| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avignoni 1 avult 1 avval 1 az 2997 azalatt 19 azáltal 4 azariás 1 | Frequency [« »] ----- ----- 9803 a 2997 az 1289 s 1175 hogy 1080 nem | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 Szer | Márványfej”? Fej alatt az organikus test részét értjük.
2 Szer | náluk a test többi része? Ez az elbeszélés legutolsó lapján
3 Szer | tehát hadd következzék az első fejezet.~
4 I | Szerző. Előrebocsátom, hogy az esemény színhelye Dalmácia,
5 I | el: vagy tessék azt írni az elbeszélés alá, hogy „legenda”:
6 I | nyerte a királytól ajándékba az ez ideig mauzóleumban tartott
7 I | el végig. Lakozék abban az időben Raguza falain belől –
8 I | ismét ugyanazokat széjjel az igazhívő népek tartományaiba.
9 I | választott magának, s annak az ereklyéit a szomszédaitól
10 I | viszálykodást szült. Azért az elővigyázóbbak olyanokat
11 I | Majd a végére tartjuk fenn az észrevételeinket.~*~Szerzetesek
12 I | tartozik a Branta völgye.~Az Adriai-tenger sziklazátonyai
13 I | életmód van itt, mely eltartja az emberét: az aranymosás.
14 I | mely eltartja az emberét: az aranymosás. A sziklanyelvek
15 I | üggyel-bajjal felkereshetők az apró csillámló szemerkék,
16 I | rajtuk kívül senki sem érti; az aranyat tőlük vándor kalmárok
17 I | messzeségben visszhangoztatja az erdős völgyet, melynek két
18 I | menedékességgel emelkedik magasba. Az északi oldalt tölgyerdő
19 I | fajból, mely semmi szakában az évnek nem hullatja el a
20 I | ciprusok fedik. Legalant az olajfák ezüstszürke lombjaikkal,
21 I | Ezek a fák is vetekednek az átelleni oldal tölgyóriásaival,
22 I | völgy mentén, áttérve hol az egyik, hol a másik partra,
23 I | folyam gázlói vannak; néhol az ösvény a meredek sziklapárkányra
24 I | egyik partról a másikra. Az ösvény e zuhatag alatt vezeti
25 I | végett is, de még inkább az áhítattól.~Ott látja maga
26 I | gyümölcstermő fák, amik nem ismerik az évszakokat: egyik évenkint
27 I | meg. Magasra emelkednek az örökzöld geszt körül a datolyapálmák
28 I | világba képzeli magát, ahol az embert nem gyönyörködteti
29 I | embert nem gyönyörködteti az evés. Amint aztán beljebb
30 I | összetákolva venyigéből: az a vendégszállás.~Hogy milyen
31 I | mohafürdőnek, ennek tanúbizonysága az a tömérdek hátrahagyott
32 I | kolostor faláig terjed; úgyhogy az embermagasságnyira zöld
33 I | közelítheti azt meg, mert az a kokojszásban menten elsüllyed;
34 I | csapóhidat, azon mehet át az elfogadható vendég; odáig
35 I | vendég; odáig nem hat fel az ölő gáz.~Tehát ennek a kolostornak
36 I | kolostornak hármas védelme van az ártó világ ellen; az egyik
37 I | van az ártó világ ellen; az egyik a nyomorékok által
38 I | mankók pallizádja, a másik az öldöklő tó, a harmadik,
39 I | Nabukodonozor király.~Igenis, ő maga az kőből kifaragva, koronázott
40 I | Zsidrák, Mizsák, Abednégó; az egyik jáspisból van, a másik
41 I | mely a kolostor kertjét az év minden szakában díszíti.
42 II | előttünk áll: a halálnak és az enyészetnek a képmása.~Két
43 II | vonuló barázdák látszanak, az egyik népmonda szerint az
44 II | az egyik népmonda szerint az ördög szántotta azokat végig
45 II | menyasszonyával útra kelt, ebben, az ő rezidenciájának a bejáratához
46 II | déli oldal. Szerző szerint az az áldott őstalaj, melyben
47 II | oldal. Szerző szerint az az áldott őstalaj, melyben
48 II | áldott őstalaj, melyben az olajfák kék bogyót, a szelídgesztenyék
49 II | marónit teremnek. Végtül végig az egész hegyoldal egy sziklasivatag,
50 II | melynek látása fáj a szemnek. Az északi hegyoldalon kesereg
51 II | hegyoldalon kesereg elszórva az egyetlen képviselője a növényvilágnak:
52 II | homok sincsen, nemhogy abban az aranyásók drága porszemeket
53 II | porszemeket kereshetnének, és az egész Dalmáciában nem jön
54 II | napig ömlik rajta végig az iszapos moslék, mely húszmázsás
55 II | völgyvápákban odarekedt; az aztán ott poshad, míg a
56 II | terjengetve a lázerjesztő bűzt az egész völgyben; olyan benne
57 II | kockáztatni; hisz ott van az a minden sántaságot meggyógyító
58 II | bajunkon.~Igenis: ott van az a félteke alakú domb, egy
59 II | kecskék azt hiszik, hogy az is jó, ha nincs más; vadzsálya,
60 II | is mutat, a szerbtövis, az már meghonosult az útfélen,
