| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rusnya 1 rút 2 rútul 1 s 1289 sába 1 sabinussal 1 sabioncellói 1 | Frequency [« »] ----- 9803 a 2997 az 1289 s 1175 hogy 1080 nem 860 és | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances s |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 Szer | feltárva a kútforrásokat, s lélektani és korfestési
2 I | akartak térdre borulni, s akiket ezen akaratosságért
3 I | kihozatta őket a kemencéből, s mind a hármat babilóniai
4 I | esemény színhelye Dalmácia, s a történet ideje úgy a keresztes
5 I | hajótörés elleni biztosítást, s ő utazott a legelső gőzhajóban.
6 I | őket a becses ereklyékre, s nem kívánt érte semmi jutalmat.~
7 I | hitetlenek országaiból, s viszont innen hordták ismét
8 I | mindenki annyit tett hozzá, s azt választotta ki belőle,
9 I | hinni, lehetett tagadni, s a kettőért verekedni; minden
10 I | védszentet választott magának, s annak az ereklyéit a szomszédaitól
11 I | hegyipatak seper alá magával, s aközött nagy üggyel-bajjal
12 I | négy öles zuhatagot képez, s zúgása egész messzeségben
13 I | ölnyi magasban kezdődik, s a dereka olyan egyenes,
14 I | átelleni oldal tölgyóriásaival, s a völgy mélyén egymásba
15 I | másnak mi dolga itt?) s onnan aztán száz sziklalépcsőn
16 I | meg a Branta zuhatagait, s végre hozzátapad a csaknem
17 I | egész pagonnyá keveredve; s amit a mérsékelt zóna alatt
18 I | korukban arannyal versengők. S a Hesperidák kertjének még
19 I | sincsen: bemehet akárki, s szedhet a földre hullt gyümölcsből,
20 I | vannak kiemelkedve a földből. S három-négy vastag gyökérág
21 I | szálljon a pokol fenekéig, s aztán a mohával jól körültömik
22 I | útján lehet elérni, ami ki- s belövöldözött nyilak útján
23 I | a mohát örökké táplálja, s a forrás üregében látható
24 I | így dacolnak a pokollal.~S ez a meleg forrás egyúttal
25 II | hömpölyget alá magával, s a vágányt egyre mélyebbé
26 II | irtóztató szúnyograjokat, s terjengetve a lázerjesztő
27 II | iszik és célba lövöldöz, s aki karakterére nézve igen
28 II | volt a Branta-völgy is, s egész Dalmácia. A magyar
29 II | pilotáknak az új palotákhoz, s mikor aztán Velence maga
30 II | tengerlakót” jelent, s ennek a szabadon bocsátott
31 II | is irtsa ki, szedje ki; s ezt a rakoncát hajóteher
32 II | a letarolt erdők helyén, s azok még sarjú növésében
33 II | paradicsomból a rettenetes „Karszt”. S amint elmúlt az erdő, a
34 II | Paloták országa volt egykor, s romok országa lett Dalmácia.~
35 II | mely Raguzát romba dönté, s fele lakosságát sírul eltemette.
36 II | forrásokat a Branta völgyében, s azoknak elvesztével átadta
37 III | miután kimaradtak az időből, s átlátták, hogy hiába várnak,
38 III | szolgálattevők alkalmaztattak, s ha nem jól viselték magukat,
39 III | megnyerték a gyönyörű ezüstszínt, s szép kecskeszakálla az övéig
40 III | kecskeszakálla az övéig lelóg, s egész ábrázatját rendbe
41 III | korukig otthon neveltettek, s igen természetesen társaságba
42 III | az igazságszolgáltatásban s az idegenekkel való közlekedésben. (
43 III | a reményteljes csemetét, s maga mellé ültetve a gyaloghintóba,
44 III | szülők tetszését megnyerte; s miután az érdekelt felek
45 III | felek a hozomány és móring, s más ily lényeges tárgyak
46 III | rajtaütött a várkastélyán, s amit elvihetett, elrabolta.
47 III | újabb vérbosszú fűződött, s ez szállt hagyományul ivadékról
48 III | rohanták meg a vidéket, s a védtelenül mulatozó leánykákat
49 III | gát közé szorított tavat, s egész seregestül leseperték
50 III | hogy igaz történetet írok, s semmi rendkívüli expedienseket
51 III | az egyszeri házasodást, s „amellett” a gyóntatás és
52 III | kétszázharminckettő volt a böjti nap, s aközül nyolc olyan, amikor
53 III | nézve volt rendszabály, s a fogadást csak a negyven
54 III | asztaláldás meg ne előzte volna, s az étkezés alatt egy testvér
55 III | az össze lett seperve, s azt leadták még egy emelettel
56 III | denevérszárnyat, a sántító lólábat, s rendszerint ellentétbe hozatván
57 III | a szája tűzlángot okád, s áldozata előtt lólábával
58 III | áldozatot az ördög keze közül, s aztán bevezeti kézen fogva
59 IV | sziklafal ölnyi vastagságban, s e nyíláson át jön be friss
