bold = Main text
     Rész                                                 grey = Comment text

1001 XXVII    |                hogy távol fognak maradni, s hideg megvetésüket éreztetik
1002 XXVII    |               járni az egész nagy piacot, s úgy vonulni be a Boboli-palotába.
1003 XXVII    |           kendőket lobogtattak a hölgyek, s virágzáport szórtak a hordszék
1004 XXVII    |               hordszéke előttük elhaladt. S miután az utcai köszöntés
1005 XXVII    |          zsellyehordók kezéből a rudakat, s maguk emelték a vállaikon,
1006 XXVII    |                   Milenka gyaloghintaját. S mikor a körmenet az átelleni
1007 XXVII    |                 annak a kínját is átérzi, s halálos ítélete hangját
1008 XXVII    |              hallja az üdvözlő riadalban; s mentül jobban rivallja a
1009 XXVII    |                 tilalma ellenére vett el, s egyszerre mind a két feleségét
1010 XXVII    |                elé, aki Raguza tirannusa, s a Boboli család halálos
1011 XXVII    |                  és a szerelme.~Kritikus. S ez képes volt őt ily őrült
1012 XXVII    |               szerelem. Imádta Lubomirát, s meg akarta neki szerezni
1013 XXVIII   |           davidita schisma jogosultságát, s azzal együtt az ellenpápát.
1014 XXVIII   |               meghajtja fejét egy király, s koronátlan fővel kéri a
1015 XXVIII   |            útjokból Lubomira székhordóit, s előresiettek.~A palotának
1016 XXVIII   |                  korában tanulta ismerni, s azok miatt az egész világot
1017 XXVIII   |                  miatt az apját elítélte, s a szülői házat elhagyta.
1018 XXVIII   |                  Barbara rohan oda hozzá, s forrón, hevesen átöleli
1019 XXVIII   |                   bele egy narancs levét.~S erre a szóra a másik asszony,
1020 XXVIII   |             engedelmesen meghajtja magát, s mindenki bámulatára kiválaszt
1021 XXVIII   |                  narancsot, belefacsarja, s aztán egy arany tányérkán
1022 XXVIII   |               ezalatt az erkélyre lép ki, s hideg egykedvűséggel tekint
1023 XXVIII   |                  a „szebbik” hátrafordul, s elveszi a kristálypoharat.
1024 XXVIII   |            visszateszi a tálcára hevesen, s indulatosan szól.~– Hiszen
1025 XXVIII   |           kitalálni Lubomira gondolatját, s aztán rövid idő múlva visszatér,
1026 XXVIII   |            meginni egymásnak a szerelmét.~S mikor a pohár alját az utolsó
1027 XXVIII   |           mosollyal közelíte Lubomirához, s megcsókolta annak az ajkát.
1028 XXVIII   |               ahol büszkének kéne lenned; s büszke vagy, ahol alázat
1029 XXVIII   |                  villogó szemek beszédét. S amint Lubomira a vállára
1030 XXVIII   |                   roskadt Teresina előtt, s megcsókolta annak a kezét.~
1031 XXVIII   |                   akik a terem hátuljában s a tornácban csoportosultak.~
1032 XXVIII   |                    visszatértek Raguzába, s kezdett fel nem tűnő látvány
1033 XXVIII   |                 nagy szigort gyakoroltak, s arra valóban szükség volt,
1034 XXVIII   |                schismaticus szakadásoktól s a pajzán életű kápsáló barátoktól
1035 XXVIII   |                egy Balázs-rendi gvárdián, s az érkezőket szigorún kikérdezte,
1036 XXVIII   |                   Búcsúmenetek jártak alá s fel az utcákon, lámpák mellett,
1037 XXVIII   |              raguzai érsekké installálja, s ugyanakkor kiküldi őt, hogy
1038 XXVIII   |        idevonatkozó intézményeit eltörli, s a házasság sakramentumát
1039 XXVIII   |                Cajus ellenpápát Raguzába, s felnyittatja előtte Oroszlánszívű
1040 XXVIII   |               Bennessa Lacroma szigetére, s felkereste az öreg Boboli
1041 XXIX     |              akinek parancsolni lehessen, s a bogumil maga inkább nyakába
1042 XXIX     |           vidékeken. Mert élni csak kell, s új rabszolgákat is szükség
1043 XXIX     |                éppen a kolostor völgyébe, s azt orozva elfoglalták,
1044 XXIX     |                 csináljon ő is tutajokat, s száz kiválogatott junákkal,
1045 XXIX     |        odarekedtek valamelyik barlangban, s most aztán nem tudnak se
