| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avignoni 1 avult 1 avval 1 az 2997 azalatt 19 azáltal 4 azariás 1 | Frequency [« »] ----- ----- 9803 a 2997 az 1289 s 1175 hogy 1080 nem | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 VII | Olyan általános csend volt az, amiben a magányos ember
502 VII | emberi teremtés nem jön az odújához. Állat is ritkán.
503 VII | torlaszolni gerendákkal, mert ezek az eleven szenteket is szeretik.
504 VII | forrásvízhez egy-egy patkány; az mulattatja a remetét; talán
505 VII | cincogva fut odább. Talán ez az izenethordó patkány?~Ez
506 VII | két embernek a története?~Az ifjú a leghatalmasabb raguzai
507 VII | bosnyák királynak, hogy az kényszerítse a maga zsupánjait,
508 VII | követésével hagyjanak fel, s az eretnekséget szüntessék
509 VII | falain kívül; belül csak az egy idvezítő hit templomai
510 VII | annálfogva semmi sakramentum. Még az imádságot is kárhoztatták,
511 VII | kárhoztatták, azt állítva, hogy az imádság megsérti az Istent.
512 VII | hogy az imádság megsérti az Istent. Ezek az életkorukat
513 VII | megsérti az Istent. Ezek az életkorukat nem is a születésüktől,
514 VII | mikor nem győzték tovább az éhezést, megadták magukat,
515 VII | engedelmességre tértek. Az volt pedig nekik parancsolva,
516 VII | fiastól, leányostól.~Már maga az a szokatlan nagy ünnepély,
517 VII | aminek magasztosságát emelte az a körülmény, hogy azon időben
518 VII | időben a keresztelésnél az egész embert belemártották
519 VII | érdekesebbé tette a szertartást az, hogy Raguza városának se
520 VII | ki egy jó nevelésű szűz.~Az utcán csak a szolgaleány
521 VII | a szolgaleány járhatott, az előkelők zár és függöny
522 VII | szőke-é vagy barna? Még az esküvőnél is fátyol takarta
523 VII | húzta ki.~Hát vaksors-e az, mely a Boboli nevet adta
524 VII | volna szabad. Mert először az apáik halálosan gyűlölték
525 VII | családjába a halált vigyék be, ne az életet; harmadszor az ifjúnak
526 VII | ne az életet; harmadszor az ifjúnak apai fogadalom következtében (
527 VII | ami legfőbb impedimentum, az ifjú Boboli keresztapja
528 VII | vőlegénynek eltörték a lábát, az megsántult: a menyasszonyt
529 VII | aztán neki a tengernek!~Az volt a szándéka, hogy átvitorlázik
530 VII | átvitorlázik Velencébe, s ott beáll az ellenséges köztársaság szolgálatába.~
531 VII | nemezis hamar utolérte, mert az apja, megtudva e hallatlan
532 VII | szentek kolostorába; amíg az ördögöt ki nem űzik belőle,
533 VII | űzik belőle, ott marad; az ifjú lovagot pedig a bazilita
534 VII | csodálatos pillanatoknak, amikor az örökké éber tenger alszik.~
535 VII | akkor városok álltak ott, az erdőkből kimagasló tetőkkel,
536 VII | most már se ház, se erdő: az olajgazdag Ortopula, a karcsú
537 VII | pásztorkunyhó fér el rajta; de az is tele virágos fákkal,
538 VII | belehajítsa-e azt a kavicsot?~Az égboltozat színe mind jobban
539 VII | árnyképek gyanánt szaggatják meg az átlátszó homályt, a nap
540 VII | sugártalan tányér tűnik fel az égen.~Egyszerre egy óriási
541 VII | egy másik hajó tűnik fel, az elsőnek az árnyképe; éppen
542 VII | hajó tűnik fel, az elsőnek az árnyképe; éppen annak a
543 VII | de a fenekével fölfelé s az árbocaival lefelé fordulva,
544 VII | S ahol a két fantomnak az árbocai találkoznak, abba
545 VII | három sápatag, beteg nap az égen.~Ezt a mirákulumot
546 VII | égen.~Ezt a mirákulumot az egész dalmata parton és
547 VII | mindenütt látták és bámulták, és az égi jelenségből nagy schismaticus
548 VII | fenekére.~Disputa~Kritikus. Az asztrológusokat hagyom uralkodni
549 VII | Frater Aktaeonnak, hogy az egyik fejezetben Canavelli
550 VII | Raguza híres versíróinak, s az írói neve, amin kortársai
551 VII | neveiket nem használták, ennek az okát fel lehet találni az
552 VII | az okát fel lehet találni az arisztokratikus előítéletekben,
553 VII | minden nemzetnél találunk. Az angoloknál Boz, a franciáknál
554 VII | mikor 1848-ban osztotta az áldást húsvét napján a Szent
555 VII | akkor megláthatta volna. Az egyházi viseletnek is változó
556 VII | változó volt a divatja. Abban az időben még a hármas tiarát
557 VII | gyűjteményében; jelképezvén az oroszlán a legfőbb erőt
558 VII | jó a jámbor warángoknak az a rézöv, amibe őket szerző
559 VII | Hiszen ez a rézöv, meg az a körül lecsüggő pityke,
