| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rusnya 1 rút 2 rútul 1 s 1289 sába 1 sabinussal 1 sabioncellói 1 | Frequency [« »] ----- 9803 a 2997 az 1289 s 1175 hogy 1080 nem 860 és | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances s |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 XVI | hogy a vár el van foglalva, s az rögtön nyomult utánuk
502 XVI | semmi csatazajt sem hallott, s a kapuban állongó őrök azt
503 XVI | felkapta karjánál fogva, s még fájdalmasabb sikoltással
504 XVI | lettetek? Hová lettetek?~S aztán sorba kiáltozta a
505 XVI | a szél kettérepesztette, s a sötétkék égen előtündökölt
506 XVI | előtündökölt a tele holdvilág.~S arra száz meg száz férfiajak
507 XVI | volt odatűzve a csúcsába, s azon lobogott a sok levágott
508 XVI | odarohant a rémséges gúlához, s lerántotta annak a csúcsáról
509 XVI | csúcsáról a Verblud fejét, s két kezébe fogta, nagy zokogva.~–
510 XVI | Gyáva nyíl döntött le!~S a koponya szemébe lőtt nyílon
511 XVI | királyné felcsúfolásáért!~S azzal odavetette magát a
512 XVI | leszállók nem ronthatták azt el.~S hogy csakugyan ezen az úton
513 XVI | magukkal a bánya üregeibe, s hosszú ellenállásra készülnek.~
514 XVI | amelyből nincs szabadulás; s ha a bogumilok az aknalejáratot
515 XVI | vőd, akikért bosszút állj.~S azzal beugrott a tömlőbe.
516 XVI | bodont! – kiálta a knéz, s még aztán azalatt, hogy
517 XVI | mégpedig negyvenezer fejből, s a törökök által épített
518 XVI | alá az öreg Tvartimirral, s ha meg nem kapjuk ezt a
519 XVI | visszhangzott a sötét tárnafolyosón, s nem felelt rá semmi nesz.~–
520 XVI | tette egy dóm belsejéhez, s az oldalfalakból kimeredező
521 XVI | vitézek is alászállnak, s akkor aztán terv szerint
522 XVI | tárnafolyosót járjon be, s utoljára úgy jöjjenek össze
523 XVI | alkalmával egymásba omlott, s azután egy mély üreget képezett,
524 XVI | vezető fecskefészkek szájain, s amint alább, följebb meg-megjelent
525 XVI | mindenünnen.~Kihajolt a mellvéden, s lekiáltott harsány hangon
526 XVI | Tvartimir. – Ott megkapjuk őket.~S ha azt tették a lázadók,
527 XVI | fűtésre felhalmozott tölgyfa. S ami még élő fa volt a völgyben,
528 XVI | sziklafal egyik oldalából, s bömbölve omlott be az átelleni
529 XVI | hegyek világtalan mélységébe, s soha az Isten napját meg
530 XVII | ravasz csel által elfoglalta, s a nemzetén ejtett gyalázatot
531 XVII | újra rabszolgák legyenek, s még büntetést is kapjanak
532 XVII | akiknek nyájait elhajtották, s elvált feleségeiket elvették. –
533 XVII | a bosnyák királlyal is, s abban az ő megfogyott nemzetének
534 XVII | összehívja, egész hadserege van, s annak ő ezzel a rabszolgahaddal,
535 XVII | a tollkoszorút a főkötő s a szarvakat a cserfüzér.~*~
536 XVII | részét gátak közé szorítják, s zsilipekkel mérsékelve bocsátják
537 XVII | újabb zuhatagot képezve, s onnan aztán a folyvást haránt
538 XVII | körülkerítve az aranytermő hegyet, s a félkör átelleni oldalán
539 XVII | barlangi tóban kétfelé szakad, s a kisebb ága valahol másutt
540 XVII | Branta kitör a völgyből, s a három tüzes szentek kolostora
541 XVII | Solom. – Bízd rám a többit.~S azzal nekiindult a „lehetetlenség”
542 XVII | elmenekülésről. Tanácsot tartott, s abba meghívta a felszabadult
543 XVII | rabszolgák legvénebbjeit, s mint okos vezető először
544 XVII | szabad elvonulást enged, s hitével fogadja, hogy nem
545 XVII | amikor az egyikben kard van. S inkább bízom a pajzsomban,
546 XVII | fogjuk a magunk asszonyait, s keresztül rontunk a megszálló
547 XVII | átfűrészelik a szálfákat, s mikor a mi csapatunk az
548 XVII | többet meg nem látja.~– S én azt mondom nektek, hogy
549 XVII | a csiga úgy sodorja alá, s a fenekét nem találni sehol,
550 XVII | majd megint nekilódul, s akkorát esik, mint egy torony.
551 XVII | erre tutajjal rászállni? S ha volna is belőle kijárás,
552 XVII | hírmondónak a Bludár barlangjába, s az elmondja, hogy mit látott,
553 XVII | felugrott erre a kérdésre, s odaborult a királyfi vállára.~–
554 XVII | akkor hurkot vettek rá, s nem eresztitek odább. Mikor
555 XVII | mély medret mosott abban, s nem tölti meg a padmalyáig.
556 XVII | fennakadnak a sziklák közt; s azokat mi kifogjuk, magunkkal
557 XVII | időkben, ott én hátramaradok, s a Darinkát visszaküldöm
558 XVII | cölöpöket is vágjátok ki s eresszétek el a víznek.
