Rész

  1     I|             te még nem tudsz, és amit én most megismertetek veled.
  2     I|            hírt hozni felőle?~– Hátha én is ott maradnék, lekötve
  3     I|  épaulette-jeid és az érdemrendeid.~– Én pedig tudok valamit olyan
  4     I|              jó kedve nem ragadt rám. Én katonának szegődtem. Megyek
  5     I|        népismerettel foglalkozott. Az én részvétem tájak és népfajok
  6     I|            égtek, majd kipattantak.~– Én még Anapában megkaptam önnek
  7     I|              Riumin indulatosan. – Az én szegény atyámat. – A hang
  8     I|              a fogságba.~– Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő
  9     I|               Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő anyám;
 10     I|               szorítá. – Tatjánám! Az én kedves kicsinyem! – Úgy
 11     I|              kérdé tőle cserkeszül.~– Én.~– Tudod, hová megyünk?~–
 12     I|          övemet, hogy el ne mehessek. Én szépen feltettem a papást
 13     I|            nem adod a kancatevédet az én hóka lovamért?” Rám förmedt,
 14     I|             betörött. Hát hogy menjek én oda, ahonnan kidobtak, holott
 15     I|               erős tüdő kell.~– S hát én aztán valahányszor híni
 16     I|      trüsszentsek? Mczhetisz!~– Amire én viszont mindig nagyot karistolok
 17     I|               tréfás fickó vagy te?~– Én, uram? Én sohasem vagyok
 18     I|            fickó vagy te?~– Én, uram? Én sohasem vagyok tréfás fickó.
 19     I|           osszet útitárs –, ennek még én mind hasznát vehetem! –
 20     I|         segítünk – szólt az osszet. – Én felveszem a te egyenruhádat;
 21     I|               pedig hátadra veszed az én batyuba kötött öltözetemet,
 22     I|        papirosról olvasni, nem vagyok én pópa!~Azzal kihúzogatta
 23     I|          visszafordulni.~– Mind tudom én azt, csakhogy más neveik
 24     I|            nyafogva felelt:~– Mert az én uram haragszik a tűzre.~–
 25     I|               lakol a faluban?~– Mert én vagyok a szent.~– Tehát
 26     I|            Már két nap óta semmit. Az én uram haragszik nagyon.~Riumin
 27     I|            hogy közbenjárójuk legyek. Én elviszem az izeneteket az
 28     I|          mondá a reszkető szentnek:~– Én is kívánom.~Erre a leány
 29     I|           Izménére esett, s Izméne az én leányom. Jefta megáldozta
 30     I|              megáldozta az ő leányát: én sem leszek Jeftánál rosszabb.
 31     I|            amikor imádni hiszitek. De én nem vagyok pap, mi közöm
 32     I|          karjait összefonva mellén. – Én a cár nevében meghagyom
 33     I|         kegyetlenséget se most, se az én eltávoztommal el ne kövessetek!~–
 34     I|            esztek és vért isztok, ezt én nem engedem”. Pedig az igazhívőknek
 35     I|             meg engem! Ontsátok ki az én véremet! Tépjetek darabokra!
 36     I|           élet terhei alól, az leszek én: – az föl fogja gyújtani
 37     I|      belefektetsz szépen.~– Nem! Nem! Én azt akarom, hogy meggyógyulj!
 38     I|              ég belül. Ezrével láttam én az embereket így meghalni.
 39     I|           szólt a leányhoz –: légy az én szentem!~Izméne odatérdelt
 40     I|               Tartsd ide a füledet az én szájamhoz, hadd gyónjam
 41     I|              mondd meg nekik, hogy az én húgom voltál, az ő leányuk,
 42     I|              se tartsd, hogy meghalj. Én nem engedlek. Két nap múlva
 43     I|              lazisztáni énekes. De ha én leszek a kísérőd, az egészen
 44     I|              más lesz.~– Te akarsz az én kísérőm lenni?~– És kalauzod
 45     I|           sokszor magával vitt engem; én voltam a kegyence.~– Kegyenc
 46     I|              és milyennek látta.~– Az én jó atyám magával hordozott
 47     I|               e népek között?~– Igen. Én eltanultam dalaikat, táncaikat.
 48     I|      daghesztáni kém, s odább küldik. Én leszek a te rabnőd, aki
