| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avignoni 1 avult 1 avval 1 az 2997 azalatt 19 azáltal 4 azariás 1 | Frequency [« »] ----- ----- 9803 a 2997 az 1289 s 1175 hogy 1080 nem | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 XIV | maga bátran ihatott belőle, az ellenmérget szíva ki az
1002 XIV | az ellenmérget szíva ki az első húzásra, s aztán adhatta
1003 XIV | többiek mind elveszhettek, az első, aki a bort rájuk köszönté,
1004 XIV | Szerző. Becsületére legyen az emberiségnek, a mai kor
1005 XIV | mai kor erkölcsei mellett, az első nincs divatban már,
1006 XIV | első nincs divatban már, s az utolsóra nincs szükség.~
1007 XV | a bogumiloknak.~Ezeknek az Istentől elrugaszkodott
1008 XV | kihímzett ruhákba, amikben az úgy érezte magát, mintha
1009 XV | juhakolban, ahol a jászol volt az oltár). A nagy könyvén kívül
1010 XV | hegyek között. Ez ott maradt az ünnep mind a négy napján.
1011 XV | ünnep mind a négy napján. Az első nap esketett, a második
1012 XV | meghagyva a püspökétől.~Az esketéshez ott volt a badnyák,
1013 XV | sacramentumot, arra való az idegen badnyák. A második
1014 XV | megint kötéllel kell fogni az ifjakat; nem mintha a szentségtől,
1015 XV | akkor szokták megmosdatni az embert, mikor meghalt, eleven
1016 XV | eleven embernek iszonyat az! A temetéshez könnyebben
1017 XV | süvegéhez varrva viseli. S az megvédi őt minden kelevénytől,
1018 XV | akar lenni a pap iránt, az még a petizákból is kaphat.
1019 XV | mohamedánokká lettek, mint az amuletot hordták a nyakukban
1020 XV | a gyónás ceremóniájának. Az itt ezen a vidéken igen
1021 XV | Alberto Fortis, aki maga látta az ilyen szertartást.~Amint
1022 XV | menetet a „sztari szuát”, az öreg vőfély.~A vár belső
1023 XV | és a „kuma”.~Legelőször az ő kezükbe kerül a mátka.
1024 XV | amiről füzérei lógtak alá az arany- és ezüstpénzeknek,
1025 XV | nyeregből a menyasszonyt, mire az letérdelt az első lépcsőfoknál,
1026 XV | menyasszonyt, mire az letérdelt az első lépcsőfoknál, és azt
1027 XV | és azt megcsókolta. Ez az engedelmesség jele. Erre
1028 XV | és a diveri megcsókolják az arát, s ezzel be van fogadva
1029 XV | köpönyeg is volt rajta, aminek az alsó szélén rézbolondságok
1030 XV | fejedelmi család között. Az apáinktól nem kérdezzük,
1031 XV | ha a következő éjjel ezt az egész népet le fogják ölni,
1032 XV | gyermek még.~– Elég idős lesz az teneked; csak te légy majd
1033 XV | Elveszem.~– De nem addig van ám az, hogy csak „elveszem”. Egy
1034 XV | próbát?~– Csak tudjam, mi az?~– Hát legelőször is egy
1035 XV | lőni a dárda hegyéről?~– Az nem nagy vitézség. Csak
1036 XV | adjatok hozzá.~Úgy eltalálta az almát nyíllal, hogy a torony
1037 XV | második próba, hogyha ezt az öt lovat egymás mellé állítják,
1038 XV | a köpönyegét a válláról, az opánkáit leoldta a lábairól,
1039 XV | lábairól, s könnyedén, mint az evetke egyik fáról a másikra
1040 XV | másikra szökött keresztül az egymás mellé állított öt
1041 XV | mást találsz kiválasztani, az olyan meggyalázás lesz a
1042 XV | véreddel mosok le. Ha nem az én húgomat választod, a
1043 XV | közepére, azután lehúzta az ujjairól a gyűrűit (minden
1044 XV | a leány fejéről. Valóban az volt Darinka.~– No, te ravasz
1045 XV | ült, úgy mondta ki rájuk az áldást, ami látható jelben
1046 XV | süvege fölé helyezett. Ez az a koszorú, amit a lakodalom
1047 XV | ara fejéről.~Akkor aztán az örömanya (valami vénasszony)
1048 XV | nyújtott fel a menyasszonynak, az tele volt mandulával, mogyoróval,
1049 XV | násznép közé, hogy nagy legyen az áldás. Így kerülték meg
1050 XV | folytatását találja, mikor az ifjú pár a „domachin” házába
1051 XV | Csupa halpikkely a bőre!”~Az efféle ingerkedés mind nemzeti
1052 XV | pofonlegyintéshez; néha meg is érinti az ujja hegye a menyasszony
1053 XV | fekszik a süvünk, a Verblud; az nem jöhet ide a sánta lábával,
1054 XV | kell mutatnom a süvünknek az ő ángyikáját.~– Vigyed,
1055 XV | knézleány, hanem rabszolgáló!~Az ara elnevette magát.~– Hát
1056 XV | leány szokta, a kezedet az arcod elé emelted volna,
1057 XV | knézleány vagyok. Meglehet, hogy az apám knéz volt, de az anyám
1058 XV | hogy az apám knéz volt, de az anyám rabnő. A többi hat
1059 XV | anyám rabnő. A többi hat is az volt.~– Ne nevess rajta.
1060 XV | másként nem iszol, mint amit az én számból kapsz. Ez jól
1061 XV | veszem hozzá a kendert?~– Az én gondom lesz az, hogy
