Rész

 1 IV    |                 menyasszony útjában, elragadta őt, kísérőit szétverve, pedig
 2 IV    |                  hatása: Mater Lubomirának. Ha őt látja közeledni, a hang
 3 IV    |                       kényszeríték rá, bedugva őt a három tüzes szentek zárdájába.
 4 IV    |                    katakombájába bezárva, ahol őt Mater Lubomira mindennap
 5 IV    | apácafejedelemasszonynak nevelte, megtanította őt a waráng nép nyelvére.~Kritikus.
 6 IV    |                   elcsábított.~– Óh, ha látnád őt egyszer, nem mondanád azt!
 7 IV    |                        Óh, ha egyszer hallanád őt hozzád beszélni, akármi
 8 VI    |                        a munkát, a férfi dolga őt eltartani, még pedig pompában
 9 VI    |                 lettünk egymásra nézve. Láttad őt egyszer?~– Én nem láttam,
10 VI    |                       Kozima.~– S miért zárták őt ebbe az odúba az apácák?~–
11 VI    |                   elválasztották, s nem akarja őt megtagadni.~Erre az a kegyetlen
12 VII   |                     Ezek pedig odaparancsolták őt a cadmaei sziklák öblébe,
13 VII   |                   választott magának egy „ját”-ot, akivel a hadjáratokban
14 IX    |                       választottam. El kellett őt küldenem. A földön nincs
15 XI    |                    kell érte, hogy őrizzék meg őt Szent Márton és Szent Kristóf
16 XI    |                    közé fog utazni (őrizze meg őt Szent Márton), hogy a damaszkuszi
17 XI    |                        lesz, mert teneked kell őt leinnod.~– Én pedig sohasem
18 XIII  |               legeltetik. A birkák nem ismerik őt meg. Azért pokolra fognak
19 XIII  |                         Már a toronyból látták őt közeledni, s amint belépett
20 XIII  |                     sírj, cimbora – vigasztaló őt Solom. – Ahol ez volt, ott
21 XV    |                    varrva viseli. S az megvédi őt minden kelevénytől, dobroctól,
22 XV    |               koponyájából volt, aki elrabolta őt tőlem. Szomjas voltam, de
23 XV    |                      vihogott, sikongott, hogy őt az ördögök csiklandozzák.~
24 XVIII |                      nyíl, ez a kézíj megtette őt a világ urának. A Kaján
25 XX    |                     angyal szent Kekharizméne.~Őt is felhozták börtönéből,
26 XX    |                        Eszter iránt? Ki emelte őt fel a királyi székbe? Ki
27 XX    |                 Egilonét, s királynéjává tette őt. Egilone viszont kereszténnyé
28 XX    |                        szórni. Veszedelem volt őt nézni és hallgatni női teremtésnek.~–
29 XX    |                      rögtön keresztülhágott az őt körülzáró csontváron, s
30 XX    |                   elébb, mert én szerettem meg őt hamarább. Ha tőle elszakítanál,
31 XX    |                       felénk. Ha oda fel tudod őt vinni az öledben, legyen
32 XX    |                    országba is kész lett volna őt elvinni.~– De nem hűs éjszaka,
33 XX    |               trónjáról felkelve, és felemelte őt fektéből, a kezében tartott
34 XX    |                       korbácsát is. Megragadja őt a két öklével, amiknek a
35 XX    |                      páráját, s aztán odadobja őt a márványpadlatra – élettelenül.~
36 XXI   |                   azonban megértette mindenki. Őt imádta az egész nép, s amit
37 XXII  |                        De hát miért lássam meg őt? Miért kívánjam neki a feltámadást?
38 XXII  |                     feltámadást? Ha nem szabad őt szeretnem, ha nem szabad
39 XXII  |                       szeretnem, ha nem szabad őt enyémnek mondanom?~– A feltámadás
40 XXII  |                        feltámadás vissza fogja őt neked adni, s megszünteti
41 XXII  |                     próféta, s azonnal felkéré őt az Izrael királyának.~–
42 XXV   |                     semhogy még egyszer hagyja őt magától elszakíttatni. Növelte
43 XXV   |                        hozni a fejünkre – inté őt Onufriosz, búsan ingatva
44 XXVI  |                  egészen szeret.~– Hát szeresd őt egészen. Legyünk mindketten
45 XXVI  |                        hatalmas Velencével. Ez őt otthon népszerűvé tette.~
46 XXVI  |                       felkérte, hogy vegye fel őt is a szent eklézsiába mind
47 XXVII |                   viselt.~– Hát nem tiszteli-e őt az egész nép, s széles e
48 XXVII |                      Milenka boldog volt, hogy őt ismét mosolyogni látta.~      ~
49 XXVII |                        oldala mellől. Ezért én őt akkor hét évi száműzetésre
50 XXVII |                  Boboli Jánosnak, és felmentem őt a vádak alól.~Boboli Péter
51 XXVII |                     haragjában.~– Te felmented őt az istentelenség bűnvádjai
52 XXVII |                      hírhozóját.~– Csókold meg őt énérettem is – biztatá őt
53 XXVII |                      őt énérettem is – biztatá őt Milenka. Maga is megtehette
54 XXVII |                   azért üdvözlik hódolva, hogy őt földig alázzák.~És szegény
55 XXVII |                      Kritikus. S ez képes volt őt ily őrült vakmerőségre rábeszélni.~
56 XXVIII|                         hogy minő címmel fogja őt megszólítani a rettore: „
57 XXVIII|                  Damiani Júdás így szólítá meg őt: „Fiam”.~És ezzel bizonyára
58 XXVIII|                     hogy csak egyszer engedjék őt fellépni arra a Roland talapzatára,
59 XXVIII|                   bevonulásakor. Az anyja, aki őt gyermekkora óta apácának
60 XXVIII|                   Cajus pápa brevéjét, melyben őt, mint hívét, Aktaeon atyát,
61 XXVIII|              installálja, s ugyanakkor kiküldi őt, hogy bulláját kihirdesse,
62 XXVIII|                       szánta el rá magát, hogy őt összetörje. Minden áron!
63 XXXI  |                 gyanánt.~Valamennyi íjász mind őt veszi célba; de a nyilaik
64 XXXI  |                      de a nyilaik nem találják őt el. Az a hit róla, hogy
65 XXXI  |                      apa oly gonddal igyekezik őt az életre visszahozni. Maga
66 XXXI  |                   megmenthette. Mégis szerette őt.~Pirro Bennessa részvétteljesen
67 XXXI  |                        én éppen Raguzába fogom őt vinni – mondá az agg patrícius. –
68 XXXI  |                      benne, hanem hogy átadjam őt a bíráinak; s amilyen fényes
69 XXXII |                 mélységbe alá, aztán eltemette őt is az özönvíz árja.~A hömpölygő
70 XXXIII|                    szeresse – Asmodái – miként őt. Nem Milenka kedvéért teszi
71 XXXIII|                 versengenek, hogy melyik tudja őt jobban szeretni. De mindegyik
72 XXXV  |                       rendet. Apja halála után őt kiáltották ki fejedelemnek.~
73 XXXVI |                      fölött. Egyszerre állíták őt a két feleségével együtt
74 XXXVII|                        akart ütni, letaszítani őt a trónról, s a pápa uralmát