 49     I|               kapni.~– Hát nem vagyok én a te szented? Mitől félhetsz?
 50     I|             találkoznunk. Ha pedig az én falum népe lát meg kettőnket
 51     I|               ott már majd elvezetlek én minden veszély nélkül.~A
 52     I|                mondá neki a ghirai. – Én megveszem tőled rabnődet,
 53     I|                Tudd meg, ghirai, hogy én nem azért vándorolok énekelve
 54     I|             se ökörért, se lóért; – s én csak olyan jó beke vagyok,
 55     I|           olyan megvetőleg szóltál az én ökreimről, majd mutatok
 56     I|               ökreimről, majd mutatok én neked holnap egyet olyat,
 57     I|               szólt a ghirai. – Ha az én harcosaimnak ilyen fegyverük
 58     I|        lehetne ilyenné átalakítani az én vitézeim fegyvereit is?~–
 59     I|       aranyból meg kéklő savanyból.~– Én adok neked aranyat, amennyit
 60     I|           öregek, hogy volt valaha az én országomban is, de már nem
 61     I|             rabnőül, hanem feleségül. Én neked adom a húgomat hitvestársul;
 62     I|          szeretet közöttünk nem volt. Én is egész szívet adhatok
 63     I|                de a leány azt mondá: „Én követem az én uramat”.~
 64     I|             azt mondá: „Én követem az én uramat”.~
 65     I|           jezid vezér válaszolt:~– Az én bátyám vérét mosta az le.
 66     I|                s végezzünk egyedül.~– Én sem bánom – szólt erre a
 67     I|              Tudom. Rossz gazda vagy. Én az ezer tumánt lefizetem
 68     I|              A Tundra folyam, mely az én országomból a tiétekbe átfolyik,
 69     I|           mely a vizet felszorítja az én vidékemre, s ott egész völgyeket
 70     I|          tenyereiteket feltöri. Ez az én ítéletem. Belenyugosztok-e?~
 71     I|            meg is értett.~– Királynő! Én nem magam parancsolok a
 72     I|          szakállával fel nem törülte. Én neki adtam át seregem vezérlését.
 73     I|                 A galgár sereg vezére én vagyok, nevem…~A királyné
 74     I|      bizonnyal azt is megtudtad, hogy én az orosz cár üldözöttje
 75     I|            hamisság! Hogy melyik? Azt én bizonyosan meg fogom tudni.
 76     I|               hallgass, és tedd, amit én mondok.~Riumin fejében valami
 77     I|           hogy az meg is lesz tartva. Én adtam Mullah Khumainak az
 78     I|            amit nekem fogadott. Azért én elviszem magammal túszul
 79     I|                igaz-e? Tanítsd meg az én fegyverkovácsaimat arra,
 80     I|           szolgálatot, ha azt mondja „én ehhez nem értek”!, azt neki,
 81     I|              felelte a királynénak:~– Én megtanítom a fegyvergyárosaidat
 82    II|            gondolta magában:~– Leszek én ebben házigazda.~Hanem mást
 83    II|               utána gondolá:~– Leszek én első ember ebben az országban –
 84    II|              itt már ez országban. Az én ősöm Tamara királynő volt;
 85    II|              csak véd és nem támad.~– Én ismertem országokat amiknek
 86    II|                fáradj helyettem, mert én rest vagyok, add ide, amit
 87    II|              ide, amit kerestél, mert én éhes vagyok, ontsd ki a
 88    II|               a véredet érettem, mert én dicsszomjú vagyok; minél
 89    II|               hogy férjhez vesznek?~– Én nem akarok férjhez menni.~–
 90    II|            fejedelem kér feleségül!~– Én nem megyek hozzá, inkább
 91    II|               adsz néped korszakából, én csak úgy fogadhatom el,
 92    II|               el, ha megengeded, hogy én ebből az évből történetet
 93    II|                 Miért akarod, hogy az én nevem után más legyen följegyezve?~–
 94    II|             legyen följegyezve?~– Nem én akarom, hanem a végzet.
 95    II|              Tamara királyné küzdött. Én ismerem, mert száműzöttje
 96    II|   szükségesnek találod, hajtsd végre. Én elrendelem, s tanácsunk
 97    II|            felelte erre a kérdésre:~– Én nem tudom.~Riumin igyekezett