1062 XV | kendert?~– Az én gondom lesz az, hogy mit fonj és miből.
1063 XV | Verblud éppen akkor riadt fel az álmából.~– Megfoglak! Nem
1064 XV | tőle.~– Ne vesződjél te az én fejemmel, hanem a magad
1065 XV | ki vele a kutyafogadat! Az is fáj; de jobban fáj, hogy
1066 XV | töltötte a bort a serlegembe: az a serleg pedig annak a fickónak
1067 XV | lábadat, de meg ne rúgj, mert az neked fog fájni. Azt a szép
1068 XV | fájni. Azt a szép álmodat az én balzsamfüveimnek köszönheted;
1069 XV | megtalálod folytatását az álmodnak, szép menyasszonyt,
1070 XV | No jól van. Ha te énnekem az álmomat visszaadod, háládatos
1071 XV | te fogod szépen a lábamat az öledbe, s kergeted rólam
1072 XV | Hát vedd ki a kulcsot az övemből, aztán tartsd magadnál;
1073 XV | csapatot.~Azzal elővette az ásítás a knézt, elnyújtózott,
1074 XV | teremben volt a férfiak, külön az asszonyok számára terítve,
1075 XV | felhozzák óriási fatálon az egész vadkant vagy ürüt,
1076 XV | le a számára egy darabot, az is metéli fel apró falatokra.
1077 XV | s azt kapkodja el, amit az dobál oda neki.~A bogumiloknál
1078 XV | bogumiloknál megfordítva járják az étekfogások. Legelőször
1079 XV | ezüstpénzt dobni a medencébe.~Az ivásnak annál nagyobb a
1080 XV | a távollevő atyafiakra, az örömapákra, azután a vőlegényre,
1081 XV | deverire, a szuátokra, s akkor az első húzást a vőlegénynek
1082 XV | tenni a korsóbul, így jár az sorba a vendégek karéjában.~
1083 XV | engedett ízlelni. Azt mondta, az ő nemzeténél ez így szokás.
1084 XV | így szokás. Legyen neki az ő hite szerint.~Az az első
1085 XV | neki az ő hite szerint.~Az az első korty volt a kermesszel
1086 XV | neki az ő hite szerint.~Az az első korty volt a kermesszel
1087 XV | Édes-e?~– Mint a méz.~Az pedig keserű volt, mint
1088 XV | a rokkájával. Már ekkor az egész társaság össze-vissza
1089 XV | össze-vissza beszélt.~Hiszen szokás az jól bekapott embereknél,
1090 XV | mereven kidülledve néztek; az egyik vigyorgó arcot csinált,
1091 XV | a nagy bukkarával ütötte az asztalt, kiabálva:~– Bort!
1092 XV | bámulta, nézte, mit csinál az ő vőlegénye. Hisz ez boszorkányság.~
1093 XV | egy hosszú szalmaszálat az ágyból, s annak a kalászos
1094 XV | megcsiklandó a vérengző hősnek az orrát.~Arra a sztari szuát
1095 XV | szuát bátorsága egyszerre az inába szaladt, reszketve
1096 XV | fullánkoddal! – s elbújt az asztal alá, onnan dödörögte
1097 XV | dödörögte dideregve: – Jaj megöl az a nagy dongó.~Ezen még jobban
1098 XV | bámuló Stacheónak ráfújt az arcára, s arra az elkezdett
1099 XV | ráfújt az arcára, s arra az elkezdett kezével-lábával
1100 XV | vihogott, sikongott, hogy őt az ördögök csiklandozzák.~Minden
1101 XV | szokatlanul el volt változva az ábrázatja; de valamennyi
1102 XV | magáról, hogy ő repül, azzal az idomtalan kövér termettel;
1103 XV | csúfság egy bogumilra, ha az üstökét levágják. Aztán
1104 XV | Darinka azt gondolta, hogy az ő vőlegénye maga az ördögök
1105 XV | hogy az ő vőlegénye maga az ördögök nagymestere. Megtette,
1106 XV | részt. Annak köszönd, hogy az én szájamból ittál.~– De
1107 XV | vannak a toronyban, nálam az ajtójuk kulcsa. Majd eljön
1108 XV | ajtójuk kulcsa. Majd eljön az ő soruk is. Ha a köteled
1109 XV | jelt adsz. Ott rejtőznek az én bajtársaim; felmásznak
1110 XV | fonta a kötelet hosszúra. Az egész násznép hagymáz-álomban
1111 XV | mézeskalács volna; a Szlón az égő fáklyába nézett, oly
1112 XV | Egyszer csak berohan a terembe az a rabszolga, akinek az életét
1113 XV | terembe az a rabszolga, akinek az életét megváltotta Solom,
1114 XV | Solom, s akinek a dolga volt az udvaron levő nép között
1115 XV | felváltó csapatot, kitörték az ajtót.~– Bocsásd ki a rabszolgákat! –
1116 XV | a bástyára! – szólt erre az arához fordulva Solom.~A
1117 XV | a falra.~– Te vesd magad az asztal alá, s tégy úgy,
1118 XV | utasítá a rabszolgát. Az meg is fogadta a szót.~A
1119 XV | Ha ebben helyt nem áll, az egész terve dugába dűlt.
1120 XV | Eléje ment a Verbludnak.~Az, jobb kezében a kelevézét
1121 XV | Szerteszét nézett, elbámulva az őrjöngő atyafiakon, s aztán
1122 XV | Ne legyen neked gondod az én lábamra, hanem a magad
1123 XV | borokat ittak, s azoktól az ember görögül beszél.~–
1124 XV | warángok pincéjéből, attól lett az egész vár népe mind kórságossá.~–
1125 XV | látod, semmi bajom.~– Mert az ördög szereti a magáét.
