Rész

  1 I     |          választotta ki belőle, ami neki tetszett: lehetett hinni,
  2 II    |              És én kénytelen vagyok neki tökéletesen igazat adni.
  3 III   |       esztendeig a Szentföldön kell neki időzni. A dicső Ptolomais
  4 III   |             éhen az úrfi. Hiszen ha neki nincs felesége: van másnak.
  5 III   |      Medúza-fej a pajzsán hiányzott neki hozzá, hogy Pallas élő szobra
  6 IV    |         kísérőit szétverve, pedig a neki szánt vőlegény száz tulkot
  7 IV    |            azt. – És aztán elmondja neki, hogy mit álmodott. Azok
  8 IV    |          úgy kiáltani, miként ő! Az neki bizonyosan nagy könnyebbülést
  9 IV    |             kitalálta, hogyan lehet neki fájdalmat okozni?~A szomszéd
 10 V     |              akkor már igaznak kell neki lenni! Hát csak tessék csengetni,
 11 VI    |            szerzetes azt is megadja neki: „Benedicat tibi Deus Jehova,
 12 VI    |             küldhetnék, hogy örülne neki? – kérdi Dávid király, megemlékezve
 13 VI    |         megemlékezve róla, hogy van neki egy elválasztott felesége
 14 VI    |           neve most Kozima – felelt neki a barát.~– Én pedig Dávid
 15 VI    |    gyóntatni jár oda.~– Mit beszélt neki?~– Azt nem tudhatod meg.
 16 VI    |        előtted hevernek, mi kellene neki ezekből?~– Nem tudom, van-e
 17 VI    |             nemzetségét: Születének neki Hebronban fiai: az elsőszülött
 18 VI    |            elválasztottak tőle.~– S neki szabad volt az elválasztottat
 19 VI    |            engedelmességet esküdtem neki. A kezemet rátettem egy
 20 VII   |        tartott kalózhajóra, s aztán neki a tengernek!~Az volt a szándéka,
 21 VII   |          Kritikus. Tudtam, hogy még neki fog feljebb állni! Mármost
 22 VII   |           vinni a harcmezőről, vagy neki is ott kellett a társával
 23 IX    |            nem pereltek. Olyan volt neki, mint egy édes testvér.
 24 X     |              hanem a sziklába ásnak neki vermet, abba töltögetik,
 25 X     |        földhöz, pedig senki sem vet neki gáncsot, a bölcs népszónok
 26 XI    |            A bogumilok hinni fognak neki. Kivált mikor a bosszúállás
 27 XI    |            A szent főatya megígérte neki, hogy megfelelő elégtételt
 28 XI    |             egyet sem akar tartani: neki az is sok – magyarázó Frater
 29 XIII  |          Szeplőtlen hajadont szabad neki feleségül venni, s ha az
 30 XIII  |         soha többet húst nem szabad neki enni, de még halat, békát
 31 XIII  |   agyontanulni magát; csak jól kell neki érteni a Peti klebi elkészítéséhez.~
 32 XIII  |          asztalfőhöz ültetik, adnak neki tejet, mézes búzát, tojást,
 33 XIII  |       találta, aki ezt a nevet adta neki, mert a knézfi, akinek még
 34 XIII  |          Csak meg ne egyél – mondta neki a Szlón. – Nem látsz? Én
 35 XIII  |             ki a mesterségét, adtam neki hat lovat meg száz birkát,
 36 XIII  |      pustolovica boszorkányt? Adtam neki egy vég posztót, egy füzér
 37 XIII  |             No ne reszkess – mondta neki a Verblud. – Nem eszlek
 38 XIII  |        Solom szemei. Ez kellett még neki! A rabszolgák tanyáira lejutni.~
 39 XIV   |            adhatta tovább a korsót. Neki magának a mérgezett bor
 40 XV    |             nagy könyvén kívül volt neki bő ujjú dalmatikája, meg
 41 XV    |            nap gyóntatott. Így volt neki meghagyva a püspökétől.~