 98    II|              a tied.~– Ha nekem adod, én elveszem tőled a lelkedet –
 99    II|       szeretni fogjátok egymást.~– De én nem akarom, hogy te ott
100    II|         átokmondás pillanatában, hogy én az átkok dacára meg fogom
101    II|       énérettem mentél a föld alá, az én szavamra vetted föl ezt
102    II|          engem? Szeretsz-e úgy, ahogy én téged? Akarsz-e feleségem
103    II|            velem együtt felkeresni az én apámat, anyámat, testvéremet?
104    II|         leányotok, a te testvéred, az én imádott nőm?~Ó, ettől a
105    II|               Mennyivel szebb ő, mint én!~– Az nem igaz! Te vagy
106    II|             olvasá belőle:~„Királynő!~Én nem jöttem hozzád, mint
107    II|         szüksége van hegyei aranyára. Én az aranyat kerestem itt –
108    II|               itt – és megtaláltam. – Én kezedbe adtam a fegyvert,
109    II|           fejére tette.~– Szálljon az én fejemre minden bűnöd!~És
110    II|           argonauta fülébe e szókat: „Én megloptam a föld alatti
111    II|              a két bejáratot őrzik.~– Én jól ismerem erre az utakat –
112    II|          vihar volt.~– Jól van. Ez az én parancsomra történt. Hát
113    II|      elsüllyeszté.~– De már ez nem az én parancsomra történt. A hajósok
114   SAM|                Azért mégis megmutatom én nektek, hogy a fiamat kiszabadítom
115   SAM|           fickóból jó papot.~(Egyszer én egy és ugyanazon napon láttam
116   SAM|           sehova sem tartozott.~– Hát én kinek fogok szolgálni? –
117   SAM|      előmozdíttatni? Azt mondá: „Nem! Én magisterré akarok emeltetni!”~
118   SAM|            Hisz ezt a kis cukorembert én egy esztendő alatt agyonszeretem.~
119   SAM|                Hisz azt a hájbálványt én egy esztendő alatt agyonbosszantom.~
120   SAM|            Uram! Ne sértegessen!~– És én esküszöm önnek, Szent Prokopra!
121   SAM|               Hogy akárhová tette őt, én visszarablom – visszavásárlom!
122   SAM|        Hercegnő! Ez szörnyűség! Ön az én Urgulanillámból huszárkapitányt
123   SAM|              kell majd megnézni, amit én ezeknek süttetek!~Mikor
124   SAM|         gazdasszony, majd megélhetsz. Én is levetem a daghesztáni
125   SAM|            feléért megvett engemet az én asszonyomtól, Beloborodszky
126   SAM|     Beloborodszky hercegnőtől, akinek én engedelmes szolgálója vagyok.
127   SAM|              mondá tolmácsának:~– Te! Én ilyen költséges istent nem
128   SAM|              egy vályogfülkével, s az én lámáimnak az a fizetésük,
129   SAM|               tesz jót az emberekkel. Én bizony nem látom át, hogy
130   SAM|           dédelgetem, hát megcsal. Az én áldozatomat is elfogadja,
131   SAM|            tehozzád.~– De hogy tudnék én erre a levélre visszabeszélni?~–
132   SAM|          ahogy a hercegnő tette.~– De én nem tudok oroszul beszélni.~–
133   SAM|            Izrambek Cseremikoffhoz. – Én ezután úgy szeretnék beszélni
134   SAM|               oroszul.~– Azt pedig az én nyelvem nem teszi meg. A
135   SAM|         kiáltását el nem tanulja: hát én, egy szabad nemzet fejedelme,
136   SAM|          kérdés, hogy gyerek vagyok-e én, vagy vén ember? Sütőkemence
137   SAM|              a számát sem tudom, hogy én ennek a szultánának a „kalimját”
138   SAM|          kívánsz tőlem azért, hogy az én feleségem légy?~– Nagyon
139   SAM|            lelkedet.~– S hogyan tudom én neked adni a lelkemet, amíg
140   SAM|             amíg élek?~– Úgy, hogy az én vallásomra térsz.~– S mi
141   SAM|             mi szükséged van neked az én lelkemre?~– Az, hogy anélkül
142   SAM|       lelkemre?~– Az, hogy anélkül az én papjaim nem esketnek össze
143   SAM|             esketnek össze bennünket. Én pedig azt akarom, hogy egyedüli
144   SAM|           egyetlen felesége legyek az én férjemnek, s több asszonya
145   SAM|             De ez nem az egyedüli ok. Én azt akarom, hogy akit én
