Rész

  1 IX   |            fickót Dávid király, mire a Solom gyerek befogta a száját,
  2 XI   |           kisleánnyal.~A kihúzott nyíl Solom fiúé volt.~Őneki kellett
  3 XI   |           szívén keresztül lőtt nyíl a Solom fiúra vallott. Derék lövés
  4 XI   |         kiállították a piac közepére a Solom fiút, s két waráng vitéz
  5 XI   |       nagyobbra mereszté fel a szemeit Solom. Az ő jövetelét emberi lény
  6 XIII |               ereszté Frater Aktaeon a Solom fiút.~Ez volt a rendes időszak,
  7 XIII |              egy korsóval.~– Hadd lám!~Solom lecsavarta a görög amforáról
  8 XIII |                cimbora – vigasztaló őt Solom. – Ahol ez volt, ott több
  9 XIII |             kissé sok, gondolá magában Solom. Mégis sokan maradtak itthon.)~–
 10 XIII |                  Felviszlek én – monda Solom, s letérdelt a knézfi előtt.
 11 XIII |               és a kosarát is felvette Solom, s a vállára vett Szlón
 12 XIII |              abbahagyták a mulatságot. Solom letette a válláról a knézfit,
 13 XIII |              ide egészen közel hozzám.~Solom odajárult a knéz elé; aki
 14 XIII |               paradicsomból?~Ha erre a Solom a szokott babonás választ
 15 XIII |           mondd, zsupán – szólt vissza Solom –, mert ezzel azt is értheted,
 16 XIII |                 hogy elpusztítsd vele?~Solom készen volt a felelettel.~–
 17 XIII |         elnémítom én mindjárt.~Azzal a Solom lebontotta a sok köteléket
 18 XIII |              is fogsz alunni – biztató Solom. – Parancsold meg a szolgáidnak,
 19 XIII |            volt a félelemtől, de amint Solom királyfit megpillantó, még
 20 XIII |             szavaknál villogni kezdtek Solom szemei. Ez kellett még neki!
 21 XIII |        rabszolgának az életszekerkéje.~Solom királyfi sorba látogatta
 22 XIV  |               farkasok voltak; hanem a Solom pajtásai.~Kémeik folyvást
 23 XIV  |               hogy szabadul meg tőle a Solom királyfi?~Szerző. Nagyon
 24 XV   |                hősök a mosszori várba. Solom királyfi most már egészen
 25 XV   |     összeházasítják egy szép mátkával. Solom még nem volt tizenhárom
 26 XV   |          holdak, láncszemek.~– No nézd Solom, dicső királyfi, én veled
 27 XV   |         tetszik-e neked a menyasszony?~Solom ránézett a leányra, s a
 28 XV   |               csak hadd vetkőzöm neki.~Solom levetette a köpönyegét a
 29 XV   |         Válaszd ki hát, melyik a tied?~Solom leteríté a kerek köpönyegét
 30 XV   |           gyűrűket szedni! Hanem ekkor Solom hirtelen kirántá a handzsárját,
 31 XV   |                menyasszonyom! – kiálta Solom, lekapva a leplet a leány
 32 XV   |        ingerkedés mind nemzeti szokás. Solom tudja, hogy mit kell erre
 33 XV   |               Megálljatok még! – szólt Solom. – Nekem egyéb dolgom is
 34 XV   |                   Bolondoknak! – mondó Solom. – De bizony magammal viszem,
 35 XV   |            Olcsó lesz ott a dárdanyél!~Solom azonban, alig hogy kiszabadulhatott
 36 XV   |                 No ne remegj – szólt a Solom. – Teneked mégis megkegyelmezek.
 37 XV   |                toronyterembe betoppant Solom, a Verblud éppen akkor riadt
 38 XV   |            Mindjárt levágom a fejedet!~Solom nem ijedezett tőle.~– Ne
 39 XV   |            alatta a zsidók történetét.~Solom kibontotta a knéz lábát;
