nagyobb
120    II   |           ólmot, cinket, ként eleget, de sehol se találta nyomát
121    II   |           királynő” nem vallotta meg, de az „asszony” epedő arca,
122    II   |             hozzá, inkább meghalok.~– De azt nem mondhatod a királynénak.~–
123    II   |           annak, aki fegyvert hordoz. De Oroszország úgy akarja,
124    II   |               nemcsak a magunk népét, de még a szomszéd szövetségeseinket
125    II   |                  Nagybecsű ereklye.~– De azért, ha ereklye is, mikor
126    II   |             még él, még nem halt meg, de az orosz bezszlovecsnie
127    II   |                dolgozik, lát és hall; de nem tartozik többé az Isten
128    II   |             iparcikkeket adnak értük; de akik azokat előhozzák a
129    II   |               ragyogó arca beszélt.~– De nem ezt az életet; hanem
130    II   |             sohasem fogod megkapni.~– De igen. Ha még egyszer a királynő
131    II   |          hallom, az fájni fog holtig. De te boldog léssz idefenn,
132    II   |           énrólam és a királynőről.~– De arról beszéljünk, mert ez
133    II   |          szeretni fogjátok egymást.~– De én nem akarom, hogy te ott
134    II   |              hogy össze ne roskadjon; de a leány erőszakkal kifacsarta
135    II   |          szörnyű ez esküt megtartani; de szörnyebb lesz megszegni.~
136    II   |           tudja már magát védelmezni; de olyan ágyút még nem találtak
137    II   |      mozdulatlan rovarbábok alusznak.~De hátha egyszer az égi Isten
138    II   |               kies udii tartományban, de éppen úgy előfordul ott
139    II   |         tollazata kék, zöld és veres, de hangja ijesztő; ez a hóförgeteget,
140    II   |             ide bevezethetnéd őket.~– De te elfelejted őket, s örülsz
141    II   |     Föld-istennél. Ez csak elnyugtat; de ő az, aki fölébreszt! Ő
142    II   |               elmondta.~A kínpad nem; de hát egy édes kérés?~– Izméne! –
143    II   |           megtudta azt, hogy árulók…~…De hát mit használ a halott
144    II   |               vagy csalva, asszony! – De a bezszlovecsninek nem szabad
145    II   |      bosszútól akarnának felkiáltani, de emberhang még elvétve se
146    II   |               Jázon megcsalta Medeát?~De hallga, mi dörg a távolban?
147    II   |              egész erdőséget leégeti. De az nem engedett magával
148    II   | szállítóhajónkat mind elsüllyeszté.~– De már ez nem az én parancsomra
149    II   |             tavasszal és ellenségnek.~De ami még nagyobb baj volt
150    II   |      kaukázusi aranytelepek országát; de minden küldöncük odavesz
151   SAM   |            elszánt és a legjobb lövő. De az egész északi kolossz
152   SAM   |           tartozását a hatalom iránt, de el nem adja magát szolgájának.
153   SAM   |       Ellenségei oda nem követhették; de golyóik igen. Két társa
154   SAM   |      Megtaláltuk, beszéltünk is vele. De nem hozhattuk el.~– Börtönben
155   SAM   |           paradicsomba. (Gyönyörű út! De csakhogy célhoz vezetett!)
156   SAM   |               finnekért rajongó derék De La Mottraye úr után bemutatni.
157   SAM   |      folytatja a rector magnificus. – De az „alma mater” ki fogja
158   SAM   |                mintha sajátjuk volna.~De meg is adták az árát szegények
159   SAM   |         türelemmel viselt el mindent; de nem a finn diák.~A diák
160   SAM   |           akkor bocsánat és kegyelem, de ha egy sem engedelmeskedik,
161   SAM   |          teszik is át az egyetemüket, de ők Nordenstam báljában nem
162   SAM   |             Diáktársai leköpték érte; de az egyetem meg volt mentve.