146   SAM|              Én azt akarom, hogy akit én szeretek, az még a túlvilágon
147   SAM|           mennyországba jusson, ahová én.~– S mi kell arra, hogy
148   SAM|            mennyországba jusson; mert én gyalog ott sem akarok járni.~–
149   SAM|                  Te sokat tudsz, amit én nem tudok; de sokat nem
150   SAM|        mennyországba.~– Beszélj.~– Az én feleségemre nem vár ilyen
151   SAM|               azzal a gunyhóval.~– Az én feleségemnek magának kell
152   SAM|     Megtanulom azt, és elvégzem.~– Az én feleségemre nem vár semmi
153   SAM|       Megtanulok rajta játszani.~– Az én feleségemnek nem lesznek
154   SAM|            Abban is tetszeni fogok az én uramnak.~Ezen a találkozáson
155   SAM|      hercegnőhöz, s azt mondá neki:~– Én kész vagyok teveled keresztyén
156   SAM|     beleegyezel, hogy az eljegyzés az én nemzetem szokása szerint
157   SAM|             szeretsz?~– Feleled, hogy én Mohamed Szádi vagyok, s
158   SAM|                  Ismét csalatkozik az én kedves barátom. Menyegzőinknél
159   SAM|           gyönyörű csillagos egem; az én nagyapámnak, aki még Kínában
160   SAM|            tett Buddhának azért, hogy én fiúnak és ne leánynak szülessem
161   SAM|        nyakába, azt mondva neki; amit én teneked. – „Számomra ezentúl
162   SAM|              van; hiszek tebenned, az én teremtőmben, üdvösségemben,
163   SAM|               aki azt mondta: „Ej, az én nagyapám még bölényre, szarvasra
164   SAM|             csak Buddháé és az enyim. Én nektek adom, s Buddha megerősíti
165   SAM|        buzogány, azokat eldobta.~– Az én fiam megszaladt! – ordítá
166   SAM|               cethalat is kipróbálna. Én fel foglak téged afelől
167   SAM|               nekem, mi volt ez, amit én most láttam ezen a bűbájos
168   SAM|             kínai bútorfestő vagyok-e én, hogy teneked mókusfarkkal
169   SAM|              az fejedelmi szó, mintha én egy kaszás póknak kitépem
170   SAM|              a derék Arizme.~– Van az én atyámnak, Almun khánnak
171   SAM|               utálatos.~Ha te akarod, én elszöktetlek tőle, s elviszlek
172   SAM|     elszöktetlek tőle, s elviszlek az én országomba, Irzambek feleségeül.~–
173   SAM|                Irzambek feleségeül.~– Én örömest elszöknék veled,
174   SAM|               s a kopja hegyére ez az én süvegem feltűzve, irányozd
175   SAM|                A többi azután majd az én gondom.~A leány kezet adott
176   SAM|            hogy valamit kitaláljon.~– Én megmondom, hogy mit tégy. –
177   SAM|             két neje volt.~– De mikor én téged olyan nagyon szeretlek.~–
178   SAM|    bálványimádók bolondságaihoz, hogy én azokat neked úgy hegyiről
179   SAM|              a moszkó, s azt mondá:~– Én megszabadítlak titeket a
180   SAM|     mandarinok a moszkótól.~– Elfújom én azokat a szájammal – mondá
181   SAM|              jutottak.~– De már akkor én is megyek oda, ahol az apám
182   SAM|               öregebbet.~– Hogyan? Az én drága jó Arizmémet, aki
183   SAM|               év óta takargatja be az én lelkemet az ő meleg hűségével:
184   SAM|              az ő meleg hűségével: az én Irzambek fiamnak az anyját,
185   SAM|       helyettem gondolkozik, mikor az én eszem pihen; aki ifjúsága
186   SAM|             aki ifjúsága virágával az én szívemet megkoszorúzta;
187   SAM|             több a világon. Dejsz, az én Arizmémet el nem bocsátom.~
188   SAM|          archimandrita.~– Micsoda? Az én drága Ain Khánémtől váljak-e
189   SAM|         paradicsom is sivatag. Ah, az én Ain Khánémat én magamtól
190   SAM|                Ah, az én Ain Khánémat én magamtól el nem taszítom.~
191   SAM| üdvözlésképpen.~– Ejnye, de szeretnék én akkor a feleségemre nézve
192   SAM|             Sámó.~– De hogy mertek az én akaratom ellen cselekedni?
193   SAM|              cselekedni? Nem vagyok-e én a törgauta nemzet khánja?~
194   SAM|           nemzet khánja vagy te? Majd én megmondom neked, hogy mi