Rész

  1     I|             admirálhajó födélzetére, ott kiosztá valamennyinek a
  2     I|           mely a hánhoz felvezetett, ott Riumin „hátra a fegyvert,
  3     I|         voltak, a mozaikpadlaton még ott hevertek az apró fazsámolykák,
  4     I|             nagy vízmedencéjében még ott úszkált egy hosszú piros
  5     I|          országra, amit kerestek, de ott olyan jól érezték magukat,
  6     I|          hozni felőle?~– Hátha én is ott maradnék, lekötve valami
  7     I|          bájaitól?~– Te nem maradnál ott: mert először is nincs olyan
  8     I|              Veljaminoff tábornok. – Ott lesz mellette leánya is.~–
  9     I|            annak a négy katonának is ott kell tanyázni, akik őrizetére
 10     I|          által megszállt házhoz, már ott várta az előreküldött osszet
 11     I|               Míg ha háttal fordult, ott is lehetett az övébe dugva
 12     I|        bezszlovecsniék közé tévedsz, ott járod meg híresen. Azoknak
 13     I|       keresztyén faját beültettétek, ott meg kell veszni az utazónak,
 14     I|       megkereszteltetésem után a pap ott marasztott, hogy várjam
 15     I|       megfordított hirdetményt, hogy ott földi ember hozzá nem férhetett.~–
 16     I|            mellett: a csonka törzsek ott vannak most is az út közepén.
 17     I|        közepén. Ahol ritkás az erdő, ott csak a bozót van kiirtva,
 18     I|             folyam medrébe száll le, ott a gázló egyre változik,
 19     I|           hegy magaslatára felértek, ott egy kolosszális sziklacsompó
 20     I|          jutnunk – mond Mczhetisz. – Ott emberi telep van, bizonyítják
 21     I|              kérték, hogy maradjanak ott éjszakára.~– Mink is duhoborcik
 22     I|   moralcsikok közé találunk tévedni, ott majd furcsább dolgokat látsz.
 23     I|      tűzfényben. – Tudod, hogy mi az ott? – mondá Mczhetisz Riuminnak. –
 24     I|         vannak alkotva, csupa fából, ott ma egy ép hajlék nem marad.~
 25     I|            és éles kengyelvasa, hogy ott azon a helyen, ahol meghalt,
 26     I|         haladt végig. Csordajárásnak ott semmi hátrahagyott nyoma.
 27     I|       oktalan merénylet volna tőlük. Ott most a környékből elmenekült
 28     I|              ami azt árulta el, hogy ott emberkéz vágta út van.~Az
 29     I|        bejáratot vágtak a férfiak, s ott helyet csináltak éjszakára
 30     I|          rongy nem takarta a testét, ott tenyereivel igyekezett azt
 31     I|             s nem tud előle elfutni.~Ott maradt a lakomáját elkölteni,
 32     I|         kertjében sétált karöltve.~– Ott van! – szólt Mczhetisz,
 33     I|          létezni kell. Tény az, hogy ott egy egész ötvösművészet
 34     I|        jelentek meg a templom előtt, ott megkötötték lovaikat a tornác
 35     I|             eszébe, hogy férfi, s ez ott előtte egy leány, ártatlan
 36     I|           azt látták, hogy a közepén ott van az óriási nagy kétfejű
 37     I|              asszonyok szoktak ülni, ott egy lócára hanyatt feküdt,
 38     I|        Jehovához meneküljenek. Látod ott a negyven férfit? Látod
 39     I|          tisztátalan asszonyi állat! Ott a helyed! Ez itt a mi helyünk!
 40     I|      lecsattant, s egy fejetlen test ott hevert a padlón.~Izméne
 41     I|           fordulni? A falu felé nem, ott az özvegyasszonyok dühkiáltása
 42     I|            előtt elhagyott tanyához. Ott azután meglelte útitársát
 43     I|           minő állapotban.~Az osszet ott feküdt a fűben, az akolnak
 44     I|               kék-zöld hátú béka ült ott a romok nyirkos kövein,
 45     I|          minden tagját. A chva békák ott ümmögtek körös-körül a falon.~
 46     I|    körös-körül a falon.~Izméne pedig ott ült a lábainál, s egy puszpánggallyal
 47     I|      menedékem… rejtsd el magad oda… ott rád nem talál majd!” – És
 48     I|              hangjáig fokozódott az.~Ott voltak az övében a pisztolyai,
 49     I|             sütött. A leány akkor is ott térdelt előtte.~– Éhes vagyok –
 50     I|    fátyolozták be azt a tündéralakot ott előtte, ki kezeit egymásba
 51     I|         folyam meg a „leányok útja”. Ott keresd föl a fővezért, Veljaminoff
 52     I|            emberi fejre nem valók, s ott csüggnek a kartuli bálványtemplomban
 53     I|             s asszonykéz a közelben, ott nem lehet a lakoma felől
