Rész

  1 I     |              meg. A király kihozatta őket a kemencéből, s mind a hármat
  2 I     |             egy dédunokája rávezette őket a becses ereklyékre, s nem
  3 III   |            hogy valaki férjhez viszi őket, de miután kimaradtak az
  4 IV    |              Az ég bosszúja utolérte őket. A szép arát idehozták e
  5 V     |          Ellenben arra, hogy megölje őket, a dalmata paraszt még az
  6 VI    |            Hanem azért a szerzetesek őket is felkeresik. Amióta Szent
  7 VI    |            sietni. Régóta ölheti már őket a szomj.~Mikor a tengerből
  8 VI    |             kikötője. Ott nem érheti őket a tengerháborgás, a vihar;
  9 VI    |   ördögbarázdán, onnan tovább viszik őket, embervállon, egész a nagy
 10 VI    |             hajóhadastól. Kereshetik őket az ellenük összeröffent
 11 VI    |            zárai hajóhadak. Elnyelte őket a Cadmus sziklája.~És azután
 12 VII   |          között, mely arra kötelezte őket, hogy egymásnak a családjába
 13 VII   |        warángoknak az a rézöv, amibe őket szerző kegyelmesen felöltözteti? (
 14 VIII  |            maradtak meg, tovább űzte őket a harcvágy: nem volt nekik
 15 VIII  |              harcos nép beszorította őket ide, ebbe az utolsó otthonukba,
 16 VIII  |            miután elébb megmérgezték őket borral.~Ide lett leseperve
 17 VIII  |               Megfulladva húzták fel őket. A babonás nép azt mondta,
 18 VIII  |             mondta, hogy megfojtotta őket a „Vistica” tündér, akinek
 19 IX    |               Többé össze nem szeded őket, kit barlangodúból, kit
 20 IX    |      nyomorúságra? Ki kényszerítette őket arra, hogy vadüldözésből
 21 IX    |              testével, s elválasztja őket. S azután beszélt hozzánk
 22 IX    |            Becsülettel felruházzátok őket. Juhokat és teheneket adjatok
 23 IX    |          mosszori knéz látogatására, őket még nem kötelezte a tízparancsolat,
 24 XIII  |            fegyverhatalommal rábírni őket, hogy a bálványisteneiket
 25 XIII  |        bokszics; s visszacsókolgatni őket.~Nagy örömmel vitték fel
 26 XV    |           megtértek, hogy tartsa meg őket a hitben. Tudott olvasni,
 27 XV    |             szokás. A pap rábeszélte őket, hogy vágják le.~– Hamarább
 28 XV    |      fogadása tartja. Te csúfítottad őket így el. Te vágtad le a kontyaikat.~–
 29 XV    |         waráng fiúk nyilai utolérték őket, hírmondónak sem futott
 30 XV    |             rabszolgafegyver ölte le őket.~Mikor a hold feljött a
 31 XVI   |               az éjjeli tűzvilág, az őket dühbe hozta, vad nyerítésük
 32 XVI   |     hózivatar alatt, senki sem vette őket észre.~Nagy bámulatukra
 33 XVI   |             hadával.~– Le ne öljétek őket! – ordítá messziről. Ő akarta
 34 XVI   |           Kritikus. Akkor hová tette őket? Ahá! Ezt magunk is szeretnők
 35 XVI   |           fegyverekkel. Keressük ott őket!~A junákjai le akarták beszélni,
 36 XVI   |         tovább szöktek! Keressük meg őket a kriptában.~De itt mégis
 37 XVI   |          üregbe.~„Sehol sem találjuk őket!” Ezt hallá mindenünnen.~
 38 XVI   |           Tvartimir. – Ott megkapjuk őket.~S ha azt tették a lázadók,
 39 XVI   |      ellenfeleik sziklákkal verhetik őket agyon.~Azok a faépületek
 40 XVI   |          vette fel, pokol fogadta be őket? Denevérekké lettek-e? Gyíkokká
 41 XVI   |             üljenek, hisz ez elviszi őket a hegyek világtalan mélységébe,
 42 XVII  |         leöletni, hanem maga bezárta őket a föld alatti raktárakba.~–
 43 XVII  |        visszaadni.~– Hát mire akarod őket tartogatni?~– Azt is tudom.~–
 44 XVII  | sziklatorkolatnál, s ott megtaláljuk őket. Majd hasznát vesszük. Azután
 45 XVII  |         cifra bohósággal rá lehetett őket venni, hogy úgy viseljék
 46 XVII  |          kagylós állat alkotta volna őket, azok is a kőtündér kezemunkái,
 47 XVIII |   hosszúfejűek a hatalmukat amellyel őket a Zágon Isten felruházta,
 48 XVIII |            gödölyéig. Aztán megettük őket. Ez nekünk gyönyörűség volt,
 49 XVIII |           csodája. A tenger hajtotta őket ide. A tenger kicsapott
 50 XVIII |              sem érhették el, míg mi őket felülről lezúdított kövekkel
 51 XVIII |         ellenség szívébe merítve, ki őket is megölte. Ott roskadt