560 VII | téglázóvas, olyan jól eshetett az ember meztelen bőrének.~
561 VII | a warángok viseljék. Biz az nem pótolná nálunk mai napság
562 VII | egymáshoz csatolta magát; ha az egyik elesett, a társa nem
563 VII | jelképe és biztosítéka volt az a bronzöv, függő láncaival
564 VIII | tengerre szálltak; bejárták az afrikai partokat, rémei
565 VIII | szigeteknek, a hiberniai, az itáliai kikötőknek, és seholsem
566 VIII | beszorította őket ide, ebbe az utolsó otthonukba, ahol
567 VIII | tisztességes munkás emberek az aratás után, szépen hazamentek
568 VIII | után, szépen hazamentek az otthonukba, s nagyot pihentek.~
569 VIII | harcos férfi, akkor lehetett az egész népszám, asszonyt,
570 VIII | között. Ezeken belül terült az őserdő, óriási tölgy- és
571 VIII | állatok közé tartozott. Az erdő, mint egy hatalmas
572 VIII | sziklatorony, mintha feje volna az óriásnak, s azon is bozontos
573 VIII | szikla homlokára felhág, az egész waráng tanyát beláthatja
574 VIII | sorakozik a homloksorhoz, s az egész körül van véve erős
575 VIII | falazata; cyclopi építmény. Az új vallás Istenének kezdtek
576 VIII | alakra, jól ügyelve, hogy az oltárhelyet keletnek fordítsák.
577 VIII | termesztenek: a magfélét egye meg az állat; mikor hús és szalonna
578 VIII | lesz belőle, akkor való az az embernek.~Amint a fennsík
579 VIII | lesz belőle, akkor való az az embernek.~Amint a fennsík
580 VIII | hordott össze századok óta az aranybánya törmelékeiből.
581 VIII | legfelső torony kifehérlik az erdők közül.~Dél felé elválasztja
582 VIII | elhordja a szél: még talán az apácák ájtatos karénekének
583 VIII | is, s tán még egyebet is.~Az északi hegyháton túl pedig
584 VIII | vadat nem kapja meg soha. Az őserdő fái mentül alább,
585 VIII | takarja a hegyoldalt, s az egyre meredekebb hajlásba
586 VIII | hajlik alá a sziklameredély; az átelleni hegyoldalak körös-körül
587 VIII | nemzetmaradványa.~Ide ugratták le az avarok a pogány vinidi népfajt,
588 VIII | népfajt, azután magukat az avarokat, kik ide menekültek,
589 VIII | népmaradvány, amely elébb az egész világgal hadat folytatott,
590 VIII | nappali sötétségben – s várják az utánuk jövendőket. Ez a „
591 VIII | Vistica tündér.~Szerző. Az nem. Hanem a széngáz. A
592 VIII | örökre meg lesz fosztva attól az élvezettől, hogy tizennyolc
593 IX | IX. Az őrpaták~Tudtomra az európai
594 IX | IX. Az őrpaták~Tudtomra az európai népek között csak
595 IX | magyarnak van saját kifejezése az „amazonok” fogalmára: „őrpata”.
596 IX | amazonok” fogalmára: „őrpata”. Az „őr”, tudjuk, hogy mit tesz,
597 IX | világos, hogy lovas őrt jelent az egész.~A hajdankori történetírók
598 IX | történetírók sokat mesélnek az amazonokról, azoknak a hősi
599 IX | Dalmáciában is tesznek említést.~Az amazonok regéje még a tengeri
600 IX | nemzetéletnek folytatása? Az is képtelenség, hogy a testi
601 IX | volna annyira hátra, hogy az utóbbiaknak kellett tűrniök
602 IX | tűrniök alsóbbrendűségüket; de az még nagyobb képtelenség,
603 IX | nagyobb képtelenség, hogy az amazonok a szomszéd népek
604 IX | kicsinyben – de egész tömegben!~Az amazonuralkodás regéjének
605 IX | amazonuralkodás regéjének csak az a helyzet lehet a megoldása,
606 IX | hívogatására, s akkor felkerekedik az egész fegyverfogható legénység,
607 IX | sem jön vissza felőlük.~Az otthonban nem marad más,
608 IX | otthonban nem marad más, mint az aggok, gyermekek, a nyájakat
609 IX | dolgozó rabszolgák, azután meg az asszonynép. Az otthont,
610 IX | azután meg az asszonynép. Az otthont, a tűzhelyt, a gyermeknépet,
611 IX | védelmezni kell. Ez a teher az asszonykarra marad. S ez
612 IX | fegyvert kezelni elég ügyes. Az asszonykézben félelmessé
613 IX | kipótolja a szenvedély, az indulat. A nő, ha verekedésbe
614 IX | vagy lándzsával harcolt, az volt a férfinak való fegyver.
615 IX | fegyver. Lóháton is csak az őrpaták harcoltak, a waráng
616 IX | azt a harci modort, ahol az ember egy állattal toldja
617 IX | lehessen.~Évekig tarthatott az egyedüllétük a távol országokban
618 IX | férfiak asszonyainak. Azalatt az otthont rendben is kellett
619 IX | fegyverforgatásra tanítani, az isteneknek áldozni, s vadakat
620 IX | honvédelem. Így támadhatott az amazonok országáról való
621 IX | uralkodásnak! Hogy rátalált az asszonynép a maga legdiadalmasabb