61 II | szerbtövis, az már meghonosult az útfélen, hanem a gránátalmákból
62 II | veres színű tökök hevernek (az asszonynép télire való mindennapi
63 II | ha a császári csendőrök az élethivatását meg nem zápították
64 II | melyet a szerző szerint nem az angyalok hoztak ide a levegőn
65 II | szent Nabukodonozornak meg az ő három „Hausjud”-jainak
66 II | mohával kitömve. Két szoba az egész, de az sem egymás
67 II | Két szoba az egész, de az sem egymás mellett, hanem
68 II | emeletre. A felső szoba az istálló, alul az emberi
69 II | felső szoba az istálló, alul az emberi családtagok laknak.
70 II | laknak. Azért így, mivel az emeletről a tolvajok nem
71 II | ilyen a Branta-völgynek az ábrázatja „most”. Csakhogy
72 II | ábrázatja „most”. Csakhogy az én históriám ezelőtt hétszáz
73 II | lehetett volna egyes városoknak az a mesés hatalmuk, gazdagságuk,
74 II | gazdagságuk, ami volt Raguzának? Az én leírásom Fiume környékéről,
75 II | hasznukra kiirtatták. Azokból az ősvilági fákból készültek
76 II | azokat verték le pilotáknak az új palotákhoz, s mikor aztán
77 II | aztán Velence maga jóllakott az erdővel, akkor a maradékot
78 II | dalmata völgyekbe mindazokat az Istentől elrugaszkodott
79 II | mindenféle zagyvalékot, mert az „uskók”, a „morlák” név
80 II | nem népnek a megszólítása, az csak „szökevényt”, „tengerlakót”
81 II | csírázó növényt, végtül végig az egész dalmata parton.~A
82 II | balladákban megénekelt fajnak az a sajátossága, hogy ha valakin
83 II | szőlőtöveit; bosszút áll a kerten, az erdőn.~Akkor aztán jön egy
84 II | vidék a nevét sem ismerte. Az északi szél, ahol erdőt
85 II | e hegyormok soha. Amióta az erdőket elpusztították,
86 II | erdőket elpusztították, az egész klíma megváltozott.
87 II | Karszt”. S amint elmúlt az erdő, a pagony, a geszt,
88 II | folyam, a patak, a csermely, az ér. A szikla kiszáradt.
89 II | népek egész zagyvalékát. Az uskókok még csak az erdőket
90 II | zagyvalékát. Az uskókok még csak az erdőket ették meg, a törökök
91 II | legnagyobb csapás Dalmáciára: az irtóztató földindulás, mely
92 II | azoknak elvesztével átadta az enyészetnek a tájukon meghonosult
93 II | kritikus leírása a jelen, az enyém a múlt.~*~Kritikus.
94 III | III. Az apáca fejedelemnő~A Branta-völgyi
95 III | ott különféle kategóriái az apácáknak. Olyanok, akik
96 III | őket, de miután kimaradtak az időből, s átlátták, hogy
97 III | Igen helyesen. Amíg fiatal az ember, könnyelmű az ember.
98 III | fiatal az ember, könnyelmű az ember. Hajlandó a csapodárságra.
99 III | megérett férfiú, aki úgy az ötven és hatvan esztendő
100 III | időzni. A dicső Ptolomais az a város, ahol a fiatalság
101 III | legjobban megtanulja. Később az apja gályáján be kell utaznia
102 III | Azért nem hal meg éhen az úrfi. Hiszen ha neki nincs
103 III | megfontoljuk a dolgot, hát az ilyen sima képű ifjonc,
104 III | még bozontokban lepi el az üstöke a halántékait, azzal
105 III | helyes ítéletű kisasszonynak az eszményképe; hanem ha a
106 III | ezüstszínt, s szép kecskeszakálla az övéig lelóg, s egész ábrázatját
107 III | kifejezését megtalálni: az ilyen férfiú azután méltó
108 III | porcelánja, a pénztára kulcsát az övére akasztva viseli, nem
109 III | viseli, nem kéri a pénzt az apjától, vagy váltóra a
110 III | méltán a feleségének is ura; az ilyen úrnál aztán az ifjú
111 III | ura; az ilyen úrnál aztán az ifjú asszony mindent megtalál,
112 III | osztozatlan testvéreket; az ilyen aztán az igazi vőlegénynek
113 III | testvéreket; az ilyen aztán az igazi vőlegénynek való férfiú.~
114 III | való férfiú.~Azért becsülöm az eszét a raguzai szenátusnak,
115 III | rejti a Branta-völgyi zárda. Az előkelő családok leányai
116 III | akik egyébbel sem töltötték az időt, mint szerelmes versek
117 III | csupán a tanácskozásban, az igazságszolgáltatásban s
118 III | igazságszolgáltatásban s az idegenekkel való közlekedésben. (
119 III | korba lépni, amikor szeret az ablakon kikukucskálni, akkor
120 III | arany lángok voltak hímezve, az átvette a szülőktől a reményteljes
121 III | tetszését megnyerte; s miután az érdekelt felek a hozomány
122 III | kolostorból azután egyenesen az oltár elé lépegetett kiválasztott
123 III | vőlegénye karján (azazhogy csak az ujjainak a hegyét érintve