60 IV | szivárog át a mészkövön, s kisebb-nagyobb stalaktit
61 IV | vágatott már a lakodalomra, s ez a vőlegény egy fejedelem
62 IV | egyenes szemöldökük hozzá, s átkozott piciny rózsaszínű
63 IV | háta, lábszárai meztelenek, s ahol a hosszan leomló veres
64 IV | bujaságot magasztalják, s tapsol hozzá a két kezével,
65 IV | alacsony sziklapadmalyhoz, s akkor aztán elszédülten
66 IV | reszket, szűköl, mint az eb. S ha ilyenkor az arcát felemeli
67 IV | Kozimához beszélt, tovább megy, s Soror Kekharizméne cellájának
68 IV | Kekharizméne odajő a rácshoz, s letérdepelve, megcsókolja
69 IV | waráng nyelvet beszélte, s azt se Kekharizméne, se
70 IV | fajából származó népet, s elpuhult nemzetüket ezeknek
71 IV | hajón ült; a tengeren járt, s a távol tartományokban rabolt.
72 IV | bosnyák krált fennurának, s midőn az kiadta a parancsolatot,
73 IV | követett pogány vallást, s fel kell venniök a keresztséget,
74 IV | az egész waráng nemzet, s elfogadta a nagy Onufrioszt
75 IV | fölösleget kivihesse az erdőbe, s ott rábízhassa a vadállatok
76 IV | ment jó példával előre, s a két felesége közül éppen
77 IV | otthon kellett maradni. S minthogy Bravalla szépszerével
78 IV | beszélt warángul.~Kritikus. S hogyan jutott ennek a nyelvnek
79 IV | beszélte Cicero nyelvét, s tanácskozásaiban, kereskedelmében
80 IV | skolopendrum, a százlábú, s a padlaton fetreng a kígyós
81 IV | ruházta fel a természet, s a fényből nem felejtette
82 IV | marása fájó hólyagot húz, s a kígyós csillag érintése
83 IV | némelyik felfut az ölébe, s megnyalja az ujjai hegyét.~
84 IV | magammal a szerelmemet, s ott is idvezült leszek.~–
85 IV | megharagítják, ő megveri az anyámat, s az anyám megint megver engem.
86 IV | vőlegényem nászfátyolától, s nem szeretek sem a földön,
87 IV | akart mászni a rúdjára, s cincogott, ha lepottyant.~–
88 IV | megbánd, vezeklést tarts, s atyádnak és Istennek engedelmeskedjél.~
89 IV | köszöntést én a kedvesemnek, s ők hoznak majd választ vissza,
90 IV | két kezével a vasrostélyt, s elkezdte azt oly erővel
91 IV | feje körül sűrű fátyolát, s futvást hagyta el a penitenciák
92 IV | Az egyik nőnek az átka, s a másiknak az áldása az
93 IV | poklot, aminek neve szerelem; s légy benne üdvözült!”~
94 V | állatnak a pofája utálatos. S a szokásai még inkább azok.
95 V | eltévedt kisgyermek volna, s ha erre a hangra a szánakozó
96 V | ráleskelődik az oroszlánokra, s mikor a hím eltávozik a
97 V | waráng pásztor összebeszél, s felkeresi a fenevad barlangját.
98 V | előveszi a kecskebőr dudáját, s elkezd szép hegyi nótákat
99 V | pányvát, ráhúzzák a hurkot, s akkor a harmadik felkap
100 V | felkap egy keresetlen fát, s úgy elpüföli agyba-főbe
101 V | még egy sort vernek rajta, s aztán beledobják a tengerbe.
102 V | lubickolnak a tengerben, s csábító dalaikkal hívogatják
103 V | megjelent a tengeri szűz, s nagy riadalmat okozott az
104 V | a habok közül a partra, s ott sétált alá s fel, hosszú
105 V | partra, s ott sétált alá s fel, hosszú haját a napon
106 V | megjelent rendesen hajnalban, s csak délután tért vissza
107 V | sikerült a képmását lerajzolni s acélmetszetben megörökíteni.
108 V | párkányának vetették a vállaikat, s negyven ember a hajót kiemelte
109 V | világrész parti országait s az azokat elválasztó tengereket,
110 V | oldalát rézpléh burkolta be, s magas, fűzvesszőből font
111 V | oldalán lapátkerekek voltak. S ezeknek a működése tette
112 V | hajók nem bírtak utánozni, s az dönté el részükre az
113 V | hiénákat csak elviseltem, s ha a tengeri szűz elől egész
114 V | irtva egész Dalmáciából, s így azt, hogy beszéltek,
115 V | így azt, hogy beszéltek, s mi nyelven beszéltek, be
116 V | kapcsolt hajókerekeket, s az ezek kerületéből, illetne
117 V | módjára paskolják a vizet, s a szerkezet, működésének
118 V | kölcsönösen összetörték, s akkor aztán ökölre került
119 V | aztán ökölre került a dolog, s az emberi vitézség döntötte
120 V | ember behúzta az evezőjét, s a pajzsát, szekercéjét kapta
121 V | robajjal csapkodták a vizet, s vitték a hajót előre. Ezek
122 V | az evezői miatt elakad, s azáltal, hogy az egyik kerék
123 V | bírtak utánuk csinálni, s amíg azok nekikászolódtak,
124 VI | keresztségben a Dávid nevet s egyúttal a királyi címet,
