Rész

  1     I|    Nagyvezérek és szultánok is voltak már ilyen rabszolgák. S a cserkesz
  2     I|               civilizált szokásokat a már meghódolt kaukázusi népek
  3     I|             Egy ötödik is volt, de ez már elavult, hogy a cárnak az
  4     I|         teljesíthette; azok el voltak már süllyesztve mind. Annál
  5     I|               Útközben minden utcán a már partra szállt orosz csapatokkal
  6     I|             veled?~Az is meglesz. Azt már tudod, hogy a kaukázusi
  7     I|               a sziklabirodalom.~Most már nem állhatta meg Riumin,
  8     I|        bajuszát fölfelé.~– Vagy talán már az ásványtanból is elég
  9     I|              Eldorádóhoz.~– És tudják már, hogy merre van az?~– Hiszen,
 10     I|          Hiszen, ha azt tudnák, akkor már mindent tudnának. Csupán
 11     I|               No, de másodszor – s ez már csalhatlanabb biztosíték –
 12     I|          intézném hozzád?~Riumin most már egészen komoly arcot mutatott.~–
 13     I|          könnyeitől nedves kezét most már ökölre szorítá. – Tatjánám!
 14     I|   érdemrendeit; hanem a másik percben már lehűté lángba borult lelkét
 15     I|       ólombányákban fog dolgozni. Itt már csak minden héten egyszer
 16     I|         telepét fogja szaporítani. Ez már olyan sors, ahol teljes
 17     I|             meg az ember…~Riumin most már elhallgatott.~– No, ugye,
 18     I|   elhallgatott.~– No, ugye, hogy ezek már elég komoly dolgok, Kalamoff
 19     I|            azt – suttogá Riumin.~– Ez már okos szó volt. Most már
 20     I|               már okos szó volt. Most már rajtad áll a választás.
 21     I|        mindegy ám; mert ami pénz erre már egyszer utalványozva van,
 22     I|               által megszállt házhoz, már ott várta az előreküldött
 23     I|                Miről gondolod?~– Mert már három bátyám elindult erre
 24     I|       összejön, alig vált három szót, már vihog. Sőt messziről vigyorog
 25     I|          dudámat, s hozod utánam. Azt már nem jegyezte meg a kozák,
 26     I|           hozzá nem férhetett.~– Most már ballaghatunk csendesen –
 27     I|          körített völgybe.~A völgyben már alkonyi árnyék volt, a hegyoldalban
 28     I|                Hanem a völgyet elérni már nehéz föladat volt. Az út
 29     I|           közöttük látni; vén volt az már suhanc korában is mind,
 30     I|              egy halottak csoportja. (Már a leülés maga is nagy haeresis
 31     I|               Ez valódi fanatizmus. – Már maga Riumin is azt kezdi
 32     I|          Riuminnak –, hogy nem kapunk már ezentúl egyebet, mint tejet
 33     I|         levetette magát a fekhelyére, már a másik percben horkolt.~
 34     I|    nagyméltóságú-kegyelmes”), és este már szökevény, álcázott komédiás,
 35     I|            koldus és száműzött, kinek már nincs neve, csak címe van: „
 36     I|               ülüm, chva!~Riumin most már fölcibálta hajánál fogva
 37     I|              felcsapta a fejére.~– Ez már nekünk szól. Most már lássunk
 38     I|              Ez már nekünk szól. Most már lássunk a lovaink után és
 39     I|              nem látszott tréfálni.~– Már hiszen a chva béka se nem
 40     I|       borzongást. Odakünn hajnalodott már. Tovább lehetett menni búcsúvétel
 41     I|              marad.~A sasok nem ültek már tanácsot a sziklacsompón,
 42     I|         Valaha történet volt az, most már csak néprege. Tamara királynő
 43     I|             fölé. – Egész városa volt már sírpalotákból, mikben megölt
 44     I|               Ariál visszaizente: van már nekem királyném is, országom
 45     I|             az osszet Riuminnak.~– Ez már a negyedik várrom, amiről