559 XVII | szűkebb sziklatorkolatnál, s ott megtaláljuk őket. Majd
560 XVII | zsákmányoltunk, azt öntsétek meg, s formáljatok belőlük karpereceket
561 XVII | kövessék a fejedelmüket híven, s ne féljenek se földi ellenségtől,
562 XVII | padmalyán, amíg a nappal tart, s mikor jön az éjszaka, akkor
563 XVII | túlsó völgyben táboroz, s nem készül az egyszer megkeserült
564 XVII | kötött egy nyíl vesszejére, s ezt ellőtte a barlang nyílásáig.
565 XVII | fonállal visszahúzta a nyilat, s megmérte singgel a fonalat.
566 XVII | futunk, én kormányozok.~S azzal nekiereszték a gyarló
567 XVII | a sziklapadok lépcsőin, s tajtékzó hullámgerinceket
568 XVII | kőszörnyeteg hátán kétfelé szakadt, s aztán a túloldalon ismét
569 XVII | merült gyermek kontyát, s egy lökéssel visszadobta
570 XVII | beledobják a hideg vízbe, s ki kell nekik belőle kapaszkodni,
571 XVII | kapaszkodni, mint a kiskutyának, s amelyik kétesztendős korában
572 XVII | utána néző bajtársak elől, s azután nemsokára megfeszült
573 XVII | minő a nápolyi kék grotta, s a folyam megtörő cseppjei
574 XVII | lehettek azok! Talán óriások.~S miért volt ide téve az a
575 XVII | szurokfenyőhasábokat vékony karókra, s acéljával tüzet csiholva,
576 XVII | fáklyát is el kellett oltani. S sötétben haladni előre.
577 XVII | meggyújtotta a fáklyát.~S most már nagyobb volt a
578 XVII | boltozat kristályos fényétől, s miután e tó lassú, körben
579 XVII | másutt utat tör magának, s az örökké dolgozó cseppkő
580 XVII | vastagságú kőfal nőtt már az elé, s azt át kellene törni.~Solom
581 XVII | Azzal leültek a tó partjára, s elnézték, hogy evickél a
582 XVII | belekerült az örvénybe, s egyenesen lement a víz alá,
583 XVII | pisztrángok seregestül kísérik, s azon iparkodnak, hogy kikezdjék
584 XVII | hogy a vas is tud úszni!~S azzal elkezdett a cseppkőből
585 XVII | belecibálták a forgóba, s annyira eltérítették az
586 XVII | enyim lesz az – monda Solom, s a Darinka baltáját a kötél
587 XVII | balta elfogta a szökevényt, s a kötéllel partra húzták.
588 XVII | tűzhelyt is csak feltaláljuk.~S hozzáfogtak a kemény munkához.~
589 XVII | a kősípok közé feszült, s taszítva, rángatva egyet
590 XVII | egyszerre süvölteni kezdett, s a fáklya lángját bekapta,
591 XVII | hogy haladjon előbbre, s hozzon hírt, mit talál.
592 XVII | keresztülférkőzhettek rajta, s előbb beadogatva Darinkának
593 XVII | magukkal hozott eszközt, s a két kecskebőrtömlőt vízzel
594 XVII | kapuforma hézag hagyva. S az előtt feküdt túlnan egy
595 XVII | volt. A falai koromfeketék, s ezért nem lehetett a gyér
596 XVII | küldött gerendák egyikét, s tüzet rakott belőle.~Melegedni
597 XVII | ez azonban még fennállt, s egy másik sziklakaput látszott
598 XVII | rendjéből; átélve az éjszakát, s átaludva a nappalt.) Különben
599 XVII | föld alatti börtönök lakói, s az ép testű ember szeme
600 XVII | földre dobta a vasrudat, s odament a Darinkához, lekuporodott
601 XVII | felugrott Darinka a tűz mellől, s nem hagyta magát utólérni;
602 XVII | maga dugta bele az ujját, s aztán halálos kíváncsisággal
603 XVII | mirenyevő, apró szemerkén kezdi, s mindig többet megbír belőle,
604 XVII | felemelte az alvó fejét, s észre ne vegye a változást,
605 XVII | mely körülfutott azon; s egyikébe a lyukaknak egy
606 XVII | volt vízzel. Leszállt érte, s a vizet beletöltötte a csúcsos
607 XVII | elérhesse a szikla párkányát, s aztán kezeivel és térdeivel
608 XVII | embert képes volt befogadni.~S ebben az óriások alkovenjében
609 XVII | sziklák sötét mélységében, s marakodtak, míg egy élő
610 XVII | mint onnan az állkapocsig, s hegyes kúpban végződnek.~
611 XVII | jönnek többé a világra.~S a halomra roskadt csonthalmaz
612 XVII | hosszúfejű ember fát vágott, s magát a karmokkal és agyarakkal
613 XVII | csonthalomnak a tetejére, s folytatni a harcot a minden
614 XVII | énekelt odalenn. Felébredt, s eszébe jutott az a dal,
615 XVII | dereka körül tekert kötelet, s lehajítá neki. Annálfogva
616 XVII | élnek itt a föld alatt, s mi rájuk bukkanunk. Ezek
617 XVII | a szemem be lesz húnyva, s álmomban kitalálom szépen.
618 XVII | Darinka faggató kérdésére. S miután az özönvíz előtt
619 XVIII | tömpölyeinek állandó lakói, s szeretik a sötétséget. Egy
620 XVIII | egyre öklelt és rugdalózott, s olyanokat ütött a Darinka
621 XVIII | voltak – törvény szerint, s az asszonyt ütlegelni ennél