125 VI | liburnájuk sem hiányzott, s valamennyi meg volt terhelve
126 VI | cafrang alakban féltérdig, s azok minden alakú bronzkarikákkal,
127 VI | egy fehéren izzó vasat, s kiéget vele a testéből akkora
128 VI | kettős szemfényük volt, s képesek voltak a puszta
129 VI | dalmata hegyek azt nem adják, s a sófőzést tengervízből
130 VI | evezők megszűnnek működni, s azontúl csak a lapátkerekek
131 VI | alatt ólálkodó szirteket, s félti az oldalát a szirteken
132 VI | aranyboglárokkal van díszítve, s az üstökét aranyabroncs
133 VI | koponyástul összetörjön, s a mázsás szikladarab úgy
134 VI | fegyverben keresni az oltalmát. S amellett olyan szelíd, hogy
135 VI | nyakán hagyja lovagolni, s a kutyái úgy vannak szoktatva,
136 VI | megállítják a géphajtó ökröket, s azzal a hajósok kiugrálnak
137 VI | kiúszik magától a partra, s első aki megitatja magát
138 VI | Azután szétbontják a gépeket, s kihordják a partra. Majd
139 VI | vállaikat a liburna párkányának, s negyven kemény férfi kiemeli
140 VI | csak pelyhedzik a szakáll, s szép csigametszésű ajkai
141 VI | Dávid király odajárul eléje, s meghajtja előtte a térdét
142 VI | koronás főre teszi a kezét, s elmondja rá: „Benedicat
143 VI | felemelkedik térdéről az óriás, s elmondja híven, hol járt,
144 VI | az egyik parton elrabolt, s a másikon rabnőül eladott.~
145 VI | csakhogy dicsekedésképpen, s az jutalmat adott érte;
146 VI | bűnök sorába tartoznak, s ezekért vezeklés jár, azután
147 VI | fején, mint egy diadém.~– S mi ereje van ennek a kígyókőnek,
148 VI | és férgek marása ellen.~– S miért kell az én volt feleségemnek
149 VI | Bravalla, hanem Kozima.~– S miért zárták őt ebbe az
150 VI | akitől erővel elválasztották, s nem akarja őt megtagadni.~
151 VI | Bravallám a kígyók vermében. – S azzal felemelte az öklét,
152 VI | szerzetes bement a sziklaodúba, s kihozta a nagy kapcsos könyvet,
153 VI | erőszakkal elválasztottak tőle.~– S neki szabad volt az elválasztottat
154 VI | nyolc feleséget tartani, s éntőlem elszakítják kettő
155 VI | térdeltem e dicső főpap előtt, s engedelmességet esküdtem
156 VI | nagy könyvet a szerzetes, s nyalábra fogva, bement vele
157 VI | ahová lábaikat megvessék: s ez óriási erőfeszítés úgy
158 VI | majd eljönnek a dabózák, s eltakarítják. Holnap reggelre
159 VI | megint előbukkannak valahol, s azt mondják: itt vagyunk.~
160 VII | hogy maga is meg van halva.~S a cadmae sziklákat őrző
161 VII | szigeteken pompás kertjei, s a gályáin még több rabszolga
162 VII | gyűlölet minden fajtájával. S ezeknek a magzatjaik beleszeretnek
163 VII | követésével hagyjanak fel, s az eretnekséget szüntessék
164 VII | felekezet volt Dalmáciában, s annak mindeniknek volt külön
165 VII | éhezést, megadták magukat, s engedelmességre tértek.
166 VII | családostól menjenek le Raguzába, s ott vegyék fel a keresztséget,
167 VII | a mátkát tetőtől talpig, s csak otthon a férj fedezte
168 VII | halálosan gyűlölték egymást, s a szülői consensust ekként
169 VII | keresztapja lett a zsupánleánynak, s hogy a keresztapa feleségül
170 VII | nyergébe kapta a fiatal lovag, s elvágtatott vele a legközelebb
171 VII | összeeskette magát a leánnyal, s azzal menekült vele egy,
172 VII | rejtve tartott kalózhajóra, s aztán neki a tengernek!~
173 VII | átvitorlázik Velencébe, s ott beáll az ellenséges
174 VII | elszórt apróbb szigetein; s kétoldalt, délnek és északnak
175 VII | Dalmáciának a nevét adta s a liburnok Arauzája, még
176 VII | kisebbeken már csak zuzmó zöldül, s aztán egy csoport apró szikla,
177 VII | aminek a háta egészen kopár. S a szélcsendes tenger tükrében
178 VII | felvett egy kavicsot a kezébe, s azt nézte merően.~S a széles
179 VII | kezébe, s azt nézte merően.~S a széles nagyvilág és a
180 VII | Senta. Így írja Plinius. S a tiszteletreméltó tudós
181 VII | scogliók elvesztik a színeiket, s egyforma kék árnyképek gyanánt
182 VII | de a fenekével fölfelé s az árbocaival lefelé fordulva,
183 VII | egyesülten tartanak dél felé.~S ahol a két fantomnak az
184 VII | Raguza híres versíróinak, s az írói neve, amin kortársai
185 VII | arisztokratikus előítéletekben, s a minden korszak versíróinak
186 VII | láncaival együtt.~Kritikus. S létezik valahol a világon