1126 XV | magáét. Neked nem ártott az meg. Jó szerencse, hogy
1127 XV | bogumiloknak hova tetted az üstökeiket?~– Azok bizony
1128 XV | keresztyén vallásnak. Tudod, hogy az üstökfonás pogány szokás.
1129 XV | amin fel lehet kapaszkodni az égbe. Nem mégy oda. Az én
1130 XV | kapaszkodni az égbe. Nem mégy oda. Az én lábam meggyógyítottad.
1131 XV | meghálálom. Hazaküldelek az apádhoz. Ördög volt az apád,
1132 XV | Hazaküldelek az apádhoz. Ördög volt az apád, odaküldelek hozzá
1133 XV | természetesen jött magától az ajkára. Az villámlott a
1134 XV | jött magától az ajkára. Az villámlott a fejébe, hogy
1135 XV | nagy ivóterem végében volt az óriási kandalló, aminek
1136 XV | forralták, a Verblud sorra járta az atyafiakat, rázogatta, költögette.
1137 XV | rázogatta, költögette. Az mind másról beszélt neki,
1138 XV | Rám néz valamennyi, s az egyik menyecskének néz,
1139 XV | Hát te rabszolga itt az asztal alatt! Te is bort
1140 XV | aki a Solom híve volt.~Az azt mondta rá, hogy „köszönöm
1141 XV | mondta rá, hogy „köszönöm az áldást”.~– Ki vagy te? –
1142 XV | aztán mit hoztam neked?~– Az aranyrózsát hoztad el a
1143 XV | egy szurokfáklyát, annak az égő kanócát odaszórta a
1144 XV | hogy a kanócot eloltsa. Ez az áldás szeget ütött a fejébe.~
1145 XV | volt.~– Hozzátok elő azt az üstöt.~A négy junák két
1146 XV | a kuma.~(A bogumiloknál az a szabadalma volt a násznagynak,
1147 XV | szemében, s arra mintha az égből potyognának alá, rohantak
1148 XV | párduci gyorsasággal ugrott az egyik alvó férfihoz, s kirántá
1149 XV | férfihoz, s kirántá annak az öve mellől a handzsárját.~–
1150 XV | láncból font páncél volt; az pedig mezetlen, mint Dávid
1151 XV | már félig meggyógyított. Az alvást színlő rabszolga
1152 XV | alvást színlő rabszolga volt az.~A Verblud egyet nagyot
1153 XV | fejét; s aztán felkapta azt az üstökénél fogva, s úgy mutatta
1154 XV | lövellve a magasba. A junákok az égő szurkon keresztül rohantak
1155 XV | szurkon keresztül rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon
1156 XV | rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon a lángoló degetet,
1157 XV | degetet, s úgy szaladtak ki az udvarra, minden lépésüknél
1158 XV | rabszolgával együtt fel az oszlopos erkélyre, otthagyva
1159 XV | elkárhozottul ordító lakóival.~Az udvaron nagy riadal támadt:
1160 XV | a nyolc junák otthagyta az őrzött kapukat, s futott
1161 XV | elbámult, hogy hova lett az éjszaka? A mosszori vár
1162 XVI | XVI. Az ostrom~Tvartimir knéz ezalatt
1163 XVI | hazafelé, hogy legalább az ünnep utolsó napjára otthon
1164 XVI | volna elmulasztani. Biz az ilyen vitézi kaland nem
1165 XVI | haza a kedveseikhez, ámbár az esketési napról el is voltak
1166 XVI | voltak késve.~Amint azonban az égbe nyúló Dinára hegyszakadékából
1167 XVI | a szemeik előtt. Mintha az átelleni gömbölyű hegy mögül
1168 XVI | feltámadni a nap: nem is a nap, az északi hajnal inkább, az
1169 XVI | az északi hajnal inkább, az egész ég tűzvilágban lángol,
1170 XVI | egész ég tűzvilágban lángol, az ős tölgyfaerdők feketén
1171 XVI | ki a lángpalástot.~Azon az erdőn túl van a mosszori
1172 XVI | amitől más mén megijed, az éjjeli tűzvilág, az őket
1173 XVI | megijed, az éjjeli tűzvilág, az őket dühbe hozta, vad nyerítésük
1174 XVI | amivel egymást ösztönözték.~Az égő vár nappali fényt árasztott
1175 XVI | körül, mikor a knéz csapatja az erdőből előtört, úgyhogy
1176 XVI | szikla egy-egy rést ütött az ércpalánkon; de azért fel
1177 XVI | pajzsok ismét összezáródtak, s az ostromló fal nyomult előre
1178 XVI | a másik vállára lépett; az alsók pajzsaikat a fejük
1179 XVI | szöktek fel a párkányra az ellenség közé.~Az ostromlottak
1180 XVI | párkányra az ellenség közé.~Az ostromlottak csak ekkor
1181 XVI | csípejükön; de a vezérükön még az sincs, az egész meztelen.
1182 XVI | vezérükön még az sincs, az egész meztelen. De még szakálla
1183 XVI | waráng legények visszaverték az első rohamát a knéz harcosainak;
1184 XVI | elkábította a vitézeket. Az egész testudo felbomlott,
1185 XVI | addig meg sem álltak, míg az erdő széléhez nem értek.
1186 XVI | warángok vannak a várban.~Az ő csatadaluk az, ami a visszavert
1187 XVI | várban.~Az ő csatadaluk az, ami a visszavert ostrom
1188 XVI | elfoglalni. Visszahúzódni az erdőbe s ott maradni lesben,
1189 XVI | gerendázata majd meggyullad az izzó burkolattól, s akkor