 52 XVIII |             sikátor messze elvezette őket a hegyek belsejébe, siket,
 53 XVIII |              a vágtató vízhát hordta őket a többihez. Azok odafent
 54 XVIII |          Bludár sodorta, hempergette őket alá.~Ezek a koponyák izenetet
 55 XIX   |         Senki ott meg nem támadhatja őket. Éhséget nem szenvednek;
 56 XIX   |         szenvednek; a Bludár ellátja őket bőven. Van tüzelőfájuk elég.
 57 XIX   |              maradtak mindazok, akik őket keresték idefenn.~Dávid
 58 XIX   | borospincéjük erről felvilágosította őket. A mosszori vár égését láthatták
 59 XIX   |             népemnek. Hová dugtad el őket? Add elő!~– Bizony esküszöm
 60 XX    |         bűnben találtatnak, elítélni őket. Én mind a hármatokat máglyára
 61 XX    |        lehetett. Kétszáz apáca fogta őket körül: mindegyiknek a kezében
 62 XXI   |           tómedencénél megkereszteli őket; mind pogányok voltak, most
 63 XXI   |         folyó Kánaánba fogja vezetni őket. Ugyan ura lett szavának.~„
 64 XXII  |            én népemnek is. Odahívták őket a szent koporsóhoz. Mind
 65 XXIII |              az íjászokat, elhelyezé őket nagy csapatokban a bástyák
 66 XXIV  |             Addig be sem eresztették őket a kapun, míg a ragályos
 67 XXIV  |        piacra sereglett nép láthatja őket, és elhalmozhatja magasztalásaival
 68 XXV   |             egytől egyig lenyilazták őket. Azután tetemhalmot raktak
 69 XXV   |    szállásaiból, újra felöltöztették őket drága viseletekbe, s hozta
 70 XXV   |       köztársaság még most sem bírja őket a föld színéről eltörülni.~
 71 XXVI  |              hogy az uraik ne nézzék őket másnak, mint háziállatnak;
 72 XXVI  |           fejvesztésre ítélték volna őket, tehát ott kellett maradniok
 73 XXVI  |        sorshúzás szerint vezényelték őket, ravasz mesterfogással mindig
 74 XXVII |              megtartom. Én meg fogom őket hódítani teelőtted, ha ég-föld
 75 XXVIII|         bizonyára meghajigálta volna őket rothadt naranccsal, ha a
 76 XXIX  |              közöttük volt. Szerette őket. Engedelmet kért az apjától,
 77 XXIX  |           fejedelmekhez, felszólítva őket, hogy ha tudtak nemrégiben
 78 XXIX  |              sújtsák le, ő is segíti őket ezernyi ezer harcosaival!
 79 XXIX  |           semmit.~– És mégis el kell őket pusztítani! Bele kell hányni
 80 XXIX  |      örökösei. Senki sem irtotta itt őket.~Egyszer a kőlépcsőket benőtt
 81 XXX   |              mámora egészen elvakítá őket; azt hitték, hogy már nincs
 82 XXXI  |            nehéz tetemével legázolja őket. De azok hirtelen elsiklottak
 83 XXXII |              midőn a szél torlasztja őket barázdákra döntve, de mintha
 84 XXXV  |              A Pilinkó! Mind megölte őket!” Halva még az asszonyok
 85 XXXV  |  leseperhetik. Kiéheztetni sem lehet őket itten, mint a körülzárt
 86 XXXV  |      hagymázkínjaik közt öldösték le őket – de az erdőt megkímélték.~
 87 XXXV  |              rajtuk: úgy temették el őket a népek sírjába.~S mind
 88 XXXV  |              tűz házaikból is kiűzte őket, városuk porrá égett; a
 89 XXXV  |     kitalálhatlan erőszak taszította őket együtt aláfelé. Az asszonyok
 90 XXXV  |              fekete porfelhő követte őket csendesen alászállva – szemfödélnek…
 91 XXXVII|        találták. Keresték mindenfelé őket, nem találták. Azonképp
 92 XXXVII|    összefogódzva a bárkában. Ismerte őket, de nem segíthetett rajtuk,
 93 XXXVII|             kellett tennie. Bevitték őket a tanácsházához. A szerzetesek
 94 XXXVII|             tűrte sorsát. Kivégezték őket, előbb Sour Annát, aztán
 95 XXXVII|        hozzájok érne. A nép sajnálta őket, kiásták őket a bűnösök
 96 XXXVII|           nép sajnálta őket, kiásták őket a bűnösök temetőjéből, s
 97 XXXVII|          egymást, míg el nem árulták őket. A tanács kivégezteté őket.~
 98 XXXVII|           őket. A tanács kivégezteté őket.~A szóbeli hagyomány ezt
 99 XXXVII|            ökörbőrbe akarja bújtatni őket, s úgy tűzre tétetni. Ekkor
100 XXXVII|             éneküket, s kiszabadítja őket. Azt az ajánlatot teszi
101 XXXVII|             mint vendégeket fogadták őket, s most veszélybe dönti
102 XXXVII|           egymást; Isten úgy segélje őket.” – „Vigyázz leány, nehogy