187 VIII | század óta kóborolnak alá s fel a világban, sehol sem
188 VIII | maguknak utat nyitni a világba; s ha behajtották a maguk adóját,
189 VIII | hazamentek az otthonukba, s nagyot pihentek.~Ha hazának
190 VIII | a medvének és hiúznak, s ahogy írják, a vadtuloknak,
191 VIII | feje volna az óriásnak, s azon is bozontos üstök gyanánt
192 VIII | sorakozik a homloksorhoz, s az egész körül van véve
193 VIII | magát rajta, így ottreked, s támaszt maga körül egy mohos
194 VIII | karénekének akkordjait is, s tán még egyebet is.~Az északi
195 VIII | csak aláfelé bandukolni, s a vadat nem kapja meg soha.
196 VIII | kökény takarja a hegyoldalt, s az egyre meredekebb hajlásba
197 VIII | csenevész a sikamlós fenyéren, s azon alul szédítő mélységbe
198 VIII | védszentjéhez, hogy segítse vissza, s hasmánt kapaszkodik ki a
199 VIII | világgal hadat folytatott, s aztán ide menekült a természet
200 VIII | a nappali sötétségben – s várják az utánuk jövendőket.
201 VIII | akinek ott van a lakása. S azóta nem mernek oda leszállni.~
202 IX | nőknél fejlődött volna ki, s a férfiaknál maradt volna
203 IX | követeinek hívogatására, s akkor felkerekedik az egész
204 IX | esztendőstül a hatvan évesig, s megindul a tündérszarvas,
205 IX | turulmadár után, vagy hajóra ül, s megy a csillagjárás után,
206 IX | után, aztán évek múlnak, s hír sem jön vissza felőlük.~
207 IX | gyermekek, a nyájakat őrző s a dolgozó rabszolgák, azután
208 IX | teher az asszonykarra marad. S ez a kar, ha nem bír is
209 IX | visszafordulva is tudnak nyilazni. S aztán ami erőben hiányzik
210 IX | az isteneknek áldozni, s vadakat irtani. Rajtuk állt
211 IX | gátolja a megfutamodást, s mikor lovaikon előre vágtatnak,
212 IX | húrját meg bírja húzni.~S ha az asszonyok ölelése
213 IX | volt, amikor itt hagyták, s ma már az anyja előtt fut,
214 IX | már az anyja előtt fut, s az apjára ráismer.~Hát ez
215 IX | Csak tizenkét éves még, s már olyan magas, mint az
216 IX | fiú pedig táncol örömében, s úgy a nyakába csimpajkodik
217 IX | város felé, riadót fúvatva, s aztán megindul az egymásra
218 IX | harcolva esett el a bajtárs, s hogy ellenség kezében nem
219 IX | gyermekeivel együtt magához, s lett egy asszonnyal több
220 IX | asszonnyal több a háznál, s egy csoport gyermekkel több
221 IX | megszerették a szent életet, s elbandukoltak szerteszét.
222 IX | belenyugodva Dávid király, s azzal helyet foglalt a kőkoloncon
223 IX | volt a fejükre felkötve, s elöl bozontos sörényként
224 IX | is ismertek ránk többé.~S azzal előrefurakodott a
225 IX | éléstárunk, kevély öltözetünk, s ami több mindannál, volt
226 IX | mint a farkas, a medve, s dideregve bújunk a zivatar
227 IX | hiúz karma, aki megcirógat, s van kit dédelgetnünk, a
228 IX | mind odaborultak eléje, s a lábait csókolták.~– Nem
229 IX | Ezt mondta a pátriárka. S nyugodjunk meg benne.~Nagyot
230 IX | szónál az asszonyok vezére, s mint a sas, úgy rikácsolt
231 IX | erre a szóra Dávid király, s bőszült haraggal kiálta.~–
232 IX | magavívású sihederekhez, s azok is visszafelelgettek
233 IX | szemeikkel. Értik ők már egymást. S amit a waráng kölykek feltesznek
234 IX | Dávid király a királynéhoz, s szigorú hangon kérte tőle
235 IX | gulyát, nyájat, kondát, s azoknak az őrzésére elég
236 IX | laknak, miknek nincsen nevük, s akik a becsületet nem ismerik –
237 IX | más: ha férfi, férjnek jó! S feleségül álltak a rabszolgákhoz,
238 IX | napon mind felkerekedtek, s rabszolga férjeikkel együtt
239 IX | semmit sem hagytak hátra.~– S te mit cselekedtél? – kérdezé
240 IX | nekem egy guzsalyszárt, s arra volt felkötve Palpának
241 IX | ültettem mind az őrpatákat, s a guzsalyszám a levágott
242 IX | Istennel magasra emelte, s beszélt hozzánk szépen és
243 IX | minden vérontás utálatos, s aki felebarátját megöli,
244 IX | közéjük áll az Isten testével, s elválasztja őket. S azután
245 IX | testével, s elválasztja őket. S azután beszélt hozzánk olyan
246 IX | őrpaták mind sírva fakadtak, s a szemeik törülgetése miatt
247 IX | Jehova Isten parancsol, s ha a pátriárka azt mondja,
248 IX | estéjén összejövünk ismét, s akkor megmondom, mit kell
249 IX | pedig házaikban maradjanak, s akinek fia van, az gondoskodjék