 46     I|            várától sokan visszatértek már, akik erővel akartak keresztültörni.~–
 47     I|    összeszorított Szemes folyónak itt már éppen semmi martja sem volt.
 48     I|            akinek arca még fiatal, de már teli ráncokkal, beesett
 49     I|              Mert az a nagy temető.~– Már hogyan temető?~– Mikor az
 50     I|                 Talán neked se hoznak már enni?~– Már két nap óta
 51     I|           neked se hoznak már enni?~– Már két nap óta semmit. Az én
 52     I|              S hány esztendő óta vagy már szent?~– Már négy óta.~(
 53     I|        esztendő óta vagy már szent?~– Már négy óta.~(Csak négy év
 54     I|               bűnbocsánatot. Csakhogy már nem tudom olyan jól elmondani
 55     I|           szabadban táborozva, s most már kezdett kapcsolatot találni
 56     I|               adóját.~Vén párduc volt már, akinek a vadászat nehezére
 57     I|           első kortytól is nehéz lett már a feje. Lábai nem bírták.
 58     I|        Mczhetisz, az odúra mutatva. – Már dalol.~A zsolozsma felhangzott
 59     I|       tanúskodik. A faluhoz vezető út már a civilizáció nyomát árulja
 60     I|               mind szegletekké váltak már az arcán. Kevés beszédű
 61     I|               többször a nyelvén volt már megkérdezni házigazdájától,
 62     I|             közepett.~Riumin citerája már nem kísérte az éneket. Mczhetisz
 63     I|          görög istennő-szobor.~S most már, hogy szeméremérzete ki
 64     I|       remegett, attól régen elszokott már, de ebből a kelepcéből,
 65     I|            szabadulhat ki.~Ez a leány már a lelkén van. Megzavarta
 66     I|                Hagyjátok abba!~– Késő már, földi úr! – kiálta a sztaroszta. –
 67     I|      özvegyasszonyok dühkiáltása zeng már.~Utoljára is arra az ötletre
 68     I|             ló nyerítése felelt. Azok már ismerősök voltak.~– Az osszet
 69     I|         haldokló egészen magánál volt már, ráismert útitársára, s
 70     I|               is elűzte.~Riumin tudta már, hogy mi baja? Ő is megkapta
 71     I|               el sem kezdte az útját, már eljutott a végére. Még nem
 72     I|      ellenséget, e földnek az urát, s már elhal – e földnek a leheletétől.
 73     I|         elbújtak odúikba.~Riumin most már nem fázott; hősége volt.~–
 74     I|     visszajött az „első” leány.~Annak már szőlőindával volt felkötve
 75     I|              neki a tele tülköt. Most már nem itta azt ki Riumin egészen.
 76     I|              későre ébredt föl, mikor már a nap sátora lombjain keresztül
 77     I|                 Két nap óta nem evett már semmit.)~A leány örömtől
 78     I|        kezeibe.~– Ha éhes vagy, akkor már nem vagy beteg! Mindjárt
 79     I|              Riumin úgy találta, hogy már ki tudja nyújtani a kezeit,
 80     I|               pisztolyát is meg tudja már ragadni, s képes lombokat
 81     I|              nem ízlelt soha.~– Lásd, már meggyógyulsz, ha jólesik
 82     I|            Riumin ajkát.~És Riuminnak már jólesett a csók.~Talán igazán
 83     I|              élné át. Mire fölébredt, már a nap alkonyatra szállt,
 84     I|               kis gyermek arcképe. Te már tudod, hogy kik azok? Mondjad
 85     I|               kötnek, s azt mondják: „Már most szaladj, ha tudsz!”
 86     I|               nép, a kabardi, akikkel már harcoltatok, a láz, akit
 87     I|              harcoltatok, a láz, akit már legyőztetek, az avar, akit
 88     I|            legyőztetek, az avar, akit már elcsábítottatok.~Az érdekeltség,
 89     I|          drága boglár. Nézd, az enyim már készen van!~Azzal elfutott
 90     I|               betegsége pokolra.~Most már nem gondolkozott meghalásról,
