Rész

  1 II    |         Branta-völgynek az ábrázatja „most”. Csakhogy az én históriám
  2 II    |     történetében gyönyörködhetni, (?) most megint be kell vennünk egy
  3 III   |              barázdálva; két szemében most is világítnak a varázstevő
  4 III   |       gyóntatója.~*~Disputa~Kritikus. Most megfogtuk szerző uramat!
  5 IV    |  homályosítták el szemei tüzét. Olyan most is, mint azok a vila eszmények
  6 IV    |         tetőtül talpig báj.~Ilyen még most a Tvartimir knéznek a leánya.~
  7 IV    |       Tvartimir knéznek a leánya.~Még most igen csendesen viseli magát.
  8 IV    |               édes fájdalmat, amit én most érzek, te is megérezd valaha!
  9 V     |               igen természetes dolog. Most, amikor semmi kecsegtető
 10 V     |           kapitány azt feleli nekik: „Most nem érünk rá, majd ha máskor
 11 VI    |        nincsenek már; hanem a forrást most is tisztelik, mert az adja
 12 VI    |            elvált feleségednek a neve most Kozima – felelt neki a barát.~–
 13 VI    |             ilyen könyvre, amilyenből most nekem daráltál.~– No hát
 14 VII   |           fiatal szerelmes története.~Most aztán csak a patkánytól
 15 VII   |              kimagasló tetőkkel, ahol most már se ház, se erdő: az
 16 VII   |             engedelmesség jelvényeit. Most már mind a kettő kiment
 17 VIII  |          aranybánya törmelékeiből. Ez most a gazdag Tvartimir (a szép
 18 IX    |               maguk a warángok, innen most már a városig, ahol szét
 19 IX    |         kisgyermekeit.~Ezeknek a neve most már özvegyasszony és árva.~
 20 IX    |           ismeretes a warángok előtt. Most már majd hozzá kell szokni.~
 21 IX    | kisgyermekeink, kiket ölben hordtunk; most pedig kinn lakunk az erdőn,
 22 IX    |          szidott, sohasem tépett meg. Most már tudom, honnan jön a
 23 IX    |           szentek ki nem verik onnan.~Most méltóságteljesen fordult
 24 IX    |  megjuhászodva Dávid király. – Nekünk most már a Jehova Isten parancsol,
 25 IX    |              ökreinket, szamarainkat. Most azonban erről ne határozzunk.
 26 IX    |            van, az gondoskodjék róla. Most békével szétoszoljatok.~
 27 X     |               volt az, amit akkor is, most is a világ minden nemzetének
 28 XI    |             küldjön a mosszori knéz a most épülő waráng templom számára
 29 XI    |             Egy megkorbácsolt testet.~Most még nagyobbra mereszté fel
 30 XI    |       felriadnak. Legelébb is teneked most rögtön ilyen vérző testtel
 31 XII   |          együtt a megkívántató anyag.~Most is ott hajladozik a szélben,
 32 XIII  |               knézfi, akinek még csak most ütközött a bajusza, már
 33 XIII  |             gyerek szokott futni, aki most tanulja a járást, s alig
 34 XIII  |          Holnap mind legyenek készen. Most vezettess a süvedhez.~–
 35 XIII  |            maga elől a kárpitot, hogy most már az idomtalan termete
 36 XIII  |             te vagy az a megvert. Hát most bosszút akarnál állni a
 37 XIII  |           warángok borospincéjét.~– S most ezért bosszúból elárulod
 38 XIII  |           bélű rabszolga. S te akarsz most lábra állítani? Te obesiána!~–
 39 XIII  |               nem volt a szemén álom.~Most sem tart az sokáig: hirtelen
 40 XIII  |               az engedelmet.~– No már most azután, ha mindent megláttál –
 41 XIII  |              Addig neked is Bokszics!~Most azután még nyalábra kellett
 42 XIV   |             ér elvetélt, abbahagyták. Most a warángok ezt használták