622 IX | húrját meg bírja húzni.~S ha az asszonyok ölelése édes,
623 IX | amikor itt hagyták, s ma már az anyja előtt fut, s az apjára
624 IX | már az anyja előtt fut, s az apjára ráismer.~Hát ez a
625 IX | s már olyan magas, mint az anyja. De azért még a szoknyájába
626 IX | anyás.~– Vajkom! – kiált az atyja. – Vagy mit mondok?
627 IX | korán lesz – veti ellen az anyja –, még csak tizenkét
628 IX | úgy a nyakába csimpajkodik az apjának, hogy ha az maga
629 IX | csimpajkodik az apjának, hogy ha az maga is ember nem volna
630 IX | talpán, lerántaná a földre.~Az általános nagy ölelkezés
631 IX | értő. Így nem esküdhetnek az uraik ellen össze. Ezek
632 IX | viselnek öltözetül. Csak az uralkodó fajnak van nemesi
633 IX | fúvatva, s aztán megindul az egymásra talált nemzet dicsekedve,
634 IX | része nem száll ki újból az elhagyott partra, nem látja
635 IX | régi bálványok fennálltak, az volt ám a szokás, hogy a
636 IX | elmaradt kedveseinek. Annak az özvegyét hazavitte a gyermekeivel
637 IX | gyermekkel több lármázott az udvaron. Megfértek azok
638 IX | szépen. Ezért mind ekkorig az özvegy és árva név nem volt
639 IX | waráng nemzet apródonkint.~Az elhagyott csoport hátramaradt,
640 IX | csoport hátramaradt, amíg az ujjongó népséget eltakarta
641 IX | és dámvadbőrbül, amelynek az agancsos fejbőre az agg
642 IX | amelynek az agancsos fejbőre az agg férfi fejére volt húzva.
643 IX | bundaviselő férfit sem.~– Hát az én bölcseim hová lettek? –
644 IX | rongyokban csüngött alá az öltöny, tíl-túl takarva
645 IX | inak feszültek a bőr alatt. Az egykor pompás, drága szövet
646 IX | nyers bőrbül volt a takaró (az első opánka!). Arcaikon
647 IX | első opánka!). Arcaikon az elkényszeredés, a szenvedések
648 IX | Vérző seb, karmolás helye az utolsó ecsetvonás az istenség
649 IX | helye az utolsó ecsetvonás az istenség remekén, az asszonyi
650 IX | ecsetvonás az istenség remekén, az asszonyi arcon.~– Miféle
651 IX | félhold alakot mutatott, az arcán ott látszott a hiúz
652 IX | warángjai? Mi vagyunk azok az asszonyok, akiket ti kitaszítottatok.
653 IX | el, hová bujdosunk? Nagy az erdő, férjetek el benne!
654 IX | férjetek el benne! Mi szerettük az urainkat, soha nekik nem
655 IX | Tyr istent, aki előtt mi az urainkkal a kakast megáldoztuk
656 IX | most pedig kinn lakunk az erdőn, mint a farkas, a
657 IX | amiket utoljára hoztak az uraink kedves ajándékul!
658 IX | a beszédre. Félrefordítá az arcát, hogy ne lássa a nyomorult
659 IX | még szomorúbbat látott. Az új özvegyasszonyok csoportja
660 IX | szegény asszonyokból, akiknek az urai nem tértek vissza?
661 IX | szabad?~Nagyot kacagott erre az elűzött asszonyok vezére.~–
662 IX | Hahaha! Mi lesz belőletek? Az, ami mink vagyunk. Rongyos
663 IX | arcotokról a deli legény, az ínség. Majd lesztek olyan
664 IX | monda Dávid király. – Az ősi szokás pogány szokás
665 IX | érezni. Nekem is fájt, hogy az én kedvesemet, a szívem
666 IX | szakítanom. Én is szerettem az én Bravallámat. Szép volt
667 IX | földön, boldogok lesznek az égben. Ezt mondta a pátriárka.
668 IX | lándzsájával ennél a szónál az asszonyok vezére, s mint
669 IX | bőszült haraggal kiálta.~– Az én Bravallám boldog! És
670 IX | Bravallám boldog! És királyné! Az bizony rabnő a legmélyebb
671 IX | elcsendesült minden lélek. Az ő szenvedése valamennyiénél
672 IX | dalt énekelnek odaát. Ez az én kisebbik anyám hangja.
673 IX | De nagyon szeretett, mint az édesanyám. Ő mosdatott,
674 IX | tőle számon a látott bajnak az okát.~– Királyné asszonyom.
675 IX | panasza nagyon is nehéz vád az én lelkemen. Mikor én a
676 IX | nyájat, kondát, s azoknak az őrzésére elég rabszolgákat,
677 IX | szólt Teuta királyné. – Az történt, hogy a férjeiktől
678 IX | mondták egymás közt: hát az új vallás szerint egy férj
679 IX | nem lesz rossz. De azonban az új vallás szerint a rabszolga
680 IX | nyájakat és gulyákat is, az itt maradt asszonyoknak
681 IX | fehér hajjal. Szájába adtam az izenetet a szomszédhoz: „
682 IX | szökevény rabszolgáinkat az asszonyokkal és az ellopott
683 IX | rabszolgáinkat az asszonyokkal és az ellopott nyájakkal együtt.”
684 IX | én, Teuta királyné küldöm az én követemet, Palpát Tvartimir
685 IX | asszonynak hosszú a haja, rövid az esze; ne avatkozzék férfiak