 91     I|             sohasem tudtak elhatolni.~Már a csillagok jöttek és eltűntek
 92     I|             ahogy támadt. Harmadnapra már Riumin nem érzett utána
 93     I|             hegyen túl lehessünk, ott már majd elvezetlek én minden
 94     I|             vár kilátó tornyára, ahol már volt egyszer Riumin. Nem
 95     I|          kezét, és felmutatott. De az már mintha a végtelenbe mutatna.~
 96     I|          fölszakadt, Riumin és Izméne már a szuchai mélyúttól voltak
 97     I|        mélyúttól voltak elfedve, ahol már szemközt jövő utazókkal
 98     I|             lekötve, míg az imeretiak már turbánt hordanak. Azoktól
 99     I|       bölényekre. – Ez óriási bikafaj már akkor csak a Kaukázus őserdeiben
100     I|              lehet, mert az épületből már semmi sincs meg körüle,
101     I|                A bányának semmi nyoma már, a kihordott földet azóta
102     I| bányamívelésnek.~Tehát az első nyomra már ráakadt!~Ez új erőt adott
103     I|             halavány sugár világított már előtte az ismeretlen sötétségben.~
104     I|            vendégsereg és a házigazda már jó előre voltak, s az újon
105     I|             magának parancsolni.~Most már csak Oroszországnak van
106     I|               és a Kaukázusban. Amott már jól őrzött alattvaló, körülfogva
107     I|               borítá. Most aztán volt már kivilágítás a nappali sötétséghez.~
108     I|   asszonyszíveket. Láss hozzá!~Kettőt már megnyert.~
109     I|                IX. A leánykérés~– Azt már látom, hogy igazi beke vagy –
110     I|             nem olyan arany kell, ami már használatban van: ahhoz
111     I|              az én országomban is, de már nem tudják, hol; hanem tudok
112     I|              esteli lakománál azonban már az asztalfőre ültette a
113     I|            húga oldalára.~Mikor aztán már mindenkit felmelegített
114     I|               lazisztáni énekes, most már látom, hogy igazi jó beke
115     I|          magad is, a társnőd is. Most már hát nem pénzért kérem tőled
116     I|               tovább hatolni. És most már mennie kell. Most már tudja,
117     I|            most már mennie kell. Most már tudja, hová. Már meg van
118     I|           kell. Most már tudja, hová. Már meg van mutatva a távol
119     I|             Érzé, hogy ördög is tudna már lenni, hogy céljához közelebb
120     I|       reggelre, mire a tűz elhamvadt, már nem volt, aki a darázsfészket
121     I|           zárva? – mondá Riumin.~Erre már azt felelte neki a ghirai,
122     I|           vagy!~A galgárok pedig most már Riumint nagyobbra becsülték,
123     I|           volt útja végcéljához.~Most már eszköze is volt hozzá, hogy
124     I|             szembe akar vele szállni, már akkorra megint eltűnt előle;
125     I|           erejét félrevonni.~Ott állt már a jezid törzs tartománya
126     I|               Riuminhoz fordult.~– És már most lakodalmunknak semmi
127     I|             második lövésnél a golyót már nem röpíti, hanem csak taszítja.
128    II|         hegyhátra, melynek növényzete már a havasi jelleget árulja
129    II|             minden kerített völgy.~Ha már a házak különféle építkezési
130    II|      Ezredévek gyűjtötték őket össze. Már a görögök idejében virágzó
131    II|             Ős rómait nem találsz itt már ez országban. Az én ősöm
132    II|               múlt esztendőben. Ezzel már nem tudtak boldogulni. A
133    II|      titkolózni. Izméne rég tudta azt már, hogy a királyné búsongva
134    II|       észrevette az a nő, aki szeret; már féltékeny is volt.~Egyszer
135    II|           készülsz el a tűzaknával?~– Már készen vagyok.~– Mi van