622 XVIII | felszaladni az első lonkára s megtekinteni a szűrőkövet.
623 XVIII | ismét színültig vízzel, s a tarka kavicsot egy lyukkal
624 XVIII | kitörülte az álmot a szemeiből, s a pattogó tűz világánál
625 XVIII | jól megnyújtott fejjel, s azután segítségül hívta
626 XVIII | rusnya fajzatai fölött, s lehúzta azoknak a bőrét,
627 XVIII | lakik a nagy gonoszság!” S azzal fogta magát, rázúdította
628 XVIII | rázúdította a tengert a földre. S az özönvízzel elseperte
629 XVIII | királyi palota barlangtermébe, s tartottunk nagy áldomást
630 XVIII | jutott a legszebb csemege.~– S ez azt csemegének mondja.~–
631 XVIII | nyílása elé támasztottuk, s akkor elfeküdtünk a tűz
632 XVIII | fekszik) magától bedűlt, s arra mi valamennyien úgy
633 XVIII | padmalyról a máglya közepébe, s azzal szétrúgja a tüzet,
634 XVIII | mindannyian felugráltunk, s menekültünk az első lonkára.
635 XVIII | legmagasabb hegyek tetejéig, s visszafelé hajtotta a Bludár
636 XVIII | ahol a tengerbe ömlik, s erre valamennyi barlangi
637 XVIII | hogy az ott „napvilág”, s mind odarohant, nagy dühvel,
638 XVIII | odarohant, nagy dühvel, s elzárta előlünk a menekülést.~–
639 XVIII | felfutottunk az első lonkára, s hirtelen kézbe kaptuk a
640 XVIII | tegzeinket, lándzsáinkat, s azzal elkezdődött a végső
641 XVIII | kivégezni elég volt a nyíl is, s a felkapaszkodó medvének
642 XVIII | utóbb tóduló szörnyetegeket, s azok nemsokára az elesett
643 XVIII | felrakott magas farakás s nemsokára tetőtől talpig
644 XVIII | melletted?~– Csak te maradhass! S ne kívánkozzál oda, ahová
645 XVIII | a kettőnknek ellensége, s mind a kettőnknél erősebb.~–
646 XVIII | betöltötte a cseppköves üreget, s onnan aztán a folyosón keresztül
647 XVIII | folyosó nyílásán, harsogva, s arra elkezdett az egész
648 XVIII | vízár egyre emelkedett, s amint a második lonkát is
649 XVIII | tenger csapkodta a sziklákat, s a sziklák rázkódtak. Fogyott
650 XVIII | többi, ez egészen fehér, s a feje keskenyebb. Ah, ez
651 XVIII | kitárt mellel vártam be, s míg az engem rettentő karjával
652 XVIII | torkába dugtam öklömet, s megragadtam a nyelvét, hogy
653 XVIII | belemarkoltál az üstökömbe, s addig tépáztál, amíg – felébredtem.~–
654 XVIII | h” betű is volt benne. S ki tudja, hova tökéletesítették
655 XVIII | fejszét, én meg a vasrudat.~S hozzáfogtak egyesült erővel
656 XVIII | szerszámaikat, élelmiszereiket, s átkúsztak az újon tört résen.~
657 XVIII | a szurokfenyő hasábjok, s akkor hogy találnak vissza?
658 XVIII | Mindjárt megkapjuk a Bludárt, s ott aztán lesz fa is, meg
659 XVIII | hogy minél elébb meglássák. S hogy megijedtek tőle, amikor
660 XVIII | bércszigetek, félredűlt tornyok, s azok között a zuhogva, harsogva
661 XVIII | kitör elemi erőszakkal, s két ölnyi magasra túlemelkedve
662 XVIII | azokat egyre mélyebben, s azután egy keskeny teknőbe
663 XVIII | másikkal leszállok a ködbe, s keresem a gázlót.~S azzal
664 XVIII | ködbe, s keresem a gázlót.~S azzal fogta az egyik fáklyát,
665 XVIII | fogta az egyik fáklyát, s nekiment a láthatatlannak.
666 XVIII | észre, hogy a köd elhagyja, s a túlsó part sziklái merednek
667 XVIII | holdudvar vett volna körül, s annak a közepett szivárványos
668 XVIII | bementél a vízboltozat alá, s azt a fáklyáddal bevilágítottad.
669 XVIII | vízesés alatt keresztül.~S aztán, hogy mind a ketten
670 XVIII | nyúlt alá a sziklafenékig, s az a Bludárt kétfelé osztotta.
671 XVIII | Addig tacskó legyen a nevem! S a férfi, akit tusára hívok,
672 XVIII | magából az elnyelt cölöpöket, s a vágtató vízhát hordta
673 XVIII | folyam alatta zúgott el, s ha egy gerendát elvettek
674 XVIII | raktak egy szikladöbörben, s belehányták a rákokat, azok
675 XVIII | kapaszkodjál át a kötélen, s mondd meg a népeinknek,
676 XVIII | torkolatnál mind egymásra torlik, s ha ezt itt elzárja, akkor
677 XVIII | lassankint minden üreget, s itt fulladunk benne. Hát
678 XVIII | elbúcsúzott a királyfitól, s nekiindult magában megtenni
679 XVIII | mellékágba fog tódulni; s akkor az a kis vidám patak,
680 XVIII | hegyi zuhataggá alakul át, s az ő prófétáját ott remetebarlangostól
681 XVIII | úgy, hogy odatapad hozzá, s nem tud tovább úszni. Ez
682 XVIII | venni vissza kellett térnie, s azt csak kerülővel tehette,
683 XVIII | fejszéjét két kézre fogta, s hozzásújtott a cölöphöz.
684 XVIII | pillanatra világító szikrát, s annál kivehette, hogy két