686 IX | azonnal lóra ültettem mind az őrpatákat, s a guzsalyszám
687 IX | tábori jelnek: ez legyen az őrpaták zászlója ezentúl
688 IX | mi történt? Nem bírtatok az ellenséggel?~– Az ellenséggel
689 IX | bírtatok az ellenséggel?~– Az ellenséggel bizony bírtunk
690 IX | szentképekkel, úgy állták utunkat. Az ősz ember kiterjeszté a
691 IX | aki felebarátját megöli, az pokolra jut. Egyik keresztyénnek
692 IX | jobbágyával együtt megtért az eretnekségből, befogadtatott
693 IX | akié mi vagyunk, annálfogva az a pásztor meg nem engedheti,
694 IX | meg nem engedheti, hogy az ő juhai egymással tusakodjanak,
695 IX | tusakodjanak, hanem közéjük áll az Isten testével, s elválasztja
696 IX | hozzánk olyan szépen, hogy az őrpaták mind sírva fakadtak,
697 IX | határozzunk. Pihenést adok az én népemnek újholdig. Minden
698 IX | haza, és örvendeztesse meg az otthon levőit. Majd újhold
699 IX | csendesen éldegélhessenek. Az újhold majd más tanácsot
700 IX | újhold majd más tanácsot ád. Az özvegyasszonyok pedig házaikban
701 IX | maradjanak, s akinek fia van, az gondoskodjék róla. Most
702 IX | A waráng nép szokva volt az engedelmességhez. Minden
703 IX | keresztvíz; a dalmata vidéken az volt a szokás, hogy tizenhat
704 IX | kötelezte a tízparancsolat, mert az csak felnőtt emberek számára
705 X | azok a déli hegyoldalak az Illyricumban, amik ontják
706 X | Illyricumban, amik ontják azt az erős gránátfényű bort, a
707 X | tetejébe olajat öntenek, az nem engedi megpimpósodni,
708 X | kereskedelmi cikknek szántak, az eladni való bort, kecskebőr
709 X | szőrös felét fordítva befelé. Az ilyen boros tömlőket egész
710 X | csődülése a boreladóknak az egész partvidéken.~Aztán
711 X | akkor aztán elbocsátották az egész nép szemeláttára,
712 X | hit alapján álltak. Nekik az élet legfőbb gyönyörűsége
713 X | legfőbb gyönyörűsége volt az, amit akkor is, most is
714 XI | waráng fiúk~Ez a bor volt az ő stratagémájuk.~A mosszori
715 XI | pedig nem voltak várvívók; az egész harcmódjuk kizárta
716 XI | gyors menetekkel meglepni az ellenséget, nyílt síkon
717 XI | várakat megrohanni, ez volt az ő gyönyörűségük; de bástyákat
718 XI | egy tervet, amely mellett az elfoglalhatlan mosszori
719 XI | tartományokon keresztül Bizáncig. Az ilyen vásárt a mosszori
720 XI | kengyele is aranyból van, s az ivószobájának a földje aranyporral
721 XI | emberekre és kincsekre.~Az ilyen kirándulások ideje
722 XI | marad Tvartimirnak, Tirimir. Az is derék verekedő fickó;
723 XI | piacon megkorbácsolják. Az ő dolga kitalálni, hogy
724 XI | elfut a megbüntetett fiú az erdőre, átoson a szomszédba,
725 XI | megkorbácsolt; valamennyi az szeretett volna lenni.~A
726 XI | köröndjében. Itt tartották az országgyűlésüket.~A waráng
727 XI | helybenhagyja. Arra való volt az országgyűlés.~Igaz, hogy
728 XI | maradván, hogy melyiknek az előnyére?).~Dávid királynak
729 XI | mérges ellenzéknek, amikor az ütlegosztó kedvében van,
730 XI | egyhangúlag szavazva még az új adókat kirovó törvény
731 XI | király indítványa, hogy az ellentmondás hozzáfért,
732 XI | hozzáfért, akkor joga volt az ellen felszólalni a gyűlésben
733 XI | emberszámba nem mehettek. Az ellentmondás megtevésére
734 XI | kiválasztottak egyet maguk közül, s az azután ékesen és röviden
735 XI | király és a nemzet között? Az istenek?~Szerző. Igenis:
736 XI | istenek?~Szerző. Igenis: az istenek. A waráng parlamentnek
737 XI | igen egyszerű apparátusa az ilyen bonyodalmak megoldására.
738 XI | közepén szabadon bocsátották. Az felrepült a légbe, s lúdszokás
739 XI | akkor a király is, meg az ellenzéki szónok is fellőttek
740 XI | két nyíl eltalálta, akkor az volt a győztes, amelyik
741 XI | vétetni!~Szerző. Megvolt az nálunk is: „Kenéz lő” – „
742 XI | folytassuk a történetet.~Az újhold-esti országos ülésben
743 XI | alapnak tartotta, s kérte az egybegyűlt rendeket, hogy
744 XI | hallgatással fogadta ezt az indítványt.~Látszott az
745 XI | az indítványt.~Látszott az arcokról, hogy ez senkinek
746 XI | tetszését sem nyerte meg.~Az ellenkező nézet nyilvánítására
747 XI | kiváló osztályrészük volt az ékesszólásban. Megfoghatatlan,
748 XI | ékesszólásban. Megfoghatatlan, hogy az újabbkori parlamentek nélkülözhetik
749 XI | hallgatóság susceptibilitását az egész nemzetre kiterjedő
750 XI | nagy hátrányokat, melyek az annektált nyájak visszatartásából