163   SAM   |            amelyben nemcsak rím volt, de bizonyosan szív is; s a
164   SAM   |         mondania az ünnepélyes esküt.~De mielőtt a promotor előkereshette
165   SAM   |              mondta rá:~– Valahára!~*~De nagyot bámulhattak Szentpétervárott,
166   SAM   |          vissza fog még emlékezni rá.~De hátha aztán még majd valami
167   SAM   |             élő személyről beszélünk.~De ugyan kinek lehetett kedve
168   SAM   |          folytatott Szentpétervárott.~De volt is benne módja.~Huszonötezer
169   SAM   |             Igaz, hogy csak balkézre; de hát civilizált ember a kezei
170   SAM   |          karátok szerint számíttatik.~De hisz ezen nem kell megütközni.~
171   SAM   |               ez egyenesen az ő kára.~De hát a leányra is volt tekintettel.~
172   SAM   |    mindenesetre igen nevezetes dolog, de már a hadsereg prófuntja
173   SAM   |                a liszten.~– Sajnálom, de már Urgulanilla nincs itt.~–
174   SAM   |              Urgulanilla nincs itt.~– De hát hol a pokolban? Mit
175   SAM   |          Szent Prokopra fogadta ön.~– De Szent Mihályra fogadom,
176   SAM   |               el ebből a hadjáratból; de az, ha olyan kutyául tartotta
177   SAM   |         szemöldökeivel, kissé széles, de nem kifejezéstelen szájával,
178   SAM   |               a legtökéletesebb volt, de természetes esze helyreütötte
179   SAM   |           herceg megértett mindent.~– De hallod-e – mondá az archimandritának –,
180   SAM   |         császári fényükben ragyogtak.~De nem az ezernyi csillagfény,
181   SAM   |              levél beszél tehozzád.~– De hogy tudnék én erre a levélre
182   SAM   |             ahogy a hercegnő tette.~– De én nem tudok oroszul beszélni.~–
183   SAM   |           szeretetre méltókká teszik. De ez nem az egyedüli ok. Én
184   SAM   |             tudsz, amit én nem tudok; de sokat nem tudsz, amit ha
185   SAM   |       mindjárt az eljegyzés napján.~– De gondold meg, hogy minő irtózatot
186   SAM   |       jóleshetett Izrambek hercegnek, de még inkább a ceremóniában
187   SAM   |            lebuktatott a jeges vízbe; de kiálltam vitézül. Az utánam
188   SAM   |              szabad utánuk mennünk.~– De, igenis, szabad utánuk mennünk,
189   SAM   |       emeltetett, keleti fényűzéssel, de abban sohasem lakott. Régi
190   SAM   |              láma tangút szónoklatát, de eleget tesz mind a kettőnek.~
191   SAM   |            csak a marháit hajtaná el, de magával ragadja a meglepett
192   SAM   |        asszonyoknak és rabszolgáknak, de egy férfi méltóságát sérti
193   SAM   |             soká. Odább vándoroltak – de most már nem nyugatnak,
194   SAM   |            csak a bőre került vissza. De ez is egyik tanúbizonyság
195   SAM   |            még eddig soha nem látott, de az énekesektől hallott felőle
196   SAM   |       szarvasé, a szőre világossárga, de a sörénye fekete, s a farka
197   SAM   |              pecsenyének is felséges. De nehéz megejteni, mert szilaj,
198   SAM   |               az már közel ért hozzá. De Zikohór mégsem kaphatta
199   SAM   |         hasonlók egy kalmuk sátorhoz, de hússzorta nagyobbak; egész
200   SAM   |              írni, olvasni is tudnak, de azért mégis egymással soha
201   SAM   |     összegyűlnek nagygyűlést tartani; de sohasem egyeznek meg semmiben:
202   SAM   |       istenképpen, mint az osztyákok; de annyiban javítva van a vallásuk,
203   SAM   |               ismét emberekre talált; de már azok hasonlítottak a
204   SAM   |               rossz szellemek laknak.~De Zikohór saisánt az sem riasztá
205   SAM   |              vagy a poshadt lótejnek, de elég kellemetes.~S az egész
206   SAM   |                csak utána kell futni; de a Mennyei Birodalom még
207   SAM   |               és megjöttek az irámok.~De egy hét múlva tungúz és
208   SAM   |        kelevézzel szokták megtámadni; de Talapór khán azt is megtette
209   SAM   |      vaslándzsát ketté tudja harapni. De csak akkor védi magát, ha
210   SAM   |        nyomában az apja a korbáccsal. De alig volt Irzambeknek a
211   SAM   |            maga. – Ez a királytigris.~De ha királytigris volt is,
212   SAM   |          hátravonult és hasra lapult; de úgy, mint az ugrásra készülő
213   SAM   |             az apára-e, vagy a fiúra.~De mielőtt elhatározta volna
214   SAM   |             okozott az állatóriásnak, de bosszúját mégis a megsebző
215   SAM   |          indítványoztak a bálványnak, de az vagy nem bírt a tigrissel,
216   SAM   |           forrott az orosz pártfogás; de azóta az idők változtak,
217   SAM   |               tigrist: „parancsoló”), de azok mind nagy felnőtt öregek
218   SAM   |               herceget Cseremikoff.~– De hát magyarázd meg nekem,
219   SAM   |           szép kinőtt példányokban.~– De hát kik szállítják azt,
220   SAM   |               Talapór khán erős kezű, de gyönge szívű ember volt:
221   SAM   |           anyja testvérét vegye nőül, de hát könnyű nekik, mert ők
222   SAM   |              a halál után következik, de a szegény sivataglakó pogánynak,
223   SAM   |               lovát és hatezer ökrét, de annyiban mégis ő maradt
224   SAM   |                csak szerét ejthetném; de lásd, nagyon őriznek, soha
225   SAM   |            bízott a maga paripájában.~De Ain Kháne nem engedte magát
226   SAM   |              is állta a menekülőknek; de Talapór khán, mint a hadisten
227   SAM   |       eltakarta őket a sötét éjszaka.~De az éjjeli árnyak csak megnehezíték,
228   SAM   |             árnyak csak megnehezíték, de meg nem állíták a szörnyű
229   SAM   |            egy-egy újabb segédcsapat, de az csak annyi annak, mint
230   SAM   |                Ain Kháne már itt van, de most meg Irzambek nincs
231   SAM   |            kívánta, hát legyen úgy.~*~De mármost mi történjék Ain
232   SAM   |     nagyapádnak mind két neje volt.~– De mikor én téged olyan nagyon
233   SAM   |            kereskedést fenntartani.~– De hát hol vannak a hadseregeid,
234   SAM   |          kaptak egy kis tengerpartot, de a közbenjáró moszkó megkapta
235   SAM   |              a két feleség tartást.~– De ha az nekem jólesik, s a
236   SAM   |            feleséget enged elvenni.~– De hátha egy keresztyén ember
237   SAM   |            mind a pokolra jutottak.~– De már akkor én is megyek oda,
238   SAM   |              jó társaságban leszek.~– De azonban a bűnös életnek
239   SAM   |     feleségedet el kell bocsátanod.~– De hát melyiket?~– Azt magad
240   SAM   |              üdvözlésképpen.~– Ejnye, de szeretnék én akkor a feleségemre
241   SAM   |            apja áldását el nem hozza.~De sietett is minél előbb felkeresni
242   SAM   |               Ula vidékét megtalálta; de a törgauta népet sehol.
243   SAM   |      lókoponyákból emelt emlékgúláik; de ők maguk sehol.~Miképp nagyapja,
244   SAM   |         pusztába, akinek neve Sámó.~– De hiszen hódolatot fogadtak
245   SAM   |         pusztába, akinek neve Sámó.~– De hogy mertek az én akaratom
246   SAM   |             és szabadelvű oroszokkal; de lassan megy a munka.~No,