685 XVIII | ága túláradt a partján, s átömlött a keskenyebb ágába.
686 XVIII | megrohanták a bogumilok a várat, s leölték valamennyit?~Egyszer
687 XVIII | Meghúzta magát egy odúban, s mereven bámult a sziklára,
688 XVIII | Istennek itten kellett járni, s ahol Isten járt, ott embernek
689 XVIII | lejöttek már a barlangba, s a csonthalmokat takarítják
690 XVIII | vizében végighömpölyögni; s arról megtudja, hogy az
691 XIX | bőven. Van tüzelőfájuk elég. S az is bizonyos, hogy a bujdosó
692 XIX | főpap híve: azok elfognák, s visszavinnék a zárdába.~
693 XIX | warángok kerületébe menekültek, s most ott tartózkodnak.~E
694 XIX | egymás ellen keseredve.~S az ingerültség nyilatkozatai
695 XIX | ágat hordott a kezében, s ha a halálos ellenségével
696 XIX | odacsúsztak hozzá, mikor ebédelt, s részt vettek a lakomájában,
697 XIX | részt vettek a lakomájában, s a sirályok körülülték, és
698 XIX | fejedelem kezet szorított, s megígérte, hogy majd a páskaünnep
699 XX | fennen kezd dicsekedni, s elnyomják vele istentelen
700 XX | perelni a lelki fejedelmével, s ez is gyönyörűség az ördögnek.~
701 XX | győztesnek fog jutalmul átadni, s az elbukottat elítéli.~A
702 XX | ragyog a karbunkulusoktól, s e korona alól hosszú, kék
703 XX | vasrostéllyal a templom hajója, s annak az ajtójánál áll őrt
704 XX | kinyitja előtte az ajtót, s bebocsátja a férfialakot
705 XX | alá. Csak szép ezüst haja s leomló selyemszakálla ad
706 XX | idvezítő koporsója előtt, s úgy marad ott, homlokát
707 XX | feláll a lépcső magaslatára, s csengő, ércteljes hangon
708 XX | takaró fekete kárpit lehull, s a cinterem közepén ott áll
709 XX | azonfelül kék abronccsal, s aztán sárga alapon veres
710 XX | aztán sárga alapon veres S betűkkel, félválláról hetykén
711 XX | disznóagyaruk, emberevők voltak, s akiknek a koponyáit ma is
712 XX | Gábriel angyal kötözte-e meg, s aztán a Dudáel pusztában
713 XX | valamennyi testvéreire, s nem ott fognak-e kínlódni
714 XX | nekem egy üres planétát, s én azt egy nap alatt megnépesítem.
715 XX | Űzzetek el engem a földről, s lesz belőle kopár, hideg,
716 XX | elébb volt, mint a nap! S a nap hiába süt a jéghegyre;
717 XX | gyökeret vernek a sziklába, s virágkehely alakban párosulnak,
718 XX | aki Évát elcsábítottad, s az első emberpárt bűnbe
719 XX | emberpárt bűnbe ejtetted?~– No! S hát vétettem vele, hogy
720 XX | nők szívét szállják meg, s azok által rontják meg a
721 XX | Asmodái észrevette e villámot, s mélyen meghajtá magát.~–
722 XX | Azmát is meg Ovaént is, s mind a két feleségét boldoggá
723 XX | feleségét boldoggá tette. S hogy ezt helyesen cselekvé,
724 XX | Ne quid nimis” bulláját, s megparancsoló Aragónia királyának,
725 XX | Ábel megérdemelte a halált, s Kain csak azt tette, amit
726 XX | Szentszék háta mögé menekülsz, s onnan lövöldözöd ellenünk
727 XX | lettek a Kain-leányokkal; s ebből a keverékből támadt
728 XX | Azariás, megfogta a füledet, s elhurcolt magával a líbiai
729 XX | követ hengerített rád, s azt lepecsételte bölcs Salamon
730 XX | vagy, ide nem jöhettél. S ha itt nem vagy, akkor nincs
731 XX | huszonnégyezer tanítványa volt, s egész könyvtárt írt tele
732 XX | kolostor alatti mélységből, s utána egy enyészetes „Halleluja”-
733 XX | dacosan föltéve viselt eddig, s arcra vetve magát, beesett
734 XX | állj fel a lúdtalpadra, s maradj veszteg a te csontvárad
735 XX | visszalépett a csontvárába, s felcsapta a kalpagját, oldalra
736 XX | melyet Photius állított fel, s amelynek alapja éppen a
737 XX | nagylelkű akarok lenni, s elvállalom még az öcsém
738 XX | özvegyét, a bájos Egilonét, s királynéjává tette őt. Egilone
739 XX | keresztes vitézek száma, s félévi ostrom után nem lettek-e
740 XX | várkaput Bohemund vezér előtt, s amit véghez nem tudott vinni
741 XX | elveszté a keresztény világ? S mi volt az oka? Raymond
742 XX | Jeruzsálemet is elfoglalta, s jaj minékünk, háromszoros
743 XX | tapossák az idvezítő sírját. S most újra fegyverbe kell
744 XX | virágát, fiatalságunkat, s távol tengereken túl küldeni
745 XX | hallgat Sybilla királyné, s Raymond lovag szerelmét
746 XX | meglehet, hogy bűnt követ el, s elkárhozik; de megmenti
747 XX | nagyravágyás démona volt az. S ahhoz nekem semmi közöm.
748 XX | hős lakedaimoni Kimont, s miért ne idézném fel Sofonisbét,
749 XX | csak a szerelmet tartá meg, s az volt neki a sötétségben