 42 XV    |       megteszem, csak hadd vetkőzöm neki.~Solom levetette a köpönyegét
 43 XV    |           valamennyi junák segített neki a nagy röhögést növelni.
 44 XV    |            szemébe nézve, azt mondá neki:~– Te nem vagy knézleány,
 45 XV    |         vőlegénynek nem adtak kést, neki ezen a mai „kötés” napján
 46 XV    |      kapkodja el, amit az dobál oda neki.~A bogumiloknál megfordítva
 47 XV    |    nemzeténél ez így szokás. Legyen neki az ő hite szerint.~Az az
 48 XV    |    társasággal.~Egyszerre azt mondá neki a Darinka:~– Hallga csak!
 49 XV    |     mindjárt vége lesz annak – súgá neki Solom. – Te most eredj,
 50 XV    |        iszom ma!~– Eredj oda, tölts neki – mondó Solom Darinkának.
 51 XV    |          kapott, s ordítozott, hogy neki elefántot hozzanak, hadd
 52 XV    |          hozzálépett Solom, s adott neki egy pofont jobbról, egyet
 53 XV    |           Megtette, amit parancsolt neki.~– Mit csinálsz? Mit csinálsz? –
 54 XV    |            a rabszolgákat! – kiáltó neki Solom.~– Nem lehet, a Verblud
 55 XV    |  elfuthatott volna azon a résen, de neki más gondja volt, nem a futás.
 56 XV    |              Az mind másról beszélt neki, csak azt nem akarta tudni,
 57 XV    |     menyasszonyomat várom.~– Kiálts neki, hogy siessen.~– Héj Darinka!
 58 XV    | menyasszonyod szeretőjének. Jó lesz neki imádságoskönyvet támasztani.~
 59 XVI   |            állongó őrök azt mondták neki, hogy az egész várban egy
 60 XVI   |             lobogó zászló megmondta neki. Kezébe akadt a guzsalyszár.~
 61 XVI   |            hatodmagával ne rohanjon neki egy egész tábornak, de nem
 62 XVII  |          rabszolgához illik – monda neki Solom. – Én azonban nem
 63 XVII  |            az üregbe. Solom odaadta neki a fáklyát, hogy haladjon
 64 XVII  |          elevenek lennének. Ha most neki is fel kellene állni annak
 65 XVII  |          tekert kötelet, s lehajítá neki. Annálfogva aztán felhúzta
 66 XVII  |             a másikra.~Megmutogatta neki a szörnyű leletet.~Darinka
 67 XVIII |             Isten, hogy elfelejtett neki olyan körmöket és agyarakat
 68 XVIII |   megteremtettem! Nem kellett volna neki ilyen hosszú fejet csinálni,
 69 XIX   |      gondoskodik senki. A tenger ád neki kagylót, balánt, tengeri
 70 XX    |        annál keservesebb a szerepe. Neki nem segít senki; minden
 71 XX    |            tetézik.~Tudja jól, hogy neki meg „kell” buknia.~Erre
 72 XX    |           ellen.~De legalább szabad neki egy óra hosszat perelni
 73 XX    |            teremté, én világítottam neki, a szerelem szelleme!~–
 74 XX    |                De koronát szereztem neki Mikhál és Abigail szerelme
 75 XX    |            királyi székbe? Ki adott neki hatalmat a zsarnokok legerősebbike
 76 XX    |           Inkább hetet vittem volna neki, ha hozzám fordul.~Erre
 77 XX    |        körítve. Abba vissza kellett neki újra térni.~Most már győzelmeskedő
 78 XX    |      szerelmet tartá meg, s az volt neki a sötétségben napja, virága,
 79 XX    |       megölöd magadat!” rimánkodott neki. „Nem, nem, győzni fogok”,
 80 XX    |       pálmát, s még a kezét nyújtsa neki, úgy emelje fel a porból.~
 81 XX    |   papucsodat.~És azt is meg kellett neki engednie.~Onufriosz az eldobott
 82 XXI   |          már, hogy magam is adhatok neki egyet), aki nem restellte „