 43 XIV   |           elmeredt, s azt hitte, hogy most repül, küzd, óriásokat ver
 44 XIV   |    fügefatelepeknek, (éppen úgy, mint most a filoxéra a szőlőknek).
 45 XV    |        mosszori várba. Solom királyfi most már egészen kedvence lett
 46 XV    |               rabinget rá nem dobták. Most aztán azt a sok posztót,
 47 XV    |             Ez a szeretet kifejezése.~Most azután a kuma és a diveri
 48 XV    |              be van fogadva a házhoz.~Most lehet előhozni a vőlegényt.~
 49 XV    |          állított öt paripán.~– No de most jön a harmadik próba. Fölismered-e
 50 XV    |         fejedet leüttetem rögtön. Még most visszaveheted a szavadat,
 51 XV    |         menyasszony orcáját.~– No hát most már jöjjenek a csimpolyások,
 52 XV    |         hamarább? Nem volnál szomjas. Most pedig bort nem kapsz, hanem
 53 XV    |                 súgá neki Solom. – Te most eredj, hozd elő a guzsalyodat.~
 54 XV    |          waráng királyfi érezte, hogy most nagy próbát kell kiállnia.
 55 XV    |        öltöztetve!~– Fel bizony, mert most vőlegény vagyok. De mihelyt
 56 XV    |             Hát te csak vőlegény vagy most? Hol a menyasszonyod?~–
 57 XV    |              égett alatta.~Ez jó lesz most szurokfőzésre.~Amíg a junákok
 58 XV    |            Panka! Vetkőzzél szaporán! Most én vagyok a kuma.~(A bogumiloknál
 59 XV    |        handzsárját.~– No hát Verblud! Most már én viszem el a te koponyádat
 60 XVI   |             mosszori vár.~A bogumilok most már nekieresztett kantárral
 61 XVI   |               A bástyatetőről azonban most már nem nyilakkal lőttek,
 62 XVI   |         serleg, kondér, sisak, az még most is izzott, s veres fényt
 63 XVI   |               az olvasóra nézve, hogy most következik egy olyan fejezet,
 64 XVII  |       tanácsos a saját városuk piacán most megjelenni, mert az valóságos
 65 XVII  |             waráng király ellen, amit most elkövettek. Megrohanni egy
 66 XVII  |             pusztulni.~Tehát haza még most nem mehet. De itt sem maradhat.
 67 XVII  |        verseng a habok csattogásával. Most csak egy olyan ember kell,
 68 XVII  |              a rájuk dűlt erdő alatt, most nem laknánk mi itten.~Átlátták,
 69 XVII  |             meggyújtotta a fáklyát.~S most már nagyobb volt a világosság,
 70 XVII  |           ütött résen kitörő meleget.~Most azután megfeszített erővel
 71 XVII  |              ideát, amiben meleg van.~Most azután Solom nekiállt a
 72 XVII  |            többi; de a lobogó lángnál most már az egész barlang belsejét
 73 XVII  |          teremtő erő, se költői láng!~Most tehát a lakomához minden
 74 XVII  |              halom mindig magasabbra; most azután ott feküsznek együtt,
 75 XVII  |           ismét elevenek lennének. Ha most neki is fel kellene állni
 76 XVII  |                Ha ezek a szörnyek még most is élnek itt a föld alatt,
 77 XVII  |             galambom! Én teneked erre most megfelelni nem tudok, mert
 78 XVIII |             víznek a két kolonc közé.~Most azután kitalálta Solom,
 79 XVIII |            hosszúfejűt.~– Ezt te mind most álmodtad?~– Nem. Ezt az
 80 XVIII |           csak valaha pappal beszélt. Most következik az én álomlátásom,
 81 XVIII |          tovább! Félek tőle!~– Hiszen most már énnekem is a hátam borsódzik
 82 XVIII |               csemegének mondja.~– De most is számban az íze.~– Ne
 83 XVIII |              egyik kőtevő (az amelyik most is a földön fekszik) magától
 84 XVIII |        iszonytató ordítással, ami még most is a fülembe cseng.~– De
 85 XVIII |       felállíthatják?~      ~– De már most lássunk a dolgunk után,
