Rész

  1 I     |          holta napjáig.~Kritikus. De hát miért neveztek el egy kolostort
  2 I     |             hívő népek.~Kritikus. De hát hogyan kerültek Ninivéből
  3 I     |            kitörni a zsákból. Tessék hát leírni a kolostort. Majd
  4 II    |           hord haza a fiókjainak.~De hát menjünk odább, keressük
  5 II    |          valakin bosszút akar állni, hát egy éjszaka kivagdalja a
  6 II    |           országnak a regényét. – No hát lépjünk be abba a híres „
  7 III   |      komolyan megfontoljuk a dolgot, hát az ilyen sima képű ifjonc,
  8 III   |         rendezte.~De hogyan rendezte hát?~Ennek a titoknak a megoldását
  9 III   |      álmodott is valaha ilyenről?~No hát éppen az volt a három tüzes
 10 III   |          senki sem tartja meg; hanem hát én be akarom bizonyítani,
 11 IV    |            ez a waraeger nép nyelve. Hát hogy kerülnek a waraegerek
 12 IV    |        rabolt.~Kritikus. Nem rabolt? Hát mit csinált?~Szerző. Mindig
 13 IV    |              könnyebbülést szerez.~– Hát mikor körülfog a nagy föld
 14 IV    |            utamba akadt, kikerültem; hát mi bűnöm van nekem?~– A
 15 IV    |            jobb.~– Van. Az az üdv.~– Hát ha az üdv örökkön-örökké
 16 IV    |          csak az angyalok beszélnek; hát még ha szerelme szavát hallanád,
 17 IV    |              amiket nem mi szőttünk. Hát ha három parancsolat közül
 18 IV    |              egy ilyen állatocska?~– Hát ez az én hitem. Ha mások
 19 IV    |              szeretlek, szeretlek.~– Hát az első korbácsütést kapd
 20 IV    |          lábainál vonagló áldozatra. Hát mégiscsak kitalálta, hogyan
 21 V     |            azok a kétlábú fenevadak, hát azoknak ugyan elveszi a
 22 V     |              Hatalmas hang lehetett! Hát még ha kellőleg iskolázva
 23 V     |             igaznak kell neki lenni! Hát csak tessék csengetni, hadd
 24 VI    |             hegyek között fekszik.~– Hát az én jó Bravallámnak vajon
 25 VI    |      fejedelem tombolt haragjában.~– Hát az én védszentemnek szabad
 26 VI    |            most nekem daráltál.~– No hát majd hozok én neked egyszer
 27 VII   |           maga egy urnából húzta ki.~Hát vaksors-e az, mely a Boboli
 28 VII   |         Kivéve a warángok útjain. De hát ki tudja azokat követni.~
 29 VII   |        historikusok.~Kritikus. No ez hát jó volt a főpapoknak, de
 30 VII   |        napság a flanel alsóinget, de hát azok másforma vívású emberek
 31 IX    |              asszonyok ölelése édes, hát még a gyermekeké. Némelyik
 32 IX    |            fut, s az apjára ráismer.~Hát ez a délceg siheder itt,
 33 IX    |      Salamonom! Ej de nagyot nőttél. Hát lőttél-e már bölényt?~–
 34 IX    |             csak tizenkét virágos.~– Hát a kilenc holdtölte!~A fiú
 35 IX    |            bundaviselő férfit sem.~– Hát az én bölcseim hová lettek? –
 36 IX    |           címét vesztegette rájuk. – Hát mi ütött hozzájuk?~– A pátriárka
 37 IX    |          kölcsönkérte – piperének.~– Hát nem ismertek ránk, Dávid
 38 IX    |         szigorúan Dávid király.~– No hát add vissza nekünk a Tyr
 39 IX    |           szükséget ne szenvedjenek. Hát hogy jutottak mégis erre
 40 IX    |             azt mondták egymás közt: hát az új vallás szerint egy
 41 IX    |              férfiak hazakerülnek.~– Hát aztán mi történt? Nem bírtatok
 42 IX    |             elégedetlen: a suhancok.~Hát ezeknek a fejét még nem
 43 X     |              fiának.~Mire használták hát a warángok a bort?~A rabszolgáik
 44 XI    | ellennézeteit a királynak.~Kritikus. Hát aztán ki döntötte el a vitás
 45 XIII  |              fürkésző tekintettel.~– Hát te csakugyan a badnyák vagy?
 46 XIII  |             warángok borospincéje.~– Hát majd később. Mondd el, mi
 47 XIII  |      Csakugyan te vagy az a megvert. Hát most bosszút akarnál állni