1190 XVI | izzó burkolattól, s akkor az is beomlik. A várban levő
1191 XVI | ellenség kénytelen lesz kijönni az elpusztult omladékok közül
1192 XVI | elpusztult omladékok közül s az erdőn menekülni. Akkor aztán
1193 XVI | völgyéből nincs kijárás. Az egy csapda: farkasverem.
1194 XVI | a bástyafalat, s mielőtt az ostromlottakat az álmos
1195 XVI | mielőtt az ostromlottakat az álmos őrök fellármázhatnák,
1196 XVI | nehéz réztető lezuhant, az egész hegy megrendült az
1197 XVI | az egész hegy megrendült az omlásától, s aztán lángolt
1198 XVI | füstöt úgy leverte, hogy az egész völgy megtelt vele.
1199 XVI | vele. Nagy gomolyogva jött az erdőt nyövő dalmata forgószél
1200 XVI | toronyban, a füst közül csak az izzó gerendák világítottak
1201 XVI | Bemehettek akadálytalanul az udvarra.~Az egész bástyán
1202 XVI | akadálytalanul az udvarra.~Az egész bástyán egy őrt sem
1203 XVI | a szakadó hó kioltotta az utolsó zsarátnokot is, csak
1204 XVI | itt-amott a hófúvás alól.~Az ostromlók maguk is alig
1205 XVI | serleg, kondér, sisak, az még most is izzott, s veres
1206 XVI | pokolsötétnek.~Visszatoppantak az ajtóból. Egy csontház volt
1207 XVI | Felkutatták a rom minden zugát: az ellenségnek csak a keze
1208 XVI | a vár el van foglalva, s az rögtön nyomult utánuk egész
1209 XVI | kínozni.~Nagy volt aztán az elbámulása, mikor a toronykapuhoz
1210 XVI | őrök azt mondták neki, hogy az egész várban egy élő lelket
1211 XVI | hördült fel Tvartimir. – Hát az enyéim? Hát a leányok? Hát
1212 XVI | kölykevesztett medve, mint az oroszlán, mint a behemót,
1213 XVI | saját hozzátartozói laktak. Az is ki volt égve.~– Hová
1214 XVI | már emberi ábrázat, ezek az ivóteremben úgy összeégtek;
1215 XVI | tett fő volt ép és ismerős: az volt a Verblud feje, a vőlegényé,
1216 XVI | egyenesen levetette magát arccal az udvarra, ha társai fel nem
1217 XVI | csak később értette meg az ember, hogy mi az. Egy hosszú
1218 XVI | értette meg az ember, hogy mi az. Egy hosszú guzsaly szár
1219 XVI | rovásnevét.~– Hol a többiek? Az öregek? A gyermekek? Szólj!
1220 XVI | meg! Verblud! Dicső fiam!~Az nem mondta meg; hanem a
1221 XVI | üstöke volt, ez a fakó! Ez az ősz a legvénebb kapitányomé,
1222 XVI | csókolta valamennyit. Mind az ő kedvesei voltak.~– Kelj
1223 XVI | fia. – Nyomára akadtunk az átkozott gyilkos hadnak.~–
1224 XVI | hörgé feltápászkodva az apa.~– Itt vannak a föld
1225 XVI | el.~S hogy csakugyan ezen az úton szöktek ki a várból,
1226 XVI | elszórt rozs és árpa. Ezek az élelmiszereket is levitték
1227 XVI | szabadulás; s ha a bogumilok az aknalejáratot befalazzák,
1228 XVI | vannak temetve eleventen.~De az ilyen temetés nem oroszlánok
1229 XVI | való. Ők a vérét akarják az ellenségnek inni. Igenis,
1230 XVI | Le a föld alá!~Ez volt az általános riadás.~Hat ember
1231 XVI | korongján. Ennek a hatnak az egész ellenséggel kell megütközni
1232 XVI | egymás ellen. Azok közül az egyiknek meg kell enni a
1233 XVI | enni a másikat.~Ki legyen az első hat, aki alászáll?~
1234 XVI | innen! – kiáltott Tvartimir, az öreg. – Én leszek az első.~–
1235 XVI | Tvartimir, az öreg. – Én leszek az első.~– Eressz engem inkább –
1236 XVI | szólt Tirimir, visszatartva az apját.~– Lódulj! Neked nem
1237 XVI | választott ki maga mellé.~Az öklébe fogta a jazditot,
1238 XVI | nem dolgozhat, hanem ennek az ütésétől aztán se pajzs,
1239 XVI | tömlő alászállt, elővette az oldaláról a kürtöt, és belefújt
1240 XVI | dohány, amivel a szerző az olvasó pipáját megtölti.
1241 XVI | ez a kegyetlenkedés mind az akkori elvadult erkölcsöt
1242 XVI | elvadult erkölcsöt jellemzi. Az ótestamentumban is találunk
1243 XVI | mind historice megáll. Sőt az is nemezisnek vehető, hogy
1244 XVI | nemezisnek vehető, hogy az állítólagos mosszori vár
1245 XVI | teljes királyfi képes volt az ellenséges törzs asszonyait,
1246 XVI | halomra gyilkoltatni, nemcsak az olvasó fordul el iszonyattal,
1247 XVI | ragadva, együtt szállni alá az öreg Tvartimirral, s ha
1248 XVI | szerzőt négyelem fel ezzel az ollóval!~Szerző. Bocsánat.
1249 XVI | ölette le a királyfi azokat az ártatlanokat?~Kritikus.
1250 XVI | Így tehát nagy vigasztalás az olvasóra nézve, hogy most
1251 XVI | mindenféle lesz benne.~*~Az öreg knéz nem várhatta,
1252 XVI | gyújtsanak, mert anélkül az ember a bányában falnak