751 XI | vadlúdról leemelték a kast, az megrázta a tollait, kinyújtotta
752 XI | szárnyast célba vették. Az még egyszer kiáltott odafenn,
753 XI | harmadszor gágogott volna.~Az általános elszörnyedés felkiáltása
754 XI | a gyülekezetben. Ki volt az a vakmerő, aki az ősi alkotmány
755 XI | Ki volt az a vakmerő, aki az ősi alkotmány szentesített
756 XI | saját édes fiam volna is az! – mondá ki az ítéletet
757 XI | volna is az! – mondá ki az ítéletet Dávid király. És
758 XI | a szívén ment keresztül az orákulumlúdnak.~– Hozzátok
759 XI | Ha a király fia volt, aki az ősi szent szokást megcsúfolta,
760 XI | fogadat!” Nem is jajgatott az: még ingerkedett ostorozóival,
761 XI | úgy találta, hogy ezúttal az elítéltnek volt igaza, nem
762 XI | barát a kőkereszt előtt várt az ifjúra, ki az ördögbarázdán
763 XI | előtt várt az ifjúra, ki az ördögbarázdán ereszkedék
764 XI | alá a hegyoldalon. Mikor az lelkendezve eléje lépett,
765 XI | mereszté fel a szemeit Solom. Az ő jövetelét emberi lény
766 XI | énhozzám két kívánságot hoztál. Az egyik a kisebbik anyádnak
767 XI | a kiszabadítása, a másik az édesanyádnak a megbosszulása.~–
768 XI | mint a tó vizében látni az úszkáló férgeket.~– Te útmutatást
769 XI | útmutatást jöttél tőlem kérni az egyikhez és a másikhoz is.
770 XI | lakik.~– Akkor te csakugyan az Isten cselédje vagy; akinek
771 XI | tetején történik.~– Valóban az vagyok.~– Akkor mondd meg
772 XI | mit mond a te Istened, az új Isten, akinek az atyám
773 XI | Istened, az új Isten, akinek az atyám hűséget fogadott,
774 XI | hűséget fogadott, arra, hogy az ellenségeinkkel mit csináljunk.
775 XI | kifestett istenek. De mit mond az a láthatatlan, aki maga
776 XI | láthatatlan, aki maga van az égben és a földön, maga
777 XI | földön, maga a nappal és az éjszaka ura, maga az életnek
778 XI | és az éjszaka ura, maga az életnek és a halálnak ura;
779 XI | a halálnak ura; mit mond az, hogy mint bánjunk az ellenségeinkkel?~
780 XI | mond az, hogy mint bánjunk az ellenségeinkkel?~Frater
781 XI | egyet sem akar tartani: neki az is sok – magyarázó Frater
782 XI | királyfinak.~– Eszerint az új Isten is örülni fog annak,
783 XI | hajnalkiáltó kakas se maradjon az udvarban élve!~Ez a felhatalmazás
784 XI | borospincét. Akkor mámorba ejteni az egész várbeli népet, aztán
785 XI | patkányok és a keselyűk. Az ármány igen jó. De vigyázva
786 XI | bogumilok olyan vigyázók, mint az erdei vad; a legkisebb neszre
787 XI | bemenned. Azt mondanák: az első elkeseredésben szöktél
788 XI | kolostoromba, ahol imádkoznom kell az ellenségem testi-lelki üdvéért,
789 XI | jár a mosszori knéz. Mert az az én ellenségem. Imádkoznom
790 XI | a mosszori knéz. Mert az az én ellenségem. Imádkoznom
791 XI | lesben álljon, akkor lesz az ideje a te menetelednek
792 XI | tohonya termet, mint azé az ormányos állaté, amelynek
793 XI | minden embert le tud inni az asztal alá; ő maga győzi
794 XI | megtanítalak rá. Tudomány az. Énrám van bízva a warángok
795 XI | hasznát, mert a warángoknál az ajtó és a lakat egy darabból
796 XI | kolostor számára a bort, ami az úrvacsorája szent ünnepélyéhez
797 XI | szükséges. Azért van rám bízva az őrzése. Majd ketten elhengerítjük
798 XI | akkor te begyakorlod magad az ivásba. Én ismerem azokat
799 XI | gombákat, amik a borba téve az álom kábulatát gyorsan előidézik.
800 XI | Megsegít-e engem ebben az Isten?~– Ahogy megsegítette
801 XI | majd ezzel elkészültök, ha az édesanyád, Teuta királyné
802 XII | XII. Az aranyhegy~Egyszer valamikor,
803 XII | alapítása előtt, egy trák vadász az illíriai erdők között szarvast
804 XII | rakott tűznél sütkéreztek. Az izzóvá tett vasat azután
805 XII | jéghideg forrásvízbe, s attól az egyszerre acéllá edződött,
806 XII | forrásmedencéből a kelevézét, amidőn az már megszűnt süstörögni,
807 XII | hegye meg volt aranyozva, az elégett máglya éppen egy
808 XII | rakva.~Így fedezték fel az illír aranyat.~Még akkor
809 XII | akkor a föld színén termett az; hozzá volt nőve a tölgyfák
810 XII | hevert a többi kövek között. Az első lelet után hozzáfogtak
811 XII | visszahányták, abban a hitben, hogy az újra aranyat fog teremni
812 XII | civilizátorok meghódították az Illyricumot, ők rendszeres
813 XII | bányaművelést kezdtek el az aranyvidéken, a maguk módja