 40 XV   |             rögtön elkezdett horkolni.~Solom magához vette a toronyajtó
 41 XV   |               karéjában.~Ezt a szokást Solom még azzal is megtetézte,
 42 XV   |               már valaha bort? – kérdé Solom Darinkától, mikor megitatta,
 43 XV   |            vége lesz annak – súgá neki Solom. – Te most eredj, hozd elő
 44 XV   |                oda, tölts neki – mondó Solom Darinkának. A Darinka felvette
 45 XV   |             Nem abból, te! – kiálta rá Solom. – Hanem ebből a jóból.~
 46 XV   |              hozzanak, hadd öli meg!~A Solom pedig kihúzott egy hosszú
 47 XV   |               balra. Ahhoz hozzálépett Solom, s adott neki egy pofont
 48 XV   |              kapsz, amit fonj! – szólt Solom, s kihúzva a görbe kést
 49 XV   |           akinek az életét megváltotta Solom, s akinek a dolga volt az
 50 XV   |            rabszolgákat! – kiáltó neki Solom.~– Nem lehet, a Verblud
 51 XV   |                erre az arához fordulva Solom.~A menyasszony felkapta
 52 XV   |               terem hátulsó ajtaján.~A Solom is elfuthatott volna azon
 53 XV   |           egyszerre a dárdája hegyét a Solom mellének irányozva rárivallt:~–
 54 XV   |          szurokban. Hogy fog tetszeni?~Solom nagyot kacagott erre a szóra.
 55 XV   |             lökött a rabszolgán, aki a Solom híve volt.~Az azt mondta
 56 XV   |              már sebtiben! – kiabált a Solom.~Egyszer aztán felhangzott
 57 XV   |         rivallással.~– Ne hagyd magad, Solom!~A királyfi párduci gyorsasággal
 58 XV   |               a sebesült lábát, amit a Solom már félig meggyógyított.
 59 XV   |              nagyon rövid volt, mert a Solom egy csapással leütötte a
 60 XVI  |           szemébe lőtt nyíllal, amit a Solom levágott és magával hozott.~
 61 XVII |                   Az vagyok én – monda Solom. – Bízd rám a többit.~S
 62 XVII |        rabszolgához illik – monda neki Solom. – Én azonban nem tudom
 63 XVII |               Rossz tanács – felelt rá Solom. – Nem hallgattatok-e rá,
 64 XVII |                 mit tapasztalt – mondá Solom.~– De hogy jön az vissza?
 65 XVII |               akart társul menni vele.~Solom a háta mögé nézett. Ott
 66 XVII |    parancsaidat. Vezess, ahová akarsz.~Solom legelőször is csapatokra
 67 XVII |       elkészítése az ő feladatuk volt. Solom kiszámította, hogy meddig
 68 XVII |            észrevétellel akasztá meg a Solom királyfit.~– Az ám, uram.
 69 XVII |            menekülési előkészületeket.~Solom királyfi azonban, amint
 70 XVII |              egy combtakaró bőrkötény.~Solom elébb megmérte a barlang
 71 XVII |           akadnak még valami emlékére?~Solom és Darinka rászálltak a
 72 XVII |                állj az elejére – monda Solom a másik gyermeknek –, a
 73 XVII |              tutaj a Darinkát. Hanem a Solom gyors kézzel kapta el a
 74 XVII |            hagyni, hadd táncoljon alá; Solom és Darinka kiugrottak egy
 75 XVII |               előtt keresztben feküdt.~Solom figyelve nézett körül. Éles
 76 XVII |               barlangban széthasogatta Solom a magokkal hozott szurokfenyőhasábokat
 77 XVII |                melegünk lesz – buzdítá Solom. – Csak jöjj utánam a fáklyával.~
 78 XVII |             eltűnt a föld alá.~Azonban Solom felfedezte, hogy a nagy
 79 XVII |          felhangzott a mélységből.~Itt Solom újra meggyújtotta a fáklyát.~
