Rész

  1 I     |            át a búcsújárót; (másnak mi dolga itt?) s onnan aztán
  2 II    |          esküdt ellensége ezekből a mi őserdőinkből építtette azokat
  3 III   |         való közlekedésben. (Hiszen mi magyarok is voltunk egyszer
  4 IV    |             szellemtől megszállott, mi lesz őbelőle is idő jártával,
  5 IV    |            waráng nép szakadékát; a mi történetünk idejében ott
  6 IV    |            kiűzze belőle.~Kritikus. Mi módon? Ha szabad kérdeznem,
  7 IV    |       utamba akadt, kikerültem; hát mi bűnöm van nekem?~– A tiltott
  8 IV    |            szőnyegekkel, amiket nem mi szőttünk. Hát ha három parancsolat
  9 V     |         orákuluma, de már azokból a mi történetünk idejében semmi
 10 V     |            bizony csak itthon van a mi kedves dabózánk!~– Tudja
 11 V     |         Pedig nehéz megérteni, hogy mi szerencsétlenség lehet abban
 12 V     |          így azt, hogy beszéltek, s mi nyelven beszéltek, be nem
 13 VI    |           elmondja híven, hol járt, mi szörnyű tetteket vitt véghez?
 14 VI    |              amik előtted hevernek, mi kellene neki ezekből?~–
 15 VI    |          között kígyókő?~– Kígyókő? Mi az?~– Mikor a kígyók nagy
 16 VI    |         fején, mint egy diadém.~– S mi ereje van ennek a kígyókőnek,
 17 VII   |              mátkája – talán férje?~Mi volt ennek a két embernek
 18 VIII  |          gerli is a warángoké.~Hogy mi ez? Azt nem lehet leírni.
 19 IX    |            vesztegette rájuk. – Hát mi ütött hozzájuk?~– A pátriárka
 20 IX    |             Dávid király warángjai? Mi vagyunk azok az asszonyok,
 21 IX    |           Nem kérdtétek akkor, hogy mi lesz belőlünk? Ki tart el,
 22 IX    |            erdő, férjetek el benne! Mi szerettük az urainkat, soha
 23 IX    |           soha nekik nem vétettünk. Mi szerettük a gyermekeinket,
 24 IX    |             a Tyr istent, aki előtt mi az urainkkal a kakast megáldoztuk
 25 IX    |     megáldoztuk újhold-estén. Addig mi boldogok voltunk, volt tanyánk,
 26 IX    |            Felelj meg! Ne hallgass! Mi lesz a szegény asszonyokból,
 27 IX    |         asszonyok vezére.~– Hahaha! Mi lesz belőletek? Az, ami
 28 IX    |          lesztek olyan szépek, mint mi vagyunk.~Teuta királyné
 29 IX    |           hazakerülnek.~– Hát aztán mi történt? Nem bírtatok az
 30 IX    |             pásztornak a juha, akié mi vagyunk, annálfogva az a
 31 IX    |             pedig ugyan elkívánta a mi ökreinket, szamarainkat.
 32 X     |              ami azt teszi, hogy „a mi oltalmunk alatt bízvást
 33 XI    |             ő dolga kitalálni, hogy mi nagy vétket kövessen el,
 34 XI    |         olyan módon, hogy azokat ne mi fizessük, hanem a szomszédaink.)
 35 XI    |           megbüntetésén; jól tudom, mi a szándékotok. Téged, a
 36 XIII  |       emberek tesznek, azt követjük mi is. Amen”.~Az esteli imádságuk
 37 XIII  |             így hangzik: „Szent úr, mi aludni megyünk, éjszaka
 38 XIII  |          Hát majd később. Mondd el, mi hozott ide énhozzám! Mi
 39 XIII  |             mi hozott ide énhozzám! Mi bámulni való van rajtam?~–
 40 XIII  |             csak azért vezeted rá a mi népeinket, hogy elpusztítsd
 41 XV    |    vőlegényi próbát?~– Csak tudjam, mi az?~– Hát legelőször is
 42 XV    |        Méreg volt, amit ittak, csak mi ketten nem vettünk benne
 43 XV    |     asszonyok.~– Hát a násznépeddel mi történt itt?~– Látod. Vígan
 44 XVI   |           Pedig még nem tudta, hogy mi történt.~Megsarkantyúzta
 45 XVI   |          értette meg az ember, hogy mi az. Egy hosszú guzsaly szár
 46 XVI   |        szöktek ki a várból, és hogy mi szándékkal tették ezt, azt
 47 XVI   |            a szerző sem tudja, hogy mi mindenféle lesz benne.~*~
 48 XVII  | átfűrészelik a szálfákat, s mikor a mi csapatunk az erdő közepén
 49 XVII  |             alatt, most nem laknánk mi itten.~Átlátták, hogy bizonyára
 50 XVII  |           kötelet bocsátjátok, amíg mi a tutajjal elérjük a barlangszádát,
 51 XVII  |            a sziklák közt; s azokat mi kifogjuk, magunkkal visszük.
 52 XVII  |          tudtak a föld alatt, akkor mi is tudunk.~Ez a biztatás
 53 XVII  |          napvilág!”. Ezek lesznek a mi napszámlálóink.~A „nagyfejű”
 54 XVII  |          magasra ugorva örömében.~– Mi jön?~Valami párjával táncoló
 55 XVII  |           élnek itt a föld alatt, s mi rájuk bukkanunk. Ezek minket
 56 XVII  |           még olyan óriási volt is. Mi csak a csontjaikkal fogunk
 57 XVII  |           hanem azt nem értem, hogy mi módon került ez az ősember