 48 XIII  |         állni a magad fajtáján ugye? Hát mit vétettél, amiért megkorbácsoltak?~–
 49 XIII  |            Mikor senki sem bír vele. Hát nem itt volt már a jajcai
 50 XIII  |             még rosszabb lett utána. Hát aztán nem elhozattam a Narentából
 51 XIII  |             a molnár a malmodban. No hát fogadom Szent Péterre és
 52 XIII  |         juttatom.~– Az már más.~– No hát „fújd ki” Szent Péter és
 53 XIII  |              a Verblud. – Mutasd meg hát, mit tanultál az anyádtól.
 54 XIII  |            ezt teszik a sebbel.~– No hát ez nekem jó. Neked is legyen
 55 XIII  |             pokolba ne jutnának oda? Hát ki az ördög szolgálna bennünket,
 56 XIV   |            achaemenidion, hypnopoie! Hát ennyit mindnyájan tudunk
 57 XIV   |              ki a szandáljainkat, de hát hol vehette ezeknek valamelyikét
 58 XIV   |           itatja magát.~Kritikus. No hát ez jó lesz a bogumiloknak;
 59 XV    |             szerint megérdemelt. Egy hát sem marad ott kék és veres
 60 XV    |           kérdezzük, beleegyeznek-e? Hát tetszik-e neked a menyasszony?~
 61 XV    |            elég legény őmellette. No hát elveszed-e?~– Elveszem.~–
 62 XV    |                Csak tudjam, mi az?~– Hát legelőször is egy piros
 63 XV    |         fehér lepellel.~– Válaszd ki hát, melyik a tied?~Solom leteríté
 64 XV    |       falosnyi” a neved, nem más. No hát tied a menyasszony. Csak
 65 XV    |             mit kell erre felelni.~– Hát hiszen ha hét ördög van
 66 XV    |            menyasszony orcáját.~– No hát most már jöjjenek a csimpolyások,
 67 XV    |          belőle.~– Jól van, badnyák! Hát eredj fel a Verbludhoz,
 68 XV    |            Az ara elnevette magát.~– Hát ezt honnan találtad ki?~–
 69 XV    |              Mert te sem tudod, hogy hát én ki vagyok?~– A badnyák.~–
 70 XV    |           egymást nagyon szereti. No hát tégy úgy, mintha nagyon
 71 XV    |              hozzád a toronyajtón.~– Hát vedd ki a kulcsot az övemből,
 72 XV    |              nem jöhettem volna ide. Hát te csak vőlegény vagy most?
 73 XV    |             a nyoszolyó asszonyok.~– Hát a násznépeddel mi történt
 74 XV    |           vitézem nem ittunk belőle. Hát ezeknek a bogumiloknak hova
 75 XV    |           rajta. Ezt neked köszönöm. Hát meghálálom. Hazaküldelek
 76 XV    |             másik sárkánykígyónak. – Hát te rabszolga itt az asztal
 77 XV    |              rivallt rá a Verblud.~– Hát csak ismered a királyodat? –
 78 XV    |             hogy ő a bosznya király! Hát engem kinek tartasz?~– Te
 79 XV    |          Jövök, vőlegényem!~– Repülj hát. Nézd, de nagyon várlak!~–
 80 XV    |            néznék? mikor nézek!~– No hát vakuljon meg a jobbik szemed!~
 81 XV    |           mellől a handzsárját.~– No hát Verblud! Most már én viszem
 82 XVI   |        koponyák hiányzottak belőlük. Hát azokat hová tették?~Felkutatták
 83 XVI   |             hördült fel Tvartimir. – Hát az enyéim? Hát a leányok?
 84 XVI   |          Tvartimir. – Hát az enyéim? Hát a leányok? Hát a gyermekek?~
 85 XVI   |            az enyéim? Hát a leányok? Hát a gyermekek?~Senki, senki!~
 86 XVI   |            ki nem fordítjuk a bőrét, hát a szerzőt négyelem fel ezzel
 87 XVI   |      őrlőmalom. – Nyoma sincs már. – Hát azok a hatalmas gátak, az
 88 XVII  |           kalapács. Ez is onnan jött hát. – A folyam nagyobb része
 89 XVII  |           gyermekeiket visszaadni.~– Hát mire akarod őket tartogatni?~–
 90 XVII  |      beleártja magát a csatába.~– No hát mit tudsz te?~– Elmenekülünk
 91 XVII  |           kenyeret, csak követ.~– No hát majd lemegy valaki közülünk
 92 XVII  |               nemhogy ember tudna.~– Hát én megmutatom, hogy tudok.
 93 XVII  |              kell is viaskodni.~– No hát kísérőm már van, akitől
 94 XVII  |         parton állók segítségével.~– Hát aztán ha a tutajt elhagyod,
