Rész

  1     I|          szíjra akasztva kézcsuklóján.~Mikor aztán a lejáróhoz értek,
  2     I|               nők lábaikra kapcsolnak, mikor végigsétálnak a hideg kőpadlaton,
  3     I|            volna feltalálni. Olyankor, mikor a selyemgubó-eladók visszatérnek,
  4     I|              felőled pontos adataim. – Mikor Izmailoff ostrománál az
  5     I|              sokáig hajthatatlan volt. Mikor aztán egy napon azt tudatta
  6     I|            társadalmi fogalmaikról, és mikor mindezt megszerezted, akkor
  7     I|                megitatod őket; holnap, mikor megtudják, hogy degradálva
  8     I|                keresztyének vagyunk.~– Mikor kereszteltek meg?~– Legelőször
  9     I|                az ember elvigyorodjék, mikor a tükörben meglátja magát
 10     I|              kenyérevő emberek laknak.~Mikor az égő gunyhó körül összegyűlt
 11     I|                vidékeiből kikeveredni.~Mikor ismét nyergükben ültek a
 12     I|           várják be a halálukat! Hanem mikor kedvük szottyan hozzá, máglyát
 13     I|             azt mind férjévé is tette. Mikor megunta a férjét, akkor
 14     I|               férjét, akkor megölette. Mikor megölette, akkor megsiratta.
 15     I|             Miért oltattad el a tüzet, mikor fázol? – kérdé tőle az osszet.~
 16     I|                   Már hogyan temető?~– Mikor az angyalok fiai azt akarják,
 17     I|             övére.~– Hány éves voltál, mikor szentet csináltak belőled? –
 18     I|      halasztotta a kérdést.~Egy éjjel, mikor az álom ismét kerülte szemeit,
 19     I|      starovecsnire, ha az összeborzad, mikor az ő kegyetlen szertartását
 20     I|      szomorúbbá tudta tenni az éneket.~Mikor ez ének folyt, akkor a sztaroszta
 21     I|              az igazhívők templomában, mikor a pap azt mondja: „Ez a
 22     I|           tesznek a moralcsikok akkor, mikor arra vannak kényszerítve,
 23     I|                könnyhullatás nélkül, s mikor az utolsó megmarad, aki
 24     I|                oly zűrzavar volt, mint mikor valaki nehéz álmokat lát,
 25     I|                 hogy az nem jön eléje, mikor közeledő lova nyerítését
 26     I|                 ha visszakerülsz, hogy mikor egyszer a Szemes folyó kiszárad,
 27     I|                ásott útitársa számára. Mikor beléfektette, kívánsága
 28     I|             egyenruháját is, de mégis, mikor a hantot rá kezdte hányni,
 29     I|                akarata ellen aludt el.~Mikor fölébredt, valami kínos
 30     I|           harmat meg ne ártson neki, s mikor észrevette, hogy azt nyugtalanítják
 31     I|           érzett egész valójában, mint mikor az embernek a lelke elébb
 32     I|     lehelgetett rá, hogy átmelegüljön. Mikor felébredt, akkor megkínálta
 33     I|                csak későre ébredt föl, mikor már a nap sátora lombjain
 34     I|                  És kalauzod is. Apám, mikor messze utakra járt, távol
 35     I|         rohannak bele a farkasverembe; mikor azt betöltik, akkor jönnek
 36     I|       ellenséget támadásra csábítsa, s mikor az jött nagy bizakodva,
 37     I|          kellett több eszének lenni, s mikor látta, hogy Riumin versenyt „
 38     I|           egyetlenegy fia volt, s azt, mikor az országa védelmére várat
 39     I|             Gyönyörű részletei vannak: mikor az anya búcsúzik a fiától,
 40     I|                anya búcsúzik a fiától, mikor a mágusok ráteszik a sírüregre
 41     I|           sírüregre az utolsó követ, s mikor jön az ostromló ellenség,
 42     I|                akasztva, lecsügg elöl.~Mikor Izméne elvégezte a Tariel,
 43     I|             föld oroszlánnal álmodott, mikor ezt szülte. Éppen olyan
 44     I|             ötszáz lépésnyiről: azért, mikor meg akarják hajtani, pipanedvvel
 45     I|            lovagja el fog azzal bánni. Mikor nyolclépésnyire volt a bölény,
 46     I|                a leányt húga oldalára.~Mikor aztán már mindenkit felmelegített
 47     I|               a turkománoknál tanulta.~Mikor a torlasz a fél sziklafolyosót
 48     I|             hadizenet nélkül Nachalit, mikor vadászatból hazatért. A „
 49     I|            bocsátom előbb vissza, mint mikor az ígért munka elkészül!~–