 86 XVIII |               haragjának!~– Gyújtsunk most két fáklyát – mondó Solom. –
 87 XVIII |              vízesés boltozata alatt.~Most aztán inte a fáklyával Darinkának,
 88 XVIII |             összeölelkeztek.~– De már most siessünk. A fákat kell megtalálnunk,
 89 XVIII |          vaktában a veszedelemnek. De most lássunk utána, hogy mi tartja
 90 XVIII |            istenadta apanázzsal.~– Te most végy magadhoz négy szál
 91 XVIII |               alatti utat visszafelé.~Most aztán Solom egészen magára
 92 XVIII |               vált a kövek világában.~Most már sietett kikapaszkodni
 93 XVIII |               csatát nyert volna meg. Most már semmi kétsége sem lehetett,
 94 XVIII |              Óriások munkája volt ez!~Most már nem törte a fejét azon,
 95 XVIII |       kettészakadása kezdődött.~Solom most már az időszámítással sehogy
 96 XVIII |             máskor vadakat kergetett, most mind a feje fölött feküsznek.
 97 XIX   |            Solom királyfit és a népét most már ne féltse senki. Ők
 98 XIX   |               tudott itt alkotni, hát most hogyne tudna, mikor már
 99 XIX   |              kerületébe menekültek, s most ott tartózkodnak.~E tévfelfogás
100 XX    |              XX. A „Daimonomache”~Még most is dívik Dalmácia hegyvidéki
101 XX    |               hát vétettem vele, hogy most a Jehovát egy pár ember
102 XX    |        Salamon bölcsessége ragyogna-e most, ha Bethsabé lángját föl
103 XX    |              kellett neki újra térni.~Most már győzelmeskedő fölénnyel
104 XX    |      hallgatta a földre tett fülével. Most azután ismét visszalépett
105 XX    |               Aktaeon tudta már, hogy most mindjárt ő lesz itt az úr.~
106 XX    |          szerelem volt-e az oka, hogy most a kereszténység két táborra
107 XX    |             No ugyan jó helyre léptél most, a Szentföldre; ide vártalak,
108 XX    |       minékünk, háromszoros jaj, hogy most a pogány szaracénok lovainak
109 XX    |        tapossák az idvezítő sírját. S most újra fegyverbe kell öltöztetnünk
110 XX    |            valaha!~A szép délceg ifjú most már a lángoló érzelem hangján
111 XX    |               az édes fájdalmat, amit most én érzek, te is megérezd
112 XX    |     Genovévával is – folytatá az ifjú most már a templomajtón belül
113 XXI   |           őket; mind pogányok voltak, most kapnak neveket. Az új nép
114 XXI   |         világrészből hurcolták össze. Most ezek mind szabad emberekké
115 XXI   |           hogy nem ördögök azok, akik most a föld alól előkerülének,
116 XXI   |         istenfélő emberek, akik éppen most vevék fel a szent keresztséget,
117 XXI   |           Boboli, az Asmodái ördög, a most megválasztott király, karjait
118 XXI   |        otthagyja a szerelme tárgyait (most már éppen pluralisban),
119 XXII  |          fakalapáccsal.~– Mit mívelsz most? – szólalt meg a feje fölött
120 XXII  |        idvezülni. Mondjad csak! Ha én most erősen hinni fogom azt,
121 XXII  |            fog történni.~Dávid király most egy keserves nagyot sóhajtott.
122 XXII  |            meg halandó ember mai nap? Most én kérdezem tetőled azt.
123 XXII  |               magát elcsábítani, hogy most teljes színpadi hatásában
124 XXII  |     megcáfolja a leírásaimat.” De már most álljon szavának, és lépjen
125 XXIII |           mint valamennyinek az őse. (Most már csak néha, ha az utcakövezetet
126 XXIII |              falához tartozott.)~Ahol most áll a városháza, ott pompázott
127 XXIII |             újból készíteni. A szobor most is megvan még, a salonai