 80 XVII |           emberkéz munkájára mutatott. Solom megfogta Darinka kezét,
 81 XVII |        különben itt megfagyunk – mondó Solom.~De merre?~A tó partján
 82 XVII |               kell annak lenni – mondá Solom, végigkopogtatva fejszéje
 83 XVII |                s azt át kellene törni.~Solom megkísérté azt a fejszéje
 84 XVII |             már utánam! – sóhajtja fel Solom a hasztalan fáradság után. –
 85 XVII |              Ott jön! – kiálta egyszer Solom, magasra ugorva örömében.~–
 86 XVII |               úszik a vasrúd! – kiálta Solom. – Az a két kecskebőr hozza!
 87 XVII |               az enyim lesz az – monda Solom, s a Darinka baltáját a
 88 XVII |                jön ki – szólt örvendve Solom.~Darinka is érezte az ütött
 89 XVII |            bújt be legelébb az üregbe. Solom odaadta neki a fáklyát,
 90 XVII |          amiben meleg van.~Most azután Solom nekiállt a katlantágításnak,
 91 XVII |  fáklyavilágnál a terjedelmét kivenni. Solom széthasogatta az utána küldött
 92 XVII |                maradj a tűznél – mondá Solom Darinkának –, húzd cserepcsikra
 93 XVII |           olyan nagy kőtáblára bukkant Solom, mint amilyen az ide vezető
 94 XVII |        sziklakaput látszott eltakarni. Solom megpróbált a vasrúdjával
 95 XVII |               repkedett fölötte. Pedig Solom ezt szemelte ki nap- és
 96 XVII |              hasztalan próbálgatta meg Solom, újból visszatérve a kőajtóhoz,
 97 XVII |           lezáródtak azok maguktól is. Solom végignyúlt a földön, fél
 98 XVII |                alá téve. Darinka meg a Solom mellére tette a fejét, meg
 99 XVII |               az erdők csendjét, mikor Solom felébredt. Darinka még aludt.
100 XVII |          felébredt. Darinka még aludt. Solom szép csendesen felemelte
101 XVII |           rakni és gyújtani a máglyát. Solom hozzáfogott a barlang felkutatásához.~
102 XVII |           feladva a késő ezredéveknek.~Solom megszámlálta a karimába
103 XVII |               számlálva hullottak alá.~Solom felkapaszkodott a második
104 XVII |               melyet összezúztak vele.~Solom megdermedve állott meg a
105 XVII |                 Ez a hang visszaidézte Solom lelkét az élő világba.~–
106 XVII |         kezeivel az első párkányt sem.~Solom aztán leoldó a dereka körül
107 XVII |              még jobban megijedt, mint Solom az első pillanatban.~– Jaj!
108 XVII |                 Ezek minket megesznek.~Solom megnyugtató a remegőt.~–
109 XVII |             szárazföldi állatok? Amire Solom azt felelte, hogy „Kis galambom!
110 XVII |            álmodtam meg.”~– Így felelt Solom a Darinka faggató kérdésére.
111 XVIII|                               XVIII. A Solom álma~A napot (fekete, föld
112 XVIII|        táplálékra is kellett gondolni. Solom visszakúszott az elhagyott
113 XVIII|          összekuporodva aludjék.~Mikor Solom ismét megérezte a reggelt,
114 XVIII|            közé.~Most azután kitalálta Solom, hogy mire való ez a kivájt
115 XVIII|                a mi kronométereinknek.~Solom elébb megtöltötte a medencét
116 XVIII|                 Meg szegényt! – felelt Solom. – Kuporodj ide mellém,
117 XVIII|              Csak borzasztó ne legyen.~Solom elkezdé az álom meséjét.~
118 XVIII|              Bizony, mondok – hagyá rá Solom –, magam is úgy érzem néha,