124 III | szeretetreméltó ábrázat, amelyet az idők már úgy telerajzoltak
125 III | lépni sem tud, hanem ugrál) az áldásosztó pap elé járulni?
126 III | valaha ilyenről?~No hát éppen az volt a három tüzes szentek
127 III | legfőbb dicsősége, hogy még az álmokat is meg tudta őrizni.
128 III | álmokat is meg tudta őrizni. Az álmokat! A fiatal leányok
129 III | fiatal leányok álmait! Hisz az túlmegy emberi hatalmon.
130 III | Túl is ment. Azért volt az ő hírük olyan nagy!~De nemcsak
131 III | egészen más okaik voltak erre az elővigyázatra. A knéz valami
132 III | tartott, háborút viselt: majd az egyik, majd a másik szomszédjával.
133 III | éppen a szép leány volt az ok a háborúviselésre. Tirimir
134 III | leányt feleségül venni, ha az apját, vagy egypár bátyját
135 III | tehát a legféltettebb kincs, az ifjú szüzek számára a Branta-völgyi
136 III | ezt egyszer meg is izente az ott kóborló Hayreddinnak,
137 III | Hayreddinnak, a kalózkirálynak, az apáca-fejedelemasszony:
138 III | Ez is a szerelem énekese.~Az egyetlen férfi, akinek hetenkint
139 III | ellene, míg át lett rendelve az Illyricumba. Még akkor is
140 III | a nagyravágyást.~Ezzel az alakkal valami más is lehetne
141 III | alakkal valami más is lehetne az ember, mint a Brantavölgyi
142 III | egyház alattvalója volt; az is mondatott fentebb, hogy
143 III | kellett tölteni; ebből, megint az következik, hogy a Branta-völgyi
144 III | miképpen lehetett tehát az ön Onufriosza a keresztes
145 III | azt is mondhatnám, hogy az én történetem éppen 1059–
146 III | coelibátusról szóló törvény, de azt az ő országaiban úgyszólván
147 III | római pápák megengedték az egyszeri házasodást, s „
148 III | egy ablaka sem volt, annak az okát könnyű kitalálni az
149 III | az okát könnyű kitalálni az előtte elterülő tó és mohafürdőben,
150 III | volt.~A keskeny gyaloghidat az épület mellvédőjéről a látogató
151 III | keresztül lehetett bejutni az egyetlen bejárathoz, mely
152 III | épület belsejébe vezetett. Az épület zárt négyszöget képezett,
153 III | kolostor majorsága, mely az odafenn lakókat tápszerekkel
154 III | Meleg étellel itt nem éltek. Az esztendő háromszázhatvanöt
155 III | böjtökben, a tojásnak, a vajnak, az olajnak és a vízben főtt
156 III | napja; a halevő nap már az enyhébb böjtök közé tartozott,
157 III | Pallas élő szobra legyen. Az a hideg láng a szemében,
158 III | puszta ránézéssel uralkodott az alattvalóin. Áhítatossága
159 III | órakor hangzott naponkint az első harangszó az ájtatosságra,
160 III | naponkint az első harangszó az ájtatosságra, amire az apácák
161 III | harangszó az ájtatosságra, amire az apácák celláikból összegyülekeztek
162 III | Lubomira mindig legelső volt az oltár előtt. Azután következett
163 III | harangszóig. Akkor következett az ebéd. Az étterembe egyenesen
164 III | Akkor következett az ebéd. Az étterembe egyenesen a templomból
165 III | mentek le egy csigalépcsőn, az éppen ott volt a templom
166 III | elnyomorítani a testüket. Az apácák hordták nekik körül
167 III | apácák hordták nekik körül az ételt. Ami azoktól megmaradt,
168 III | De azalatt is egyre folyt az imádkozás. Se száraz hal,
169 III | nem kerülhetett elő, hogy az asztaláldás meg ne előzte
170 III | asztaláldás meg ne előzte volna, s az étkezés alatt egy testvér
171 III | ízék, morzsa, mócsing, az össze lett seperve, s azt
172 III | ablakaiból kapta a világosságot, az alatta levő refectórium
173 III | tartó tömör oszlopok, amiket az étkezésnél négy-négy testvér
174 III | szűk cellák, amikbe azokat az apácákat zárták el, akik
175 III | nekik, hogy Soror Kozima az ördögtől van megszállva.~
176 III | megszállva.~Annyit emlegetik azt az ördögöt, hogy az ember utoljára
177 III | emlegetik azt az ördögöt, hogy az ember utoljára kíváncsivá
178 III | ugyan tele vannak festve az alakjával, ahogy a keleti
179 III | Hanem a különböző formáiból az tűnik ki, hogy még a pokolban
180 III | nagyon ocsmány alakja látszik az ördögnek, fekete, szőrös,
181 III | akkor keletkezett, mikor az ikonomachia megszűnte után,
182 III | templomfalakra ismét elkezdtek az elpusztított remek egyházi
183 III | a mázolók.~Később aztán az Illyricumban is újból lábra
184 III | ördögöket honosított meg az ájtatosságnak szentelt falakon;