 83 XXI   |            mikor ez azt parancsolja neki, hogy vedd fel a te barátcsuhádat,
 84 XXII  |       lássam meg őt? Miért kívánjam neki a feltámadást? Ha nem szabad
 85 XXII  |       kapcsos könyvet, s felolvasta neki belőle Sámuel könyvéből
 86 XXII  |            le eléje, és csókoljanak neki kezet; mert ez hatalmas
 87 XXII  |          királynak, jobbját nyújtva neki, kollegiális kézszorításra.
 88 XXIII |            rokonait szolgáltassa ki neki.~A raguzai tanács, igazi
 89 XXIV  |       polgárok nem bocsáthatták meg neki soha. Ellenben a dalmata
 90 XXIV  |            sőt még azt is megengedi neki, hogy piros csepeszt hordjon
 91 XXIV  |           Arra a proveditore átadja neki a jelen hónapra szóló rettorei
 92 XXIV  |        mérten elbánni? Azután adott neki utasításokat a vám- és accisabeszedés
 93 XXIV  |           ajkairól, végül azt mondá neki Boboli Péter:~– És azután
 94 XXVII |           Vajon mi lehet az? Hoztam neki karbunkulust a nagymogul
 95 XXVII |            idegenek? Nem hódolnak-e neki úgy, mint az én királynémnak?~–
 96 XXVII |             mellette, és nem köszön neki.~– Tudom ezt. Értem az elbúsulása
 97 XXVII |          üdvözölt, akkor azt mondja neki: legyen jó napod vagy legyen
 98 XXVII |    vigasztald meg. Elégtételt fogok neki szerezni. Olyant, aminőről
 99 XXVII |             rettoréhoz.~Nem köszönt neki semmi fokozat szerint.~–
100 XXVII |    amnesztiát. Az hazajöhet, amikor neki tetszik. Megvette az apja
101 XXVII |          polgárjog is meg lett adva neki és minden családbeli népének,
102 XXVII |          bogláros homlokszorítóját: neki ez jobban tetszett. Lubomira
103 XXVII |      besurranás színével fog bírni. Neki processió kellett. Hogy
104 XXVII |           És különösen feltűnhetett neki, hogy egyetlenegy papot
105 XXVII |           azt e regényhős, hogy itt neki minden ember ellensége:
106 XXVII |             Lubomirát, s meg akarta neki szerezni azt a lehetetlen
107 XXVIII|           érezve hibás voltát, hogy neki lett volna kötelessége kitalálni
108 XXVIII|          odalépett hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a szemébe nézett,
109 XXVIII|     tekintettel: mintha azt mondaná neki: „Hát nem vagy az? Titokban
110 XXVIII|     asszonyt, azt mondva: „Bocsánat neki, mert sokat szeretett.”
111 XXIX  |            Utoljára azt tanácsolták neki a vajákos banyák, hogy menjen
112 XXIX  |             álomrontó hírt hordanak neki a kémei az elfutott rabszolgák
113 XXX   |             vethetnek; s nem indult neki oly könnyűszerrel, mint
114 XXX   |           szorított vele, azt mondá neki:~– Lehet; hogy engem itt
115 XXXI  |           lódító lánccal taszítanak neki az ellenséges gálya oldalának,
116 XXXI  |     evezőjét mozgásba hozva, zúdult neki a nyomorult liburnáknak,
117 XXXII |      éjjel-nappal a tó cölöpgátján. Neki halálélesztő volt az a fullasztó
118 XXXII |           hömpölygő csoda egyenesen neki tartott, harsogásával elnyomva
119 XXXV  |            csatoltassék. Megígérték neki. Azt is megkívánta, hogy
120 XXXV  |       amennyi szükséges. Megígérték neki. Azután a magyarok küldjenek
121 XXXV  |         szemébe: tudták, hogy nehéz neki a helyéből felkelni, hogy
122 XXXVII|             a keleten. Erre kellett neki Milos. Milos az elégedetlen
123 XXXVII|        élére áll, de apja cselt vet neki, s a pásztorleánnyal együtt