 95 XVII  |           ennek!~Azonnal hozzáfogtak hát a munkához. Fenn a még folyvást
 96 XVII  |            erőszakolva. Ezen a tavon hát se úszva, se tutajjal keresztülhatolni
 97 XVII  |            dacára elnevette magát.~– Hát te azt hiszed, hogy a faltörő
 98 XVII  |              vízben?~– Ha én akarom, hát az is tud. Csak várjunk,
 99 XVII  |          tűzhelyt kell felkeresni.~– Hát ki vesztené el a hitét?
100 XVII  |         valaha a tenger lakott. – De hát akkor az emberek mikor lakhattak
101 XVII  |        sziklakarzat magasárul alá.~– Hát te hol jársz? – kérdezé
102 XVII  |              királyfitól, hogy ugyan hát mi módon kerültek így egy
103 XVIII |        gyermeki kíváncsisággal:~– No hát megálmodtad-e a hosszúfejűek
104 XVIII |          bolondot! Mi lett azután?~– Hát azután a nagy tüzet égni
105 XVIII |               azt hittem, ringatnak. Hát egyszer csak nagy földrengető
106 XVIII |             pörkölődött.~– Jaj! Fuss hát onnan a tűz közül!~– Hiszen
107 XVIII |        tulajdonságaiért kapta.~– No, hát eloltottátok-e a nagy tüzet?~–
108 XVIII |        Harraherrehirrihorrohurru!”~– Hát ez mit tesz?~– Azt, hogy
109 XVIII |             is a fülembe cseng.~– De hát hogy jöhettek azok ide?
110 XVIII |          Bludáron leereszkedjenek.~– Hát hiszen éppen ez volt a Zágon
111 XVIII |       asszonyok hordták a köveket.~– Hát én nem voltam melletted?~–
112 XVIII |              forgó víztükör felett. „Hát énvelem senki sem jön megküzdeni?
113 XVIII |            senki sem jön megküzdeni? Hát én mire maradtam itt egyedül?”
114 XVIII |             amiben az Isten lakik.~– Hát én éppen olyannak láttalak
115 XVIII |               s itt fulladunk benne. Hát csak siess.~A Darinka elbúcsúzott
116 XVIII |          nagy is.~De miért nem emeli hát fel?~Valami akadálynak kell
117 XVIII |              alatt is szikrát ad. De hát tűzkőből van az a cölöp?
118 XVIII |           megkötözte, odújába vitte.~Hát még itten is van élet?~Ez
119 XVIII |           pihenőt kell tartamok.~No, hát ezek a koponyák még tovább
120 XIX   |       időkben is tudott itt alkotni, hát most hogyne tudna, mikor
121 XX    |               Onufriosz folytatta.~– Hát Szemiázázt nem Gábriel angyal
122 XX    |              bűnbe ejtetted?~– No! S hát vétettem vele, hogy most
123 XX    |     búvóhelyedből szarvaidnál fogva. Hát nem megírta-e szent Cyprián
124 XX    |         Abigail szerelme segélyével! Hát Salamon bölcsessége ragyogna-e
125 XX    |          átkozott Hámán bosszújától, hát az nem én voltam-e ismét?
126 XX    |       Asmodái.~– Óh tudós pátriárka. Hát ennyire kifogytál már a
127 XX    |             volna el ez a hang?~– No hát megállj, Beliál vakarcsa! –
128 XX    |             jobban fogsz prüszkölni. Hát ha olyan nagyon jártas vagy
129 XX    |               Venusra esküszöl?~– No hát ki ő? Az esthajnalcsillag
130 XX    |              púpos hátú Belfegór. De hát nagylelkű akarok lenni,
131 XX    |               Az nem az én hibám! De hát ha te a szerelem bűnét találod
132 XX    |              a lábad vascsaptatóban. Hát nem ezekben az években történt-e
133 XX    |            kiáltá csattanó hangon. – Hát elveszett a szent sír? El
134 XX    |         vette be a szerelem lángját. Hát melyikünk akkor Jeruzsálem
135 XX    |            de megmenti Jeruzsálemet! Hát tedd az egyik serpenyőbe
136 XX    |            ezernyi ezer vitézzel. Ki hát a bűnös, a szerelmesség
137 XX    |         Thisbe és Pyramus története. Hát Panthea, ki Abradates iránti
138 XX    |           dúló háborúnak veti végét! Hát Elpinike, ki szerelme áldozatával
139 XX    |            dörmögé halkan Onufriosz.~Hát az ott, a szent ravatalnál
140 XX    |       meggátolta a gyors ítéletet.~– Hát nem volt az öregnek balkeze,
