Rész

 1 III   |             akik fogadalmat tettek rá, hogy hajadoni életet fognak
 2 III   |      kategória, azoké, akik vártak rá sokáig, hogy valaki férjhez
 3 III   |           utoljára kíváncsivá lesz rá, hogy vajon milyen lehet
 4 IV    |      bőrének fehérsége nem vallana rá, azt kellene hinni, hogy
 5 IV    |      Csupán egy emberi lénynek van rá bűverős hatása: Mater Lubomirának.
 6 IV    |     elválásba, erővel kényszeríték rá, bedugva őt a három tüzes
 7 V     |    felkeresi a fenevad barlangját. Rá lehet arra találni az előtte
 8 V     |      feleli nekik: „Most nem érünk rá, majd ha máskor visszajövünk!”
 9 VI    |   ellenségétől; a puszta ökle elég rá, hogy sisakot koponyástul
10 VI    |          teszi a kezét, s elmondja rá: „Benedicat tibi Deus”.~
11 IX    |          azok is visszafelelgettek rá a szemeikkel. Értik ők már
12 X     |         bort.~Éppen azért ügyeltek rá, hogy a tömlők el ne tévedjenek.
13 XI    |         nem is azért rabol, mintha rá volna szorulva, hisz övé
14 XI    |           a vigyázó ravaszság. Ezt rá lehet szedni a waráng fiúknak,
15 XI    |      ellenzéki szónok is fellőttek rá a kézíjaikból egy nyílvesszőt,
16 XI    |          bort.~– Majd megtanítalak rá. Tudomány az. Énrám van
17 XI    |            előidézik. Megtanítalak rá, minő helyeken keressed
18 XIII  |           A paradicsomból – felelt rá a badnyák.~– Milyen bort
19 XIII  |            s te csak azért vezeted rá a mi népeinket, hogy elpusztítsd
20 XIII  |          bizony tántorogsz – mondó rá a Szlón –, ha te száz korsót
21 XIII  |           hömpörgette, s azt tette rá a nyitott sebre.~Az első
22 XIII  |           meg lehet őrülni.~De van rá gond, hogy a rabszolgák
23 XIII  |           ott azután más munka vár rá: a jéghideg vízben, derékig
24 XIV   |            neve pedig azért ragadt rá, mert a színe, a szőrös
25 XV    |         megvert testére a rabinget rá nem dobták. Most aztán azt
26 XV    |          Nagy megtiszteltetés volt rá nézve. Azért királyfi a
27 XV    |            Nem abból, te! – kiálta rá Solom. – Hanem ebből a jóból.~
28 XV    |         Szlón gyönyörittasan mondá rá: köszönöm, szőke tündérkém,
29 XV    |           híve volt.~Az azt mondta rá, hogy „köszönöm az áldást”.~–
30 XV    |              Ki vagy te? – rivallt rá a Verblud.~– Hát csak ismered
31 XVI   |         Tudom előre, hogy mit akar rá a szerző előhordani. Hogy
32 XVI   |        tárnafolyosón, s nem felelt rá semmi nesz.~– Nem vártak
33 XVII  |   megkaphatja; ha ellenben nem áll rá az alkura, akkor itt a szeme
34 XVII  |              Rossz tanács – felelt rá Solom. – Nem hallgattatok-e
35 XVII  |        Solom. – Nem hallgattatok-e rá, hogy odalenn az erdőben
36 XVII  | barlangszádát, akkor hurkot vettek rá, s nem eresztitek odább.
37 XVII  |      szíveket. Mindenki emlékezett rá, hogy hallotta valaha hírét
38 XVII  |         Egy ilyen cifra bohósággal rá lehetett őket venni, hogy
39 XVII  |           melyik menyasszony állna rá az ilyen nászutazásra, ha
40 XVIII |       álmodni?~– Azt én. Emlékezem rá, hogy én is egy ilyen szép
41 XVIII |            bele, ha visszagondolok rá; de mikor odaát voltam a
42 XVIII |             Bizony, mondok – hagyá rá Solom –, magam is úgy érzem
43 XX    |    pusztában nem hegyeket rakott-e rá, őrá és valamennyi testvéreire,
44 XX    |            mind úgy lehet – felelt rá Asmodái. – A többi démonok
45 XX    |   reszketése, mind, mind beszélt a rá figyelő nő szemeinek valamit.
46 XX    |     klastroma”.~– Úgy van! – mondó rá Mater Lubomira, kinek hivatala
47 XX    |      Lubomira helyeslően bólintott rá a fejével. Hasonló eset
48 XX    |         kriptáikban, s következett rá a tompa dobbanás, tizenhárom.~–
49 XXII  |             Frater Aktaeon nem ért rá választ adni erre a balgatag
50 XXII  |         elvagdosták, tisztát adtak rá, arra is ráismert Dávid
51 XXII  |         álljon szavának, és lépjen rá valami olyan földrészre,
52 XXII  |      vetettek a fejére, hogy senki rá ne ismerhessen: úgy vitték
53 XXIII |            jajdal.) Erről ismernek rá a maguk fajára.~A raguzaiak
54 XXIV  |           szóval, hogy „most nincs rá pénzünk, majd ha lesz, akkor!”~
55 XXIV  |            rettoresüveget, feladni rá a bíborpalástot, és resignálni
56 XXV   |         fölemeljék.~Példa volt már rá két ízben is, hogy Dalmácia
57 XXV   |            Miképpen? – kiáltozának rá mindenfelől.~– Két szónak
58 XXVI  |         szerető nő így erőszakolja rá a kedvesét a vetélytársnéjára.
59 XXVII |            ezt a hatalmat – felelt rá Damiani Júdás. – Nem vártam,
60 XXVII |           Boboli János, emlékezzél rá, hogy én mondtam ezt: „Nehéz
61 XXVIII|             Mindenki kíváncsi volt rá, hogy minő címmel fogja
62 XXVIII|          asszonyi rábeszélés vette rá e végzetes lépésre.~Ennek
63 XXVIII|        Krisztus bocsánatot mondott rá szavával; a daviditák tetté
64 XXVIII|       kiszemelt veje, ez szánta el rá magát, hogy őt összetörje.
65 XXIX  | magányosságában; a szíve nem akart rá emlékezni, de a szemei mégis
66 XXIX  |         mért jössz haza? – mordult rá mérgesen.~A Vuk görbe is
67 XXIX  |         gátat. Senki sem gondolhat rá, hogy ezek a tengerlakó
68 XXX   |       Damiani Júdásnak gondja volt rá, hogy kíséretül vigye magával
69 XXXII |           parancsszavuk lett volna rá, nekifordultak az elátkozott
70 XXXIV |         függött a pajzs. Messziről rá lehetett ismerni arra. A
71 XXXV  |   ellenségen keresztül.~Hallgattak rá, és tűrtek.~Még várni kell,
72 XXXVI |           a száját.~Aztán kimondta rá a tízek tanácsa az ítéletet.~
73 XXXVII|     apjának a kémei már várakoznak rá. Lokris erre is gondolt,