Rész

  1 I     | osztrigatermelésre; csak egy életmód van itt, mely eltartja az emberét:
  2 I     |               kétfelől egymásba illenek; itt a Branta-patak negyvenöles
  3 I     |             búcsújárót; (másnak mi dolga itt?) s onnan aztán száz sziklalépcsőn
  4 I     |                 ismernek, a birs körtéje itt édessé, zamatossá, puhává
  5 II    |                szúnyogon kívül nem lakik itt, csak magasan a légben hallani
  6 II    |                   jainak a tiszteletére.~Itt áll előttünk (mert nem dűlhet
  7 II    |          Nabukodonozor királyról azonban itt nem tudnak semmit. Zsidót
  8 II    |                nem tudnak semmit. Zsidót itt nem láttak soha, és kemencéről
  9 II    |               láttak soha, és kemencéről itt még fogalom sincs, miután
 10 II    |                azok ugyan ha volnának is itt, bizony hiába volnának;
 11 II    |              bizony hiába volnának; mert itt se férfi, se asszony elvbül
 12 II    |             aranybányákat is örökre.~Íme itt van a magyarázata a két
 13 III   |                  befelé a hegyek között. Itt csak úgy lehetett a leányt
 14 III   |           legjobb jelképe a szerelemnek. Itt nem szabad senkinek és semminek
 15 III   |                  sem volt. Meleg étellel itt nem éltek. Az esztendő háromszázhatvanöt
 16 III   |            magába a sziklába volt vágva. Itt voltak azok a szűk cellák,
 17 IV    |                 a jelen tavasz óta lakik itt e cellában.~Mind a ketten
 18 IV    |                 a világon. Az elmúlt. Ez itt Kekharizméne.~Még a menyasszonyi
 19 IV    |                 tüzes szentek zárdájába. Itt is azonban igen heves temperamentumot
 20 IV    |              kősziklának; nem rettegsz-e itt?~– Óh én a csendességben
 21 V     |           istenektől pártfogolt vidéket. Itt termett a régiektől áhított
 22 V     |                  termés. Mindezek felett itt jött elő a hajdankor egyetlen
 23 V     |               Hanem, hogy a szerző nekem itt a XIII. században az Adriai-tengeren
 24 V     |                szeretetemen. Mesét írunk itt vagy regényt?~Szerző. Alkudjunk
 25 V     |                  engedem! Azok csakugyan itt vannak.~Kritikus. Valami
 26 VI    |                  kiugrálnak a vízbe. Még itt hónaljig ér az, de azért
 27 VI    |              lesz annak, hogy a warángok itt jártak egész hajóhadastól.
 28 VI    |                  valahol, s azt mondják: itt vagyunk.~
 29 VII   |                  nem szállnak; más madár itt nem jár; a szomszéd sziklában
 30 VII   |         izenethordó patkány?~Ez a remete itt a Frater Aktaeon, a Soror
 31 VIII  |               Több nem is élhetett volna itt meg.~A tenger felől magas,
 32 VIII  |               írják, a vadtuloknak, mely itt a vadászható állatok közé
 33 VIII  |          oltárhelyet keletnek fordítsák. Itt van a mezei gazdasága a
 34 VIII  |        elhelyezve a süppedő ingoványban. Itt mocsárláznak kell uralkodni:
 35 VIII  |                  úgyhogy a vadásznak, ki itt vadat kerget, egyik fától
 36 VIII  |              örvény torkából.~Ez a gerli itt a „népek sírja”.~Itt vannak
 37 VIII  |               gerli itt a „népek sírja”.~Itt vannak eltemetve, ki tudja
 38 VIII  |               nemzetet számlál fel, akik itt találták fel temetőjüket.~
 39 VIII  |              alkotta erődbe, a sírját is itt találta meg; ott porladnak
 40 IX    |                 ölbeli baba volt, amikor itt hagyták, s ma már az anyja
 41 IX    |                  Hát ez a délceg siheder itt, aki Teuta királyné szoknyájába
 42 IX    |                  nemzetgyűlés színhelye. Itt szokták rendesen a hazatérő
 43 IX    |               megtettem. Akik szenvednek itt a földön, boldogok lesznek
 44 IX    |              nyájakat és gulyákat is, az itt maradt asszonyoknak semmit
 45 XI    |                  a tölgyfák köröndjében. Itt tartották az országgyűlésüket.~