750 XX | sötétségben napja, virága, éneke; s e szerelem gyümölcseit,
751 XX | monda Frater Aktaeon, s lekapva fejéről a süvegét,
752 XX | őt körülzáró csontváron, s miután elébb még az oldalára
753 XX | napsugár volt a szerelem, s annak a bolygó napja egy
754 XX | Genovéva megszerette a lovagot. S ez a szerelem tiltott érzés
755 XX | Asmodái mutatta, hogyan osont, s egy lépést nyert vele előbbre).~–
756 XX | kedvese közé vetette magát, s megragadva atyja jobb kezét,
757 XX | úgyis a szívemet tépnéd ki, s szív nélkül ki élhetne tovább?”~–
758 XX | kevélység bizonyára enni kér. S ebben valóban ellentéte
759 XX | kelengyéül szokott kapni, s még jobban megterhelte a
760 XX | győzni fogok”, lihegé az, s mind előbbre hatolt. A kísérő
761 XX | tántorogva haladt az előre.~(S ilyen reszketve, tántorogva
762 XX | vagy!” lihegé boldogan. S azzal összeroskadt, és egy
763 XX | sikoltással borult drága tetemére, s azon pillanatban megszakadt
764 XX | trónemelvényig hatolt Asmodái, s ott egyszerre arcra vetve
765 XX | elterülő palástszegélyére, s zokogva kiáltá:~– Ítélj
766 XX | démonnak adja oda a pálmát, s még a kezét nyújtsa neki,
767 XX | metropolita. Pontifex in Dalmatia.~S ezt mondva egy gyors szökéssel
768 XX | termett Onufriosz mellett, s lekapta annak a fejéről
769 XX | átkötő cordát, leoldó róla, s a felbomló fekete bő talárt
770 XX | maximusa! – kiáltá Asmodái, s szatíralázattal hajtá meg
771 XX | eldobott süvege után nyúlt, s fekete palástját húzta-vonta
772 XX | avignoni érsekké lenned, s ahelyett egy huszonnégy
773 XX | milliói leborulnak előtted, s egyetlen riadó szóval kiáltják:
774 XX | atyánk, II. Cajus pápa!~S e szavakat azzal pecsételé
775 XX | apácafejedelemnő nyújtott egy démonnak, s azután a démon egy ellenpápajelöltnek,
776 XX | előlépett a többiek közül, s hallatá rikácsoló, kemény
777 XX | és a gyóntatóatya fölött; s ha bűnben találtatnak, elítélni
778 XX | hölgy a szent ravatal mögül, s leszállva a katafalk lépcsőin,
779 XX | odasietett a hármas csoporthoz.~S mikor odaért imádott kedveséhez,
780 XX | magához ölelte mind a kettőt, s azt kiáltá:~– Ne féljetek!
781 XX | cordája a nyakára kötve, s annak a két vége két apáca
782 XX | énekelnének kriptáikban, s következett rá a tompa dobbanás,
783 XX | Fulgentia – a bűnösök megtérnek, s a felszenteltek elkárhoznak!~
784 XX | karikán függő kulcsokat, s kikeresve közülök a vasajtó
785 XX | karjainak inai vonaglanak, s görbe karmokban végződnek;
786 XX | fújja perzselő páráját, s aztán odadobja őt a márványpadlatra –
787 XX | márványpadlatra – élettelenül.~S akkor előrelép kevélyen,
788 XX | akkor előrelép kevélyen, s sűrű haját hátravetve, mellére
789 XX | mellére üt súlyos öklével, s odakiált a megrémült népnek:~–
790 XXI | Raguzáig meg sem álltak, s ott általános riadalt idéztek
791 XXI | odafenn szorult a kórusban, s ott elrejtve magát a rácsozat
792 XXI | az egész démoni látványt, s csak a késő éj sötétségében
793 XXI | menekült meg búvhelyéről, s apácaköntösét felváltva
794 XXI | lábaihoz vetve magukat, s papucsait ajkaikkal érintve.
795 XXI | hídon a paradicsomkertbe, s annak érett gyümölcseit
796 XXI | Azok áldják, magasztalják, s himnuszt énekelnek a dicsőítésére,
797 XXI | laknunk!” – mondják azok, s mindjárt hozzálátnak, hogy
798 XXI | íjász kirándult az erdőre, s hevenyében elejtett egynehány
799 XXI | Őt imádta az egész nép, s amit ő kimondott, az szentség
800 XXI | fel a szent keresztséget, s annál fogva azokat még jobban
801 XXI | képezének zenekíséretet hozzá, s mivelhogy a kézíjak húrjai
802 XXI | letérdepeltek előtte mindannyian.~S még ki voltak terjesztve
803 XXI | csendességben: „Frater Aktaeon!”~S e névre az ifjú Boboli,
804 XXI | karjait összetéve mellén, s megsüvegtelenített fejét
805 XXI | servus servorum Domini!”~S erre a délceg ifjú felvette
806 XXI | mögött heverő barátcsuháját, s azt a cifra lovagöltözete
807 XXI | magát a barátcsuklyába; s hogy oson el a hátulsó ajtón.
808 XXI | Harcoltam ásatag medvékkel, s megsirattam antediluviánus
809 XXI | győzedelmeskedjék az angyal fölött, s megbotránkozásomat elhallgattam,
810 XXI | másikhoz hozzátartozik, s kezdem elhinni, hogy a sakktáblai
811 XXI | tegye a mellén a kezeit, s azt mondja: „en adsum”,
812 XXI | azt mondja: „en adsum”, s aztán tessék velem parancsolni!