1046 XXIX     |             birkát fenyőfák közé kötözve, s szálfákat, hogy tudjanak
1047 XXIX     |               uskók”-nak nevezik magukat, s várost építenek a tengeröböl
1048 XXIX     |                   öklével ütve a falakat. S attól pedig csak az ökle
1049 XXIX     |                 Akkor bújj ki a bőrödből, s egyenesülj fel!~– Annál
1050 XXIX     |           megbosszulja?~– Én vagyok az.~– S hogyan pusztítod el?~– Ezzel
1051 XXIX     |   fenékpalánkjaikat újakkal helyettesítik s a korhadtakat kidobálják
1052 XXIX     |                  sánta lábammal a partra, s a mankóm üregét teleraktam
1053 XXIX     |                 Azután felbicegtem megint s a mankómból beleeregettem
1054 XXIX     |                   a csigákat a tó vizébe. S a meleg vízben ez a faj
1055 XXIX     |               hogy az egész gát ledűljön, s azzal a tömérdek tó, mint
1056 XXIX     |               széttárva prémes kaftánját, s beletakargatva nyomorék
1057 XXIX     |             beletakargatva nyomorék fiát, s összevissza csókolgatva
1058 XXIX     |                   egész nap a percegését. S ha majd az ülőkéd túlsó
1059 XXIX     |               kősziklák tompa mordulását, s majd ha megrázkódnak, ott
1060 XXIX     |                  mikor a világ felfordul, s a hátára ülni a fellázadt
1061 XXIX     |           hullámnak egy kitépett cölöpön, s onnan ordítani, mint a sárkányparipáról: „
1062 XXIX     |                  meg e prófétáló ajkakat, s sajnálkozva rebegé:~– Adnék
1063 XXIX     |            junákkal az uskókokat üldözni, s azóta elő nem jött, pedig
1064 XXIX     |                 Neked hoztam, tartsd meg.~S azzal átadott az apjának
1065 XXIX     |            egynehány arany volt csavarva, s azzal bicegett vissza, a
1066 XXIX     |            támaszkodva, alamizsnát szedni s hajófurdancsokkal fizetni
1067 XXIX     |                  a Bludár labyrinthjából, s mikor fúrja keresztül a
1068 XXX      |                kor feladatának tartották, s nem követték a gyönyör és
1069 XXX      |            keresztes vitézek zászlói alá, s indulni készültek a Szentföldre.
1070 XXX      |                   Szent Balázs templomát; s a hitszakadást világraszóló
1071 XXX      |                   megjelent Raguza előtt, s ott a magas tengeren horgonyt
1072 XXX      |                látogatást tett Raguzában, s részt vett a tiszteletére
1073 XXX      |                 és az eretnek apostoltól, s ennek az árában Velence
1074 XXX      |         fennhatóságot nyer Raguza fölött, s egy kinevezett grófja fog
1075 XXX      |                székelni a köztársaságban, s ezzel megszűnik Raguza függetlensége.
1076 XXX      |            számára kelepcét is vethetnek; s nem indult neki oly könnyűszerrel,
1077 XXX      |                rám – mondta Dávid király, s kezébe fogta a hosszú póznára
1078 XXX      |            félrevonta a sátor függönyeit, s azok közül kilépett az ősz
1079 XXX      |                  hirtelen kardot rántott, s kísérő testőrei közé vonult
1080 XXX      |              megragadta a kezét hátulról, s a saját testőrei kifacsarták
1081 XXXI     |               mind behúzták az evezőiket, s a liburnák elkezdtek a kerekeikkel
1082 XXXI     |           taposták az ökrök jól védetten, s az összes harci legénység
1083 XXXI     |               zápor hullott a parittyakő, s egyik ember a másik után
1084 XXXI     |             sebesen kanyarodtak félkörbe, s oldalba kapták a dereglyéket.
1085 XXXI     |                 elfordítani a roham elől, s csáklyáikkal félretaszítani
1086 XXXI     |                   liburna agyarára kapta, s egy pillanat múlva fel volt
1087 XXXI     |            alakban a velencei hajók felé, s elfogadta a nyílt tengeri
1088 XXXI     |                 előrehaladni, mint orral, s olyankor egyszerre minden
1089 XXXI     |             minden harcos evezőre kapott, s a lapátkerékhez adva a testi
1090 XXXI     |            csappantyú mind a két oldalán, s a hátulsó fatornyában, ahonnan
1091 XXXI     |        admirálhajó felhúzta a horgonyait, s kifeszített vitorlákkal,