 54     I|         Szucha hegyen túl lehessünk, ott már majd elvezetlek én minden
 55     I|            fennsíkra jutottak fel, s ott egy másik tanújelre találtak,
 56     I|         várkastély felvonóhídjáig, s ott az őrök lesegíték őket lovaikról,
 57     I|         társa a híres kaheti bornak: ott áll rengeteg agyagvedrekben,
 58     I|              a Nuamchwam hegyen túl, ott sok van.~Riumin közönyös
 59     I|             van zárva az utam. Látod ott a Latpari jéghegyeinek ormát?
 60     I|        keresztültörni szándékozónak, ott csontház marad a harc után,
 61     I|            egyszerre félregörbült, s ott azután következett valami,
 62     I|            rögtöni támadás esetén, s ott azután férfi, asszony, gyermek
 63     I|      előrehatolónak, ahol nem várja, ott fogja egyszerre az ellenség
 64     I|  cseltámadásokkal erejét félrevonni.~Ott állt már a jezid törzs tartománya
 65     I|       felszorítja az én vidékemre, s ott egész völgyeket csinál tófenékké.
 66     I|         olyan könnyen az egyezséget. Ott állt mögötte Riumin, s az
 67     I|         feladata. Csak egyszer aztán ott legyen a mesés Udi hazában,
 68     I|             a tündérrege országában, ott majd az ő dolga lesz azon
 69    II|     művelődés fokozatos haladásának.~Ott jöttek szemközt a bálványalakká
 70    II|           hozzájuk vezető utat, most ott függnek a szédítő magasban:
 71    II|            vezetett le egész a tóig. Ott vártak a visszatérő hadcsapatokra
 72    II|   háromszázféle nemzet lakik együtt, ott nagyon sokféle vallásnak
 73    II|           hívőknek az a próféta, s ő ott is olyan rest lesz és olyan
 74    II|           Ahol a szerelem napja süt, ott az árnyékot is vet.~E találkozás
 75    II|         trónterembe vezette Riumint. Ott megállítá őt a trón előtt.~–
 76    II|            öntik a fejedelmi széket, ott az aranynak bőven kell tanyázni.~
 77    II|              azok mind a célhoz – és ott ragadtak.~Valami olyan ragályos,
 78    II|           külvilággal a vásárlás, s „ott beszél a pénz”. Valami dicsőséges
 79    II|            De én nem akarom, hogy te ott maradj a sírban.~– Hát mit
 80    II|              alatt Toszkána, s a tél ott nem ridegebb, mint Közép-Olaszországban.
 81    II|         ővele szemközt nem királynő; ott nincsen akarata; ott nem
 82    II|       királynő; ott nincsen akarata; ott nem gondol egyébre, mint
 83    II|              háremekbe kerülnek, még ott is megtartják örök komolyságukat;
 84    II|            ússzanak a falvak, kertek ott az Alazán-tó körül.~A Föld-isten
 85    II|               de éppen úgy előfordul ott is, mint ahogy meglepi a
 86    II|           virág, éjszakfény a nap.~– Ott van egy gunyhó, ereszéig
 87    II|              mely mozdulatlanul állt ott, palástjának csuklyája a
 88    II|     megismertette arcát.~Izméne állt ott.~
 89    II|        szabad emberi szót kimondani…~Ott várt a sztaroszta a királynő
 90    II|              trónterembe lépett, már ott álltak félkörben az aranytelep
 91    II|            vezet, meg kelle kerülni: ott a két bejáratot őrzik.~–
 92    II|      Utazásainkban kétszer töltöttük ott az éjszakát. Félelmes hely,
 93    II|        ördögi tanya. Nem félsz velem ott tölteni egy éjt?~– Paradicsom
 94    II|            Paradicsom lesz az, ha te ott léssz!~Erre Izméne elhagyta
 95    II|             Circe virágoskertje volt ott.~Izméne mind mélyebben vezette
 96    II|      született…~Azok pedig suttogtak ott alant, a gyönyörök isteneitől
 97    II|             hágcsón bocsátják fel, s ott hagyják, míg az őrjárat
 98    II|              rákok, teknősbékák mind ott nyüzsögnek a meder kopoltyúiban.~–
 99    II|              vízár, a kaukázusi láz.~Ott a beomlott sánc ormán, a
100   SAM|             le kell feküdni a sárba, ott jó neki.~A finn nemzeti
101   SAM|            amiről azt mondják, hogy „ott ugatnak a halál kutyái”.~
102   SAM|          egészen képes volt magát az ott divatozó szertartásoknak
103   SAM|     fölgyűlnek az egyetem múzeumába. Ott a múzeumőr legelőször is
104   SAM|          telivér paripára.~A koszorú ott maradt gazdátlanul s a város
105   SAM|     lerándult volhyniai birtokára, s ott sorba látogatta a gunyhókat.