141 XX    |          lovag dühét. Hüvelybe dugta hát a kardját. De a gőg, a kevélység
142 XX    |   beleegyezést színlelve. – Odaadlak hát a hegedősnek! Legyen hát
143 XX    |             hát a hegedősnek! Legyen hát vőm egy „trufátor”, egy „
144 XX    |            is kedvese nevét susogva. Hát a mátka, a szerető hű társ?
145 XXI   |             nem fogtok hozzányúlni”, hát senki még a szagát sem fogja
146 XXI   |            várd a feltámadás napját, hát erre ez a Don Juan szépen
147 XXI   |           terrorem populi!” No akkor hát csak „loquamur latine”.
148 XXII  |            halálát gyászolom vele.~– Hát meghalt az Isten fia?~–
149 XXII  |           Feltámadott a Krisztus!”~– Hát ha én is hinni fogom, hogy
150 XXII  |         vadludat lelövi a magasból – hát ha én ezt erősen hinni fogom:
151 XXII  |               ha erősen hinni fogod, hát megtörténik.~A waráng király
152 XXII  |              tagjait szétdarabolták; hát akkor azoknak az elszórt
153 XXII  |              az utolsó kétkedését.~– Hát ha ez mind lehető volna:
154 XXII  |             benne, és meglátod!~– De hát miért lássam meg őt? Miért
155 XXII  |            azt, ami még láthatatlan. Hát meg tudja ember mondani,
156 XXII  |        csillagok, mikor éjszaka van. Hát azt, ami holnap történik,
157 XXII  |             én kérdezem tetőled azt. Hát te hiszed-e a saját feltámadásodat?
158 XXII  |              kőszál oda van állítva. Hát a te számodra hoz-e a mai
159 XXII  |             a kézcsapást.~– Hiszed-e hát, hogy feltámadnak a halottak?
160 XXII  |             hátba a Solom gyereket: „Hát te akasztófacímere, hol
161 XXIII |         tőrrel vagy tükörrel fogják. Hát akkor hogy kerülnek ide
162 XXVI  |           azt járná körül a két nap.~Hát ha az égnek szabad ilyen
163 XXVI  |            szeret, egészen szeret.~– Hát szeresd őt egészen. Legyünk
164 XXVII |               amit még nem viselt.~– Hát nem tiszteli-e őt az egész
165 XXVII |              s azt megfertőztette.~– Hát az Zsidrák, Mizsák, Abednégo
166 XXVII |            nem megyek veled.~– Eredj hát apádhoz, öreg fiú. S ne
167 XXVII |              kedves prófétájával. De hát ha tudta azt e regényhős,
168 XXVII |            család halálos ellensége: hát akkor volt ennek az embernek
169 XXVII |           kisegíteni a bajból. Hanem hát ilyen a szerelem. Imádta
170 XXVIII|            mintha azt mondaná neki: „Hát nem vagy az? Titokban megteszed?
171 XXVIII|           hármasával előjönni látta: hát ez is közöttük van? Ki hitte
172 XXVIII|            Boboli-templomajtó felé.~„Hát még ez is!”~Történnek-e
173 XXIX  |              eléri, sem ijeszti meg.~Hát még ezt a fiát is mindennap
174 XXIX  |     legöregebb fia volt az, a Vuk.~– Hát te mért jössz haza? – mordult
175 XXIX  |            lakók réme: a furdancs.~– Hát mármost mit vegyek én magamnak
176 XXIX  |         rothad meg a vízben. Mármost hát halld meg, hogy mit végeztem
177 XXIX  |           jött, pedig egyre várom.~– Hát csak várjad, öreg. Nekem
178 XXXI  |             gálya vízzel. Azt tették hát, hogy a fúrt lyukba egy
179 XXXI  |         volna a harc kimenetelét; de hát csak a szájuk volt nagy,
180 XXXII |   megkondulnak maguktól a toronyban.~Hát eljött az a nap.~Amikor
181 XXXV  |            saját maga számít.~Legyen hát kiirtva az utolsó lélegzetvevőig!~
182 XXXV  |            dereka is kiegyenesedett. Hát még mikor az örömhíreket
183 XXXV  |         rabszolgákhoz adták magukat. Hát az elszökött leány, a „ki
184 XXXV  |      elkezdte a dolgot bírálgatni.~– Hát a mi jutalmunk mi lesz?~
185 XXXV  |              csatát. Jönnek, mennek. Hát amazok mért nem jönnek vissza?
186 XXXVII|              semmit. Törvényt látott hát felettük a tanács. Nem vallottak
187 XXXVII|            győzhetetlen Herkulesnek. Hát énvelem – az önalkotta homonculussal –