814 XII | lőpor; de volt rabszolga. S az ember mindig a legolcsóbb
815 XII | ezerei átkozták itt végig az életet, az aranyat üldözve.~
816 XII | átkozták itt végig az életet, az aranyat üldözve.~Aki egyszer
817 XII | kiszabadulni lehetetlenség volt.~Az aranygazdag hegy, vulkán
818 XII | azt fúrták előbbre, míg az ércben tartott. Ha az ér
819 XII | míg az ércben tartott. Ha az ér elveszett, mélyebbre
820 XII | elveszett, mélyebbre vágták az aknát, másfelé keresték
821 XII | mint a darázsfészek, s az egész hegy úgy keresztül-kasul
822 XII | folyvást füst gomolygott elő. Az aranybányát akkor úgy mívelték,
823 XII | egész parázzsá vált, akkor az átizzasztott sziklákra fafecskendők
824 XII | három mérföldnyi út. Ezt az utat tették meg a mosszori
825 XII | Elszökni innen nem lehetett.~Az aknaúton csak tömlővel lehetett
826 XII | magas sziklafal állja el az utat, mely félkörben fogja
827 XII | elszakítanak belőle egy részt. Az innenső partot zúzógépek
828 XII | A folyam nagyobb része az átelleni sziklafalat mélyen
829 XII | mélységeibe. Erre szabad az út, akinek van hozzá kedve.
830 XII | kedve. Csakhogy akik azt az utat netalán megkísértették,
831 XII | meredélyén a Bludár folyamba, az aztán elviszi oda, ahol
832 XII | kőtömeget kivájtak ebből az egy hegyből, azt mutatják
833 XII | görgeteg, s eltemeti maga alá.~Az erdők mind ki vannak irtva
834 XII | Csupán a déli oldalon áll az ősrengeteg, nagy gesztenyefáival,
835 XII | warángok lakta erdőkkel.~Ezen az erdőn keresztül vezet az
836 XII | az erdőn keresztül vezet az út egyenesen a mosszori
837 XII | posterisque suis”. (És az ő utódainak.) Hol vannak
838 XII | szikladarabok hevernek; ezek az öreg lövegek, amik az ostromlók
839 XII | ezek az öreg lövegek, amik az ostromlók üdvözlésére vannak
840 XII | nyert semmit.~Előtte áll az újabb vár, magas, ablaktalan
841 XII | alá a nyilait.~A kaputól az ablak erkélyéig egy roppant
842 XII | sisakostól, sipkástól; az egyik ősz már, a másik bajuszos
843 XIII | a városok tövében. Ezek az egyedüli krónikái az elmúlt
844 XIII | Ezek az egyedüli krónikái az elmúlt népeknek; mert e
845 XIII | Minucci, zárai érsek, azután az archimandrita, Padre Paolo,
846 XIII | Padre Paolo, Valvasor, és az amelosi De la Houssaye,
847 XIII | amit a kirúgó állkapocs s az előretörő szemöldökcsontok
848 XIII | fekete hajjal és bajusszal; az állukat és a fejük hátulját
849 XIII | irha. Hanem a leányaik, az asszonyaik színe olyan,
850 XIII | szerető, kardélre bízza az eldöntést; összeront a két
851 XIII | boldogan. Nem is lehet másképp. Az asszony két dolgot tud,
852 XIII | asszony két dolgot tud, az egyik az, hogy ha ő panaszkodik,
853 XIII | két dolgot tud, az egyik az, hogy ha ő panaszkodik,
854 XIII | ha ő panaszkodik, akkor az ura megveri; a másik meg
855 XIII | ura megveri; a másik meg az, hogy ha özvegyen marad,
856 XIII | közöttük, mint más, kivéve az öltözetét, a hosszú ujjú
857 XIII | neki feleségül venni, s ha az első felesége meg talál
858 XIII | hogy zsizsik lappang, és az már húsféle! Ezért a bogumil
859 XIII | vett asszonyát, mert annak az életével együtt tart a jól
860 XIII | túladott rövid időn, azzal az alapos joggal, hogy nem
861 XIII | vaskalapáccsal ütögetnek, jelenti az ima idejét; akkor a nép
862 XIII | Oh te öreg apánk, aki az égben ülsz, és mindeneket
863 XIII | azt követjük mi is. Amen”.~Az esteli imádságuk már határozottabb
864 XIII | segítségül. Kiáltásunkra leszáll az égi király a völgybe, ahol
865 XIII | még ismeretlenek előttük. Az óhajtott vasárnapon aztán,
866 XIII | a sírköve mellett. Mert az első ősöket, akik a mosszori
867 XIII | várat felépítették, mind az udvaron körös-körül, a fal
868 XIII | szent halálmadara. Ezeket az ős sírköveket térdepli körül
869 XIII | sírköveket térdepli körül az asszonynép, amíg a pap a
870 XIII | több példányban. Nem törik az ott össze, mert savanyított
871 XIII | mindegyikben több betű, amiknek az összeállításából ez a mondat
872 XIII | megkereszteli Ádámot”. Ezt az ostyának nevezett lepényt
873 XIII | előtt a pap, amíg a hívek az imádságot éneklik, s egy
874 XIII | előtt; ezek a „szjuiké” (az élőké). Utoljára az ötödik
875 XIII | szjuiké” (az élőké). Utoljára az ötödik pecsétből, ahány
876 XIII | ahány sírkolonc van körül az udvaron. Ez szól a „mersnik”-