185 III | képviselnek.~Hanem hogy az ördög a maga valódi alakjában
186 III | alakjában bemutattassék, ez az érdem az új apáca-fejedelemnőt
187 III | bemutattassék, ez az érdem az új apáca-fejedelemnőt illeti
188 III | apáca-fejedelemnőt illeti meg. Ő volt az, aki az apácákkal, kik minden
189 III | illeti meg. Ő volt az, aki az apácákkal, kik minden művészetben
190 III | művészetben jártasok voltak, az ördögöt nyalka deli ifjú
191 III | drága ékszerekkel csábítja az ártatlan szüzeket magához,
192 III | akkor egyszerre elveti az álarcát, a szarvai előtörnek,
193 III | a pokol ajtaját. – Ilyen az ördög! – Ellenben ott van
194 III | emberi alakban.~Nem jár az mezítláb, mert annak szép
195 III | kétségbeesett áldozatot az ördög keze közül, s aztán
196 III | aztán bevezeti kézen fogva az igazi paradicsomba.~
197 IV | Kozima és Soror Kekharizméne~Az a tetszetős alakban megjelenő
198 IV | csapokat képez a cellák előtt. Az ablakkal éppen átellenben
199 IV | növekedő mészsípoktól.~Ebben az üregben lakik már hat év
200 IV | volt a nevük, mikor még az Isten szép napvilága sütötte
201 IV | veszedelmesen vannak megszállva az ördögtől.~Kekharizméne nem
202 IV | hogy vén, de hatalmas úr, az elrabló ördög pedig csak
203 IV | voltak, mint a napja, volt az egész életük; de ez az élet
204 IV | volt az egész életük; de ez az élet fölért az egész mennyországgal.
205 IV | életük; de ez az élet fölért az egész mennyországgal. Akkor
206 IV | mennyországgal. Akkor vége szakadt. Az ég bosszúja utolérte őket.
207 IV | nincs is Milenka a világon. Az elmúlt. Ez itt Kekharizméne.~
208 IV | öltönye van rajta; mert az apácakantust nem akarta
209 IV | fogva konokul megtagadta az engedelmességet; még nem
210 IV | dalmata hegyek között, akiknek az arcuk szív alakú, hegyes
211 IV | kezét, hogy megfoghassa az övét, és megcsókolhassa
212 IV | hogy mit álmodott. Azok az álmok mind az ördög káprázatai.
213 IV | álmodott. Azok az álmok mind az ördög káprázatai. De mikor
214 IV | Kozima közvetlen közelébe. Ez az első foka a gyógykezelésnek.
215 IV | jártával, ha szívéből azt az édes démont nem hagyja száműzni.
216 IV | nem állhat fel egyenesen az alacsony üregben; kénytelen
217 IV | alatti odúba be van zárva, az öltöny lemállott testéről:
218 IV | lemállott testéről: csak az aranyhímzet tartja még a
219 IV | rongyokat össze rajta. Csak az aranyhímzet mutatja, hogy
220 IV | borul rájuk, mutogatják az ütések foltjait, a karcolásokat,
221 IV | bőrét eléktelenítik. De azt az alakot a hat éves böjt és
222 IV | csak úgy dagadnak rajta az inak és izmok; ha bőrének
223 IV | azt kellene hinni, hogy az egy férfi karja. A széttárt
224 IV | a karma. Néha odafekteti az arcát egy olyan négy rozsdás
225 IV | torzítja el minden vonását: az emberi düh és az állati
226 IV | vonását: az emberi düh és az állati szenvedély.~Mikor
227 IV | oroszlán-ráncokba vicsorítja az őrjöngő harag vonaglása,
228 IV | ételt hoz a számára, akkor az a rémtekintet még borzasztóbbá
229 IV | veszi fel; egy fintorkép az állati vágy kifejezésével,
230 IV | állati vágy kifejezésével, az égi szerelem bestiális lealjasodásában;
231 IV | hozzáüti egyszer a fejét az alacsony sziklapadmalyhoz,
232 IV | mint a tigrisek alomízékét az állatketrecben.~Csupán egy
233 IV | közeledni, a hang elhal az ajkain, térdre ereszkedik,
234 IV | Nyöszörög, reszket, szűköl, mint az eb. S ha ilyenkor az arcát
235 IV | mint az eb. S ha ilyenkor az arcát felemeli a két összefont
236 IV | két összefont karja közül, az az iszonytató kifejezés
237 IV | összefont karja közül, az az iszonytató kifejezés eltűnni
238 IV | észrevétellel félbeszakítanom az előadást. – No ugyan bolondul
239 IV | azok a jámbor apácák azt az ördögűzési metódust; ha
240 IV | elpuhult nemzetüket ezeknek az edzett testével védelmezték;
241 IV | Komnénok ide telepítették az illír hegyek közé a waráng
242 IV | krált fennurának, s midőn az kiadta a parancsolatot,
243 IV | warángoknak el kell hagyniok az eddig követett pogány vallást,
244 IV | példájára megkeresztelkedett az egész waráng nemzet, s elfogadta
245 IV | kellemetlen következése lett. Az örök harcban és tengerviharban
246 IV | törvényhozóik ugyan ezen deficiten az államháztartásban azzal