1253 XVI | elöl vittek, másikat hátul.~Az a nagy templom pedig nem
1254 XVI | kárhozatos oltár, hanem csupán az alakjánál fogva. Egy roppant
1255 XVI | tette egy dóm belsejéhez, s az oldalfalakból kimeredező
1256 XVI | szédítő mély örvény volt, az is a régi római bányamívelés
1257 XVI | bányában, hogy nekiindulhattak az ellenség keresésének. Keresték
1258 XVI | kiabálva, szidalmazva. Az nem jött elő sehonnan. A
1259 XVI | csúcshalma száz lábnyira van az üregszádától. Bejárták az
1260 XVI | az üregszádától. Bejárták az alsó, felső, legalsó bányákat,
1261 XVI | raktárait, a fáskamrákat, az ecettartó ciszternák kamaráit:
1262 XVI | hozott magával egy sem.~Az öreg knéz ki volt fáradva
1263 XVI | Hová bújtatok? Jertek elő!~Az örvénynek nevezetes visszhangja
1264 XVI | Csak a sziklák kiáltottak.~Az üregbe égő szalmakévéket
1265 XVI | választották, mert felülről az ellenfeleik sziklákkal verhetik
1266 XVI | faépületek ellent nem állnak az aláhengerített csompóknak.~
1267 XVI | csak a nagy meglepetés.~Az egész völgy mentén nem volt
1268 XVI | élő fa volt a völgyben, az mind ki volt vágva.~Odább
1269 XVI | ahol rendes hidak vezettek az árkon keresztül. A hidak
1270 XVI | Hát azok a hatalmas gátak, az erős zsilipek, amik a Bludárt
1271 XVI | A rombolók, a gyilkolók, az égetők!~Ki nem futhattak
1272 XVI | nincs több nyílása, mint az az egy odafenn a várban.~
1273 XVI | nincs több nyílása, mint az az egy odafenn a várban.~Ég
1274 XVI | oldalából, s bömbölve omlott be az átelleni oldalán a mély
1275 XVI | pokolüregbe; beszéd volt az, csak érteni kellett.~Csak
1276 XVI | világtalan mélységébe, s soha az Isten napját meg nem látják
1277 XVII | Hannibál veszett el. Mint az a púni hadvezér, leleményes
1278 XVII | seregei hasztalan ostromoltak az elmúlt években, ravasz csel
1279 XVII | Rögtön a vár felgyújtása és az álomitaltól elkábult bogumil
1280 XVII | piacán most megjelenni, mert az valóságos lázadás volt a
1281 XVII | bosnyák királlyal is, s abban az ő megfogyott nemzetének
1282 XVII | Aktaeonnal a remetebarlangban.~Az a sziklaodúba száműzött
1283 XVII | valósággá, aminők ha sikerülnek, az egész világot megfordítják
1284 XVII | sarkaiban, új szenteket adnak az égnek és a földnek; megváltoztatják
1285 XVII | megváltoztatják a társadalom alakját, az erkölcsöket, a jó és a rossz
1286 XVII | hármas tiarát felváltja az „arany lánna”, a tollkoszorút
1287 XVII | mosszori vár elpusztítása csak az első feladat volt. Elrontani
1288 XVII | de ezen túl kezdődött még az igazi merénylet. Azok a
1289 XVII | Magyarországon a Sajó, Tirolban az Inn. A mosszori völgyben
1290 XVII | folyamot tóvá gyűlni, mely az egész völgyet átfogja; ezen
1291 XVII | félkörben körülkerítve az aranytermő hegyet, s a félkör
1292 XVII | mennydörgést bömböl vissza az örök zuhatagból. Hová lesz
1293 XVII | Branta hozott le magával. Az ilyen lapátokat csak az
1294 XVII | Az ilyen lapátokat csak az aranybányák érczúzóiban
1295 XVII | érczúzóiban használják. Az tehát kétségtelen, hogy
1296 XVII | mint a Bludár. Ennek megint az a megoldása, hogy a folyam
1297 XVII | folyosót egy más völgy felé. Ez az én patakom itt. Nemrég egy
1298 XVII | sziklaamfiteátrumból tör elő. Az is egy olyan félkerek, bezárt
1299 XVII | völgye. A különbség csak az, hogy a Branta kitör a völgyből,
1300 XVII | elzuhogva, aláomlik a völgybe. Az a kolostor tehát semmi oldalról
1301 XVII | lehetetlenséget kineveti.~– Az vagyok én – monda Solom. –
1302 XVII | életre-halálra védelmezni magukat. Az első rohamot a kétségbeesés
1303 XVII | magukat; gondoskodniok kell az elmenekülésről. Tanácsot
1304 XVII | mint okos vezető először az alsóbbaknak engedte magukat
1305 XVII | knézhez, és tudatni vele, hogy az asszonyok, leányok, gyermekek
1306 XVII | ha ellenben nem áll rá az alkura, akkor itt a szeme
1307 XVII | itt a szeme láttára fogják az asszonynépet, a gyermekekkel
1308 XVII | engedte a nagy vérengzés alatt az ártatlan asszony-, gyereknépet
1309 XVII | összetenni a két kezemet, amikor az egyikben kard van. S inkább
1310 XVII | a forró szurokba. Ezzel az esküje nem lett volna megszegve,
1311 XVII | akarom a bogumiloknak sem az asszonyaikat, sem a gyermekeiket
1312 XVII | hallgattatok-e rá, hogy odalenn az erdőben folyvást fűrészelés
1313 XVII | kirohanó ellenséget fogadni. Az erdőben átfűrészelik a szálfákat,
1314 XVII | s mikor a mi csapatunk az erdő közepén lesz, egyszerre