 46 XI    |                  a magad népéhez. Maradj itt. Én ismerem a völgyben azokat
 47 XI    |                 a tevének. Ez úgy rekedt itt, hogy nászútra jött, menyasszonyt
 48 XII   |             liburn népek ezerei átkozták itt végig az életet, az aranyat
 49 XIII  |                fia pitvarába, kiabálva: „Itt a Badnyák!”~A knéz legkisebb
 50 XIII  |                     Nem látsz? Én vagyok itt: a süved.~– Süve vagy az
 51 XIII  |                  Pedig higgy benne; mert itt van. Engem hozott fel ide
 52 XIII  |              senki sem bír vele. Hát nem itt volt már a jajcai derjacsnik,
 53 XIII  |              száz birkát, amért idejött, itt hagyott egy varázskopját
 54 XIII  |               Verblud. – Nem eszlek meg. Itt van az új gazdád. Ennek
 55 XIII  |                is a fejét a bogumil had, itt marad a toronyban a Verblud,
 56 XIII  |               haditerve kiegészítésével. Itt vannak a rabszolgák. Ezek
 57 XIII  |                 nyomorgatott rabszolgák; itt vannak a warángok szökevényei,
 58 XIII  |            émelyít, kínoz, kétségbe ejt. Itt már csak két órai időközökre
 59 XIII  |                  foncsorítóban dolgozás. Itt aztán elvégzi. A kéneső
 60 XIV   |                  méreghez és méregölőhöz itt ebben a világon kívül eső
 61 XV    |                gyónás ceremóniájának. Az itt ezen a vidéken igen praktikus
 62 XV    |                  Verbludhoz, addig hagyd itt a mátkádat.~– Bolondoknak! –
 63 XV    |          Megszerettelek, el nem hagylak. Itt várj reám a legalsó kőfokon,
 64 XV    |                    hebegi a rabszolga. – Itt jön a Verblud a junákjaival.
 65 XV    |                menyasszonyod?~– Mindjárt itt lesz, csak a kontyát felfőkötőzzék
 66 XV    |                  násznépeddel mi történt itt?~– Látod. Vígan vannak.~–
 67 XV    |      sárkánykígyónak. – Hát te rabszolga itt az asztal alatt! Te is bort
 68 XV    |                Nézd, de nagyon várlak!~– Itt vagyok, ragyogok! – kiálta
 69 XVI   |                lábuk tudatta velük, hogy itt egy háznak a tanórkapuja
 70 XVI   |           mestergerenda a nagy őrdúcból. Itt volt valaha a város!~Itt
 71 XVI   |                 Itt volt valaha a város!~Itt nem volt kit keresni; a
 72 XVI   |                 feltápászkodva az apa.~– Itt vannak a föld alatt, alattunk.
 73 XVI   |                 saját várukban – azonban itt a regényíró jön bírálat
 74 XVI   |              semmi nesz.~– Nem vártak be itt a szorosban a gyávák! –
 75 XVI   |             alomhelyének volt használva. Itt volt a pihenőjük, ahol nem
 76 XVI   |                 meglepte a nagy üresség. Itt sem talált semmi élő teremtést.~–
 77 XVI   |                 meg őket a kriptában.~De itt mégis engednie kellett a
 78 XVI   |              felfedezni senkit.~– No, ha itt nincsenek, akkor odakinn
 79 XVI   |            kivezetett a völgybe.~Azonban itt következett még csak a nagy
 80 XVII  |              haza még most nem mehet. De itt sem maradhat. Tvartimir
 81 XVII  |           sziklameder fölfelé emelkedik, itt egy részét gátak közé szorítják,
 82 XVII  |             völgy felé. Ez az én patakom itt. Nemrég egy nehéz sulykot
 83 XVII  |          királyfi társainak, hogy tovább itt nem védelmezhetik magukat;
 84 XVII  |                  áll rá az alkura, akkor itt a szeme láttára fogják az
 85 XVII  |                fűrészelés nesze hangzik. Itt úgy szokták a várbul kirohanó
 86 XVII  |                meg, vezér, hogy a Bludár itt a szabadban is hogy végzi
 87 XVII  |                  maga körül, azt mondá: „Itt emberek jártak valaha”.~
 88 XVII  |                 zuhatagtól.~– Megfagyunk itt! – rebegé Darinka fogvacogva.~–
 89 XVII  |                  csak négykézláb mászva. Itt a fáklyát is el kellett
 90 XVII  |                felhangzott a mélységből.~Itt Solom újra meggyújtotta