250 X | nem engedi megpimpósodni, s onnan iszogatják fel, míg
251 X | a libegő borostömlőket.~S arra nagy gondjuk volt,
252 X | jár, a gyerekek csúfolják, s mikor el-elhasal, nagy visítással
253 XI | álljon a hegyek között, s a karavánokat becsülettel
254 XI | kísérettel járnak ugyan, s elégszer megesik, hogy a
255 XI | és valamennyi vazallja. S a lovának még a kengyele
256 XI | kengyele is aranyból van, s az ivószobájának a földje
257 XI | megmutogatja sebhelyes testét, s bosszút esküszik a saját
258 XI | Azok prédát ejtenek benne, s majd nagy diadalommal viszik
259 XI | várudvarban levő kecskéket; s mikor aztán látják, hogy
260 XI | arra kötélhágcsót kötnek, s azon fölmásznak egyenkint,
261 XI | fogaik közt a kétélű karddal; s mikor a várőrség javában
262 XI | bortól: akkor előrohannak, s leölik valamennyit, egy
263 XI | nyílhegy mind egyforma, s abból egyet kihúzattak egy
264 XI | felviszik a várba a hírt, s akkor azután a szökevény
265 XI | kiválasztottak egyet maguk közül, s az azután ékesen és röviden
266 XI | bocsátották. Az felrepült a légbe, s lúdszokás szerint rögtön
267 XI | kézíjaikból egy nyílvesszőt, s amelyiknek a nyila eltalálta
268 XI | elkövetett gyalázatért, s a kár helyrehozását is nyélbe
269 XI | felmenni a mosszori knézhez, s apostoli küldetéséhez méltón
270 XI | egyetemben visszaszolgáltassanak, s a Teuta királynén és követén
271 XI | virágos misemondó casulát, s ezentúl szent legyen a békesség.~
272 XI | elfogadható alapnak tartotta, s kérte az egybegyűlt rendeket,
273 XI | waráng nemzetet fenyegetik, s végezve azon nagy hatású
274 XI | koronáját és asszonyi főkötőjét, s ismét hajadon leánnyá visszaváltozni,
275 XI | fonott kosárban a háznagy, s letette a ház asztalára,
276 XI | tollait, kinyújtotta a nyakát, s egy hangos kiáltással felrúgta
277 XI | szárnyait kiterjesztve, s aztán repült fel rézsút
278 XI | kézbe kapták tegzeiket, s a repülő szárnyast célba
279 XI | úgyhogy nem lőhettek utána: s a vadlúd már kezdett olyan
280 XI | hangzott el, de nem a király s nem is a királyné keze után,
281 XI | bukfencet vetett a levegőben, s kalimpázva hullott alá a
282 XI | piac közepére a Solom fiút, s két waráng vitéz szíjkorbácsokkal
283 XI | sziklabörtönben őriznek, s hogy kell megtorolni Teuta
284 XI | ami a föld alatt történik, s a héjáktól, ami a hegyek
285 XI | a nagy kapcsos könyvet, s elolvasta belőle a rettentő
286 XI | olyan, mint a szamárordítás, s rájuk parancsol, hogy a
287 XI | orozva belopózni a várba s vérfürdőt csinálni közöttük.
288 XI | megostorozták, száműzték. S ha majd napok múlva, mikor
289 XI | egész nap eszik, iszik, s este újra kezdi. Legnagyobb
290 XI | elhengerítjük róla a sziklát, s akkor te begyakorlod magad
291 XI | menyasszonyát elvette tőle, s őneki magának egy kelevézzel
292 XI | egy rabszolgának a hasát, s abba dugja bele a Verblud
293 XII | között szarvast ejtett el, s mindjárt lakomát csapott
294 XII | belőle, nagy tüzet rakott, s fanyárson szarvascombot
295 XII | a jéghideg forrásvízbe, s attól az egyszerre acéllá
296 XII | egyszerre acéllá edződött, s szép ragyogó kék, lilakék
297 XII | kösöntyűk, -tekercsek s a gombafej alakú pénzek
298 XII | lőpor; de volt rabszolga. S az ember mindig a legolcsóbb
299 XII | akadtak, folyosót vágtak, s azt fúrták előbbre, míg
300 XII | oldala, mint a darázsfészek, s az egész hegy úgy keresztül-kasul
301 XII | füsttől meg ne fulladjanak, s mikor aztán a máglya egész
302 XII | porlékonnyá omladoztak, s aztán könnyű munkát engedtek
303 XII | tömlővel lehetett felemelkedni, s a tárnaszádákból kitekintő
304 XII | mosszori aranyhegyet körül, s a félkör déli szakadékáról
305 XII | veszi fel a hegyi folyamot, s mesterséges zsilipek és
306 XII | zuhogva a sziklatömbökön át, s aztán ismét egyesülve a
307 XII | barlang kapuboltozatába, s ott eltűnik a föld ismeretlen
308 XII | megindul alatta a talaj, s ledobja a hátáról, s még
309 XII | talaj, s ledobja a hátáról, s még azután utánazúdul a
310 XII | utánazúdul a felső görgeteg, s eltemeti maga alá.~Az erdők
311 XII | további hepehupás hegyormokat, s összevegyül a warángok lakta
312 XII | kapuja öntött rézből van, s tolózárral csukódik.~A bástya
313 XII | üdvözlésére vannak szánva. S aki a római sáncot elfoglalta,