 58 XVII  |         királyfitól, hogy ugyan hát mi módon kerültek így egy rakásra
 59 XVII  |      adataink nincsenek, ennélfogva mi sem tehetünk egyebet, mint
 60 XVIII |  megfigyelje. Ez a szűrőkő az őse a mi kronométereinknek.~Solom
 61 XVIII |            már több ilyen bolondot! Mi lett azután?~– Hát azután
 62 XVIII |              magától bedűlt, s arra mi valamennyien úgy éreztük,
 63 XVIII |     menekülést.~– Jaj ti szegények! Mi lesz belőletek?~– Mi felfutottunk
 64 XVIII |     szegények! Mi lesz belőletek?~– Mi felfutottunk az első lonkára,
 65 XVIII |           még dühösebbekké lettek a mi bősz ellenfeleink, a bundájukat
 66 XVIII |  kapaszkodtak, sem érhették el, míg mi őket felülről lezúdított
 67 XVIII |         magas farakás égett még. De mi még akkor sem vettük észre,
 68 XVIII |             állatok hulláival, hogy mi csak azt láttuk, miként
 69 XVIII |            most lássunk utána, hogy mi tartja fenn ezt a sok úszó
 70 XVIII |      világosság támadt a víz alatt. Mi volt ez? A fejsze nyele
 71 XIX   |             a föld ád hozzá gombát; mi kell egyéb egy remetének?~
 72 XIX   |            alatt. Hogy pedig azután mi történt? Arról nem szivárgott
 73 XX    |       ifjonc himpellér ellenében.~– Mi a te neved, démonok legkevélyebbike,
 74 XX    |           Állj fel, és ne hallgasd, mi történik a föld alatt.~Asmodái
 75 XX    |        almafa az Ádám Éva esetének. Mi köze Bardus szerelmének
 76 XX    |      elveszté a keresztény világ? S mi volt az oka? Raymond szerelme
 77 XX    |          felnyílt katakomba ajtaján mi szörnyalak támad elő? Pokol
 78 XXI   |             és aztán mind a ketten „mi főpapunk”-nak nevezték Onufrioszt,
 79 XXI   |            nemzete, megválasztjuk a mi fejedelmünkké a mi jótevőnket,
 80 XXI   |  megválasztjuk a mi fejedelmünkké a mi jótevőnket, a Raguzából
 81 XXI   |           mai napon megválasztjuk a mi egyházi fejedelmünkké, főpapunkká,
 82 XXI   |    mondanának, elébb bevárják, hogy mi lesz a vége a történetnek.
 83 XXII  |            nekem valamit a fiamról. Mi történt vele azóta, hogy
 84 XXII  |             kiválasztott királya. A mi főpapunk, a pátriárka küld
 85 XXII  |        értesítést akarok adni, hogy mi történt a waráng fejedelem
 86 XXIII |        Labutove vech-bi poletjeli.~(Mi fehérlik ott a zöld erdőben?~
 87 XXIV  |        aztán csakhamar kisült, hogy mi volt a titkos célja ennek
 88 XXIV  |      bűnügyi igazságszolgáltatásban mi dolgai lesznek a „pregadi”-
 89 XXIV  |      ereklyékkel való kereskedésre? Mi teljesítendő feladatai vannak
 90 XXIV  |            a latin és olasz nyelvet mi módon, ha másként nem, erővel
 91 XXV   |        Jeruzsálemet visszafoglalni, mi Cajussal ezalatt felépítjük
 92 XXVI  |        elveteti vele mind a kettőt. Mi kell hozzá, hogy ez megtörténjék?
 93 XXVI  |          családjuk asszonyaihoz. De mi lesz belőle, „ha majd a
 94 XXVII |     homlokán.~– Ékesség után? Vajon mi lehet az? Hoztam neki karbunkulust
 95 XXVII |             diadémot nemes opálból. Mi van még, amit megkívánhat?~–
 96 XXVII |            el. Nevetséges szokás. A mi városunkban százféle nemzet
 97 XXVII |              Elmondom röviden, hogy mi hozott ide! Az én rettoreságom
 98 XXVII |       Bábelt épít.~– Az meg éppen a mi hasznunk.~– Akkor én száműzöm
 99 XXVII |      Boboli-palotát.~Sejtette, hogy mi fog ebből következni?~Az
100 XXVII |           nem értette egészen, hogy mi örülnivaló van azon, ha
101 XXIX  |           és belül üres.~– Tudod-e, mi lakik ebben? Az, aki milliókat
102 XXIX  | töprenghetnek a sorsuk fölött, hogy mi lesz belőlük; a koldusok
103 XXXI  |          Pirro – utánam jöjj! Itt a mi bárkánk!~A raguzai bárka,
104 XXXI  |           hogy senki ne tudja róla, mi lett a vége. De Boboli János
105 XXXII |           előtte, se százados erdő.~Mi történt odalent az Új-Jeruzsálemben?
106 XXXIII|         szólni, hogy megértse, amit mi érzünk? Lubimira azt akarja,
107 XXXIII|           mint hogy rejtsd el ezt a mi paradicsomunkat úgy, hogy
108 XXXIII|           három fej: kettőnké, és a mi szerelmesünké, ott álljon
109 XXXV  |         beszéljenek a történetírók; mi a regény katasztrófáinál
110 XXXV  |            szerint.~– Igen jó lesz; mi pedig majd harcolni fogunk
111 XXXV  |          dolgot bírálgatni.~– Hát a mi jutalmunk mi lesz?~Brankó
112 XXXV  |    bírálgatni.~– Hát a mi jutalmunk mi lesz?~Brankó elszámlálta
113 XXXV  |     velencések vezéréhez, hogy amíg mi szemben támadunk a warángokra,
114 XXXVII|      hajósokkal, priorja nem tudta, mi baja lehet. A két istentelen