1315 XVII | lesz, egyszerre ránk döntik az erdőt. Beszélt nekem ilyen
1316 XVII | Beszélt nekem ilyen dolgot az apám. Mikor a tengeren túl
1317 XVII | ellen nem lehet harcolni, ha az is beleártja magát a csatába.~–
1318 XVII | rabszolgáknak. – Nem azon! Az a poklokba visz alá. Soha
1319 XVII | alá. Soha ember, aki annak az útján elmegy, a napvilágot
1320 XVII | igazat mondott – erősíté az öreg rabszolga. – De gondold
1321 XVII | folyását. Egy helyen megáll: az ember azt hinné róla, hogy
1322 XVII | róla, hogy valami sima tó az, pedig dehogy az, csak tükre
1323 XVII | sima tó az, pedig dehogy az, csak tükre sima, alul orsó
1324 XVII | orsó módra csavargó örvény az, melybe ha valami beleesik,
1325 XVII | a Bludár barlangjába, s az elmondja, hogy mit látott,
1326 XVII | mondá Solom.~– De hogy jön az vissza? Még a pisztráng
1327 XVII | becsülettudó némaságban az ő esküdt hitestársa, Darinka,
1328 XVII | egy hosszú kötélhez: annak az egyik végét megerősítjük
1329 XVII | hová fordulsz? – kérdé az öreg.~– Az az én eszem dolga.
1330 XVII | fordulsz? – kérdé az öreg.~– Az az én eszem dolga. Láttam
1331 XVII | fordulsz? – kérdé az öreg.~– Az az én eszem dolga. Láttam én
1332 XVII | hidakat, gázlókat talál az ember. Bocsássatok utánunk
1333 XVII | akik barlangokban laktak.~– Az alatt ti készüljetek el
1334 XVII | formáljatok belőlük karpereceket az asszonyok és leányok számára;
1335 XVII | ismét megjelenünk, lássa az idegen nép, hogy szabad
1336 XVII | nem űzött szökevények.~Ez az utolsó szó adta meg az igazi
1337 XVII | Ez az utolsó szó adta meg az igazi lelkesedést. Karperecet
1338 XVII | rabszolga a nyakán viseli az örvöt. Egy ilyen cifra bohósággal
1339 XVII | legelőször is csapatokra osztá az embereit: a bányászokat,
1340 XVII | bányászokat, a kohómunkásokat, az érczúzókat külön csapatokba.
1341 XVII | minden cölöpzetet kihordani, az épületeket szétszedni, tutajokat
1342 XVII | láncokat egybeforrasztani. Még az asszonyoknak is akadt dolga:
1343 XVII | asszonyoknak is akadt dolga: az eleség elkészítése az ő
1344 XVII | dolga: az eleség elkészítése az ő feladatuk volt. Solom
1345 XVII | kiszámította, hogy meddig kell az élelmiszereknek kitartani.~–
1346 XVII | alatti rejtekünkben, amíg az ünnepnap el nem érkezik.
1347 XVII | kancsi, te finta, te suta!”, az asszonyaik neve, amíg fiatalok: „
1348 XVII | meg a Solom királyfit.~– Az ám, uram. De hogy tudod
1349 XVII | De van ám olyan őr, aki az éjszakát megjelenti: „Éjjel
1350 XVII | nappal tart, s mikor jön az éjszaka, akkor felbomlanak,
1351 XVII | áll a világ. A sötét éj az ő pártfogójuk. És amint
1352 XVII | hajnal első kacagása feltűnik az ég alján, jönnek nagy visítozva
1353 XVII | közülök éjente kilopóztak az ellenséget kikémlelni. Úgy
1354 XVII | hírrel tértek vissza, hogy az ellenség a túlsó völgyben
1355 XVII | völgyben táboroz, s nem készül az egyszer megkeserült roham
1356 XVII | melyik menyasszony állna rá az ilyen nászutazásra, ha a
1357 XVII | keskeny lapátvéggel, volt az úti készülékük, amaz az
1358 XVII | az úti készülékük, amaz az övbe dugva, ez a kézben.
1359 XVII | megmérte a barlang távolságát az érczúzó gátjától, ahonnan
1360 XVII | beömléséig ereszti; azt a kötelet az érczúzó kelepének a korongjához
1361 XVII | Mostani merész leszállásuk az ismeretlen világba csak
1362 XVII | való, hogy hírt adhassanak az ittmaradtaknak afelől, hogy
1363 XVII | keskeny tutajra.~– Te állj az elejére – monda Solom a
1364 XVII | nekiereszték a gyarló járművet az árnak.~A Bludár harsogva,
1365 XVII | mély forgatagot képzett, az a kis forgácsszilánk ott
1366 XVII | tanulva ebbe a játékba. Az ő hegyeiknek is voltak rohanó
1367 XVII | Hányszor megjárta ő azokat az anyja sütőteknőjében, amit
1368 XVII | a sziklaüreg sötétjében az utána néző bajtársak elől,
1369 XVII | kívülről betekintőnek sötét az a barlang, aki benne van,
1370 XVII | kiugrottak egy sziklára.~Az a szikla egy rengeteg nagy
1371 XVII | tájékozás volt ránézve.~Az a víz fenekén keresztben
1372 XVII | óriások.~S miért volt ide téve az a bazaltoszlop?~Ez volt
1373 XVII | Bludár alá ne mossa azokat. Az örökké futó hullám üregeket
1374 XVII | megolvasztani.~Ez tehát annak, aki az eszével is tud látni, útmutató
1375 XVII | ezek hová vezetnek, azt az egy fenyőszilánk fényénél
1376 XVII | utánam a fáklyával.~Amint az óriások lépcsőjén fölfelé