314 XIII | amit a kirúgó állkapocs s az előretörő szemöldökcsontok
315 XIII | bozontos szemöldök árnyékolta, s a bőrük olyan színű volt,
316 XIII | összeront a két szerelmes dalia, s amelyik élve marad, azé
317 XIII | lesz a szép menyasszony. S azután élnek boldogan. Nem
318 XIII | gazdaságából él; juhokat tart, s a gazdagokat megsarcolja,
319 XIII | paszitákra, torokra eljár, s azokból, amennyi a dalmatika
320 XIII | szabad neki feleségül venni, s ha az első felesége meg
321 XIII | csupán csigát és rákot, s mikor a nagyböjt ideje eljön,
322 XIII | már határozottabb jellemű, s így hangzik: „Szent úr,
323 XIII | Azért pokolra fognak jutni, s onnan majd szomorú leveleket
324 XIII | hívek az imádságot éneklik, s egy hegyes késsel kivágja
325 XIII | ezüstmedencébe, apró csipetekként, s azt leteszi a kereszt talapjára.
326 XIII | aztán a népet megáldotta, s kimondta, hogy az „Úr veletek!”,
327 XIII | akkor fog egy kanalat, s megkeverve a tálba aprított
328 XIII | Aki józan, idejöhet.) S minden hívének ád a szájába
329 XIII | zsolozsmáihoz, liturgiáihoz.~S az egyszerűség jobban hódít,
330 XIII | pogány vallást követték, s egész Német- és Franciaország
331 XIII | a Balkán hegyei között, s aztán valamennyi fölött,
332 XIII | a farsang utolsó napja, s a fiatal Badnyák istengyermek
333 XIII | vecser”. (A vendég estéje.) S a hajdani Saturnaliák napja,
334 XIII | más házba, más vidékre.~S a badnyáknak sok hivatala
335 XIII | növényeket is szedett a számára, s megtanítá, melyiket minő
336 XIII | magukat a régi szokáshoz, s egy héttel előbb ünnepeltek.
337 XIII | toronyból látták őt közeledni, s amint belépett a kapubolt
338 XIII | mondani: bokszics, bokszics; s visszacsókolgatni őket.~
339 XIII | egymásba dugni a kövérségtől, s a lábait nem tudta meghajtani
340 XIII | tudott enni egy borjút, s egy egész kecsketömlő bort
341 XIII | görög amforáról az ólomzárt, s elébb, rendes szokás szerint,
342 XIII | karikára nyíltak fel a szemei, s addig húzott a korsóból,
343 XIII | akkor vette le a szájáról, s nagyot fújt utána.~– Hüjh!
344 XIII | rajta; úgy ihatol belőle, s ezt én mind neked adom;
345 XIII | aki most tanulja a járást, s alig várja, hogy megint
346 XIII | megint négykézláb lehessen, s mikor nyakába borult Solomnak,
347 XIII | rántsa megával a földre, s olyanokat csókolt rajta,
348 XIII | Felviszlek én – monda Solom, s letérdelt a knézfi előtt.
349 XIII | kosarát is felvette Solom, s a vállára vett Szlón igazgatása
350 XIII | szarufákról lecsüggtek, s a fekhely előtt kárpitot
351 XIII | kerek ezüst pajzs körül s azon keresztül fektetve.~
352 XIII | letette a válláról a knézfit, s attól nagyot rendült a torony
353 XIII | medvebőrön heverő Verblud, s kidugta a nyíláson a fejét.~
354 XIII | amiben meghúzta magát, s azt még mélyebbre véste.
355 XIII | benne a nemesi büszke lélek, s azt a fenyegetett szép főt
356 XIII | warángok borospincéjét.~– S most ezért bosszúból elárulod
357 XIII | felhasított bélű rabszolga. S te akarsz most lábra állítani?
358 XIII | is megtette a fogadást, s kezet nyújtott Solomnak.~–
359 XIII | borok meg vannak mérgezve, s te csak azért vezeted rá
360 XIII | megmérgezve, sem megbabonázva, s aki abból iszik, se nyavalyás,
361 XIII | iszom meg az első húzást; s aztán láthatja mindenki,
362 XIII | szert nem veszek be utána, s még csak nem is tántorgok
363 XIII | galacsinná hömpörgette, s azt tette rá a nyitott sebre.~
364 XIII | nagyot ordított a Verblud, s már a handzsárjához kapott;
365 XIII | lecsukódnak, a szája felnyílik, s a vezér elkezd aludni nagy
366 XIII | marhabelet töltött meg azzal, s így köríté azt a Verblud
367 XIII | elpártolásukat százszor, s annál elkeseredettebben
368 XIII | is meg tudja gyógyítani, s vitte aztán nagy zsolozsmaénekléssel
369 XIII | lépni, aki a gép alá kerülni s összemorzsoltatni nem akar,
370 XIII | összemorzsoltatni nem akar, s így forog szünetlenül, szakadatlanul
371 XIII | érckását fölszállította, s leeresztik a bányába. Ott
372 XIII | édesanyját, aki a világra szülte, s azt a másik édesanyját,
373 XIII | visszatért a várba a Szlónhoz, s rábeszélte, hogy keljen
374 XIII | hogy keljen föl a helyéből, s amint a hold felkel, induljon