813 XXI | tessék velem parancsolni! S mikor ez azt parancsolja
814 XXI | már éppen pluralisban), s visszaballagjon a kolostora
815 XXI | a rabság sziklavölgyébe, s ott rajzolja tovább az abrakadabrákat
816 XXI | olyan könnyen kikerülni, s azok bizony lesújtanak a
817 XXI | lesz a vége a történetnek. S miután én magam is előre
818 XXI | legbüntetésreméltóbb merényleteknek, s ennek a megbüntetése nem
819 XXII | drágaköves aranytiarát, s felölti magára a fehérítetlen
820 XXII | szőtt egyszerű palástot, s aztán fedetlen fővel leborul
821 XXII | levetkőzte a régi embert, s az új embert öltötte fel.~
822 XXII | keresztül a Branta-völgybe, s aztán fel a három tüzes
823 XXII | előjön a metropolita főpap, s áldást oszt a tó partján
824 XXII | tekintélyes úri istent, s annak a neve volt „bálvány”,
825 XXII | istenkéket, bot végére, s annak a neve volt „balita”.~
826 XXII | koporsóhoz. Mind elmentek már.~– S te miért nem mentél velük?~–
827 XXII | világosságot adok a lelkednek, s eloszlatom a homályát.~–
828 XXII | mikor a nap délpontra hág.~– S hogyan tudod te meg azt,
829 XXII | órával kezdték a napot, s a déli órát tizennyolcadiknak
830 XXII | amilyen volt, elevenen, s még egyszer felém nyújtja
831 XXII | valami kéz újra összeszedi, s élő embereket csinál belőlük,
832 XXII | vissza fogja őt neked adni, s megszünteti a tilalmat.~
833 XXII | szemben a tajtékzó tenger. S nem vagy-e te ennek a nagy
834 XXII | kalapácsokat a harangláb mellé, s azt mondá a királynak:~–
835 XXII | király kimagyaráztatni, s helyet foglalt a remete
836 XXII | a nagy kapcsos könyvet, s felolvasta neki belőle Sámuel
837 XXII | atyjának eltévedt szamarait, s ezen foglalatossága közben
838 XXII | közben talált reá a próféta, s azonnal felkéré őt az Izrael
839 XXII | mind.~– Mégis úgy van.~– S mifélét vett el? ha tudod.~–
840 XXII | tizenhetedik koponyát haladta meg, s azalatt bőséges ideje volt
841 XXII | járuljanak az érkező elé, s térdepeljenek le eléje,
842 XXII | Köszönöm. Elfogadom. S azt izenem vissza, hogy
843 XXII | szent könyvben írva vannak? S ez az ifjú itt ezt előre
844 XXII | mondásokat mormogva hozzá, s mikor azzal készen van,
845 XXII | közeledett a kőkereszthez, s midőn odáig ért, a fejét
846 XXII | mely a délórát jelezte. S megcsókolta az Idvezítő
847 XXII | fogta a harang kötelét, s elkezdé a delet kongatni.
848 XXII | völgy felőli kapu megnyílt, s zászlókkal jött alá a búcsújáró
849 XXII | is ráismert Dávid király; s egy kissé fejcsóválva mondó: „
850 XXII | tüzes szentek kolostorában, s az nem lesz éppen hókuszpókusz
851 XXII | mórokat vissza tudta verni, s Dusán király ostromát hét
852 XXIII | világ hatalmasai üldöztek; s akit egyszer oltalmába fogadott,
853 XXIII | uralták a körülfekvő vidéket, s azon a nagy gömbölyű bástyán
854 XXIII | fogadalom átruházásához, s a Megváltó Imolája ott emelkedett
855 XXIII | nyakán volt egy mélyedés, s az új rektornak a fejét
856 XXIII | császárnak, ami a császáré”, s a pénzverő szűk porticusa
857 XXIII | vendégszeretettel fogadták, s a tengernagyaik tévedésből
858 XXIII | horgonyt vetett a sík tengeren, s maga, megillető kíséretével
859 XXIII | lakoma, visszament a helyére, s újrakezdte. Becsületes ember
860 XXIII | alatt elnyomott a buzgóság, s ezalatt megjelent előttem
861 XXIII | rohanni a tengeri bástyát, s amíg az égész népség in
862 XXIII | dombéroz, felmásznak a falra, s elfoglalják a várost. Azért
863 XXIII | elővette a jobbik eszét, s hirtelen összegyűjtve az
864 XXIII | felállított szurokrudakat, s azoknak a fényénél szerte
865 XXIII | gyaloghintóban. Terhet emberhát hord, s a teherhordók osztálya egész
866 XXIII | felölti ünneplő öltözetét, s saját zászlói, zenekara
867 XXIII | kényszerítenék a királyt békekötésre; s ennek a szentesítéseül tartozott
868 XXIII | szerb király Raguzának, s jött roppant hadsereggel
869 XXIII | mögött egy egész ország állt, s egyre szaporították a megszálló
870 XXIII | éjjel kiszöktek a városból, s önként megadták magukat
871 XXIII | irgalom nélkül lefejeztette, s a fejeiket kitűzette magas
872 XXIII | kiütött a fekete halál, s jobban, mint a megszállottak
873 XXIII | megbánta, amit elkövetett, s bűnei kiengesztelésére nagyszerű
874 XXIII | legyilkolt rokonai sírja fölé s azzal a megszállást abbahagyta;
875 XXIII | városban devernyázó vezérektől, s elfújták szép harmóniával