1092 XXXI     |            hirtelen elsiklottak mellette; s a warángok nehéz szekercecsapásai
1093 XXXI     |            lövésre ajzza a tűzvető gépet, s mikor a hátrafeszített vaskanál
1094 XXXI     |                  belétett pokolszerveket, s amint a következő pillanatban
1095 XXXI     |                   olthatlan lángot gyújt, s ha egy szikrája embertestre
1096 XXXI     |                válláról a nyers ökörbőrt, s azt a két karjával szétfeszítve
1097 XXXI     |                 hirtelen összeszorította, s aztán két kézre fogva az
1098 XXXI     |             repesztette szét az ökörbőrt, s aztán szórta szerteszéjjel
1099 XXXI     |              paráholva a harapózó lángot; s ezalatt döngöttek a warángok
1100 XXXI     |                majd fel a gálya tetejére.~S amíg e harc folyik a víz
1101 XXXI     |                   búvár jött a fúrójával, s a fúró nyelét a mellének
1102 XXXI     |                   kaviccsal volt elzárva, s az ismét sodronnyal bekötve,
1103 XXXI     |                   már tudják a bányászok; s nemsokára emberfőnyi rés
1104 XXXI     |                 evezőre, fegyverre kapni, s belekeveredni a csatába
1105 XXXI     |                  waráng szövetségeseknek, s nézték pipogya tétlenséggel
1106 XXXI     |      számszeríjjal, majd én veszem célba!~S azzal kivette az egyik lövész
1107 XXXI     |                kis hegykristály palackot, s abba belemártotta a nyíl
1108 XXXI     |                 megmérgezett nyílheggyel, s a leghatalmasabb óriás halottá
1109 XXXI     |                egész csatazajt túlzengte, s azzal végigesett a hajóban
1110 XXXI     |               egyik liburnától a másikig.~S azzal egyszerre abbahagyta
1111 XXXI     |                    leugráltak a tengerbe, s úszva igyekeztek a liburnáikhoz
1112 XXXI     |                   az evezőket kapták elő, s az egész liburnaraj igyekezett
1113 XXXI     |          elveszünk!” ordítá minden ember, s futott előre-hátra, nem
1114 XXXI     |                      ordítá Boboli Péter, s kétségbeesetten rohant alá
1115 XXXI     |                   fejszét hozott magával, s feltörte az ajtót. Az eléje
1116 XXXI     |                 akarta magát fullasztani, s lefeküdt a zárka fenekére.~
1117 XXXI     |                   az apa odarohant hozzá, s utánabukva a víz alá, megragadta
1118 XXXI     |          kivonszoltatását megakadályozza. S aki időt nyer – halált nyer.
1119 XXXI     |                   részén volt a hidegvér, s a víz alatt ez a hatalom.
1120 XXXI     |              össze, akkor nyalábra fogta, s kereste a lépcsőt, amelyen
1121 XXXI     |                 vett részt az ütközetben, s amint a nagy veszedelem
1122 XXXI     |                   hajó arrafelé dűlt meg, s minden ember az ellenkező
1123 XXXI     |                nekifeszítették a lapátot, s a bárka tovasikamlott. Egy
1124 XXXI     |            leszabadult rab utánuk úszott, s belekapaszkodott a bárka
1125 XXXI     |                   egyet az evezőlapáttal, s aztán elmaradt.~Most aztán
1126 XXXI     |             fiának élettelen teste mellé, s ölébe vette annak a fejét.~
1127 XXXI     |                   ajkára teszi az ajkait, s lélegzetét átfújja belé;
1128 XXXI     |                  vidd magaddal Lacromába, s rejtsd el ott, nem fogjuk
1129 XXXI     |               hogy átadjam őt a bíráinak; s amilyen fényes volt az élete,
1130 XXXII    |               warángok vakmerő támadását, s aztán visszavonulásuk után
1131 XXXII    |              ütődve, néhol ívnek hajolva, s a hullámtáncban valamennyi
1132 XXXII    |                 minden pilótájuk ismerte, s mintha közös parancsszavuk
1133 XXXII    |               árbocai félre vannak dőlve, s egyszerre visszafordultak
1134 XXXII    |                   gát párkányáig megtelt, s abból oly nehéz gőz párolog
1135 XXXII    |             nappal kijött a barlangjából, s futott a tengerbe. Minden
1136 XXXII    |            gerendafúró csigák percegését, s biztatta a köszvényes tagjait,
1137 XXXII    |                  Markó sem lovagolt soha, s úgy gázolja maga alá az