1377 XVII | sziklafal állta útjokat, annak az alja kapubolt nyílást engedett,
1378 XVII | volt a világosság, mint az elhagyott barlangban. Annak
1379 XVII | Egy cseppkőbarlang volt az, roppant kupolával, melynek
1380 XVII | kővé vált szenteket mímelve az élő kő, mely fantáziája
1381 XVII | olyan egyformák, mintha az igazi kagylós állat alkotta
1382 XVII | meszes vízcsepp.~Alant pedig az óriási alabástrom terem
1383 XVII | behorpadó köldökkel, annálfogva az egész visszatükrözött képet
1384 XVII | ennek a sodrába belekerült, az onnan partra nem szabadulhat,
1385 XVII | márvány ívboltozat hidalja át az egész termet: valóságos
1386 XVII | valóságos ördög hídja. Hogy az ős barlanglakóknak ez lehetett
1387 XVII | barlanglakóknak ez lehetett az átjárójuk a tó egyik partjáról
1388 XVII | sziklába volt vágva. Csakhogy az évezredek alatt, amik azóta
1389 XVII | amik azóta elmúltak, hogy az ősemberek itt keresték a
1390 XVII | másutt utat tör magának, s az örökké dolgozó cseppkő ragyogó
1391 XVII | betolakodók előtt.~– Keressük az utat! Itt kell annak lenni –
1392 XVII | kopogtatásra.~– Itt van!~Az ám! De singnyi vastagságú
1393 XVII | vastagságú kőfal nőtt már az elé, s azt át kellene törni.~
1394 XVII | megütött cseppkőoszlop, mint az orgona, de azt mondta vissza,
1395 XVII | vízben?~– Ha én akarom, hát az is tud. Csak várjunk, míg
1396 XVII | egyet elszalasztottak, az aztán belekerült az örvénybe,
1397 XVII | elszalasztottak, az aztán belekerült az örvénybe, s egyenesen lement
1398 XVII | vasrúd! – kiálta Solom. – Az a két kecskebőr hozza! Látod,
1399 XVII | letördelt darabokkal hajigálni az úszó tömlők felé, hogy a
1400 XVII | s annyira eltérítették az útjából, hogy mire Solomhoz
1401 XVII | lehetett elérni.~– Mégis az enyim lesz az – monda Solom,
1402 XVII | elérni.~– Mégis az enyim lesz az – monda Solom, s a Darinka
1403 XVII | végére kötve, utána hajító az úszó tömlőknek; a balta
1404 XVII | vasrúd, amit megtanítottak az úszásra. Egy anyányi angolna
1405 XVII | egypár erélyes döfésre az is keresztüllyukadt, az
1406 XVII | az is keresztüllyukadt, az a lyuk egyszerre süvölteni
1407 XVII | Solom.~Darinka is érezte az ütött résen kitörő meleget.~
1408 XVII | pillért kidöntöttek helyéből az egymáshoz nőtt cseppkőzetből,
1409 XVII | katlanforma lyukat vájtak az elzáró falban, mely utoljára
1410 XVII | Darinka bújt be legelébb az üregbe. Solom odaadta neki
1411 XVII | visszatért Darinka azzal az örömhírrel, hogy egy tágas
1412 XVII | a katlantágításnak, hogy az ő széles vállai is keresztülférkőzhettek
1413 XVII | sikátor kötötte össze, de az olyan tágas volt, hogy két
1414 XVII | kapuforma hézag hagyva. S az előtt feküdt túlnan egy
1415 XVII | nehéz kőlap, ez lehetett az ajtó.~A barlang, melybe
1416 XVII | kivenni. Solom széthasogatta az utána küldött gerendák egyikét,
1417 XVII | lobogó lángnál most már az egész barlang belsejét is
1418 XVII | tojásdad amfiteátrumot képezett az, amihez annyival nagyobb
1419 XVII | karzat futott félkörben az egyik oldalán; mindegyik
1420 XVII | elindult a kémszemlére.~Az üreg valóban olyan nagy
1421 XVII | cephalopoda) hüvelyei.~Az áttört bejárattal szemben
1422 XVII | bukkant Solom, mint amilyen az ide vezető folyosó előtt
1423 XVII | nem boldogult vele. Ennek az elemelésére több embererő
1424 XVII | tenger lakott. – De hát akkor az emberek mikor lakhattak
1425 XVII | emberek mikor lakhattak benne? Az a cyclopi fal pedig emberi
1426 XVII | denevér sem lát. Ide pedig az elzáró cseppkő kárpiton
1427 XVII | arról a természet; megérzi az emberi idegzet egész összessége,
1428 XVII | egész összessége, mikor van az álom ideje, mikor az ébredésé. (
1429 XVII | van az álom ideje, mikor az ébredésé. (Amíg a nagyvárosok
1430 XVII | életmódja ki nem forgatja az istenadta rendjéből; átélve
1431 XVII | istenadta rendjéből; átélve az éjszakát, s átaludva a nappalt.)
1432 XVII | szép piros hajnal?”~Mikor az éjszaka közelít, az embert
1433 XVII | Mikor az éjszaka közelít, az embert föld felé húzza a
1434 XVII | alatti börtönök lakói, s az ép testű ember szeme felnyílik
1435 XVII | golyhó! Nem terem ebben az országban só. Úgy hozzák
1436 XVII | Úgy hozzák azt ide hajóval az Óperenciáról.~– Éppen ilyen
1437 XVII | hozzányúlni, maga dugta bele az ujját, s aztán halálos kíváncsisággal
1438 XVII | már nem fél a mirenytől. Az a völgy, amiben ő növekedett,