876 XXIII | lebocsáták az őrök a csapóhidat, s beereszték az álcázott raguzaiakat.
877 XXIII | hordárok málhakötegeikkel, s a nyaralóikból megtérő patríciusok
878 XXIII | kapuk be lesznek zárva, s akkor iparkodott mindenki
879 XXIII | völgye, festői szépségekben s természet áldásaiban gazdag
880 XXIII | vize, a lugasok nektárja s a kaptárok méze. Valamennyi
881 XXIV | jegyezve az érsek lajstromába, s ez nagy teketóriával járt.
882 XXIV | megállapodott bizonyos egy számban, s mikor az annyiadik számú
883 XXIV | fehér ruhába öltöztették, s úgy vitték a város palotájába
884 XXIV | aki már vitte volna haza; s azzal meg is esküdött. –
885 XXIV | vette a tengeren, elfogta, s a fiát bedugta a baziliták
886 XXIV | tüzes szentek zárdájába, s nem engedte családja címerén
887 XXIV | választásoknál a Boboli-párt, s akármelyiknek a nevét húzta
888 XXIV | ott termett Damiani Júdás, s azt mondta, hogy ő maga
889 XXIV | költség terhét elvállalja, s fizeti a bástya és őrkapu
890 XXIV | választások közeledtek, s a házbirtokosok feljöttek
891 XXIV | lakó házbirtokos polgárok”. S nem is lehetett eltagadni,
892 XXIV | hordárok mind illírek voltak, s ennélfogva Damianihoz szítottak
893 XXIV | messziről rájuk ismert mindenki, s félretért az útjokból. Az
894 XXIV | szavazatjegy nem fogadtatik el.~S e harangszóra egyszerre
895 XXIV | sbirrók azonban elfogták, s látva, hogy ceremoniális
896 XXIV | templomának közelében hátramaradt, s ott letérdelt a lépcsőre.
897 XXIV | hirtelen odarohant hozzá, s megragadva a rettore lángszín
898 XXIV | tüzes szentek kolostorát, s elcsábította a fejedelemassszonyt,
899 XXIV | vigyék a signoria épületébe, s zárják el abba a rekeszbe,
900 XXIV | gyapjúpalástba öltöztetik, s a város palotájának két
901 XXIV | szárnyajtai megnyílnak, s kilép a proveditore, a dieci
902 XXIV | külhatalmak követeit elfogadni, s azokhoz követeket küldeni
903 XXIV | felment 20 ezer zecchinóra: s ezért biztosítva volt, hogy
904 XXIV | érkezik Palesztinából haza s hoz mindenféle urat és koldust,
905 XXIV | ügyekről miként referáljon? S a consulok a nyilvános okiratokat
906 XXIV | ördög, Boboli Iván képében, s elcsábító annak a fejedelemasszonyát:
907 XXIV | szívesen lesznek üdvözölve, s aztán lassan, idő jártával
908 XXIV | előtt megnyíltak a vaskapuk, s nem is késtek a figyelmeztetést
909 XXIV | perfidiája az új rettorénak, s ez csak bevezetés az egész
910 XXIV | halmozzák el Damiani nevét, s az egész korszakot, melyre
911 XXIV | maradt meg abban erőszakkal, s e hét év alatt felfordult
912 XXIV | eddigi vádlója megestében. S ehhez járult az a káröröm,
913 XXIV | szemforgató szelleme is, s azt suttogta, hogy a jó
914 XXIV | helyreállítására szolgál, s Istennél tetsző dolog.~
915 XXV | Cajus, a másik VII. János, s akkor Salona volt a világ
916 XXV | nyilváníták a gyülekezetüket, s conclavét alakítottak magukból.~
917 XXV | jelöltet egy pillanatra, s ezzel elég volt téve a fokozatonkint
918 XXV | völgybe fegyveres csapatokkal, s ott egytől egyig lenyilazták
919 XXV | feleséget hoztak a házhoz, s az elesett vitéznek az özvegyét
920 XXV | napján mind a kettő feltámad, s ismét az övé lesz; és akkor
921 XXV | daviditák gyülekezetét, s mienk lesz hét év alatt
922 XXV | kereskedőpadjaikat újra felállíthatják, s üzletüket szabadon megkezdhetik;
923 XXV | őket drága viseletekbe, s hozta mindenik a magáét
924 XXV | borongó berkek közé bújva, s amerre nyitva vannak, a
925 XXVI | sötét, önvilágtalan föld, s azt járná körül a két nap.~
926 XXVI | szertartást végignézték. S aztán egy fügefalevéllel
927 XXVI | férget leverted a vállamról, s azt kérdezted, nem fája
928 XXVI | Én is éreztem e csókot. S az a pokol tüzének a perzselése
929 XXVI | kétfelé osztva, kettős öröm, s két bánat két szerető szívben
930 XXVI | waráng királynék példáját, s egyikünk jobb, másikunk
931 XXVI | sugaraiban fogok ragyogni, s árnyékom soha meg nem látod.
932 XXVI | egyszerre hűséget esküdött.~S a gonosz példa nagyon is
933 XXVI | többé a lángpallosos angyal.~S minthogy a daviditák rítusa
934 XXVI | maradniok az új telepen, s ilyenformán egymás után
935 XXVI | találtak az új világvárosban.~S a csábító példájánál még
936 XXVI | Európa minden országait, s hordták a szívbeli ragályt
937 XXVI | keresztül a nagy Scoglióig, s ott kezdtek új házakat építeni
938 XXVI | ördöngös varázsló, baklovag, s támad mindazokból egy új