136    II|              a kettő félig lesüllyedt már a földbe. Az örökké élő
137    II|           Mindenki útjában áll ennek. Már közelít feléd!~A királynő
138    II|            gazdagok?~Riumin látta azt már. Előtte voltak a csalhatatlan
139    II|              miatt tengere folyott el már a vérnek, mely több iszonyatot
140    II|               a cél küszöbénél, mikor már ujjai hegyével érintette
141    II|           meresztve Riuminra, melyben már nem volt lélek, két reszkető
142    II|               övéből. Fakó volt az is már és penészfoltoktól iromba;
143    II|              a szabadban tenyészik, s már februárban jelentkezik a
144    II|              észre, mikor őszült meg.~Már ki volt tűzve az egybekelés
145    II|             az ellen védekezni? Ágyúk már vannak. Harmincezer moszkó
146    II|    Harmincezer moszkó ellen meg tudja már magát védelmezni; de olyan
147    II|               kaukázusi mézet, amiről már a római írók azt jegyzék
148    II|              mezők szép zöldek voltak már, a milliárd virágbimbó csak
149    II|               Igen! Igen! – Az utolsó már nem is volt szó, csak félig
150    II|           legerősebb vallás.~– S most már el fogod nekem mondani,
151    II|           Mikor a trónterembe lépett, már ott álltak félkörben az
152    II|            ide Riumint! Miért nincs ő már itten?~Asszonyai, kik elmentek
153    II|            sziklába van bezárva, s ma már a rajta megpihenéstől is
154    II|              ami most ővele történik, már megtörtént egyszer a világon,
155    II|               A sziklagörgeteg között már egy-egy letört oszlop, egy
156    II|                Az egész város alszik. Már ezer esztendő óta alszik.
157    II|        Szucsuk-Kaleht. Nem is az most már annak a neve, hanem Veljaminovszk.~
158    II|           Szemes folyam partján végig már elkészült a hatalmas katonai
159    II|            vízben megáztatta.~Egyszer már haragjában arra a gondolatra
160    II|               mind elsüllyeszté.~– De már ez nem az én parancsomra
161    II|              macskát.~A tábornok most már elégedetlen volt a téli
162    II|              magasságot emelkedett, s már a fellegvár sáncait fogta
163    II|          Tamara királynő óta – védték már Semiramis ellen – védték
164   SAM|              hogy a második fiát, aki már akkor tizenöt éves volt,
165   SAM|             nekünk, nagyuraknak!): ők már régen tanulmányoztak minket.
166   SAM|              is meglehet, hogy tudott már valaha. – Hiszen ötesztendős
167   SAM|               Hiszen ötesztendős volt már, mikor apját elfogták. Ötesztendős
168   SAM|              Ötesztendős Samyl-fiúnak már kellett lovának, kardjának
169   SAM|          lovának, kardjának lenni; az már hallott ágyúszót, harci
170   SAM|               rubel váltságdíjt ígért már a szép jobbágyleányért,
171   SAM|              igen nevezetes dolog, de már a hadsereg prófuntja mégiscsak
172   SAM|               liszten.~– Sajnálom, de már Urgulanilla nincs itt.~–
173   SAM|              mint a férfinak (s ezzel már több van mondva).~És ezzel
174   SAM|        állapot az az üdvösség, amiről már hallott egyet-mást példálózni,
175   SAM|               megharagszik rám. Ennek már ugyan kell az áldozat, hogy
176   SAM|          produkálják. Egyszer-egyszer már föl is emelte a levegőbe
177   SAM|               sóhajtott. Szívébe volt már a nyíl lőve.~Mikor vége
178   SAM|            Thamanénak, akinek a férje már orosz vazall, s nagy fényt
179   SAM|            tolmácsra: ő és a hercegnő már megértették egymást.~Izrambek
180   SAM|         Taníts tovább. Hallgatom. Azt már tudom, a szép hercegnő hogyan