877 XIII | megáldotta, s kimondta, hogy az „Úr veletek!”, akkor fog
878 XIII | zsolozsmáihoz, liturgiáihoz.~S az egyszerűség jobban hódít,
879 XIII | elkészítéséhez.~Ez volt a főoka az üldöztetésüknek.~Mert az,
880 XIII | az üldöztetésüknek.~Mert az, hogy rablónép voltak, kegyetlenkedtek,
881 XIII | voltak, kegyetlenkedtek, az mind csak vitézi tempó,
882 XIII | vitézi tempó, hanem hogy az ostyát kovászos tésztából
883 XIII | kovászos tésztából gyúrták: az manichaeusság.~Pedig sokat
884 XIII | esik, amikor még a poroszok az ősi pogány vallást követték,
885 XIII | kiemelkedő kereszt foglalta el az Olymp helyét. De a régi
886 XIII | fogadja: „Jön a Badnyák!”, az erdőből támadt szentfiú,
887 XIII | egy kortyot a borából, és az mind szerencsét, egészséget
888 XIII | egészséget hoz. A badnyákot az asztalfőhöz ültetik, adnak
889 XIII | azért, hogy a zsiványok az erdőn agyon ne üssék érte
890 XIII | keresztet húz a homlokára, az keresztelőt várhat; amely
891 XIII | dézsmáját; a warángoknak az mindegy. Gyógyhatású és
892 XIII | otthon találni. Ott volt az a csodagyökér, amiről azt
893 XIII | összeforrasztani (fekete nadálytő), meg az a másik, amitől a bor mámora
894 XIII | egyszerre eloszlik; azután meg az álomhintő, a nyelvbénító
895 XIII | karácsonyt. Így számították ki az ő asztronómusaik. Ez is
896 XIII | ünnepeltek. És így idejük volt az árucikkeiket vásárra vinni
897 XIII | terheiktől megszabadítani.~Az egészet pedig Frater Aktaeon
898 XIII | tartják a nyilvános csókot. Az náluk halálos megbántás.~
899 XIII | kellett ezt mind. Ez még az édese volt a csóknak, a
900 XIII | legkisebb fia, a Szlón (az elefánt) ott hevert egy
901 XIII | mindig a keze ügyébe rakják az ételt, italt. Fogadásból
902 XIII | lecsavarta a görög amforáról az ólomzárt, s elébb, rendes
903 XIII | gyanakodva ízlelte meg a bort; de az első korty után karikára
904 XIII | nagyot fújt utána.~– Hüjh! Ez az a másvilági ital! Egyszer
905 XIII | ital! Egyszer hozott belőle az apám egy korsóval; de nekem
906 XIII | igazán paradicsomi bor-e az. A Szlón a fejükhöz dobált
907 XIII | üresen került vissza hozzá az amfora.~Sírt mérgében a
908 XIII | Péterhez nem megyek. Én az égbe nem repülök. Nem arra
909 XIII | való a testem.~– Hiszen nem az égbe vezetlek én, hanem
910 XIII | vigyem a szomszédba. Ma az én napom van: a „badnyi
911 XIII | Holnap délben a warángoknál az a szokás, hogy minden ember
912 XIII | olyan jó gyerek, mint én. Az nem ismer semmi badnyákot;
913 XIII | ismer semmi badnyákot; mert az a fekete hegyek knéze. Az
914 XIII | az a fekete hegyek knéze. Az nem issza meg a borodat,
915 XIII | miatt. Ahhoz ne menj. Mert az, ha idegent kap, levágja
916 XIII | Mégis oda megyek; mert az ő számára is hoztam áldást.
917 XIII | Nem hisz senkinek: még az apámnak sem, oda vette be
918 XIII | teltek ki.~Derék játék volt! Az elgurított koponya hányat
919 XIII | fokozta még a testi kín, amit az elmérgesedett seb okozott.~–
920 XIII | itt: a süved.~– Süve vagy az ördögnek! Mikor még a szakállamat
921 XIII | nénéd arcához, úgy elkapták az ölemből.~– Majd visszakapod
922 XIII | kárpitot, hogy most már az idomtalan termete is meglátszott.
923 XIII | csakugyan a badnyák vagy? Az égből jöttél? Szent Péter
924 XIII | azt felelé:~– Nem vagyok az! Nem vagyok én badnyák.
925 XIII | Jól van. Csakugyan te vagy az a megvert. Hát most bosszút
926 XIII | elárulod a bogumiloknak az egész pince titkát?~– Nemcsak
927 XIII | gyógyul meg a sebed; mert az én anyám alirumna; őtőle
928 XIII | tanultam a módját. Füvekben van az erő. Hoztam számodra olyan
929 XIII | semmiféle bántódásod nem leszen.~Az óvatos királyfinak ez még
930 XIII | a birtokodba juttatom.~– Az már más.~– No hát „fújd
931 XIII | korsóból, tömlőből én iszom meg az első húzást; s aztán láthatja
932 XIII | Mutasd meg hát, mit tanultál az anyádtól. Ha szája volna
933 XIII | hozatott, azzal kimosta az eves sebet; azután elővette
934 XIII | tette rá a nyitott sebre.~Az első pillanatban nagyot
935 XIII | szemén álom.~Most sem tart az sokáig: hirtelen felriad.~–
936 XIII | hogy örökre elvette tőlem az ördög az álmot. A te szered
937 XIII | örökre elvette tőlem az ördög az álmot. A te szered okozta
938 XIII | javallta, hogy forró vérbe dugd az égő sebedet; meg hogy varázskardot