247 IV | államháztartásban azzal az elmés intézkedéssel igyekeztek
248 IV | a fölösleget kivihesse az erdőbe, s ott rábízhassa
249 IV | gyermek-kitevést: így állt elő az a kényszerűség, hogy minden
250 IV | elbocsássa a két felesége közül az egyiket. Hogy a nép bevegye
251 IV | egyiket. Hogy a nép bevegye az újítást, maga a waráng fejedelem
252 IV | szépszerével nem akart belenyugodni az elválásba, erővel kényszeríték
253 IV | oly élénken tüntetik fel az ördög és angyal közötti
254 IV | közötti különbséget, mindig az ördögöt csókolta meg. Ezért
255 IV | jutott ennek a nyelvnek az ismeretéhez? Őrá is leszálltak
256 IV | kettős tüzes nyelvek, amelyek az első apostolokat minden
257 IV | pedig a legutolsót ajánlom az elfogadásra. – Igenis az
258 IV | az elfogadásra. – Igenis az egész világgal összeköttetésben
259 IV | tanácskozásaiban, kereskedelmében az olasz nyelvet használta.
260 IV | sokféle nyelvismeret volt az egész világra kiterjedt
261 IV | dereglyéik mellett. Ezt az ősvad népfajt, mely nem
262 IV | érdekében volt Raguzának. Az, aki Lubomirát gyermekkora
263 IV | Kritikus. Csakhogy azokról az összes tudományos világ
264 IV | felmászni, akinek jó lába van; az út egyik oldalán a csernagorcok
265 IV | csernagorcok lövöldöznek az utazóra, a másik oldalán
266 IV | utazóra, a másik oldalán az albánok. Köszönöm! Inkább
267 IV | csak tört világ jutott, az is csak a rács elejére,
268 IV | patkányok ott kergetőznek az ülő alak lábai körül; némelyik
269 IV | lábai körül; némelyik felfut az ölébe, s megnyalja az ujjai
270 IV | felfut az ölébe, s megnyalja az ujjai hegyét.~Ő pedig szemébe
271 IV | mosolyog látogatójának, amint az a hosszú nyelű mécstartóját
272 IV | leteszi a vasrács elé, hogy az arcába lásson. Egészen gyermek
273 IV | Olyan szeretetre méltó az ostobaságában.~Mert két
274 IV | alkotása van a természetnek. Az egyik a kismacska, mikor
275 IV | tudja, hogy mit beszél.~Az üdvözlés után így szól hozzá
276 IV | úgy kiáltani, miként ő! Az neki bizonyosan nagy könnyebbülést
277 IV | számtól a falatot, hogy az éhező madarakat jól tartsam
278 IV | szerelem.~– Ki tiltja azt?~– Az isteni és az emberi törvények.~–
279 IV | tiltja azt?~– Az isteni és az emberi törvények.~– Istennel
280 IV | nincs semmi jobb.~– Van. Az az üdv.~– Hát ha az üdv
281 IV | nincs semmi jobb.~– Van. Az az üdv.~– Hát ha az üdv örökkön-örökké
282 IV | Van. Az az üdv.~– Hát ha az üdv örökkön-örökké tart,
283 IV | örökkön-örökké tart, és még az örökkévalóságon túl száz
284 IV | sem cserélném el érte azt az egy napot, amit nem töltött
285 IV | is idvezült leszek.~– Ez az ördög káprázata.~– Nem láttam
286 IV | Nem láttam soha ördögöt.~– Az volt, aki elcsábított.~–
287 IV | falevélről, egy futó felhőről az égen, azt mondanád, így
288 IV | azt mondanád, így csak az angyalok beszélnek; hát
289 IV | kényszerítettek, bizonyára maga az angyal, mert annak az álarca
290 IV | maga az angyal, mert annak az álarca csúf, vén, utálatos.
291 IV | mocskosak. Nem kell nekem az ilyen angyal.~– De atyád
292 IV | angyal.~– De atyád akarata az. Tudod a tízparancsolatot?
293 IV | tízparancsolatot? Szereted az atyádat?~– Azt nem tudom.
294 IV | megharagítják, ő megveri az anyámat, s az anyám megint
295 IV | ő megveri az anyámat, s az anyám megint megver engem.
296 IV | tízparancsolatot tudom. Az Isten törvénye. Egy helyen
297 IV | azt parancsolja: „tiszteld az apádat”, a másik helyen: „
298 IV | egyébről sem hallom, mikor az apám és a vőlegényem együtt
299 IV | fejedelemasszony. Te vagy az erő, én a gyengeség. De
300 IV | szeretek sem a földön, sem az égben semmit annyira, mint
301 IV | égben semmit annyira, mint az én szerelmesemnek az egy
302 IV | mint az én szerelmesemnek az egy hajaszálát, amit a ruhámba
303 IV | ruhámba elvarrva viselek.~Míg az ostoba kisleány megdicsőült
304 IV | Istennek engedelmeskedjél.~Az ostoba kisleány nevetésre
305 IV | nem bántanak engem. Ezek az én izenethordóim. Tőlük
306 IV | ilyen állatocska?~– Hát ez az én hitem. Ha mások hihetik
307 IV | járásra, mégis felviheti az ő izenetüket egész az égbe,
308 IV | felviheti az ő izenetüket egész az égbe, miért ne hihetném
309 IV | szeretlek, szeretlek.~– Hát az első korbácsütést kapd mindjárt
310 IV | szenvedsz, akiért megbántod az Istent, meggyalázod az apát,