 91 XVII  |                 alá egész a vízig.~A lég itt is fagyos volt, a tó szélén
 92 XVII  |                 hatolnunk, mert különben itt megfagyunk – mondó Solom.~
 93 XVII  |              elmúltak, hogy az ősemberek itt keresték a világ urai számára
 94 XVII  |               előtt.~– Keressük az utat! Itt kell annak lenni – mondá
 95 XVII  |                 felelt a kopogtatásra.~– Itt van!~Az ám! De singnyi vastagságú
 96 XVII  |           legalább tüzet lehet rakni, ha itt rekednek.~Több gerenda is
 97 XVII  |                  folyt volna le e helyen itt. Szörnyetegek, amik egymástól
 98 XVII  |                  egy élő maradt közölök, itt összeszorulva egy sziklaüregben,
 99 XVII  |               szörnyek még most is élnek itt a föld alatt, s mi rájuk
100 XVII  |                ezeket a különös csigákat itt a csonthalom körül. Ezek
101 XVII  |                 csak a tengerben laknak. Itt valaha a tenger járt, az
102 XVIII |               cseppkőbarlangig eljutott. Itt világosságot látott maga
103 XVIII |         megküzdeni? Hát én mire maradtam itt egyedül?” Erre a felkiáltásomra
104 XVIII |                falai kormosak voltak, az itt járó-kelők fáklyái füstjétől.
105 XVIII |                    Te az egyikkel maradj itt a parton, én a másikkal
106 XVIII |           lépésnyire: rakott ösvény volt itt, „Temzetunnel”. Egyszer
107 XVIII |              Azoknak valahol fel kellett itt akadniok, a fa nem marad
108 XVIII |                kiáltának fel egyszerre: „Itt a gerendák!”~A barlangüreg
109 XVIII |                 jöhetnek utánunk bátran: itt elférnek valamennyien; de
110 XVIII |                 amit a Bludárba hánytak, itt ennél a szűk torkolatnál
111 XVIII |                egymásra torlik, s ha ezt itt elzárja, akkor úgy járunk,
112 XVIII |              lassankint minden üreget, s itt fulladunk benne. Hát csak
113 XVIII |                  fog abból származni, ha itt a mosszori telepekből leúszó
114 XVIII |          torlaszt; legalább egy részben. Itt felemelkedhetett koronkint
115 XVIII |                 ismét egy harmadik. Ezek itt hídlábak voltak!~A történet
116 XVIII |             évezredében verhették azokat itt le emberi lények, kiknek
117 XVIII |                 rémségei. Amíg a Darinka itt volt, addig nem érezte ezt
118 XVIII |            okoskodá ki: hogy ha az Isten itt a mélység fenekén egy pókot
119 XIX   |                időtlen időkben is tudott itt alkotni, hát most hogyne
120 XIX   |                   minő babonára való az?~Itt nem látogatja meg senki:
121 XX    |                   ide nem jöhettél. S ha itt nem vagy, akkor nincs szavad.~
122 XX    |                  kincsei!~– Ne magyarázd itt e helyen és ez órában a
123 XX    |                hogy most mindjárt ő lesz itt az úr.~Onufriosz szólt.~–
124 XX    |                  vártalak, Palesztinába. Itt meg lesz fogva a lábad vascsaptatóban.
125 XX    |                  suhogtatva feje fölött.~Itt az aktus magyarázatául ismét
126 XX    |                Ne törjön meg erőd! Nézd, itt van már a cél!” Reszketve,
127 XX    |               egy végső erőfeszítés! Már itt a hegytető! Az utolsó orom.
128 XX    |                He-he-hejn! Nem vagyok én itt egyedül. Vagyunk hárman.
129 XX    |                 egyedül. Vagyunk hárman. Itt van még Semiázáz, és itt
130 XX    |                 Itt van még Semiázáz, és itt van Beherik, a nagyravágyás
131 XX    |                  ostort, ez öklöt elégé. Itt könyörgés nem engesztel,
132 XXI   |                Asmodái a főpapnak:~– Íme itt van a te új néped, akit
133 XXI   |          gyümölcseit gyönyörrel ízleli. „Itt lészen jövendő lakástok!” –
134 XXI   |         lehetetlenségek napirendje. Amik itt történnek, azokhoz képest
135 XXII  |             sírverem-e ez az egész völgy itt előtted? Elöl fal, hátul