181   SAM|             szádat!~– Magamról tudom. Már ötesztendős voltam, mikor
182   SAM|            menedékébe.~– Ahová nekünk már nem szabad utánuk mennünk.~–
183   SAM|           bosszúságot szereztem neki, már aztán nem is maga forgatta
184   SAM|              a szemeit a fejedelemfi, már arra ébredt, hogy szép menyasszonya
185   SAM|           alig szállt le a szánkóból, már ott várta a küldöttség,
186   SAM|          egyedül nem hagyták; s mikor már azt hitte, hogy mind a tisztelkedés,
187   SAM|           Kázi Mohamednek, s ilyenkor már az asszony kiérdemelte azt
188   SAM|               cár országa.~Laktak ott már akkor tatárok is: azok is
189   SAM|            közé jön, úgyhogy a kalmuk már csecsemőkorában lovagolni
190   SAM|            túlsó partot, s alkonyatra már a porfelleg is eltűnt a
191   SAM|        megérését, s egyik esztendőben már előre azon aggódni, hogy
192   SAM|           Odább vándoroltak – de most már nem nyugatnak, mint őseik,
193   SAM|            vadászott kelevézzel, s mi már csak bogarakra vadászunk
194   SAM|               nyelvet is alig értette már, s keverten beszélte idegen,
195   SAM|            észre csalódását, mikor az már közel ért hozzá. De Zikohór
196   SAM|               s tízesztendős korukban már megházasodnak, télen csónakot
197   SAM|           országát, akiknek egy része már földet mível, a másik állatot
198   SAM|                Szomszédjaik, a kecsek már más nyelven beszélnek, s
199   SAM|             ezeket is elhagyta, akkor már nagy földet kellett bejárni,
200   SAM|            ismét emberekre talált; de már azok hasonlítottak a vadállatokhoz.
201   SAM|           világnak a vége, s azon túl már csak a rossz szellemek laknak.~
202   SAM|            ott.~És sátoraik nincsenek már sehol.~A legmagasabb hegytetőről
203   SAM|               csortát” mind befutotta már a folyondár, ami tele volt
204   SAM|              szava csak suttogás volt már, amint az üdvözlésre visszamondá
205   SAM|          Ekkor a vén Tuptsin Láma, ki már akkor százéves volt, azt
206   SAM|           volt-e, vagy sokatevő?~Most már azt kérte Irzambek az atyjától,
207   SAM|            ellenük tenni.~A törgauták már fényes nappal sem mertek
208   SAM|            egyetértett vele.~Utoljára már fényes nappal be mert sétálni
209   SAM|         hajdani történetéről, akiknek már egyszer torkukra forrott
210   SAM|          ivadék másképpen gondolkozik már. Talapór khán nagy örömmel
211   SAM|              idomulni látta, aki most már nem futott el a bozótból
212   SAM|            hogyan lehet az, hogy mink már eddig megöltünk legalább
213   SAM|          angol”.~Irzambek herceg most már szíve mélyéből meggyűlölte
214   SAM|         hazájába.~S a következő évben már láthatott Irzambek herceg
215   SAM|             fölött erős harcai voltak már Oroszországnak Kínával,
216   SAM|        máskülönben, mint ha ő maga is már uralkodó fejedelem, akinek
217   SAM|               s ők csak ketten vannak már, mire a nagy homokpusztára
218   SAM|         ölében. Csendesen haladhatnak már előre: az üldözők táborát
219   SAM|            elhozta az urát.~Itt aztán már Talapór khánnak az ölébe
220   SAM|         Arizme így szólt:~– Ain Kháne már itt van, de most meg Irzambek
221   SAM|             Irzambek Szentpétervárott már megházasodott: elvett egy
222   SAM|             azzal a szóval, hogy most már a vőlegénynek nem kell a
223   SAM|               ezt hallaná (a mozaista már ne szóljon, mert annak ott
224   SAM|              a pokolra jutottak.~– De már akkor én is megyek oda,
225   SAM|             száznegyven évet számlált már, s helyéből nem tudott megmozdulni