375 XIII | amibe már belekóstolt, s nem veszett nála kárba az
376 XIV | közé, elbújva faodúkba; s állathangok jeladásával
377 XIV | akik ottan rezet ástak, s aztán, hogy az ér elvetélt,
378 XIV | korában egész tudomány volt, s innen származott át Dalmáciába
379 XIV | aszkéta remetéből is szatírt, s a félénk apácából bacchánsnőt
380 XIV | megitta a forró vizet, s azt hitte, hogy nektárt
381 XIV | mozdulatlanul elmeredt, s azt hitte, hogy most repül,
382 XIV | marokkal tépte a haját, s azt állította, hogy üdvösséget
383 XIV | csókokat osztott a semminek, s istennőnek nevezte, aki
384 XIV | egy völgyet elundorítani, s egy csepp ennek a nedvéből
385 XIV | virágszagú zamatot ád, s még jobban itatja magát.~
386 XIV | kermeszfajhoz tartozik, s mely akkoriban (mint Abbate
387 XIV | szíva ki az első húzásra, s aztán adhatta tovább a korsót.
388 XIV | első nincs divatban már, s az utolsóra nincs szükség.~
389 XIV | nincs szükség.~Kritikus. S aki mindezt el nem hiszi,
390 XV | süvegéhez varrva viseli. S az megvédi őt minden kelevénytől,
391 XV | megfizeti ezüsttel, arannyal. S aki nagyon bőkezű akar lenni
392 XV | végű szőlővenyige botot, s olyan sort ver vele a hátára,
393 XV | átkötött két hajfonadékát, s folytatásukat találva a
394 XV | találva a nyakán elkezdődő s fél melléig érő kláris-,
395 XV | menyasszony azt karjára vette, s összecsókolgatta. Ez a szeretet
396 XV | diveri megcsókolják az arát, s ezzel be van fogadva a házhoz.~
397 XV | Solom ránézett a leányra, s a szívében sajnálkozás kelt
398 XV | opánkáit leoldta a lábairól, s könnyedén, mint az evetke
399 XV | a Darinkát félrevitték, s nemsokára ismét visszahozták
400 XV | minden ujján volt kettő), s odaszórta maga körül a köpenyre.~–
401 XV | hirtelen kirántá a handzsárját, s megvillantá a feje fölött.~–
402 XV | csintalan tréfákkal bosszantják.~S a pajkos dévánkodás még
403 XV | belőle! – mond a vőlegény, s olyan mozdulatot tesz a
404 XV | jöjjenek a csimpolyások, s kezdődjék el a lakoma! –
405 XV | találnám téveszteni a füveket, s baj lenne belőle.~– Jól
406 XV | vigyed! – kacagott a Szlón; s valamennyi junák segített
407 XV | lépcsőjénél megállítá a Darinkát, s erősen a szemébe nézve,
408 XV | felöltöztetsz a cifra köntösbe, s aztán lemegyünk a násznéphez.
409 XV | maradsz mindig mellettem, s aztán – tudod, hogyan itatja
410 XV | magaddal a guzsalyodat, s a devernya alatt ott fonsz
411 XV | különben egyet lehelek rád, s meghalsz.~Mikor a toronyterembe
412 XV | Valamit látott álmában, s azt akarta megfogni. Dühös
413 XV | amíg ő nem iszik belőle – s ekkor, te bolond, fellármáztál.~–
414 XV | bekötötte azt a gyógyfüvekkel, s azután elmondta a junákoknak,
415 XV | szépen a lábamat az öledbe, s kergeted rólam a szúnyogokat.~–
416 XV | ereszd ki ezeket a junákokat, s bebocsátod a másik csapatot.~
417 XV | ásítás a knézt, elnyújtózott, s rögtön elkezdett horkolni.~
418 XV | felszedte a cifra köntöseit, s visszatért vele a násznéphez.~
419 XV | zsámolyra a vőlegénye háta mögé, s azt kapkodja el, amit az
420 XV | mosdómedencét és vizeskorsót, s a vendégek kezeit leöblíteni
421 XV | a deverire, a szuátokra, s akkor az első húzást a vőlegénynek
422 XV | köszönteni a násznépre. S ugyanannyiból meginni egy
423 XV | falat haricskakenyérrel, s együtt dalolt a víg társasággal.~
424 XV | guzsalyodat.~A Darinka felkelt, s visszakerült a rokkájával.
425 XV | hogy ki-ki magára kiabál, s a szomszédját nem engedi
426 XV | ügyelt a másik szavára, s a kezeik nem mozdultak hozzá,
427 XV | Hanem ebből a jóból.~S azzal fogta a piszkos vizet
428 XV | piszkos vizet a medencéből, s azzal töltötte tele a bukkarát
429 XV | öklébe handzsárt kapott, s ordítozott, hogy neki elefántot
430 XV | szalmaszálat az ágyból, s annak a kalászos végével
431 XV | reszketve dobta el a fegyvereit, s fogvacogva könyörgött:~–
432 XV | agyon a fullánkoddal! – s elbújt az asztal alá, onnan
433 XV | Stacheónak ráfújt az arcára, s arra az elkezdett kezével-lábával
434 XV | Ahhoz hozzálépett Solom, s adott neki egy pofont jobbról,
435 XV | amit fonj! – szólt Solom, s kihúzva a görbe kést a kuma
436 XV | leereszted a bástya fokáról, s a fehér fátyoloddal jelt
437 XV | bajtársaim; felmásznak a kötélen, s akkor kiszabadítjuk a taposómalomba