 50     I|        undorító szeretkőzési jel, mint mikor orosz módra két férfi, pálinkától
 51     I|                és az ő tábornokai elé.~Mikor az udi sereghez visszatértek,
 52    II|             őseink tán óriások voltak, mikor ily roppant szirtlapokat
 53    II|           kaukázusi Eldorádót. Riumin, mikor nem figyeltek rá, térképeket
 54    II|               azon keresztültörhet, de mikor egész idáig eljutott, itt
 55    II|      mennykövekkel hajigálni tiltatik.~Mikor a csarnokba felhaladtak
 56    II|            mindent, kés, villa nélkül. Mikor aztán a kezeiket megmosták,
 57    II|               azt kérdezé Riumintól:~– Mikor készülsz el a tűzaknával?~–
 58    II|         megtöltés és felrobbantás.~– S mikor történik ez meg?~Riumin
 59    II|               De azért, ha ereklye is, mikor rákerülne a sor, bizony
 60    II|      föltalálja.~Itt a cél küszöbénél, mikor már ujjai hegyével érintette
 61    II|               magukat a kakasszó után, mikor sírjaik becsukódtak. Mindig
 62    II|               az igazi sírba elmennek.~Mikor a királynő elfogadta a tróntermében
 63    II|                nem reszketett a szava, mikor az esküt végigmondá. Pedig
 64    II|       őszibarack virágzó ligeteitől, s mikor a körül felmagasló Tösönáld,
 65    II|            házon kívül igazi királynő; mikor trónján, lova nyergében,
 66    II|           mindvégig, s ne vegye észre, mikor őszült meg.~Már ki volt
 67    II|     gólyahírnek híják ezt a virágot, s mikor az megjelen, ugyanaz jelszó
 68    II|        cérnával; az apja gúnyája az.~– Mikor készen lesz a vakarcs és
 69    II|             temiattad, és azért mégis, mikor ketten együtt vannak, letérdelnek
 70    II|             leány csak fejével inte.~– Mikor jól tudod, hogy a te szavad
 71    II|               annak szép termetével, s mikor az aranyhímzett szandált
 72    II|        Föld-isten~Senki se látta őket, mikor elfutottak, csak a sztaroszta.
 73    II|           elrontotta az éjszaki vihar. Mikor elvált az este Riumintól,
 74    II|                Föld-isten jelvényével.~Mikor a trónterembe lépett, már
 75    II|         kezedbe adtam a fegyvert, hogy mikor visszajövök, ellenem egyenlő
 76    II|               e tavon keresztül vezet.~Mikor odaértek, akkor aztán tapasztalták,
 77    II|          őrebei nem vették őket észre, mikor mellettük elhaladtak. Mindenütt
 78    II|               A folyam jó vezető volt. Mikor aztán megszűnt a vihar,
 79    II|            másnap nincsenek kifáradva.~Mikor egy sziklaforrás előtt pihenőt
 80    II|             támadás nélkül, s sokszor, mikor ebédhez leültek, nem az
 81    II|      felváltására a tovavitt lábtóval.~Mikor a tábornok elindult valahová
 82    II|            mondá egy napon a tábornok, mikor az északi szél telefútta
 83    II|             rohamosan olvadni kezdett.~Mikor estefelé a tábornok szokott
 84    II|         Veljaminoffnak hagyott hátra: „Mikor a Szemes folyó kiszárad,
 85    II|              szép látványunk van, mint mikor négy év előtt a Néva elöntötte
 86    II|               el annak környékét.~Mint mikor Fáraó üldöző hadaira ráomlott
 87    II|           védeni fogják még akkor is – mikor Szentpétervár palotái fölött
 88   SAM|               volna meg Samyl fiaival?~Mikor megkeresztelték, keresztapja,
 89   SAM|          általános nemzeti kincs nála. Mikor egy ifjút tudorrá babérkoszorúznak,
 90   SAM|       megrohanni régi ellenségét most, mikor azt három nagyhatalom támadta
 91   SAM|             hősének az idegeit. Ez az, mikor egy apa meghallja azt a
 92   SAM|             még az engedelmességet is. Mikor eljött az idő, hogy a magas
 93   SAM|            diáknak az újoncesztendeje.~Mikor a novíciusokat mind kiosztották
 94   SAM|                fényesen bebizonyított.~Mikor még Magyarországon senki
 95   SAM|                büszkék is voltak ránk.~Mikor Magyarország szabadságharcában
 96   SAM|               csak annyiból állt, hogy mikor az alkorlátnok, a gyűlöletes
 97   SAM|                Nem táncolni a diáknak, mikor parancsolják!~A cár dühbe
 98   SAM|            lehetett Nikolajevics Iván, mikor az egyetemi tanulmányokat
 99   SAM|             Lányok után sem járt soha.~Mikor a pályakör be volt fejezve,