119 XVIII|               nyakába varrtuk a jámbor Solom királyfinak az egész paleontológiai
120 XVIII|               most két fáklyát – mondó Solom. – Te az egyikkel maradj
121 XVIII|            szörnyűködék Darinka, amint Solom felsegíté a sziklapartra. –
122 XVIII|                 Ez nekünk baj! – mondá Solom –, mert ha idáig jutunk
123 XVIII|           fáklyánk elfogy is – biztató Solom Darinkát –, az oldalamra
124 XVIII|             térned a népünkhöz – mondó Solom. – Hanem elébb szerezzünk
125 XVIII|               Bludár szádáig – utasító Solom a Darinkát –, kapaszkodjál
126 XVIII|            utat visszafelé.~Most aztán Solom egészen magára maradt.~Amint
127 XVIII|              kettészakadása kezdődött.~Solom most már az időszámítással
128 XVIII|                 minden a mindenekben”.~Solom a feje fölött egy csillagot
129 XIX  |                A föld feletti sötétség~Solom királyfit és a népét most
130 XX   |        gádorajtóból a waráng legények, Solom királyfi, mind abban a díszben,
131 XXI  |       bántatlanul bocsáttatott tovább.~Solom királyfi és Asmodái egymás
132 XXI  |              lakástok!” – mondja nekik Solom királyfi. Azok áldják, magasztalják,
133 XXI  |           rohamra indul és verekedik.)~Solom királyfit azonban megértette
134 XXI  |        interjújában Attila királynál.)~Solom királyfi megragadá az alkalmat
135 XXI  |             másodszor is a nép nevében Solom királyfi.~– Mink, szabad
136 XXII |            hinni fogom azt, hogy az én Solom fiam, az én legkedvesebbik
137 XXII |             hogy én nem láttam?~– A te Solom fiad hadakat vert meg, kincseket
138 XXII |            feltámadásának napján. A te Solom fiad és a waráng legények
139 XXII |       kitalálta. Hogy üti majd hátba a Solom gyereket: „Hát te akasztófacímere,
140 XXIII|         gondolt a fiatal Boboli, mikor Solom királyfinak azt a jó tanácsot
141 XXV  |                király felháborodását a Solom fiának a házassága, amit
142 XXV  |           áldást. Utánuk következett a Solom királyfi két menyasszonyával,
143 XXVII| gyaloghintókban, s a waráng testőrség, Solom királyfi vezérlete alatt.
144 XXVII|        kilépett volna, odajárult eléje Solom királyfi s visszatartóztatá.~–
145 XXVII|                 Kezdem nagyra becsülni Solom királyfinak az eszét! Hisz
146 XXXI |    felhasználatlanul. Amíg a királyfi, Solom a waráng hajóraj balszárnyával
147 XXXIV|     összecsókolgatják apraját-nagyját; Solom vezér marad utoljára: azt
148 XXXIV|                karjain levőkkel; végre Solom, a kedvenc fiuk a kettőjük
149 XXXIV|               az megfeszült a széltől.~Solom vezér akkor egy kanóccal
150 XXXV |         gyilkosok? A waráng vérengzők? Solom királyfi! Ki van rájuk mondva
151 XXXV |            férfia, asszonya, gyermeke.~Solom vezér tartja fenn közöttük
152 XXXV |             waráng vitéz – a javából – Solom vezetése alatt.~Régi harcmodorukat
153 XXXV |            asszonyaik és a gyermekeik.~Solom mögött ott állt a két ifjú
154 XXXV |                a gerli meredélye felé.~Solom egy szót kiáltott társainak,
155 XXXV |        koporsófödeled! – kiálta vissza Solom, a bogumil vezér hátahoporjás,
156 XXXV |              együtt a halálba rohanni. Solom fejedelem elvetette karjáról
157 XXXV |              ádáz tusája ellenében, de Solom vezér kisfia felkapta az