128 XXIII |               A boltozatok kapuin még most is láthatók a kőbe vésett
129 XXIII |               az Isten csapását, mely most seregeit paskolja. Annyira
130 XXIII |      Szerbiába.~Az az emlékszobor még most is megvan, a vár, melyet
131 XXIV  |       kivitelét azzal a szóval, hogy „most nincs rá pénzünk, majd ha
132 XXIV  |             rettorét fölkeresni.~Ámde most Boboli Pietróhoz lehetetlen
133 XXIV  |               jelen kell lennie.~– És most halld meg tőlem a kötelességeidet,
134 XXIV  |             fogva. Láthatja, érezheti most, hogy a szerelem még az
135 XXV   |                a másik, mely még csak most kezd hozzá. Mind a kettő
136 XXV   |              hatalmas köztársaság még most sem bírja őket a föld színéről
137 XXVI  |          kérve, hogy keresztelje meg, most már csak egy neje van. „
138 XXVI  |            azt az „Üstökös”-ben éppen most huszonöt esztendeje.~Kritikus.
139 XXVII |             való elzáratásra ítéltem. Most a hetedik év járja: az én
140 XXVII |              cherubimok elfáradnának. Most én, Boboli Péter, Boboli
141 XXVII | nemesasszonyáéval felválthatni.~S ezt most már megakadályozni nem lehet.
142 XXVII |           viselt a fején Lubomira: és most a lelke is kacagott bele,
143 XXVII |           vágott út vezetett, melynek most már nyoma sincsen; ezen
144 XXVII |            álomlátására nem ügyeltél; most hallgasd meg a vezérednek
145 XXVII |     feleségévé, nem akarták meglátni.~Most azután megtudta Boboli János,
146 XXVIII|             szülői házat elhagyta. És most ennek a két nőnek az üdvözlésével
147 XXVIII|    csoportosultak.~A rettore felesége most aztán megölelte a leányát,
148 XXIX  |       levágását.~A mosszori vár falai most is füstösen meredeznek fel
149 XXIX  |          gyalog a legvitézebb harcos. Most ez hordja a junákok csapatjait
150 XXIX  |     kisgyermekeit is magukkal vitték, most azokkal együtt élnek.~Tirimirnek
151 XXIX  |              valamelyik barlangban, s most aztán nem tudnak se visszajönni,
152 XXIX  |               ültessék fel a hadaikat most, mikor igazi istentagadók
153 XXIX  |             magyar király ellen, azok most egymást ölik; Coelestin
154 XXIX  |               csak szörnyeteg voltál, most már meg is bolondultál.~–
155 XXXI  |           ellenség rohamát felfogták. Most tűnt ki a warángok fortélyának
156 XXXI  |              előrohantak a dereglyék.~Most Dávid király a feje fölött
157 XXXI  |             zárkákba csukták el. Azok most ott fulladnak.~De valakinek
158 XXXI  |              a feje látszott már elő; most az is eltűnt. Meg akarta
159 XXXI  |      evezőlapáttal, s aztán elmaradt.~Most aztán odatérdelt Boboli
160 XXXI  |           ahol piros volt az arc, ott most szederjes foltok vannak,
161 XXXIV |          karlemezeket csatolta össze. Most már elválhatatlanok lettek.~
162 XXXV  |         Megtesszük, ha parancsolod.~– Most pedig futtass egy követet
163 XXXV  |       bíborvörösben égett, mintha még most is az égő földet tükrözné
164 XXXVI |                 szólt Boboli Péter. – Most tégy ki magadért, mutasd
165 XXXVI |              Ez a három márványfő még most is látható Raguzának egyik
166 XXXVI |          veszedelmét. Ámde Raguza még most is áll, ha nem is hatalmas
167 XXXVI |     süllyedtek el, melyeknek a helyén most tavakat találunk; folyamok,
168 XXXVII|           vendégeket fogadták őket, s most veszélybe dönti a köztársaságot
169 XXXVII|             De bizony nem úgy tett ön most, mint ama francia tengerész,