939 XXVI | városból időnként megszökött s Új Jeruzsálemben letelepedett
940 XXVI | Majd kitombolják magukat, s akkor eszükre térnek, otthagyják
941 XXVI | otthagyják a donnáikat, s visszajönnek; ősz szakállt
942 XXVI | szomszéd Új Jeruzsálembe, s a felesége nővérével, davidita
943 XXVI | velencei cirkáló hadihajók s a szaracén kalózok ellen.
944 XXVI | rettoreválasztást évről évre; s kimondta, hogy a rettore
945 XXVI | mind Damiani hívei voltak, s az olasz nobilinak nem volt
946 XXVI | Damiani zsoldjában álltak, s a hadnagyaik, kik sorshúzás
947 XXVI | tönkrement keresztes hadjárat s egy új megindításának mozgalmai,
948 XXVI | ellenségeskedés, a szaracén piratéria, s a zavarosban halászó Velence
949 XXVI | amit a másik megkezdett. S ez kifelé csakugyan növelte
950 XXVI | megrontotta a szabadságot.~S Damiani Júdás évről évre
951 XXVI | Cajus pontifexnek címezi, s minden eddiginél veszedelmesebb
952 XXVI | megbízás alól kicsuszamlani, s titokban értesíté az ifjú
953 XXVI | jöttek a nagyobb veszedelmek, s elfeledteték a kisebbet:
954 XXVI | kacika szívét, odament hozzá, s felkérte, hogy vegye fel
955 XXVI | már csak egy neje van. „S hova lett a másik?” – kérdé
956 XXVI | civilizált népek között, s a legfényesebb kivételekből
957 XXVI | munkában, az főzte az ételt, s megkapta belőle a csontokat;
958 XXVI | csókot, amíg fiatal volt: s ez rövid ideig tartott;
959 XXVI | asszonyát: maga mezítelen járt, s az asszonyai számára kirabolta
960 XXVI | selyemben, kasmírban járassa; s a spártai módon nevelt fiak
961 XXVI | egyszer csak megvénülnek, s a két szerelmes fülemüle
962 XXVI | királynak is volt annyi. S ha mind a négy megvan: még
963 XXVI | következnek az agyonütött Uriások, s ahol annyifajta mérget tudnak
964 XXVI | ragyogásában az északi égbolton, s aztán egyszerre elmúlt –
965 XXVII | iparkodott kitalálni Lubomirának, s ha annak az összevont szemöldöke,
966 XXVII | kitalálta a titkos bánat okát, s aztán rajta volt, hogy ismét
967 XXVII | borongás Lubomira arcán. S ez jobban fájt a királyi
968 XXVII | nappal beszívja a napsugárt, s éjjel fénylik tőle; egész
969 XXVII | tiszteli-e őt az egész nép, s széles e világból hozzánk
970 XXVII | a köszöntés tudományát, s annak rangfokozat szerint
971 XXVII | hajt, a falhoz húzódik, s hét lépésnyi távolban érthető
972 XXVII | négy lépésnyire elkíséri, s addig a kalpagját fel nem
973 XXVII | százféle nemzet összejön, s mindegyik a maga módja szerint
974 XXVII | szentségtörő kézzel betört, s azt megfertőztette.~– Hát
975 XXVII | félkézkalmárait összegyűjti, s lopott, rabolt kincsekből
976 XXVII | mondá az öreg Boboli, s azonnal egyenesen ment a
977 XXVII | polgárnak elárvereztetik, s az ára a város kincstárába
978 XXVII | a kapuja előtt a dobot, s a kikiáltó szavára: „ki
979 XXVII | aranypénz tonnákba volt rakva, s azokat a város kincstárába
980 XXVII | pregadinak volt kulcsa, s a tonnákat még csak megnézni
981 XXVII | kijöveti súlyát összevetve, s e különbözetből leszámítva
982 XXVII | összeget képvisel a kínálat, s aztán az utána jövőt értesíteni
983 XXVII | festve; belül arany mind, s az árhoz számít.”~S ezzel
984 XXVII | mind, s az árhoz számít.”~S ezzel a ravaszsággal túlhaladta
985 XXVII | úrnő körjáratot tarthasson, s az ős Boboli-palotában letelepedhessék.
986 XXVII | nemesasszonyáéval felválthatni.~S ezt most már megakadályozni
987 XXVII | hozhatja mind a két feleségét, s miután a palotájához saját
988 XXVII | fog csinálni a városban. S e zűrzavar okozója éppen
989 XXVII | naplementig szolgájává lesz, s tartozik annak mindenféle
990 XXVII | maga kategóriái Raguzában, s ezeket már nem lehetett
991 XXVII | tőre markolatára teszi, s a kalapját a szemére lehúzva,
992 XXVII | a fejét félrefordítja; s ha még ehhez dúdolni is
993 XXVII | szegfűszálat a fogai közé dugja, s úgy halad el a szembetalálkozó
994 XXVII | kapui megnyílnak előttünk, s a Boboli-palotába beköltözünk.~
995 XXVII | hölgyek gyaloghintókban, s a waráng testőrség, Solom
996 XXVII | kürtszó hangzott eléje, s a város érckapuja megnyílt,
997 XXVII | odajárult eléje Solom királyfi s visszatartóztatá.~– Anyámnak
998 XXVII | Eredj hát apádhoz, öreg fiú. S ne jöjj velem, ha megtanultál
999 XXVII | félek.~És ott megfordult, s egész testőrcsapatjával
1000 XXVII | szabad Raguza utcáit taposni, s aztán gyalog ment be a városba;