bold = Main text
     Rész                                                  grey = Comment text

5001 XVII     |                 másikra.~Megmutogatta neki a szörnyű leletet.~Darinka
5002 XVII     |                pillanatban.~– Jaj! Ha ezek a szörnyek még most is élnek
5003 XVII     |             szörnyek még most is élnek itt a föld alatt, s mi rájuk bukkanunk.
5004 XVII     |               megesznek.~Solom megnyugtató a remegőt.~– Ne félj tőlük.
5005 XVII     |                  ijasfiastul. Látod ezeket a különös csigákat itt a csonthalom
5006 XVII     |              ezeket a különös csigákat itt a csonthalom körül. Ezek csak
5007 XVII     |                csonthalom körül. Ezek csak a tengerben laknak. Itt valaha
5008 XVII     |               tengerben laknak. Itt valaha a tenger járt, az minden élő
5009 XVII     |                    óriási volt is. Mi csak a csontjaikkal fogunk még
5010 XVII     |             Disputa~Kritikus. De már ennek a paleontológiai magyarázatát
5011 XVII     |                 megszerezni, ha drágán is. A dolichocephalus emberfajt
5012 XVII     |             példányát doktor Lenhosséknél, a könyvét is olvastam a tudós
5013 XVII     |        Lenhosséknél, a könyvét is olvastam a tudós doktornak, amit erről
5014 XVII     |              doktornak, amit erről megírt, a tizennégy érdemrendet is
5015 XVII     |              ugyanannyi potentáttól kapott a homo dolichocephalus craneologiájáért;
5016 XVII     |                  őshiéna társaságába, hogy a csontjaik egy rakáson vannak?
5017 XVII     |                   vannak? Melyik hítta oda a másikat? De végképp nem
5018 XVII     |                 egy olyan barlangban, ahol a homo és az ursus lakott,
5019 XVII     |                 ursus lakott, mit kerestek a tengeri csigák? Hogy kerültek
5020 XVII     |                    volna lenni, ugyanezzel a kétséggel akasztá meg Darinka
5021 XVII     |                    Ő is éppen azt kérdezte a királyfitól, hogy ugyan
5022 XVII     |                   kerültek így egy rakásra a tengeri és szárazföldi állatok?
5023 XVII     |                  tudok, mert inkább hagyom a fejemet kívülről betörni,
5024 XVII     |                     hagyom akkorra, amikor a szemem be lesz húnyva, s
5025 XVII     |                  kitalálom szépen. Várd el a holnapot, akkor megmondom,
5026 XVII     |                   meg.”~– Így felelt Solom a Darinka faggató kérdésére.
5027 XVII     |                    katasztrófát megálmodni a waráng királyfi.~
5028 XVIII    |                                     XVIII. A Solom álma~A napot (fekete,
5029 XVIII    |                        XVIII. A Solom álma~A napot (fekete, föld alatti
5030 XVIII    |                   alatti napot) betöltötte a nehéz munka. Rést törni
5031 XVIII    |                  sziklaajtón, miután annak a ledöntése nem sikerült.~
5032 XVIII    |                    nem sikerült.~Időközben a testi táplálékra is kellett
5033 XVIII    |                 Egy csoport teknőcöt. Azok a Bludár tömpölyeinek állandó
5034 XVIII    |                  állandó lakói, s szeretik a sötétséget. Egy párt lefülelt
5035 XVIII    |                 Egy párt lefülelt közölök, a többi elszaladt. Amazokat
5036 XVIII    |            Darinkának, aki nagyon megörült a drága pecsenyének, odahaza
5037 XVIII    |                   pecsenyének, odahaza ezt a finom ínyencséget csak az
5038 XVIII    |              számára volt szabad halászni. A teknősbéka böjtös eledel,
5039 XVIII    |               napra el voltak ismét látva. A föld alatt is van éléskamra.
5040 XVIII    |                  van éléskamra. Folytatták a munkát fáklyafénynél. A
5041 XVIII    |                    a munkát fáklyafénynél. A sziklatörésnél jó szolgálatot
5042 XVIII    |             lehetett használni. Mikor mind a ketten el voltak fáradva,
5043 XVIII    |                     Odafenn az első lonkán a szűrőkő medencéjéből aláhulló
5044 XVIII    |                aláhulló víz egyre pergette a lefolyó perceket. Megint
5045 XVIII    |                  Megint úgy aludtak, ahogy a múlt éjjel; egymás mellére
5046 XVIII    |                   egymás mellére nyugtatva a fejüket. Hanem ezúttal nem
5047 XVIII    |                     Hanem ezúttal nem volt a Solomnak olyan csendes álma,
5048 XVIII    |                   olyan csendes álma, mint a megelőző éjjel, egyre öklelt
5049 XVIII    |             rugdalózott, s olyanokat ütött a Darinka hátára, hogy csak
5050 XVIII    |                   asszonyt ütlegelni ennél a nemzetnél a házasélet gyönyörűségei
5051 XVIII    |                ütlegelni ennél a nemzetnél a házasélet gyönyörűségei
5052 XVIII    |                    az is nagy kegyelem, ha a férj megengedi, hogy a hitves
5053 XVIII    |                  ha a férj megengedi, hogy a hitves a lábánál összekuporodva
5054 XVIII    |                   megengedi, hogy a hitves a lábánál összekuporodva aludjék.~
5055 XVIII    |                Mikor Solom ismét megérezte a reggelt, első dolga volt
5056 XVIII    |                első lonkára s megtekinteni a szűrőkövet. Az akkor hullatta
5057 XVIII    |               hullatta az utolsó cseppjeit a beletöltött víznek a két
5058 XVIII    |             cseppjeit a beletöltött víznek a két kolonc közé.~Most azután
5059 XVIII    |                   Solom, hogy mire való ez a kivájt kő. Ez volt a barlanglakó
5060 XVIII    |                    ez a kivájt kő. Ez volt a barlanglakó ősembernek az
5061 XVIII    |                   szüksége volt arra, hogy a napok betöltét megfigyelje.