136 XXII  |                égi üdvözlet: hanem ennek itt! – mondá szigorú tekintettel
137 XXII  |                írva vannak? S ez az ifjú itt ezt előre tudta? Hiszen
138 XXII  |                pátriárka, hogy helyetted itt maradjak a remeteodúban,
139 XXII  |                 a név.~Kritikus. Mert ez itt a punctum saliens: hogyan
140 XXIII |            hatása meg nem látszik rajta.~Itt volt valamikor a rakhelye
141 XXIII |                  mérjen nekem az Isten.” Itt volt a köztársaság mérleghivatala.
142 XXIII |                  könnyűnek találtattál). Itt minden idegen pénzt újravertek
143 XXIII |                  lóhátról vagy hintóból. Itt az úrnak is csak gyalog
144 XXIV  |              nagyon rossz szemmel nézték itt az apácákat, akiknek egész
145 XXIV  |                ott letérdelt a lépcsőre. Itt útjába kellett esnie a visszatérő
146 XXIV  |             azután még, utoljára hagyom, itt vagyon neked egy apáca:
147 XXV   |         egyetemében, hogy lehetne az bűn itt az árnyékvilágban, az indulatok
148 XXV   |            szellem hatalmával. Alapítunk itt e helyen egy új világvárost.
149 XXV   |                világkereskedelem gócába: itt kapnak egy biztos azilumot,
150 XXV   |              Absyrthos, Aeneas, Odysseus itt hagyták emlékeiket, majd
151 XXVI  |                föld alatt van; hanem ami itt a szívben lángol. Amazt
152 XXVI  |                  becsülete kapott sebet; itt orvosára talált. Az oltár
153 XXVI  |                elé járulóktól nem kértek itt se diszpenzációt, se dimissorialét,
154 XXVII |                  csapóhíd alácsörömpölt.~Itt e kapu előtt le kellett
155 XXVII |         családját tartotta fejének; ezek itt mind hajdani ellenfelei
156 XXVII |                szerzetek megszállójában. Itt ő exkommunikálva volt. És
157 XXVII |              tudta azt e regényhős, hogy itt neki minden ember ellensége:
158 XXVII |               sem fájna miatta! De fog ő itt még oly rémséges merényleteket
159 XXVIII|     aranylábozattal, korallfogantyúkkal.~Itt várt két hölgy az érkező
160 XXIX  |                  szaracént üldözni; hisz itt vannak a leggonoszabb szaracénok:
161 XXIX  |              örökösei. Senki sem irtotta itt őket.~Egyszer a kőlépcsőket
162 XXIX  |                  volt vágva.~– Ezt hagyd itt nekem. Ez lesz az én időmutatóm.~–
163 XXIX  |                  jó álmaid.~– Maradj meg itt nálam.~– Nem lehet. Sietek.
164 XXIX  |                mint a sárkányparipáról: „Itt jövök, uskókok, hajcihéj!
165 XXIX  |            magukat. Még inkább én hagyok itt valamit. Tudtam, hogy te
166 XXIX  |                 valamit. Tudtam, hogy te itt ínségben vagy. Jártomban-keltemben
167 XXIX  |        alamizsnát kaptam. Meggyűjtöttem, itt van az erszényben. Neked
168 XXX   |                neki:~– Lehet; hogy engem itt kelepcébe csalnak. A velenceitől
169 XXX   |                 Még nem! Dávid király is itt van! – mondá János.~Akkor
170 XXXI  |              susogá Pirro – utánam jöjj! Itt a mi bárkánk!~A raguzai
171 XXXII |                 harc okát mindenki sejti itt. A waráng liburnahadat azért
172 XXXII |                 rémhírrel a várost, hogy itt jön az ellenség a tenger
173 XXXIII|             másikon szépen nyugszik. Hol itt, hol amott érzik a földrengést;
174 XXXIV |             saját temetési készülődésük.~Itt ismét visszatér az ősi pogány
175 XXXV  |                 népet tövestül kiirtsák. Itt van a mosszori knéz a maga
176 XXXV  |           vérével megáztatott ősrengeteg itt a Bludár és a Branta között,
177 XXXV  |               ebéd az ostromló seregnek. Itt már leoldhatják a kötelékeket
178 XXXV  |                hajóhad tartja zár alatt. Itt kell bevárni napjaik végét.~
179 XXXV  |                 a waráng pajzsok élének. Itt vesztettek el a bogumilok
180 XXXVI |                mélységekbe zuhantak alá; itt egy völgy lett sziklákkal