100   SAM|             Deumot énekel hozzá.~Iván, mikor kérdezték tőle, hogy akar-e
101   SAM|          bámulhattak Szentpétervárott, mikor Samylnak azt a fiát meglátták,
102   SAM|            híres szablya? Hadd lássuk, mikor ágyú robban, mennykő villan,
103   SAM|               az a kettő? Hadd lássuk, mikor előre vágtatsz, nézesz-e
104   SAM|                megy-e valaki utánad? S mikor sebet kapsz, tudsz-e kacagni
105   SAM|           Hiszen ötesztendős volt már, mikor apját elfogták. Ötesztendős
106   SAM|               nem lehetett bűbájosabb, mikor a világ urának császári
107   SAM|                a különbség elenyészik.~Mikor a hercegnő tudatta szép
108   SAM|                kellett utána füstölni. Mikor józan volt, akkor mindenkinek
109   SAM|           beszélt és nevetett rajta, s mikor részeg volt, akkor meg veszekedett,
110   SAM|       hercegasszonyhoz.~A szép amazon, mikor a Beloborodszky-palota előtt
111   SAM|              amit én ezeknek süttetek!~Mikor a helsingforsi diákot úgy
112   SAM|             hogy „kegyelmes herceg!” – mikor az éhenkórásznak az eddigi
113   SAM|               pedig komisz méhserrel – mikor a „magaduramhaszolgádnincs”
114   SAM|              nem vesztette el a fejét.~Mikor a szegénységhez szoktatott,
115   SAM|             birtokába visszahelyezi –, mikor felnyitva látta maga előtt
116   SAM|              sem vesztette el a fejét.~Mikor a Téli Palotában az a hatalmas
117   SAM|           pajtás is megugatott eddig – mikor mellére feltűzték a Vladimir-rend
118   SAM|          sohase lógott más dekoráció – mikor az, akinek eddig minden
119   SAM|              sem vesztette el a fejét.~Mikor a szemlélő filozóf a tomboló
120   SAM|            vesztette el a fejét.~Hanem mikor a hegeli kutató, ki eddig
121   SAM|                 csak a kezdő betűket – mikor az a holdbeli ember egyszerre
122   SAM|                 hogy „Majd meglássuk!”~Mikor hazulról eljött, az anyja
123   SAM|             cifrább, s ő azt is látta.~Mikor Cseremikoff azt kérdezte
124   SAM|            vagy villa szükséges, hanem mikor egyszer hoztak valami sült
125   SAM|           tálat is kitörülte simára. – Mikor aztán még több ételt hoztak,
126   SAM|               van ezeknek az uraknak?” Mikor vége volt a sülteknek, Irzambek
127   SAM|            hiányzott? – A kalmukoknál, mikor a fejedelmi asztalnál a
128   SAM|               világot elfelejti.~Hanem mikor másnap Cseremikoff eléje
129   SAM|               szilvamag-szemeit, hanem mikor vége volt mindennek, azt
130   SAM|                lelkére?~Megijedt tőle.~Mikor vége volt a szertartásnak,
131   SAM|               magamat a tiszteletével, mikor úgyis jó barátom, s akármi
132   SAM|           keresztyének a paradicsomba, mikor számukra ez a föld is ilyen
133   SAM|               csábító tekintete által.~Mikor visszakerült Cseremikoffhoz,
134   SAM|          Szívébe volt már a nyíl lőve.~Mikor vége volt a bálnak, a ruhatárban,
135   SAM|           hosszú varkocsba volt fonva. Mikor eltávozott Akszantine hercegnőtől,
136   SAM|               bedugja a sütőkemencébe. Mikor a tészta kenyérré sült a
137   SAM|             kertben kell véghez menni, mikor szép, derült, napos idő
138   SAM|                áldását fogadják benne. Mikor jön a sáskatábor, énekelve
139   SAM|                Már ötesztendős voltam, mikor átestem e sacramentumon.
140   SAM|       sacramentumon. Rúgtam, haraptam, mikor a pópa a nyakamnál fogva
141   SAM|         motolla, azt lehetett hajtani; mikor egyet csettent, akkor lejárt
142   SAM|        elnyomta az álom.~Reggel pedig, mikor fölnyitotta a szemeit a
143   SAM|             több ló kellett; úgy, hogy mikor véges-végül ki tudott mozdulni
144   SAM|           órára egyedül nem hagyták; s mikor már azt hitte, hogy mind
145   SAM|            hanem enélkül aztán meghal.~Mikor Péter cár hadat viselt a
146   SAM|           eleget tesz mind a kettőnek.~Mikor egyszer a koronaörökös látogatást
147   SAM|               szibériai ólombányákban.~Mikor az elítéltet föltették arra
148   SAM|           csordástul a Volga mellől, s mikor aztán az Uralon túl voltak,