438 XV | hallják, elő fognak rohanni, s akkor aztán megfizetünk
439 XV | szót fogada a vakmerőnek, s fonta a kötelet hosszúra.
440 XV | Beszéltek embertelen szavakat, s verték fejeiket a falba,
441 XV | bukkarát rágta a fogaival, s ette, mintha mézeskalács
442 XV | szemöldökét elperzselte nála, s azt dadogta: milyen sötét
443 XV | hitte, a tengerben van, s fújta a szájába tóduló hullámot,
444 XV | életét megváltotta Solom, s akinek a dolga volt az udvaron
445 XV | a tömlős bort kiosztani, s ha aztán mindenki el lesz
446 XV | felnyitni a taposómalom kapuját, s kibocsátani a rabszolgákat.~–
447 XV | guzsalyat, a fonott kötelet, s elmenekült a terem hátulsó
448 XV | vesd magad az asztal alá, s tégy úgy, mint a többi bolond! –
449 XV | ezek kialusszák a mámort, s azontúl a méreg hatása is
450 XV | kezében a kelevézét tartva, s a fájós lábát azzal támogatva,
451 XV | elbámulva az őrjöngő atyafiakon, s aztán egyszerre a dárdája
452 XV | megint a badnyák leszek, s a te csontodat hegesztem.~–
453 XV | mert görög borokat ittak, s azoktól az ember görögül
454 XV | minden bort legelőször, s látod, semmi bajom.~– Mert
455 XV | porcikámat nem engeded bántani, s ez a te esküvésed engem
456 XV | nagyot kacagott erre a szóra. S a nevetés egész természetesen
457 XV | felforralásához idő kell, s ha időt nyer, életet nyer.
458 XV | Verblud. – Rám néz valamennyi, s az egyik menyecskének néz,
459 XV | alatt! Te is bort ittál?~S a kopjája nyelével nagyot
460 XV | ahhoz csakugyan hajazok. S aztán mit hoztam neked?~–
461 XV | azt Isten úgyse megkapod!~S azzal fogott egy szurokfáklyát,
462 XV | Vadszamár! – dörmögé a Verblud, s odaköpött a fickó markába,
463 XV | csak a gúnyámat vetem le.~S elkezdett vetkőződni. Azzal
464 XV | nagy üst négy fogantyúján, s leemelte azt a tűzről; odatette
465 XV | hangzott valahonnan a magasból, s abban a pillanatban egy
466 XV | a Verblud jobb szemében, s arra mintha az égből potyognának
467 XV | az egyik alvó férfihoz, s kirántá annak az öve mellől
468 XV | kapta a nehéz dárdáját, s úgy rohant a királyfira.
469 XV | ordított a fájdalomtól, s térdre bukott. A második
470 XV | csapással leütötte a fejét; s aztán felkapta azt az üstökénél
471 XV | azt az üstökénél fogva, s úgy mutatta fel a magasba.~–
472 XV | lángra lobbant a tűztől, s akkor aztán a szétfolyó
473 XV | opánkáikon a lángoló degetet, s úgy szaladtak ki az udvarra,
474 XV | otthagyta az őrzött kapukat, s futott a várkapu felé, hanem
475 XV | kitört kínzó műhelyeiből, s megkezdődött a gyilkos bosszúállás,
476 XVI | csinált a bizánci úton, s azzal a nyert zsákmányt
477 XVI | bogumilok bronzsisakjai s a tüszőik boglárai ragyogtak
478 XVI | ismeretes füttyentést a légben, s arra egy nyílvessző a sisakján
479 XVI | lova nyakában akadt meg, s arra a paripa elkezdett
480 XVI | hangzott a süvöltő nyilaknak, s mintha óriások hárfáját
481 XVI | volt. A Szlón rest barom s a Verblud sánta kutya, azok
482 XVI | lovaik fejére legörnyedve s kézíjaikat felajzottan tartva,
483 XVI | kézíjaikat felajzottan tartva, s amint a bástyafalon egy
484 XVI | pajzsok ismét összezáródtak, s az ostromló fal nyomult
485 XVI | pajzsaikat a fejük fölé emelték, s mikor négy-öt sor harcos,
486 XVI | leszöktek a nyergeikből, s bal karjukon a kerek pajzzsal,
487 XVI | mintha házhiúra futnának fel; s onnan szilaj ordítással
488 XVI | sújt jobbra, sújt balra, s ahová üt, pajzs hasad, koponya
489 XVI | mint egy valódi hadnemtő. S aközben szavával, csattanó
490 XVI | hangjával biztatja a népét, s mikor a füle mellett egy-egy
491 XVI | rohamát a knéz harcosainak; s akkor egy nagy vaskondérból
492 XVI | kellett tovamenekülniük; s amint aztán megkezdték a
493 XVI | Visszahúzódni az erdőbe s ott maradni lesben, lappangva.
494 XVI | ablakain is kezd kilobogni, s a főtorony rézteteje sem
495 XVI | meggyullad az izzó burkolattól, s akkor az is beomlik. A várban
496 XVI | elpusztult omladékok közül s az erdőn menekülni. Akkor
497 XVI | megközelíteni a bástyafalat, s mielőtt az ostromlottakat
498 XVI | megrendült az omlásától, s aztán lángolt ott magában
499 XVI | éjjelén megfordult a szél, s a füstöt úgy leverte, hogy
500 XVI | az még most is izzott, s veres fényt kölcsönzött