311 IV | megbántod az Istent, meggyalázod az apát, Boboli János, tolvaj
312 IV | Eddig még sohasem tette. – Az őrjöngő megragadta két kezével
313 IV | utánam, amit mondok!”~Hanem az, amit ő mondott, waráng
314 IV | szenteket nem sebesíti meg az átok, mind visszahull az
315 IV | az átok, mind visszahull az a kimondója fejére.~A síró
316 IV | csupa áldást vissza. Adják az egek, ahonnan minden sugallatok
317 IV | sugallatok jönnek, hogy azt az édes fájdalmat, amit én
318 IV | attól a gyönyörtől, ami az enyimet kínozza, hogy lepje
319 IV | lepje minden érző idegedet az a kéjadó láng, ami azalatt,
320 IV | azalatt, amíg megemészt, az ég felé ragad. Érezd valaha
321 IV | valaha megtízszerezett erőben az édes poklot, aminek neve
322 IV | penitenciák folyosóját. Az egyik nőnek az átka, s a
323 IV | folyosóját. Az egyik nőnek az átka, s a másiknak az áldása
324 IV | nőnek az átka, s a másiknak az áldása az ajtóig üldözte.~
325 IV | s a másiknak az áldása az ajtóig üldözte.~Az átoktól
326 IV | áldása az ajtóig üldözte.~Az átoktól nem félt, de az
327 IV | Az átoktól nem félt, de az áldás, amit a gyötrött mártír
328 IV | beteljesül.~„Érezd te is azt az édes poklot, aminek neve
329 V | V. Az éneklő dabóza, a tengeri
330 V | hajók~Salona, Lissa, Ó-Zára, az ős paradicsom eszményképei
331 V | nélkül magasztalják fel az istenektől pártfogolt vidéket.
332 V | mindent meggyógyító növénye: az Iris Illyrica; ami éppen
333 V | összefüggésben voltak.~Mert az igen természetes dolog.
334 V | akadályokat is gördített az idegen kalandozók elé, amik
335 V | tartoztak – nem tekintve magát az elszórt sziklatömeget, amit
336 V | rettegtek a hajósok – elsősorban az éneklő dabózák.~Ezekről
337 V | ezek közt volt Cadmusnak (az emberteremtőnek) a temploma
338 V | Hanem azok helyett láthatók az óriási sziklatömegekben
339 V | Curzola-sziget szikláiban. Az állat maga sokkal nagyobb
340 V | van, mint egy paripának. Az állatnak a pofája utálatos.
341 V | hogy mindig éjszaka jár ki az odújából préda után, odaólálkodik
342 V | szánakozó asszony kilép az ajtón, egyszerre megkapja
343 V | kegyetlenségét pedig jellemzi az, hogy a halottakat kiássa
344 V | ellenben minden embert az előre kiszemelt fája alá
345 V | azáltal, hogy ráleskelődik az oroszlánokra, s mikor a
346 V | eltávozik a barlangjából, ő az oroszlán mormogását utánozva,
347 V | őket, a dalmata paraszt még az önvédelem esetében sem igen
348 V | barlangját. Rá lehet arra találni az előtte elszórt embercsontokról.~
349 V | elszórt embercsontokról.~Akkor az egyik pásztor leül a barlang
350 V | tengerbe. Hadd ússzék haza az atyafiaihoz Curzolába. –
351 V | hogy milyen szépen bánnak az emberrel odaát azok a kétlábú
352 V | lakója a dalmata partnak az elébb bemutatottnál.~A szirének
353 V | s nagy riadalmat okozott az egész dalmata part hosszában.
354 V | arányos idomokkal; csak az teszi rettenetessé, hogy
355 V | mindenki megfutamodott. Pedig az éneklését fél mérföldnyire
356 V | karjait gyakran felemelte az ég felé; ebben a pozitúrában
357 V | van lerajzolva, ami szokás az énekeseknél.~Ezek tehették
358 V | nem érezték a szükségét az öltözetnek, ami az Isten
359 V | szükségét az öltözetnek, ami az Isten remekét, az emberalakot
360 V | öltözetnek, ami az Isten remekét, az emberalakot elidomtalanítja.~
361 V | világrész parti országait s az azokat elválasztó tengereket,
362 V | hajók nem bírtak utánozni, s az dönté el részükre az ütközetet
363 V | s az dönté el részükre az ütközetet a tengeren, valahányszor
364 V | csordultig telt a pohár! Az emberi hit elaszticitásának
365 V | elaszticitásának is van mértéke! Az enyim elszakadt. Még az
366 V | Az enyim elszakadt. Még az éneklő hiénákat csak elviseltem,
367 V | nekem itt a XIII. században az Adriai-tengeren kerekes
368 V | Alkudjunk meg. Én elengedem az éneklő hiénákat, akik a
369 V | bizonyíthatnám. Idő jártával az egész faj eltörpült, elgyávult,
370 V | hozzá. Másodsorban lemondok az óriási tengeri szűzről.
371 V | Königreichs Dalmatien”, az egykorú latin historikus
372 V | miatt férfikézzel hajtani az ember gyengesége folytán
373 V | bármily hasznos is lenne, az elme segítsége révén állatok
374 V | kapcsolt hajókerekeket, s az ezek kerületéből, illetne