1439 XVII | mozdultak reggelig.~Odafenn az ezer lábnyi magasban a rigók
1440 XVII | fütyülése verte már fel az erdők csendjét, mikor Solom
1441 XVII | szép csendesen felemelte az alvó fejét, s észre ne vegye
1442 XVII | a nyárs végét tartotta, az még jó meleg volt. Darinka
1443 XVII | barlang felkutatásához.~Az a hármas sziklalonka (galerie)
1444 XVII | vége szabadon maradjon. (Az ősemberek csak nem voltak
1445 XVII | Még talányosabbá tette ezt az edényfélét a vastag szélébe
1446 XVII | volt a szám. Mit jelent az a huszonnyolc?~Egyik holdtöltétől
1447 XVII | holdtöltétől a másikig. Valami az eszébe ötlött.~A vacsorához,
1448 XVII | a két kecskebőrtömlőben. Az egyik tömlő még tele volt
1449 XVII | csúcsos medencébe, amíg az a rovátkot elérte. A porózus
1450 XVII | a második szirtlonkára. Az is végtül végig terítve
1451 XVII | koponyái, hatalmas agyaraival. Az állatkoponyák nehéz kövekkel
1452 XVII | póckot kellett összehordani az ott heverő kövekből, hogy
1453 XVII | volt befogadni.~S ebben az óriások alkovenjében egy
1454 XVII | összeszorulva egy sziklaüregben, az elesettek hulláira álltak
1455 XVII | elesettek hulláira álltak az utánuk jövők, akként nőtt
1456 XVII | Kiveszett mind a két faj. Az ősmedve szintúgy, mint a
1457 XVII | olyan nagyok, mint onnan az állkapocsig, s hegyes kúpban
1458 XVII | Egész más emberivadék volt az, mint a mostani; ezek nem
1459 XVII | élesített dárdahegyeket, az obsidián késeket, amikkel
1460 XVII | ellen. Minő ordítás lehetett az, amikor azt a csonthalmot
1461 XVII | pokoli harsogás kavargott az agyában. Egyszer aztán megszólalt
1462 XVII | Felébredt, s eszébe jutott az a dal, amit reggelenkint
1463 XVII | szokott énekelni, mint a madár az erdőben.~Madárdal a föld
1464 XVII | visszaidézte Solom lelkét az élő világba.~– Darinka! –
1465 XVII | nem érte fel a kezeivel az első párkányt sem.~Solom
1466 XVII | jobban megijedt, mint Solom az első pillanatban.~– Jaj!
1467 XVII | maradhatott meg ezeknek az ivadéka sem. El kellett
1468 XVII | Itt valaha a tenger járt, az minden élő állatot kiölt
1469 XVII | hogy mi módon került ez az ősember az ősmedve és az
1470 XVII | módon került ez az ősember az ősmedve és az őshiéna társaságába,
1471 XVII | az ősember az ősmedve és az őshiéna társaságába, hogy
1472 XVII | barlangban, ahol a homo és az ursus lakott, mit kerestek
1473 XVII | faggató kérdésére. S miután az özönvíz előtt történt eseményekről
1474 XVIII | nehéz munka. Rést törni az átjáró üreg szájára fektetett
1475 XVIII | gondolni. Solom visszakúszott az elhagyott cseppkőbarlangba.
1476 XVIII | a finom ínyencséget csak az uraság számára volt szabad
1477 XVIII | sziklatörésnél jó szolgálatot tettek az őskori kőfejszék, egyet
1478 XVIII | ketten el voltak fáradva, az azt jelentette, hogy éjszaka
1479 XVIII | hogy éjszaka van. Odafenn az első lonkán a szűrőkő medencéjéből
1480 XVIII | voltak – törvény szerint, s az asszonyt ütlegelni ennél
1481 XVIII | gyönyörűségei közé tartozik. Már az is nagy kegyelem, ha a férj
1482 XVIII | első dolga volt felszaladni az első lonkára s megtekinteni
1483 XVIII | megtekinteni a szűrőkövet. Az akkor hullatta az utolsó
1484 XVIII | szűrőkövet. Az akkor hullatta az utolsó cseppjeit a beletöltött
1485 XVIII | a barlanglakó ősembernek az időszámlálója. Mert annak
1486 XVIII | megfigyelje. Ez a szűrőkő az őse a mi kronométereinknek.~
1487 XVIII | tagjaira.~Darinka, amint az ökleivel kitörülte az álmot
1488 XVIII | amint az ökleivel kitörülte az álmot a szemeiből, s a pattogó
1489 XVIII | ne legyen.~Solom elkezdé az álom meséjét.~Hol volt,
1490 XVIII | tegyen ennek a világnak az urává. Először megpróbálta
1491 XVIII | megpróbálta a „nagy” medvével, az hatalmas termetű állat,
1492 XVIII | megteremtette a „nagy”, majmot, az „obesiánát”, ennek már esze
1493 XVIII | azután segítségül hívta az üstökös csillagot. Ez az
1494 XVIII | az üstökös csillagot. Ez az Isten lelke. Mikor ez olyan
1495 XVIII | világot. Így teremtette az embert, a hosszúfejűt.~–
1496 XVIII | most álmodtad?~– Nem. Ezt az anyámtól hallottam. A régi
1497 XVIII | papjaink beszélték ekképpen az ember teremtését. – Ez a
1498 XVIII | medvének adott. Emiatt nemhogy az új ember lett volna ura
1499 XVIII | ura a világnak, de ő lett az egész világ üldözöttje,
1500 XVIII | megkergette; kénytelen volt az öklei számára fegyvert keresni: