Rész

 1 I     |            gyönyörködteti az evés. Amint aztán beljebb halad a sok
 2 II    |            leírása~A Branta-völgy, amint előttünk áll: a halálnak
 3 II    |        egyre mélyebbé vájja; hanem amint a hó elment, nem marad a
 4 II    |           a rettenetes „Karszt”. S amint elmúlt az erdő, a pagony,
 5 IV    |            mosolyog látogatójának, amint az a hosszú nyelű mécstartóját
 6 V     |          menekültek a hegyek közé, amint a tengeri szűz kijött a
 7 V     |          jövő ellenségre; azonban, amint egy parittyavetésnyire értek
 8 VI    |          győzelmet a teste fölött; amint azt a veszedelmes kelést
 9 VI    |           szekerének a vágánya az, amint a menyasszonyát a pokolba
10 VIII  |         akkor való az az embernek.~Amint a fennsík alább hanyatlik,
11 VIII  |           mert nem lehet meglátni.~Amint a hegyoldal észak felé fordul,
12 XI    |           ház asztalára, a gyepre.~Amint a vadlúdról leemelték a
13 XI    |       király. És jól találta; mert amint a lelőtt vadludat előhozták,
14 XII   |           akna, aminek a kútjából, amint a termőkőzetre akadtak,
15 XIII  |   toronyból látták őt közeledni, s amint belépett a kapubolt alá,
16 XIII  |       sápadt volt a félelemtől, de amint Solom királyfit megpillantó,
17 XIII  |        alágörögni, ha lejtőre jut.~Amint az udvarra lejutottak, a
18 XIII  |           keljen föl a helyéből, s amint a hold felkel, induljon
19 XV    |        látta az ilyen szertartást.~Amint másnap reggel a kalapácskótogás
20 XV    |            ütni, te ahelyett hogy, amint szabad nemes leány szokta,
21 XVI   |         napról el is voltak késve.~Amint azonban az égbe nyúló Dinára
22 XVI   |            földet verő farkaikkal, amint a vészt megérezték, annál
23 XVI   |          még azokért nem kár.~Ámde amint fele útján járt, egyszerre
24 XVI   |   kézíjaikat felajzottan tartva, s amint a bástyafalon egy fő, egy
25 XVI   |         kellett tovamenekülniük; s amint aztán megkezdték a futást
26 XVI   |           fecskefészkek szájain, s amint alább, följebb meg-megjelent
27 XVII  |            éj az ő pártfogójuk. És amint a hajnal első kacagása feltűnik
28 XVII  |            Solom királyfi azonban, amint a dolgozó csapatoknak a
29 XVII  |          fáklyát gyújtott belőlük.~Amint széttekintett maga körül,
30 XVII  |           jöjj utánam a fáklyával.~Amint az óriások lépcsőjén fölfelé
31 XVII  |        egyre magasodott és tágult, amint a nagy üreg felé közeledett,
32 XVII  |        hogy beszéljenek egymással.~Amint a legelsőre felmászott,
33 XVII  |         mostani dabózák dédapjaié. Amint felturkálta a halmot, kovaszilánkokból
34 XVII  |    beletörött obsidián lándzsavég, amint azt kettéharapta.~De még
35 XVIII |        kőkemény tagjaira.~Darinka, amint az ökleivel kitörülte az
36 XVIII |          csak lábtókon juthattunk. Amint ezeket felvontuk magunk
37 XVIII |          vízár egyre emelkedett, s amint a második lonkát is meghaladta,
38 XVIII |         tenger a lábamat locsolta, amint nemzetségem hulladombján
39 XVIII |        elverje a déli tizenkettőt.~Amint kipihenték magukat, összeszedték
40 XVIII |           hegy, egy gúla – vízből.~Amint a felülről nyomott folyam
41 XVIII |         galambom! – mondá Darinka, amint a bámulattól magához tudott
42 XVIII |         fáklya percegett a ködtől, amint leszállt bele, de nem aludt
43 XVIII |              szörnyűködék Darinka, amint Solom felsegíté a sziklapartra. –
44 XVIII |       Solom egészen magára maradt.~Amint elgondolkozott az állapotján,
45 XVIII |   elfogyott: a cölöp rést hagyott. Amint újra leszállt a vízfenékre,
46 XVIII |            álom. Az is rövid volt. Amint fölébredt, ismét a munkához
47 XIX   |           betakarja azokat megint.~Amint a patak egy ős emberfőt,
48 XX    |         meg is lakoltak érte, mert amint vissza akartak térni a Tábor
49 XX    |          Asmodái – láthattad, hogy amint a nap sugárai üdvözlik a
50 XX    |            az, valóban oly rögtön, amint te kívántad. A fülemüle
51 XX    |           fel a mennyországig!” De amint a hegy felét meghaladta,
52 XX    |         szerető hű társ? Genovéva, amint vőlegényét holtan elterülni
53 XXII  |         hazugság” ismeretlen volt.~Amint így beszélgetének, a távolban
54 XXIII |           hatalmas bástyák voltak; amint a város népessége szaporodott,
55 XXIII |          el is kotródott az onnan; amint a falakon elhelyezett íjászok
56 XXIV  |        célja ennek a bőkezűségnek.~Amint a választások közeledtek,
57 XXVII |    berendezve, mérleg formán, hogy amint egy ember rálépett, az a
58 XXVII |         túljártak a sokaság eszén. Amint Raguza nagytanácsától megkapta
59 XXVII |     mellett megindult Raguza felé.~Amint a külső kapuhoz közelített,
60 XXVII |         rafinált kegyetlenségében.~Amint maga Boboli János gyalog
61 XXVII |         pedig mind visszahúzódtak, amint a Lubomira hordszéke előttük
62 XXVIII|           kielégíté büszkeségüket.~Amint elkezdett beszélni, mintha
63 XXVIII|      hallgatás alatt volt feltűnő; amint Barbara megszólalt: a márványarc
64 XXVIII|         villogó szemek beszédét. S amint Lubomira a vállára tette
65 XXVIII|           nép bámulata egyre nőtt, amint a davidita híveket hármasával
66 XXX   |         testi örömök apostolainak.~Amint ezektől megtisztul (!) a
67 XXXI  |         belétett pokolszerveket, s amint a következő pillanatban
68 XXXI  |            ütései a gálya oldalán, amint a vaskapcsokat beleszegezték,
69 XXXI  |          élve maradás öröme.~Hanem amint azt az arcot megpillantá,
70 XXXI  |        hajó féloldalra volt dűlve.~Amint Boboli Péter drága terhével
71 XXXI  |        vett részt az ütközetben, s amint a nagy veszedelem kiütött
72 XXXII |      gondoltak ellenállásra; hanem amint észrevették, hogy a velencések
73 XXXIV |            vetette szét az égen, s amint elsüllyedt a tenger alá,
74 XXXIV | kérődzésüket csendesen a sötétben. Amint azonban a szurokfüst megütötte
75 XXXIV |         magától, kormánytalanul.~S amint sebesen sikamlott tova,
76 XXXV  |  visszafordultak, mind jól látták, amint az a hófehér gomoly onnan
77 XXXV  |         hogy velük kergetőzzék.~De amint Brankó hazaérkezett a junákjaival,
78 XXXV  |           az „életet”, a „halált”.~Amint a bóra megindult a Vellebit
79 XXXV  |           és a vállat.~Csak előre!~Amint az erdő közepét már elérték,
80 XXXV  |             Előre!~… A waráng nép, amint az erdőket maga körül felgyújtva
81 XXXV  |           tett le a szabadulásról. Amint az északi szél alább fog