375 V | csengetni, hadd induljon az a steamer! Én már fütyültem.~*~„
376 V | sarkantyúfok, mint a kecsegének az orra, rézből, amivel sebes
377 V | amivel sebes rohamukban az ellenséges hajónak a fenekét
378 V | csak úgy eshetett meg, ha az a másik hajó engedte magát
379 V | magát oldalba fogni. Mert ha az is az orrával fordulva szemközt
380 V | oldalba fogni. Mert ha az is az orrával fordulva szemközt
381 V | fogadta a megtámadóját, akkor az összecsapásból az lett,
382 V | akkor az összecsapásból az lett, hogy a sarkantyúk
383 V | ellenben mind a kettőnek az evezőlapátjai összekeveredtek,
384 V | ökölre került a dolog, s az emberi vitézség döntötte
385 V | úgy, miként a monitorok az amerikai polgárháború idején.~
386 V | hozzá, minden ember behúzta az evezőjét, s a pajzsát, szekercéjét
387 V | sikamlani, ahol más hajó az evezői miatt elakad, s azáltal,
388 V | elakad, s azáltal, hogy az egyik kerék bodonjánál a
389 V | ellenfeleiket; nem lévén elfoglalva az evezéssel, miként amazok.~
390 V | warángok kerekes liburnái az egész Földközi-tengernek
391 VI | a lehetőségét, hogy maga az ős igazi palesztinai Dávid
392 VI | teherhordozó állatjának az asszonyt, az csak az ő gyönyörűségeinek
393 VI | állatjának az asszonyt, az csak az ő gyönyörűségeinek
394 VI | állatjának az asszonyt, az csak az ő gyönyörűségeinek őre.
395 VI | Ahogy a dicsőséges emberalak az alkotó kezéből elékerült,
396 VI | férfi. Nem kéri kölcsön az állatok gyapját, a növények
397 VI | fut, úgy cseng rajta ez az öv, mint a cimbalom. És
398 VI | olyan izmokkal, amiknek az anatomok még nevet sem adtak.
399 VI | viselnek; kinek legtöbb van, az a legnagyobb tekintély.
400 VI | ez meg a pestistályognak az emléke. Mert a waráng férfi
401 VI | kontyba csavarva viselik: ez az egyedüli fejtakarójuk; ez
402 VI | ez többnyire fekete, csak az előkelő fejedelmi családból
403 VI | elzordonítá a viharos élet, az örökös napba nézés; tekintetük
404 VI | kegyetlen voltát jellemzi az a néphit, hogy a warángoknak
405 VI | valakit.~Nem is telepedik le az ő útjuk járásába semmi más
406 VI | sziklacsoport öblében, akinek az a küldetése, hogy a hazatérő
407 VI | számára hoztak. Nem kincs az; hanem azért mégis legszükségesebb
408 VI | annak a lakása, ahonnan az örök tengerre lehetett látni.
409 VI | faragott kőkoloncból idomítva; az alsó koloncon még olvasható
410 VI | alatt valami fanum állt: az alant csergedező forrás
411 VI | most is tisztelik, mert az adja az egész völgyben az
412 VI | tisztelik, mert az adja az egész völgyben az iható
413 VI | az adja az egész völgyben az iható édesvizet. Ez is egy
414 VI | sziklacsoportok elé érkezik a hajóraj, az evezők megszűnnek működni,
415 VI | ólálkodó szirteket, s félti az oldalát a szirteken megtörő
416 VI | jön legelöl. Megismerhető az arany sárkányfejről az orrán;
417 VI | Megismerhető az arany sárkányfejről az orrán; Dávid király maga
418 VI | még fél fejjel magasabb. Az ő testét sem takarja öltöny;
419 VI | különbözik a népeitől, hogy az ő szironyos öve aranyboglárokkal
420 VI | aranyboglárokkal van díszítve, s az üstökét aranyabroncs szorítja
421 VI | hogy a csatában ráismerjen az ellenség; a hívei úgyis
422 VI | ismerik.~Dávid királynak az arca is kiválik a többiek
423 VI | ráncok; olyan sima és ragyogó az, mint egy bronzszobor. Rendes
424 VI | beszéde halk és szelíd; aki az igazi szavát akarja meghallani,
425 VI | szavát akarja meghallani, az menjen oda az ütközetbe;
426 VI | meghallani, az menjen oda az ütközetbe; ami ezernyi száj
427 VI | recsegésén messze túlhangzik: az a Dávid király vezénylő
428 VI | szava; fegyvert sem hord az övén; ha verekedni kell,
429 VI | verekedni kell, elveszi az ellenségétől; a puszta ökle
430 VI | szégyenlené fegyverben keresni az oltalmát. S amellett olyan
431 VI | szoktatva, hogy elkapkodják az asztaláról az ételt – rájuk
432 VI | elkapkodják az asztaláról az ételt – rájuk nem üt.~Mikor
433 VI | arra a helyére érkezett az öbölnek, ahol a habok elkezdenek
434 VI | vízbe. Még itt hónaljig ér az, de azért lehet dolgozni
435 VI | ökröt kihajtják a vízbe; az kiúszik magától a partra,
436 VI | negyven kemény férfi kiemeli az egész hajót a vízből, úgy
437 VI | vállain a partra. A királynak az a felségi joga, hogy maga