106   SAM|              magával a metropolisba.~Ott volt egy nevelőintézete,
107   SAM|             s kardjával üdvözölte az ott levőket, míg lova caracolírozott.~
108   SAM|             s az egész fényes hadsor ott előtte, fél térdét a földre
109   SAM|             ellenfélt: „Nézz oda: az ott a bátyád! A lázadó! Öld
110   SAM|            ahol Kázi Mohamed meghal, ott meghal ő is.~Most éppen
111   SAM|            neki, azt az egész tállal ott tartotta magánál, s megette,
112   SAM|     szultánával, hogy senki se volna ott más, még te se.~– Az csak
113   SAM| mennyországba jusson; mert én gyalog ott sem akarok járni.~– Ott
114   SAM|              ott sem akarok járni.~– Ott szárnyaink lesznek és repülni
115   SAM|            szabad utánuk mennünk, és ott fogjuk találni a menyasszonyt
116   SAM|              városig elvergődhetett.~Ott azután mindenütt nagy tisztességgel
117   SAM|           szállt le a szánkóból, már ott várta a küldöttség, felköszöntötték,
118   SAM|       birodalmának határát képezé, s ott hajóra szállva, leeveztek
119   SAM|          történetet.~A kalmuk nemzet ott lakott századok előtt a
120   SAM|             zöld pusztaság terül el; ott letelepedett. Az a folyó
121   SAM|            orosz cár országa.~Laktak ott már akkor tatárok is: azok
122   SAM|            üresek lettek. Nem maradt ott több huszonötezer törgautánál;
123   SAM|       jurtáit leverni. Egy óra alatt ott állt a kész város, négyszáz
124   SAM|              nyereg alá szorították, ott majd megparáhul a lovaglás
125   SAM|            azt egész a Volga-partig. Ott elmaradt a porfelleg, s
126   SAM|          Ezek azok a törgauták, akik ott maradtak a Volga mellett
127   SAM|             odakötve a földhöz, hogy ott kelljen őriznie a kalász
128   SAM|              a nagy mongol pusztába, ott aztán találtak olyan jó
129   SAM|           szultán háremébe kerültek, ott a kadinák és odalikák között
130   SAM|            oda nem lehet menni, mert ott a rossz szellemek országa
131   SAM|              Nagy-Láma tulajdona, ki ott héttornyú palotában lakik,
132   SAM|             a Dzsingisz khán emléke. Ott van a nagy Temudzsin eltemetve,
133   SAM|           állt a patakból inni, mert ott rögtön megölik azt, aki
134   SAM|           lakosok azt állítják, hogy ott van a világnak a vége, s
135   SAM|     hitványát halomra szórva hagyták ott.~És sátoraik nincsenek már
136   SAM|            őt megáldotta, s vendégül ott tartá magánál.~Attól aztán
137   SAM|             annál is boldogabb, mert ott még olyan ember is van,
138   SAM|         jóllakott és aludni akar. Jó ott úrnak lenni.~Az utolsó lakói
139   SAM|            napi járóföldre lehordta, ott rakta le neki az obont.~
140   SAM|             fekete medve, amelyiknek ott fehér örv alakú folt van
141   SAM|           arccal a földre, a fenevad ott állt előtte.~Ez nem volt
142   SAM|       prédájával együtt a bozótba, s ott rákezdte rettenetes ordítását,
143   SAM|        megkaphatja a lovast, a lovat ott hagyja, s a lovagot viszi
144   SAM|    vándorlókat, s ahol letelepedtek, ott ütött tanyát ő is.~Talapór
145   SAM|              fusson, ahogy csak tud; ott fekszik a tigris!~Az idegen
146   SAM|              ahol a tenger kezdődik. Ott azután sátort ütöttek, és
147   SAM|          pártfogók letelepüljenek, s ott befészkeljék magukat. Ők
148   SAM|             a Sachalin Ula partjáig. Ott nagyot iszik a fekete vízből,
149   SAM|           prüszkölve a túlsó partra, ott megrázkódik, térdre rogy,
150   SAM|           már ne szóljon, mert annak ott van Jákob a két feleségével,
151   SAM|        messze földre beljebb vitték, ott tették le. Egy-egy ország
152   SAM|              szövetségesek táborába. Ott elmondta a fővezérnek, hogy
153   SAM|             egy pár bűbájos kék szem ott a Néva mellett. Annak a
154   SAM|         látta többet; hanem Dundukov ott maradt nála, és igyekezett
155   SAM|             elmentek a jurtájához, s ott pipáztak vele együtt, körülülve
156   SAM|          egymáshoz rakva; – egyfelől ott ült mellette a jó Arizme,
157   SAM|             meg a nagyapám van; mert ott jó társaságban leszek.~–
158   SAM|              a törgauta népet sehol. Ott voltak a lerakott obonjaik,
159   SAM|          kellett hajolnia a lábához: ott volt az étke.~Mikor Irzambek