939 XIII | maradjak adósod. Mit adjak az első jó álmomért?~– Add
940 XIII | nekem annak a rabszolgának az életét, akinek ma fel akartad
941 XIII | előcepelték a fegyveresek az áldozatra szánt rabszolgát.~
942 XIII | áldozatra szánt rabszolgát.~Az különben is sápadt volt
943 XIII | szökevény rabszolgáknak, akik az elválasztott waráng menyecskékkel
944 XIII | Nem eszlek meg. Itt van az új gazdád. Ennek adtalak.
945 XIII | Azoknak is hadd vigye el az áldást, hisz azok is a mennyországba
946 XIII | ne jutnának oda? Hát ki az ördög szolgálna bennünket,
947 XIII | Mint született hadvezér, az első körültekintésre észrevette,
948 XIII | nagy hibája van. Nem fog az úgy menni, ahogy ő gondolta.
949 XIII | toronyban a Verblud, meg az ő tizenkét strázsája. A
950 XIII | strázsája. A vár homlokfalán az ő összeesküdött pajtásai
951 XIII | köszönte meg a Verbludnak azt az engedelmet.~– No már most
952 XIII | vagy a taposómalomban, vagy az ércizzasztóban, vagy a foncsorítóban,
953 XIII | mosszori várba belépett, az innen élve el nem távozott
954 XIII | alágörögni, ha lejtőre jut.~Amint az udvarra lejutottak, a nép
955 XIII | szünetlenül, szakadatlanul az örök mozgású henger, az
956 XIII | az örök mozgású henger, az egyik láncot alábocsátva,
957 XIII | felemelve a két korongján. Ebbe az örök egyformaságba meg lehet
958 XIII | édesanyját, a földet, aki az aranyat szüli.~Akkor megint
959 XIII | völgybe.~Ott aztán láthatná az Isten egét, ha el nem takarná
960 XIII | egét, ha el nem takarná az örök füst, mely az ércizzasztók
961 XIII | takarná az örök füst, mely az ércizzasztók kupacaiból,
962 XIII | emberi testalkat meg nem bír az óriási fűtőkemencék pokoltüzénél,
963 XIII | beleugrik a kínzott rab az égő kohóba. Változtatnak
964 XIII | nem állhatja, odább viszik az ércmosókhoz, a kallókhoz,
965 XIII | szűrni, szitálni, szapulni az ércpépet, kimerni dézsákba.
966 XIII | legkevesebb ideig állja ki; az ércmosóból visszakönyörgi
967 XIII | tömlővel a várba. Ott vár reá az utolsó munka: a foncsorítóban
968 XIII | a mosszori rabszolgának az életszekerkéje.~Solom királyfi
969 XIII | magának hadsereget.~Csak az első kis csapat meglegyen:
970 XIII | meglegyen: majd nőni fog az, mint a hógörgeteg. Éjszakára
971 XIII | hold felkel, induljon el az ő vezetése mellett a vitézeivel
972 XIII | s nem veszett nála kárba az unszolás; fellármázta a
973 XIII | várból kivonuló csapatot az erdők mélyén a farkasok
974 XIV | Frater Aktaeon terve volt az egész.~A warángok borospincéje
975 XIV | Valami kezdetleges bánya volt az; tán még a liburnok idejéből,
976 XIV | rezet ástak, s aztán, hogy az ér elvetélt, abbahagyták.
977 XIV | remetéje volt a pincének az őre. Annak a nyílására akkora
978 XIV | meg se részegedjék tőle, az utána következők pedig mind
979 XIV | Kritikus. Ugyan hogy juthatott az anachoreta méreghez és méregölőhöz
980 XIV | lassan, fokozatosan ölte meg az embert; ezt használták türelmetlen
981 XIV | kacagással kínozta halálra az áldozatát; a „parafera”
982 XIV | dühvel tölté el a vérét az embernek: ezzel vesztették
983 XIV | vesztették el Masaniellot is; az „achaemenidion” ellenben
984 XIV | használni a „truféroszt”, ami az aszkéta remetéből is szatírt,
985 XIV | élvezni, megitatták férjeikkel az „oneirosz”-t, ami olyan
986 XIV | hatása alatt ébren maradt az ember; nézett, karikára
987 XIV | hitte, hogy nektárt iszik, az édes falernumit pedig undorodva
988 XIV | aranyfiatalság tagja volt, amely az ilyen titkokban járatos.
989 XIV | puszta kézzel megfogja ezt az állatot, annak minden haja
990 XIV | annak minden haja kihull az érintés mérgétől, a népies
991 XIV | teszi a mezei nyúlhoz. Ennek az állatnak a bűze, ha a hullám
992 XIV | mérgeket feltalálták, azoknak az ellenmérgeit is ismerték.
993 XIV | ismerték. A hypnopoiénak az ellenóvszere fel volt fedezve
994 XIV | ellenóvszere fel volt fedezve abban az apró festvénytermő bogárkában,
995 XIV | ki, tele annak a bogárnak az ivadékával. Ez volt az illó
996 XIV | bogárnak az ivadékával. Ez volt az illó méreg megölője. Ha
997 XIV | megfőzték e gubicsokat, az piros lett tőle, mint a
998 XIV | vagy tömlőbe töltöttek. Az olajnak már akkor is az
999 XIV | Az olajnak már akkor is az a szokása volt, hogy szeretett
1000 XIV | szeretett fölül úszni. És így az, aki a korsót, tömlőt felnyitotta,