Rész

 1 I     |      mikor átnéz alattuk a szem, mintha egy templom belsejébe tekintene,
 2 I     |          oly csodás, ismeretlen, mintha más világrészből került
 3 IV    |        vízi csillag, mely olyan, mintha öt kígyófark volna összenőve.
 4 V     |        elkezd sírni olyanformán, mintha valami hazulról eltévedt
 5 VII   |      olyan botránynak tartották, mintha mai nap festőmodellnek állana
 6 VIII  |         települve meg állandóul; mintha Ahasvér átkát örökölték
 7 VIII  | munkájára mutatnak. Úgy látszik, mintha lett volna egy nagy nemzet,
 8 VIII  |           egy ujja lemarad róla. Mintha asszonykéz számára lettek
 9 VIII  |         kiemelkedő sziklatorony, mintha feje volna az óriásnak,
10 IX    |        jajgatott a visszhang is, mintha ő volna a legözvegyebb valamennyi
11 XI    |         knéz nem is azért rabol, mintha rá volna szorulva, hisz
12 XII   |          vége még mindig lángol, mintha izzó volna. Hozzányúlt:
13 XII   |    folytatják a kalapáló munkát, mintha cyclopsok dolgoznának odalent.
14 XIII  |    badnyák, mikor a nyakába ült, mintha csak magaforma suhanc lett
15 XV    |     amikben az úgy érezte magát, mintha börtönbe zárták volna; eddig
16 XV    |       kell fogni az ifjakat; nem mintha a szentségtől, hanem a víztől
17 XV    |         legyintettem a kezemmel, mintha pofon akarnálak ütni, te
18 XV    |        szereti. No hát tégy úgy, mintha nagyon szeretnél.~– No azt
19 XV    |         amelyik kéjt mosolygott, mintha a hetedik paradicsomban
20 XV    |        rágta a fogaival, s ette, mintha mézeskalács volna; a Szlón
21 XV    |  esküvésed engem jobban betakar, mintha a láthatatlanná tevő tündérpalást
22 XV    |    Verblud jobb szemében, s arra mintha az égből potyognának alá,
23 XVI   |       egyszerre a szemeik előtt. Mintha az átelleni gömbölyű hegy
24 XVI   |  hangzott a süvöltő nyilaknak, s mintha óriások hárfáját vernék,
25 XVI   |    felrohantak a pajzstetőzeten, mintha házhiúra futnának fel; s
26 XVI   |     egy-egy nyíl elsivít: ráfúj, mintha szúnyogot fújna el.~A bosszúálló
27 XVI   |       nem azért neveztetett így, mintha abban a föld alatti istenek
28 XVI   |     sziklaüregben, úgy tetszett, mintha a pokol égboltozata kezdene
29 XVI   |          vége felé úgy tetszett, mintha egész embersokaság kiabálna
30 XVII  |        megtörő cseppjei olyanok, mintha kék tűz szórná szerte a
31 XVII  |         voltak, olyan egyformák, mintha az igazi kagylós állat alkotta
32 XVII  |      volt emberi maradványokkal.~Mintha valami óriási irtóharc végjelenete
33 XVIII |       szememre szállt. Úgy jött, mintha én volnék a Kaján királynak
34 XVIII |  elaludtunk. Nekem úgy tetszett, mintha az egész barlang ingana,
35 XVIII |        valamennyien úgy éreztük, mintha a barlang padlata egyszer
36 XVIII |     aztán úgy tetszett Solomnak, mintha, a földre fekve, távoli
37 XVIII |     ködben, a víz mögött jártál. Mintha valami tündér volnál; mintha
38 XVIII |     Mintha valami tündér volnál; mintha fényes holdudvar vett volna
39 XVIII |    keményen megrúgta a tenyerét, mintha kőbe vágott volna vele.
40 XVIII |       Úgy örült a felfedezésnek, mintha egy csatát nyert volna meg.
41 XX    |          kantusujjaikba eldugva, mintha élők sem volnának.~A fiatal
42 XX    |        nem jó házaséletet éltek! Mintha Ádám apánk azon szépségek
43 XX    |   szakadozott hangokban tört ki, mintha kacagna; csak kolerikus
44 XX    |      rémséges visszhang odalenn; mintha az eltemetettek énekelnének
45 XXIV  |      kapacitál, úgy handabandáz, mintha veszekednék. Egy-egy új
46 XXVI  |         láthatlan központ körül, mintha a kettőjük között volna
47 XXVI  |          senki sem adott hitelt, mintha az új rettore, Damiani Júdás
48 XXVIII|        Amint elkezdett beszélni, mintha leigézte volna az egész
49 XXVIII|   villogó, szikrázó tekintettel: mintha azt mondaná neki: „Hát nem
50 XXXII |       őket barázdákra döntve, de mintha csupa ugrókút szökellne
51 XXXII |      minden pilótájuk ismerte, s mintha közös parancsszavuk lett
52 XXXII |           Még ott sem szűnt meg. Mintha ő volna az a Leviathán,
53 XXXIII|     felemelve magához a földről, mintha a légben repülnék, azt mondá
54 XXXV  |    Vellebit ormai úgy ragyogtak, mintha maguk is izzanának. Az égő
55 XXXV  |          szerteszéjjel; olyanok, mintha egy végtelen palota oszlopai
56 XXXV  |          ég bíborvörösben égett, mintha még most is az égő földet
57 XXXV  |         fegyver az ércpajzsokon, mintha a ciklopszok kovácsműhelyében
58 XXXV  |          gyermekeiket az ölükbe, mintha jobban esnék úgy együtt
59 XXXV  |        mely onnan felülről jött, mintha az ördögök röhögése volna,
60 XXXVI |      eltemetettek jajkiáltása. S mintha minden elem összeszövetkezett