5062 XVIII    |                   betöltét megfigyelje. Ez a szűrőkő az őse a mi kronométereinknek.~
5063 XVIII    |           megfigyelje. Ez a szűrőkő az őse a mi kronométereinknek.~Solom
5064 XVIII    |                    Solom elébb megtöltötte a medencét ismét színültig
5065 XVIII    |                  ismét színültig vízzel, s a tarka kavicsot egy lyukkal
5066 XVIII    |                ökleivel kitörülte az álmot a szemeiből, s a pattogó tűz
5067 XVIII    |                    az álmot a szemeiből, s a pattogó tűz világánál meggyőződött
5068 XVIII    |              meggyőződött róla, hogy ismét a föld alatti Isten világában
5069 XVIII    |                       No hát megálmodtad-e a hosszúfejűek meséjét?~–
5070 XVIII    |                    egészen más világ volt, a „Zágon” Isten azon gondolkozott,
5071 XVIII    |        gondolkozott, hogy kit tegyen ennek a világnak az urává. Először
5072 XVIII    |                 urává. Először megpróbálta a „nagy” medvével, az hatalmas
5073 XVIII    |                  ordít; de nincs semmi ész a fejében. Azután megteremtette
5074 XVIII    |              fejében. Azután megteremtette a „nagy”, majmot, az „obesiánát”,
5075 XVIII    |              beszélni, ez nem parancsolhat a többi állatoknak. A Zágon
5076 XVIII    |           parancsolhat a többi állatoknak. A Zágon Isten pedig olyan
5077 XVIII    |                   hogyan teremtse ezt meg? A sárkányt megteremti a posvány,
5078 XVIII    |                 meg? A sárkányt megteremti a posvány, a táltost a forgószél,
5079 XVIII    |             sárkányt megteremti a posvány, a táltost a forgószél, a vízi
5080 XVIII    |            megteremti a posvány, a táltost a forgószél, a vízi hüvelvényt
5081 XVIII    |                     a táltost a forgószél, a vízi hüvelvényt a tenger,
5082 XVIII    |               forgószél, a vízi hüvelvényt a tenger, a lidércet a hulló
5083 XVIII    |                  vízi hüvelvényt a tenger, a lidércet a hulló tűz; de
5084 XVIII    |            hüvelvényt a tenger, a lidércet a hulló tűz; de ki teremti
5085 XVIII    |               hulló tűz; de ki teremti meg a beszélő embert? A Zágon
5086 XVIII    |              teremti meg a beszélő embert? A Zágon Isten tehát készített
5087 XVIII    |                   Mikor ez olyan közel jön a földhöz, hogy beleütődik,
5088 XVIII    |                  hogy beleütődik, akkor ez a tüzes lélek egy új teremtésnek
5089 XVIII    |                amilyen még eddig nem lakta a világot. Így teremtette
5090 XVIII    |                  Így teremtette az embert, a hosszúfejűt.~– Ezt te mind
5091 XVIII    |                 Ezt az anyámtól hallottam. A régi papjaink beszélték
5092 XVIII    |                  az ember teremtését. – Ez a faj aztán elszaporodott,
5093 XVIII    |                  de csak akkor vette észre a Zágon Isten, hogy elfelejtett
5094 XVIII    |                agyarakat adni, amilyeneket a medvének adott. Emiatt nemhogy
5095 XVIII    |                    új ember lett volna ura a világnak, de ő lett az egész
5096 XVIII    |                  számára fegyvert keresni: a kőből készített fejszét,
5097 XVIII    |                 fejszét, buzogányt, azután a barlangokban keresett búvóhelyet,
5098 XVIII    |             keresett búvóhelyet, menedéket a porontyainak. Ekkor támadt
5099 XVIII    |                  egy hatalmas, nagy király a nemzetségből, akinek a neve
5100 XVIII    |              király a nemzetségből, akinek a neve volt Kaján. Ez föltalálta
5101 XVIII    |                  volt Kaján. Ez föltalálta a nyilazás mesterségét. Hogyan
5102 XVIII    |                   gyöngébbnek legyőzni. Ez a nyíl, ez a kézíj megtette
5103 XVIII    |                    legyőzni. Ez a nyíl, ez a kézíj megtette őt a világ
5104 XVIII    |                     ez a kézíj megtette őt a világ urának. A Kaján nemzetsége
5105 XVIII    |                megtette őt a világ urának. A Kaján nemzetsége diadalmaskodott
5106 XVIII    |             diadalmaskodott sűrű harcaiban a medvék és dabózák rusnya
5107 XVIII    |                  fölött, s lehúzta azoknak a bőrét, és a saját testét
5108 XVIII    |                lehúzta azoknak a bőrét, és a saját testét takarta be
5109 XVIII    |                 elhatározta, hogy királya, a nagy Kaján örök emlékére
5110 XVIII    |                   alkotni, amiről azt, míg a világ világ lesz, örökké
5111 XVIII    |                   amely egyik hegy lábától a másikig tör keresztül. Úgy
5112 XVIII    |                    tágították, rovátkolták a Bludár mentében, a sziklák
5113 XVIII    |             rovátkolták a Bludár mentében, a sziklák kebelében ezt a
5114 XVIII    |                    a sziklák kebelében ezt a rengeteg nagy barlangot
5115 XVIII    |                 keresztül. Azonban ezalatt a hosszúfejűek a hatalmukat
5116 XVIII    |             Azonban ezalatt a hosszúfejűek a hatalmukat amellyel őket
5117 XVIII    |                   hatalmukat amellyel őket a Zágon Isten felruházta,
5118 XVIII    |           felruházta, gonoszul használták. A nyilaikat nemcsak a fenevadak
5119 XVIII    |            használták. A nyilaikat nemcsak a fenevadak ellen fordították,
5120 XVIII    |                   ellen fordították, hanem a saját embertársaik ellen
5121 XVIII    |            embertársaik ellen is. Megölték a maguknál gyöngébbet. És
5122 XVIII    |                   Az erősebb ember megölte a gyöngébbet, azért, mert
5123 XVIII    |                     azért, mert jóízű volt a húsa.~– De ezt csak álmodtad
5124 XVIII    |                igaz; mert az anyám mondta.~A hosszúfejűek emberevők voltak. „
5125 XVIII    |                      kiálta fel, ezt látva a Zágon Isten – „ezt ugyan
5126 XVIII    |                fejet csinálni, abban lakik a nagy gonoszság!” S azzal
5127 XVIII    |                   fogta magát, rázúdította a tengert a földre. S az özönvízzel
5128 XVIII    |               magát, rázúdította a tengert a földre. S az özönvízzel
5129 XVIII    |                  álomlátásom, ami az éjjel a szememre szállt. Úgy jött,
5130 XVIII    |                 Úgy jött, mintha én volnék a Kaján királynak a legkisebbik
5131 XVIII    |                   volnék a Kaján királynak a legkisebbik fia, tizenegy
5132 XVIII    |                 diadalútról kerültünk haza a királyi palota barlangtermébe,
5133 XVIII    |                   tartottunk nagy áldomást a velünk hurcolt foglyok véréből
5134 XVIII    |                    egy ilyen szép leánynak a fehér…~– Jaj! ne mondd tovább!
5135 XVIII    |                 Hiszen most már énnekem is a hátam borsódzik bele, ha
5136 XVIII    |                  rá; de mikor odaát voltam a hosszúfejű világban, csak
5137 XVIII    |                 szép állat! Hanem azért jó a húsa! Aztán ellenség volt.
5138 XVIII    |                     megérdemelte bizonnyal a kiirtatást. Leöltük az utolsó
5139 XVIII    |                  nekik pedig dicsőség, így a vérük megmaradt embervérnek,
5140 XVIII    |               vérük megmaradt embervérnek, a húsuk emberhússá vált; nem
5141 XVIII    |                    féregabrak. – Én voltam a legszebb királyfi, nekem
5142 XVIII    |            legszebb királyfi, nekem jutott a legszebb csemege.~– S ez
5143 XVIII    |                  lett azután?~– Hát azután a nagy tüzet égni hagytuk,
5144 XVIII    |                   nagy tüzet égni hagytuk, a nehéz kőtévőt a barlang
5145 XVIII    |                   hagytuk, a nehéz kőtévőt a barlang két nyílása elé
5146 XVIII    |          támasztottuk, s akkor elfeküdtünk a tűz körül a leterített medvebőrökre,
5147 XVIII    |                    elfeküdtünk a tűz körül a leterített medvebőrökre,
5148 XVIII    |                 medvebőrökre, az asszonyok a lombból vetett ágyakra,
5149 XVIII    |                 kőtevő (az amelyik most is a földön fekszik) magától
5150 XVIII    |           valamennyien úgy éreztük, mintha a barlang padlata egyszer
5151 XVIII    |                   hajlana lefelé úgy, hogy a tűz körül fekvők majd az
5152 XVIII    |                 fekvők majd az egyik, majd a másik oldalról gurulnak
5153 XVIII    |                    másik oldalról gurulnak a parázs közé. Azután meg
5154 XVIII    |                   darab kőszikla zuhan alá a magas padmalyról a máglya
5155 XVIII    |               zuhan alá a magas padmalyról a máglya közepébe, s azzal
5156 XVIII    |                közepébe, s azzal szétrúgja a tüzet, szerteszórva mindnyájunkra
5157 XVIII    |                 szerteszórva mindnyájunkra a parázshalmot. Erre mindannyian
5158 XVIII    |               menekültünk az első lonkára. A barlangban szerteszét repült
5159 XVIII    |               pillanat alatt meggyújtották a sok száraz almot, a medvebőröket,
5160 XVIII    |          meggyújtották a sok száraz almot, a medvebőröket, úgyhogy lángba
5161 XVIII    |                     Ha az bele talál kapni a felhalmozott száraz fába,
5162 XVIII    |            hasábokban feküdt toronymagasan a barlang mélyében, mind odaégünk.
5163 XVIII    |               odaégünk. Éreztem, hogy süti a testemet a láng, a hajam
5164 XVIII    |              Éreztem, hogy süti a testemet a láng, a hajam pörkölődött.~–
5165 XVIII    |                    süti a testemet a láng, a hajam pörkölődött.~– Jaj!
5166 XVIII    |         pörkölődött.~– Jaj! Fuss hát onnan a tűz közül!~– Hiszen csak
5167 XVIII    |                   te golyhó! Csak az apám, a nagy király nem vesztette
5168 XVIII    |                hogy szaladjon minden ember a tüzet oltani, kobakkal,
5169 XVIII    |          kecskebőrtömlővel hordjanak vizet a külső tóból.~– Okos ember
5170 XVIII    |                tóból.~– Okos ember volt az a te álomapád. Vajon hogy
5171 XVIII    |                      Meglehet, hogy azt is a jó tulajdonságaiért kapta.~–
5172 XVIII    |                     No, hát eloltottátok-e a nagy tüzet?~– De nagyobb
5173 XVIII    |                 nagyobb bajunk lett annál. A tóhoz küldött embereink
5174 XVIII    |                tesz?~– Azt, hogy nyakunkon a medvék, meg a dabózák! Hirtelen
5175 XVIII    |                    nyakunkon a medvék, meg a dabózák! Hirtelen helyre
5176 XVIII    |                    helyre akarták állítani a feldűlt sziklafedőt a barlangnyílás
5177 XVIII    |             állítani a feldűlt sziklafedőt a barlangnyílás elé! De már
5178 XVIII    |                    vala idejük hozzá, mert a sötét folyosóból nyakra-főre
5179 XVIII    |                hátán keresztül kapaszkodva a sok bozontos fenevad, iszonytató
5180 XVIII    |                ordítással, ami még most is a fülembe cseng.~– De hát
5181 XVIII    |                azoknak nincs tutajuk, hogy a Bludáron leereszkedjenek.~–
5182 XVIII    |                   Hát hiszen éppen ez volt a Zágon Isten bosszúálló csodája.
5183 XVIII    |                  Isten bosszúálló csodája. A tenger hajtotta őket ide.
5184 XVIII    |                  tenger hajtotta őket ide. A tenger kicsapott a partokon
5185 XVIII    |                    ide. A tenger kicsapott a partokon felül, a legmagasabb
5186 XVIII    |                kicsapott a partokon felül, a legmagasabb hegyek tetejéig,
5187 XVIII    |            tetejéig, s visszafelé hajtotta a Bludár folyót ugyanazon
5188 XVIII    |                    Bludár folyót ugyanazon a barlangfolyosón át, amit
5189 XVIII    |        barlangfolyosón át, amit az magának a hegyek alatt ásott, egész
5190 XVIII    |                   ásott, egész odáig, ahol a tengerbe ömlik, s erre valamennyi
5191 XVIII    |                 halottásó vadállat, akiket a visszatóduló víz odújából
5192 XVIII    |                    keresztül, míg utoljára a szomszédunkban levő cseppkőbarlangig
5193 XVIII    |                  dühvel, s elzárta előlünk a menekülést.~– Jaj ti szegények!
5194 XVIII    |                    s hirtelen kézbe kaptuk a tegzeinket, lándzsáinkat,
5195 XVIII    |          lándzsáinkat, s azzal elkezdődött a végső irtóharc a két fenevad,
5196 XVIII    |               elkezdődött a végső irtóharc a két fenevad, az ember és
5197 XVIII    |                   két fenevad, az ember és a medve között. Alant a lánggal
5198 XVIII    |                   és a medve között. Alant a lánggal égő barlangban a
5199 XVIII    |                   a lánggal égő barlangban a szőrös vadak sem maradhattak,
5200 XVIII    |                   kellett nekik foglalniok a felső lonkákat a meztelen
5201 XVIII    |                foglalniok a felső lonkákat a meztelen vadaktól. Ebből
5202 XVIII    |                amíg valamennyi ki nem adja a páráját. Eleinte könnyű
5203 XVIII    |               páráját. Eleinte könnyű volt a védelmünk, a dabózákat kivégezni
5204 XVIII    |                   könnyű volt a védelmünk, a dabózákat kivégezni elég
5205 XVIII    |              dabózákat kivégezni elég volt a nyíl is, s a felkapaszkodó
5206 XVIII    |           kivégezni elég volt a nyíl is, s a felkapaszkodó medvének a
5207 XVIII    |                   a felkapaszkodó medvének a fejét bezúzta a kőfejszénk,
5208 XVIII    |                   medvének a fejét bezúzta a kőfejszénk, mielőtt a körmét,
5209 XVIII    |              bezúzta a kőfejszénk, mielőtt a körmét, fogát a húsunkba
5210 XVIII    |                    mielőtt a körmét, fogát a húsunkba vághatta volna.
5211 XVIII    |                    vághatta volna. Azonban a barlang torka egyre okádta
5212 XVIII    |                    fel kellett menekülnünk a második Ionkára. Ott újra
5213 XVIII    |                  Ionkára. Ott újra kezdtük a védelmi harcot; de már a
5214 XVIII    |                   a védelmi harcot; de már a nyilaink elfogytak, a lándzsáink
5215 XVIII    |                  már a nyilaink elfogytak, a lándzsáink kőhegyei beletörtek
5216 XVIII    |             lándzsáink kőhegyei beletörtek a medvék agyaraiba, közelről
5217 XVIII    |                   Ezalatt meggyulladt maga a barlang hátuljában felrakott
5218 XVIII    |                torony, magasan bevilágítva a barlang sziklaboltozatának
5219 XVIII    |      sziklaboltozatának meredező csompóit. A sütögető tűztől még dühösebbekké
5220 XVIII    |                    még dühösebbekké lettek a mi bősz ellenfeleink, a
5221 XVIII    |                    a mi bősz ellenfeleink, a bundájukat perzselte a rájuk
5222 XVIII    |                     a bundájukat perzselte a rájuk hulló zsarátnok. Nekik
5223 XVIII    |               Nekik is fel kellett jutniok a védelmet kínáló sziklagádorba,
5224 XVIII    |                  Végre kénytelenek voltunk a harmadik, a legmagasabb
5225 XVIII    |            kénytelenek voltunk a harmadik, a legmagasabb sziklafokra
5226 XVIII    |              ezeket felvontuk magunk után, a medvék ellen nagyon erős
5227 XVIII    |              nagyon erős állásunk lett; ők a sziklapárkányt, még ha egymás
5228 XVIII    |            verhettük. Az asszonyok hordták a köveket.~– Hát én nem voltam
5229 XVIII    |           megjelent egy harmadik küzdő fél a csatatéren, aki mind a kettőnknek
5230 XVIII    |                 fél a csatatéren, aki mind a kettőnknek ellensége, s
5231 XVIII    |               kettőnknek ellensége, s mind a kettőnknél erősebb.~– Vajon
5232 XVIII    |                    Vajon ki lehetett az?~– A tenger. Az alulról felnyomuló
5233 XVIII    |                   felnyomuló özönvíz, mely a barlangi állatokat idáig
5234 XVIII    |               magasabbra áradt; betöltötte a cseppköves üreget, s onnan
5235 XVIII    |           cseppköves üreget, s onnan aztán a folyosón keresztül kezdett
5236 XVIII    |                 keresztül kezdett beömleni a barlangba. Az első dolga
5237 XVIII    |                   első dolga az volt, hogy a barlang aljában égő tüzet
5238 XVIII    |                  egyszerre kioltotta. Csak a magas farakás égett még.
5239 XVIII    |               akkor sem vettük észre, hogy a tenger jön ellenünk; mert
5240 XVIII    |                  tenger jön ellenünk; mert a víz színe úgy el volt lepve
5241 XVIII    |                   láttuk, miként emelkedik a barlang feneke, az egymáson
5242 XVIII    |              takarja el, majd fölemelkedik a másodiknak a párkányáig.
5243 XVIII    |                  fölemelkedik a másodiknak a párkányáig. Ekkor már rémülve
5244 XVIII    |                 rémülve vettük észre, hogy a bejáróinknak a kapujai egészen
5245 XVIII    |                 észre, hogy a bejáróinknak a kapujai egészen elsüllyedtek
5246 XVIII    |                egész erővel tört keresztül a zuhatag a folyosó nyílásán,
5247 XVIII    |                   tört keresztül a zuhatag a folyosó nyílásán, harsogva,
5248 XVIII    |               örvény sodrától, ahogy annak a másik tónak a vizét látjuk
5249 XVIII    |                  ahogy annak a másik tónak a vizét látjuk orsózni.~–
5250 XVIII    |                    mennék még egyszer oda. A vízár egyre emelkedett,
5251 XVIII    |                  egyre emelkedett, s amint a második lonkát is meghaladta,
5252 XVIII    |               tomboló medvéket is felvette a hátára, azok a vízzel együtt
5253 XVIII    |                    felvette a hátára, azok a vízzel együtt emelkedtek
5254 XVIII    |                    egészen mihozzánk, amíg a párkányunkat elérték. Ekkor
5255 XVIII    |                    Ekkor aztán elkezdődött a végső haláltusa közöttünk.
5256 XVIII    |                 fenevad összeszorulva abba a legfelső üregbe, ahol azt
5257 XVIII    |                  legfelső üregbe, ahol azt a csonthalmot találtuk. Ember
5258 XVIII    |                    egyik se különben, mint a másik, a kőfejszék csattogtak
5259 XVIII    |                    különben, mint a másik, a kőfejszék csattogtak a kemény
5260 XVIII    |                     a kőfejszék csattogtak a kemény koponyákon, az asszonynép
5261 XVIII    |                   az asszonynép sikoltott, a haldoklók hörögtek, a tűztorony
5262 XVIII    |           sikoltott, a haldoklók hörögtek, a tűztorony recsegett, a tenger
5263 XVIII    |                     a tűztorony recsegett, a tenger csapkodta a sziklákat,
5264 XVIII    |              recsegett, a tenger csapkodta a sziklákat, s a sziklák rázkódtak.
5265 XVIII    |                   csapkodta a sziklákat, s a sziklák rázkódtak. Fogyott
5266 XVIII    |                élet. Egyre magasabbra nőtt a hullahalom; egyre feljebb
5267 XVIII    |           hullahalom; egyre feljebb hágott a vízár, már csak az a halom
5268 XVIII    |                hágott a vízár, már csak az a halom állott ki belőle,
5269 XVIII    |                 állott ki belőle, megvetve a hosszúfejűek és a medvék
5270 XVIII    |                 megvetve a hosszúfejűek és a medvék testeiből. Annak
5271 XVIII    |                    medvék testeiből. Annak a tetején harcolt még egymással
5272 XVIII    |              tetején harcolt még egymással a két fajzat maradványa. Ott
5273 XVIII    |                 láttam magam körül eldűlni a tizenegy bátyámat, kőkéseiket
5274 XVIII    |              tizenegy bátyámat, kőkéseiket a megölt ellenség szívébe
5275 XVIII    |                  Ott roskadt össze előttem a Kaján király maga, iszonyún
5276 XVIII    |               fölemelkedett fektéből, hogy a kőfejszével még egyet üssön
5277 XVIII    |                kőfejszével még egyet üssön a leterített ellenfél fejére.
5278 XVIII    |                halott volt már körülöttem. A tenger a lábamat locsolta,
5279 XVIII    |                   már körülöttem. A tenger a lábamat locsolta, amint
5280 XVIII    |                     Az égő farakásnak csak a hegye lobogott még a körben
5281 XVIII    |                  csak a hegye lobogott még a körben forgó víztükör felett. „
5282 XVIII    |                maradtam itt egyedül?” Erre a felkiáltásomra egyszerre
5283 XVIII    |         felkiáltásomra egyszerre felbukkan a víz alul egy roppant nagy
5284 XVIII    |                nagy medve, nem olyan, mint a többi, ez egészen fehér,
5285 XVIII    |                 többi, ez egészen fehér, s a feje keskenyebb. Ah, ez
5286 XVIII    |                    hogy agyonszorítson, én a torkába dugtam öklömet,
5287 XVIII    |              dugtam öklömet, s megragadtam a nyelvét, hogy kitépjem.~–
5288 XVIII    |                     Mikor legjavában folyt a nehéz harcom, te meg belemarkoltál
5289 XVIII    |                   amit te ki akartál tépni a tövéből, az nem a fehér
5290 XVIII    |                    tépni a tövéből, az nem a fehér medvének a nyelve,
5291 XVIII    |                    az nem a fehér medvének a nyelve, hanem az én kontyom
5292 XVIII    |              kontyom volt.~Erre aztán mind a ketten nevetésre fakadtak,
5293 XVIII    |                 egymásnak mutogatva.~Erről a fogsorról valami jutott
5294 XVIII    |                    az emberevők királyának a fia vagy, akkor én félek
5295 XVIII    |                 fogadtam volna! Elkezdeném a szádon. – A Darinka össze
5296 XVIII    |                     Elkezdeném a szádon. – A Darinka össze is szorította
5297 XVIII    |                   És eszerint szerencsésen a nyakába varrtuk a jámbor
5298 XVIII    |             szerencsésen a nyakába varrtuk a jámbor Solom királyfinak
5299 XVIII    |                    Azonkívül gazdagítottuk a világtörténelmet egy prehisztorikus
5300 XVIII    |      prehisztorikus katasztrófa adataival, a nyelvészetet pedig egy özönvíz
5301 XVIII    |                 tökéletesítették volna még a nyelvüket, ha az akadémiájukat
5302 XVIII    |                        De már most lássunk a dolgunk után, elég volt
5303 XVIII    |                    dolgunk után, elég volt a mesemondásból. Hozd a fejszét,
5304 XVIII    |                 volt a mesemondásból. Hozd a fejszét, én meg a vasrudat.~
5305 XVIII    |                     Hozd a fejszét, én meg a vasrudat.~S hozzáfogtak
5306 XVIII    |                hozzáfogtak egyesült erővel a kőlap továbbtöréséhez. Délig
5307 XVIII    |                    hogy dél van? Bizonyára a gyomruk; nincs olyan toronyóra,
5308 XVIII    |                  annál pontosabban elverje a déli tizenkettőt.~Amint
5309 XVIII    |           kipihenték magukat, összeszedték a szerszámaikat, élelmiszereiket,
5310 XVIII    |      oldalnyílásoktól megszaggatva, melyek a járatlan kutatót könnyen
5311 XVIII    |                   könnyen megtéveszthetik. A hajdan járt utat azonban
5312 XVIII    |               lehetett ismerni arról, hogy a falai kormosak voltak, az
5313 XVIII    |              füstjétől. Ez jó vezető volt.~A napszámláló követ nem volt
5314 XVIII    |              magukkal hozniok, mert hiszen a felvilágban levő társaiktól
5315 XVIII    |                mindnyájan idelenn lesznek.~A tekervényes sikátor messze
5316 XVIII    |              sikátor messze elvezette őket a hegyek belsejébe, siket,
5317 XVIII    |                  ahol egészen elvesztették a Bludár föld alatti zúgásának
5318 XVIII    |             aggódott, hogy el talál fogyni a szurokfenyő hasábjok, s
5319 XVIII    |             szilánkokra hasogatták azonnal a fáklyáikat. Az élelmiszerük
5320 XVIII    |                  is fogytán volt már, csak a száraz borsó járta.~Egyszer
5321 XVIII    |                 tetszett Solomnak, mintha, a földre fekve, távoli morajt
5322 XVIII    |                  hozzá. Mindjárt megkapjuk a Bludárt, s ott aztán lesz
5323 XVIII    |           sütkérezünk, vendégeskedünk ott.~A moraj egyre hallhatóbb lett,
5324 XVIII    |               moraj egyre hallhatóbb lett, a folyosó, mely eddig szikkadt
5325 XVIII    |                 elkezdett nyirkossá lenni, a tetejéről lecsüggő cseppkő
5326 XVIII    |                 tetejéről lecsüggő cseppkő a fejeiket fenyegette, egy
5327 XVIII    |                  kitérőnél aztán megcsapta a füleiket egyszerre a mennydörgő
5328 XVIII    |             megcsapta a füleiket egyszerre a mennydörgő zuhaj, amit a
5329 XVIII    |                   a mennydörgő zuhaj, amit a Bludár támaszt odalenn.~
5330 XVIII    |                 örömrivallással üdvözölték a keresett jó ismerőst! Futottak
5331 XVIII    |           félredűlt tornyok, s azok között a zuhogva, harsogva vágtató
5332 XVIII    |                    szilaj folyam.~Mindjárt a völgy elején volt egy kerek
5333 XVIII    |                   egy gúla – vízből.~Amint a felülről nyomott folyam
5334 XVIII    |                 ölnyi magasra túlemelkedve a medrén, a tó közepéből szétküldött
5335 XVIII    |             magasra túlemelkedve a medrén, a tó közepéből szétküldött
5336 XVIII    |         hullámgyűrűit egymás után paskolja a part szikláihoz, alámosva
5337 XVIII    |                  keskeny teknőbe szorulva, a kilőtt nyíl sebességével
5338 XVIII    |                       mondá Darinka, amint a bámulattól magához tudott
5339 XVIII    |               magához tudott térni –, ezen a folyón emberek át nem kelhettek
5340 XVIII    |                   talán? Szálljunk csak le a mélységbe.~Az őslakók gondoskodtak
5341 XVIII    |          felkapaszkodni valók, egész addig a völgyfenékig vezettek alá,
5342 XVIII    |         völgyfenékig vezettek alá, amelyet a magasból alárohanó folyam
5343 XVIII    |                 Solomnak jó sejtelme volt. A százlábnyi magasból alárohanó
5344 XVIII    |                  magasból alárohanó folyam a kirúgó sziklapárkányról
5345 XVIII    |                 omlott alá, messze elválva a meredek sziklafaltól. Ámde
5346 XVIII    |                    alatta sűrű köd takarta a porrá tört víztől.~Ki mer
5347 XVIII    |                  Nem fölötte, hanem alatta a haragos folyamnak; fittyet
5348 XVIII    |                  Te az egyikkel maradj itt a parton, én a másikkal leszállok
5349 XVIII    |                    maradj itt a parton, én a másikkal leszállok a ködbe,
5350 XVIII    |                    én a másikkal leszállok a ködbe, s keresem a gázlót.~
5351 XVIII    |               leszállok a ködbe, s keresem a gázlót.~S azzal fogta az
5352 XVIII    |                  egyik fáklyát, s nekiment a láthatatlannak. A fáklya
5353 XVIII    |                 nekiment a láthatatlannak. A fáklya percegett a ködtől,
5354 XVIII    |         láthatatlannak. A fáklya percegett a ködtől, amint leszállt bele,
5355 XVIII    |                 egy-egy fekete követ, mely a vízből kiáll; hanem azt
5356 XVIII    |                 csak azt vette észre, hogy a köd elhagyja, s a túlsó
5357 XVIII    |                     hogy a köd elhagyja, s a túlsó part sziklái merednek
5358 XVIII    |                merednek fel előtte. Átjött a vízesés boltozata alatt.~
5359 XVIII    |           boltozata alatt.~Most aztán inte a fáklyával Darinkának, hogy
5360 XVIII    |                    hogy ő is jöjjön utána.~A Darinka is megtalálta az
5361 XVIII    |             Darinka, amint Solom felsegíté a sziklapartra. – Ha én azt
5362 XVIII    |                  tudnám úgy mondani! Mikor a fehér ködben, a víz mögött
5363 XVIII    |             mondani! Mikor a fehér ködben, a víz mögött jártál. Mintha
5364 XVIII    |                  vett volna körül, s annak a közepett szivárványos volt
5365 XVIII    |            arculatod azután, hogy bementél a vízboltozat alá, s azt a
5366 XVIII    |                   a vízboltozat alá, s azt a fáklyáddal bevilágítottad.
5367 XVIII    |          bevilágítottad. Talán ilyen lehet a templom, amiben az Isten
5368 XVIII    |            láttalak téged, mikor te jöttél a vízesés alatt keresztül.~
5369 XVIII    |              keresztül.~S aztán, hogy mind a ketten olyan tündér formának
5370 XVIII    |                      De már most siessünk. A fákat kell megtalálnunk,
5371 XVIII    |                    amiket társaink odafenn a folyón leúsztattak. Azoknak
5372 XVIII    |                  fel kellett itt akadniok, a fa nem marad a víz alatt.~
5373 XVIII    |                   akadniok, a fa nem marad a víz alatt.~A Bludár kanyarulata
5374 XVIII    |                  fa nem marad a víz alatt.~A Bludár kanyarulata miatt
5375 XVIII    |              Bludár kanyarulata miatt csak a balparti sziklákon lehetett
5376 XVIII    |                    lehetett továbbhatolni. A folyam csupa zuhatagokban
5377 XVIII    |                    zuhatagokban esett alá.~A völgy aljában aztán a tágas
5378 XVIII    |                 alá.~A völgy aljában aztán a tágas barlang egyszerre
5379 XVIII    |                 egyszerre két részre vált. A boltozatról egy bástyaszerű
5380 XVIII    |               bástyaszerű oszlop nyúlt alá a sziklafenékig, s az a Bludárt
5381 XVIII    |                  alá a sziklafenékig, s az a Bludárt kétfelé osztotta.
5382 XVIII    |                  Bludárt kétfelé osztotta. A bal ágnak jutott a keskenyebb
5383 XVIII    |               osztotta. A bal ágnak jutott a keskenyebb szakadék, a jobb
5384 XVIII    |              jutott a keskenyebb szakadék, a jobb ágban maradt a folyam
5385 XVIII    |              szakadék, a jobb ágban maradt a folyam testesebb része.
5386 XVIII    |              folyam testesebb része. Ezért a baloldali ösvény kínálkozóbb
5387 XVIII    |                  könnyű tutajjal is; annak a mentén lehetett gázolva
5388 XVIII    |                   lehetett gázolva követni a sziklafolyosót.~– Ez nekünk
5389 XVIII    |                       mert ha idáig jutunk a népeinkkel, azok mind kapni
5390 XVIII    |                   kapni fognak rajta, hogy a könnyebb járatú ösvényen
5391 XVIII    |                járatú ösvényen jussanak ki a szabadba. Ez a sekély víz
5392 XVIII    |                 jussanak ki a szabadba. Ez a sekély víz pedig nem oda
5393 XVIII    |                ahova én akarok eljutni; ez a remete barlangjának a völgyébe
5394 XVIII    |                   ez a remete barlangjának a völgyébe visz. A nagyobbik
5395 XVIII    |              barlangjának a völgyébe visz. A nagyobbik ága a Bludárnak
5396 XVIII    |             völgyébe visz. A nagyobbik ága a Bludárnak a Branta folyó:
5397 XVIII    |                  nagyobbik ága a Bludárnak a Branta folyó: az vezet engem
5398 XVIII    |               Branta folyó: az vezet engem a „tüzes szentek” kolostorához.
5399 XVIII    |              hagyom annak neveztetni, amíg a kisebbik anyámat börtönéből
5400 XVIII    |            szabadítom. Addig tacskó legyen a nevem! S a férfi, akit tusára
5401 XVIII    |                   tacskó legyen a nevem! S a férfi, akit tusára hívok,
5402 XVIII    |                    meg az orrod!”~Már erre a fogadásra a Darinkának is
5403 XVIII    |               orrod!”~Már erre a fogadásra a Darinkának is át kellett
5404 XVIII    |                  is át kellett látni, hogy a folyam szélesebb ágának
5405 XVIII    |                    folyam szélesebb ágának a futását kell nekik megtalálniok.
5406 XVIII    |                  mindig nem találtak, hogy a fogytán járó szurokfenyő
5407 XVIII    |                 vele.~Mégiscsak átgázoltak a sekélyebb ág vizén a szélesebb
5408 XVIII    |            átgázoltak a sekélyebb ág vizén a szélesebb barlang torkolatába.~
5409 XVIII    |             barlang torkolatába.~Ott aztán a legelső kanyarulatánál a
5410 XVIII    |                   a legelső kanyarulatánál a vízmosta üregnek nagy örömmel
5411 XVIII    |              kiáltának fel egyszerre: „Itt a gerendák!”~A barlangüreg
5412 XVIII    |               egyszerre: „Itt a gerendák!”~A barlangüreg e helyütt lapos
5413 XVIII    |             keresztülhatolni nem lehetett. A felbugyogó hullám egyre
5414 XVIII    |                    az elnyelt cölöpöket, s a vágtató vízhát hordta őket
5415 XVIII    |                 vágtató vízhát hordta őket a többihez. Azok odafent ugyancsak
5416 XVIII    |              odafent ugyancsak hozzáláttak a takarításhoz.~Megvolt tehát
5417 XVIII    |                takarításhoz.~Megvolt tehát a fődolog: a tüzelőnek és
5418 XVIII    |                   Megvolt tehát a fődolog: a tüzelőnek és fáklyának való.~–
5419 XVIII    |                  Az sem lett volna baj, ha a fáklyánk elfogy is – biztató
5420 XVIII    |                 itatva: ez eltartott volna a visszafelé való útban. Nem
5421 XVIII    |               útban. Nem indultam vaktában a veszedelemnek. De most lássunk
5422 XVIII    |                    hogy mi tartja fenn ezt a sok úszó fát? Mert minekünk
5423 XVIII    |                   minekünk át kell jutnunk a folyam túlsó partjára megint.~
5424 XVIII    |                szerint lehetetlenség volt, a gerendatorlasz a barlang
5425 XVIII    |       lehetetlenség volt, a gerendatorlasz a barlang padlásáig elzárta
5426 XVIII    |             padlásáig elzárta az átjárást; a folyam alatta zúgott el,
5427 XVIII    |                   ha egy gerendát elvettek a torlaszból, jött helyette
5428 XVIII    |                  torlaszból, jött helyette a víztől hajtva kettő.~– Neked
5429 XVIII    |                   innen vissza kell térned a népünkhöz – mondó Solom. –
5430 XVIII    |                 csak meg kellett bolygatni a köveket, csoportostul jöttek
5431 XVIII    |               csoportostul jöttek elő azok a hatalmas dalmáciai rákok,
5432 XVIII    |              szikladöbörben, s belehányták a rákokat, azok szép pirosra
5433 XVIII    |                    pirosra sülve jöttek ki a tűzkeresztségből; egypár
5434 XVIII    |                  napra ismét el volt látva a hercegi pár istenadta apanázzsal.~–
5435 XVIII    |                 szál fáklyát, annyi eltart a Bludár szádáig – utasító
5436 XVIII    |                    szádáig – utasító Solom a Darinkát –, kapaszkodjál
5437 XVIII    |                Darinkát –, kapaszkodjál át a kötélen, s mondd meg a népeinknek,
5438 XVIII    |                  át a kötélen, s mondd meg a népeinknek, hogy jöhetnek
5439 XVIII    |              siessenek ide hozzám; mert az a sok gerenda, deszka, cölöp,
5440 XVIII    |               gerenda, deszka, cölöp, amit a Bludárba hánytak, itt ennél
5441 XVIII    |                Bludárba hánytak, itt ennél a szűk torkolatnál mind egymásra
5442 XVIII    |                     akkor úgy járunk, mint a hosszúfejűek jártak, hogy
5443 XVIII    |                  hosszúfejűek jártak, hogy a Bludár megtölt lassankint
5444 XVIII    |           fulladunk benne. Hát csak siess.~A Darinka elbúcsúzott a királyfitól,
5445 XVIII    |               siess.~A Darinka elbúcsúzott a királyfitól, s nekiindult
5446 XVIII    |                nekiindult magában megtenni a nehéz föld alatti utat visszafelé.~
5447 XVIII    |                lassankint, hogy nemcsak az a veszedelem fog abból származni,
5448 XVIII    |                    abból származni, ha itt a mosszori telepekből leúszó
5449 XVIII    |             telepekből leúszó fák elzárják a víz lefolyását, hogy a felső
5450 XVIII    |            elzárják a víz lefolyását, hogy a felső barlangok megtelnek
5451 XVIII    |              vízzel; hanem még az is, hogy a főágból elszorított víztömeg
5452 XVIII    |                    víztömeg egyszerre mind a mellékágba fog tódulni;
5453 XVIII    |                    fog tódulni; s akkor az a kis vidám patak, ami a cadmaei
5454 XVIII    |                  az a kis vidám patak, ami a cadmaei sziklák völgyében
5455 XVIII    |                  remetebarlangostól együtt a tengerbe sepri.~Ezt a veszedelmet
5456 XVIII    |               együtt a tengerbe sepri.~Ezt a veszedelmet el kell fordítani.~
5457 XVIII    |                kell fordítani.~Hozzáfogott a lehetetlen munkához: széjjelszedni
5458 XVIII    |                     darabonkint kihurcolni a partra és rendes határba
5459 XVIII    |                    gerendát kiszabadított, a hullám hozott helyette kettőt.
5460 XVIII    |                egyedül. Mégsem hagyta abba a munkát.~Arra is gondolt
5461 XVIII    |                  akkor meg nem lesz később a tutajépítéshez való anyag,
5462 XVIII    |                anyag, aminek szintén eljön a sora.~Más gondolt ki.~Hadd
5463 XVIII    |               gondolt ki.~Hadd nőjön felül a torlasz; ha alul, a vízszín
5464 XVIII    |                  felül a torlasz; ha alul, a vízszín alatt lehet a folyamnak
5465 XVIII    |                alul, a vízszín alatt lehet a folyamnak utat szabadítani,
5466 XVIII    |                   veszélye megszűnik: hisz a víz magától felemeli majd
5467 XVIII    |               Valami akadálynak kell lenni a folyam medrében alant. Gyakorlott
5468 XVIII    |                     nem irtózott leszállni a víz alá; pedig tudta jól,
5469 XVIII    |                 alá; pedig tudta jól, hogy a víz fölött úszó gerendatömeg
5470 XVIII    |               úszni. Ez ellen biztosította a magával vitt vasrúd és a
5471 XVIII    |                   a magával vitt vasrúd és a fejsze. Ezek lehúzzák a
5472 XVIII    |                    a fejsze. Ezek lehúzzák a víz fenekére. Úszni nem
5473 XVIII    |                Úszni nem lehet, járni kell a víz alatt.~Csak tapogatózva
5474 XVIII    |                  feje fölött összezárultak a gerendák.~Ezen kellett legelőször
5475 XVIII    |                    is segítenie. Kitalálta a módját. Tüzet rakott a víz
5476 XVIII    |           Kitalálta a módját. Tüzet rakott a víz hátán úszó fahasábokon,
5477 XVIII    |                    hátán úszó fahasábokon, a víz alatt azután megtalálta
5478 XVIII    |                alatt azután megtalálta azt a rést, ahol a világosság
5479 XVIII    |                megtalálta azt a rést, ahol a világosság az egymáshoz
5480 XVIII    |                   Az éppen elég volt, hogy a felét átdugja rajta, mikor
5481 XVIII    |                 lélegzetet szívni felbukik a víz színe fölé. Így aztán
5482 XVIII    |                   kavicstalajt érzett, ezt a folyam hordta ide. Bizonyos,
5483 XVIII    |                   Talán ebben akadnak fenn a gerendák. De ki állította
5484 XVIII    |              helyükre?~Tovább tapogatózott a sötétben. A felső tűzvilág
5485 XVIII    |                   tapogatózott a sötétben. A felső tűzvilág nem kísérte
5486 XVIII    |                   álló cölöpre, mely egész a kavicstalajba volt elsüllyedve.
5487 XVIII    |                 elsüllyedve. Ez tartja fel a torlaszt; legalább egy részben.
5488 XVIII    |                 felemelkedhetett koronkint a víz fölé, ha lélegzete elfogyott:
5489 XVIII    |                    ha lélegzete elfogyott: a cölöp rést hagyott. Amint
5490 XVIII    |               hagyott. Amint újra leszállt a vízfenékre, a fejszéjét
5491 XVIII    |                újra leszállt a vízfenékre, a fejszéjét két kézre fogta,
5492 XVIII    |                kézre fogta, s hozzásújtott a cölöphöz. Ki akarta azt
5493 XVIII    |               pillanatig világosság támadt a víz alatt. Mi volt ez? A
5494 XVIII    |                   a víz alatt. Mi volt ez? A fejsze nyele keményen megrúgta
5495 XVIII    |                    nyele keményen megrúgta a tenyerét, mintha kőbe vágott
5496 XVIII    |               vágott volna vele. Ismételte a csapást. A villanó fény
5497 XVIII    |                 vele. Ismételte a csapást. A villanó fény újra felszikrázott.
5498 XVIII    |                   fény újra felszikrázott. A tűzkő és az acél a víz alatt
5499 XVIII    |          felszikrázott. A tűzkő és az acél a víz alatt is szikrát ad.
5500 XVIII    |                     De hát tűzkőből van az a cölöp? Fának látszik, és