149   SAM|        támasztanak, a táborjáró sáska; mikor az felemelkedik az égre,
150   SAM|              nem látszik tőle az ég, s mikor leszáll a földre, nem látszik
151   SAM|             nem látszik tőle a föld, s mikor felszáll a földről, nem
152   SAM|            legény volt Zikohór saisán, mikor elindult a kék hegyek felé
153   SAM|              kemény férfi lett belőle, mikor ismét visszakerült elhagyott
154   SAM|             hirdették a kalmuk népnek, mikor az a sivatagot megunva,
155   SAM|                elvész.~Zikohór saisán, mikor puzdráját megtömve nyilakkal,
156   SAM|             vágtatva megjelenni rajta, mikor az őt imádó nép a csatában
157   SAM|             nemes vadat megközelíteni, mikor a dzsiggetáj mének a fiatalokat
158   SAM|                vette észre csalódását, mikor az már közel ért hozzá.
159   SAM| világtörténetbe, s aztán miképp a vad, mikor halálát érzi, elbújtak a
160   SAM|               lehetnek a fehér cárnak. Mikor megtudták, hogy a franciák
161   SAM|            marmotákba költözik. Azért, mikor marmotát lőnek, s hazaviszik
162   SAM|              egükön, hosszú az éj! – S mikor holdfogyatkozás van, dobolnak
163   SAM|                a vallásuk, hogy télen, mikor a medve elmegy alunni, azt
164   SAM|              választanak meg istennek.~Mikor ezeket is elhagyta, akkor
165   SAM|           amiket a magukénak tartanak. Mikor egy ilyen vidéket elhagynak,
166   SAM|                szokta hozni a havat, s mikor az belepi a mezőt, a törgauták
167   SAM|                rakta le neki az obont.~Mikor aztán elolvadt a hó, a télre
168   SAM|          Zikohór khánnak, hogy ősszel, mikor a fű megszárad, gyújtassa
169   SAM|                a vérnyomok vezettek, s mikor a vadászebek felfedezték
170   SAM|          sátorát körös-körül.~Egyszer, mikor a lakoma végén együtt nyakalták
171   SAM|                 amely pipázik.~Később, mikor ismét belenézett, s meglátta,
172   SAM|               s csak azután bámult el, mikor a távcsőtől elkapva a fejét,
173   SAM|                az a szégyen érje, hogy mikor a cár ki fogja kérdezni,
174   SAM|              arcszíne olyan volt, mint mikor a finom kormos alma napsütötte
175   SAM|           olyan hosszú sűrű haja, hogy mikor azzal lovon nyargal, a két
176   SAM|             magát a mongol khán előtt, mikor a szép Ain Kháne kezéért
177   SAM|              hátán vágni, hanem aztán, mikor egyszer a türelmének az
178   SAM|            saját országát megfosztani, mikor az másutt is megszerezhető.
179   SAM|      csizmaszára lett vele csordultig. Mikor aztán amazok a világról
180   SAM|         vőlegény fejét, s így szólt:~– Mikor orra volt is, csúf volt;
181   SAM|             senkinek sem eladó. Azután mikor a nászfuttatást megkezded,
182   SAM|               pusztába.~Alkonyat felé, mikor gazdák és vendégek kialudták
183   SAM|                teher legyen a paripán. Mikor aztán a kipányvázott paripa
184   SAM|          húsából evett, s akkor ivott, mikor a fejét elborító zuhatag
185   SAM|              sátora volt.~A jó Arzime, mikor megtudta, hogy férje minő
186   SAM|               mind két neje volt.~– De mikor én téged olyan nagyon szeretlek.~–
187   SAM|                egy nő jellemében, mint mikor a keleti nő azt a kincset,
188   SAM|              gyermekével?~A jó Arizme, mikor látta, hogy Talapór khán
189   SAM|             meg, ő fonta be a haját, s mikor megcsókolta őt és bevezette
190   SAM|              áron: egy kis ijedségért.~Mikor a császár, a mandarinok,
191   SAM|              is ezek az Amurral akkor, mikor a „sárga folyó” volt nekik
192   SAM|             herceget, mint egy dongót, mikor aztán megkötötte, akkor
193   SAM|          dolgok ezek!~Egy napon aztán, mikor Talapór khán ismét együtt
194   SAM|             aki helyettem gondolkozik, mikor az én eszem pihen; aki ifjúsága
195   SAM|               is sápadt és reszketett, mikor azt a táncot látta, s azt
196   SAM|          eszébe jutott gyermekkorából, mikor még a pusztán lakott. Utoljára
197   SAM|             lábához: ott volt az étke.~Mikor Irzambek khán belépett a
198   SAM|             farka vagy te, akit az eb, mikor a gazdájának hízelkedik,