438 VI | csillapítani. Egy időre az a patak megszűnik folyni;
439 VI | a fejére húzott csuklya az arcából látni enged, fiatalnak
440 VI | enged, fiatalnak látszik, az állán még csak pelyhedzik
441 VI | szemeinek tüze meghazudtolja az aszkétát.~A szerzetes tud
442 VI | is lett bizonyosan erre az állomásra rendelve.~Dávid
443 VI | Benedicat tibi Deus”.~Az még csak ott térdel, és
444 VI | aztán felemelkedik térdéről az óriás, s elmondja híven,
445 VI | hajadonok könnyeiben, akiket az egyik parton elrabolt, s
446 VI | szokta mondani, mikor még az volt a warángoknál a főisten,
447 VI | csakhogy dicsekedésképpen, s az jutalmat adott érte; mióta
448 VI | keresztség felvétele után, az ilyen hőstettek a meggyónni
449 VI | a hős fiak közül egyet; az új hit kegyelmesebb, a hódolatot,
450 VI | selyemszövet-göngyöleget az apáca-fejedelemasszony kantusához,
451 VI | hegyek között fekszik.~– Hát az én jó Bravallámnak vajon
452 VI | között kígyókő?~– Kígyókő? Mi az?~– Mikor a kígyók nagy sokaságban
453 VI | ha ember kezébe jut?~– Az, hogy megvédelmez a kígyók
454 VI | marása ellen.~– S miért kell az én volt feleségemnek ilyen
455 VI | ilyen kígyókő?~– Azért, mert az az odú, amelyben ő lakik,
456 VI | kígyókő?~– Azért, mert az az odú, amelyben ő lakik, tele
457 VI | megrendült bele a szikla.~– Az én Bravallám a kígyók vermében!~–
458 VI | S miért zárták őt ebbe az odúba az apácák?~– Azért,
459 VI | zárták őt ebbe az odúba az apácák?~– Azért, mert még
460 VI | mert még mindig szereti az ő urát, akitől erővel elválasztották,
461 VI | akarja őt megtagadni.~Erre az a kegyetlen erős ember,
462 VI | szeméből kicsordult a könny. Az igaz, hogy a sírása is rettenetes
463 VI | ordított, mint egy oroszlán.~– Az én szegény kis Bravallám
464 VI | vermében. – S azzal felemelte az öklét, hogy a legközelebb
465 VI | tárgyat lezúzza vele, legyen az élőfa, szikla vagy ember.~
466 VI | Hanem aztán visszahőkölt. Az a nagy kőkereszt volt előtte.
467 VI | fáj érte a szívem, hogy az a szegény kis teremtés úgy
468 VI | nyugodnom benne. Így parancsolja az Isten. És én már hűséget
469 VI | én már hűséget fogadtam az én új Istenemnek, a régieket
470 VI | megint gyóntatni odamegy, az elvált asszonyomnak, hogy
471 VI | mondasz, te barát?~– Amit az írás mond. Tudod, hogy van
472 VI | éneklik a szentek, kísérik az orgonák. Ő a királyok legdicsőbbike,
473 VI | ezt a nevet.~– A próféta, az Isten követője, Sámuel,
474 VI | Születének neki Hebronban fiai: az elsőszülött Ammon, Alimoámtól,
475 VI | negyedik Adoma, Haggistól, az ötödik Sefásia, Abitáltól,
476 VI | tőle.~– S neki szabad volt az elválasztottat visszavenni? –
477 VI | tombolt haragjában.~– Hát az én védszentemnek szabad
478 VI | a szél és a szél között. Az egyik szél odaviszi a hajómat,
479 VI | a mándruc nyávog, attól az elefántok is a pusztába
480 VI | iramodnak. Amit te beszélsz, az csak olyan kis kölyökpapnak
481 VI | beszédedet hallgatni? De bezzeg az, aki nekem ezt az aranykoronát
482 VI | bezzeg az, aki nekem ezt az aranykoronát adta, ott abban
483 VI | nagy városban, Rómában, az a főpap drága selyempalástot
484 VI | másikban egy ezüstkakas. Az az igazi főpap. Annak a
485 VI | másikban egy ezüstkakas. Az az igazi főpap. Annak a szava
486 VI | szava áll meg, nem a tied. Az pedig azt mondta nekem,
487 VI | kereszt Istene követeli, hogy az egyik feleségemet eltaszítsam
488 VI | pedig a szívébe volt lőve az a nyíl, amit nem lehet onnan
489 VI | Hozzáfogtak zúgolódás nélkül. Az pedig titánoknak való munka
490 VI | a telelő öbölbe. Hol van az? Ott a sziklamagaslaton
491 VI | túl van egy tengerszem. Az a waráng hajóknak a téli
492 VI | vihar; nem gyújthatja fel az ellenség, nem fúrhatják
493 VI | amilyenről azt mondják, hogy az ördög szekerének a vágánya
494 VI | ördög szekerének a vágánya az, amint a menyasszonyát a
495 VI | liburnát, köteleket kötnek az orrára, azokba a sziklapárkányon
496 VI | esik el. Egymás után mind az ötven liburna felkúszik
497 VI | ötven liburna felkúszik az ördögbarázdán, onnan tovább
498 VI | fenyőszálakat húzzák fel kötéllel, az utolmaradt csapat meg a
499 VI | háromöles evezőket viszi utánuk.~Az ökrökkel elbántak: azokat
500 VI | hajóhadastól. Kereshetik őket az ellenük összeröffent génuai,