1138 XXXII    |               volt, mint hívei egyenkint, s rémületében nem találta
1139 XXXII    |                   taszító lökés követett, s erre iszonyú robajjal dűlt
1140 XXXII    |            leszakította azt a kapcsairól, s felkapta a hátára! Ott nyargalt
1141 XXXII    |                    gránátalmapagonyaival, s aztán dúlt földrengető robajjal
1142 XXXII    |                sziklákat hajigálva előre, s kinyűtt erdővel tömve meg
1143 XXXII    |               törje keresztül a torlaszt, s annál iszonyúbb rohamban
1144 XXXII    |          tornyostól mind egymásra omlott, s magá alá temette, ami élt;
1145 XXXII    |           pozdorjává zúzta a dereglyéket, s aztán beleomlott a tengerbe.
1146 XXXII    |               fenekével felfelé fordítva, s még azután messze elúszott
1147 XXXII    |                felett, sárga iszapszínnel s zöld fatörmelékkel jelölve
1148 XXXIII   |             félsziget mögött folyt az le, s még akkor ágyúszó nem hirdette
1149 XXXIII   |               délre hazakerültek Rómából, s a népsokaság tolongott egyik
1150 XXXIII   |                  hazai virágtermő fákkal, s a meleg égalj flórájához
1151 XXXIII   |             mindenféle fajából összerakva s befuttatva virágtölcséres
1152 XXXIII   |                ami a szebbség, a jobbság.~S aztán beszélnek egymásnak
1153 XXXIII   |               szakállú agg férfi képében, s jóságos tekintetével felemelve
1154 XXXIII   |                    szólj! Én teljesítem!” S arra én azt mondtam: „Óh
1155 XXXIII   |                  megközelíteni nem lehet, s engedj ott bennünket hármunkat
1156 XXXIII   |            szeretni, amíg meg nem halunk. S aztán én legyek hármunk
1157 XXXIII   |                  átfonva Lubomira nyakát, s megcsókolta annak az ajkait.~–
1158 XXXIII   |           körülkoszorúzva befont hajával, s aztán a saját arcához vonva
1159 XXXIII   |                arcához vonva annak arcát, s egy gömbölyű acéltükörből,
1160 XXXIII   |                  egy erőteljes férfihang, s a két andalgó nő egy ősz
1161 XXXIV    |          kiugrálnak a királyi liburnából, s ahányan hozzáférnek, vállaikra
1162 XXXIV    |                 marokra kapott kaviccsal, s szidja a halottat, hogy
1163 XXXIV    |                  Hosszú nászútra mégy!” – S aztán, mint aki jól tudja
1164 XXXIV    |                teleöntik földi gyantával, s koszorúkat fonnak az egész
1165 XXXIV    |                 ők is háttal az árbochoz. S előbb a saját ércöveiket
1166 XXXIV    |                vették a királyi liburnát, s visszavitték a tengerre.~
1167 XXXIV    |        sugárküllőit vetette szét az égen, s amint elsüllyedt a tenger
1168 XXXIV    |                   feltámadt az esti szél, s végigfuvallt a felfodrozott
1169 XXXIV    |                lobbanékony földi gyantát. S azzal útnak ereszték a liburnát,
1170 XXXIV    |                egyszerre csülökre kaptak, s elkezdtek baromösztönnel
1171 XXXIV    |              megmozdultak a lapátkerekek, s vitték sebesen előre a liburnát.~
1172 XXXIV    |                  térj hazádba!” rivallás, s azzal mind hátramaradtak.~
1173 XXXIV    |                  magától, kormánytalanul.~S amint sebesen sikamlott
1174 XXXIV    |            ércedényből hátrafelé csapott, s meggyújtá sziporkáival a
1175 XXXIV    |                bodon rézzel volt borítva, s a kerekektől felkorbácsolt
1176 XXXIV    |                eloltotta a ráhulló tüzet.~S így rohant előre az égő
1177 XXXIV    |                   teherszállító bárkának, s a víz alatti sarkantyújával
1178 XXXV     |                   fák koronáin túlcsapva, s döntögette le maga előtt
1179 XXXV     |                  hab hátára felemelkedni, s aztán a kőgáton keresztül
1180 XXXV     |              préda.~Velencének van pénze. S aranyért könnyű vasat kapni.
1181 XXXV     |              meghívásra feljött Raguzába, s ott megpecsételte a szövetséget
1182 XXXV     |               vezethessem a magam hadait, s csatázhassak a warángokkal
1183 XXXV     |                   a hadak felszerelésére, s hazatért az apjához.~Az
1184 XXXV     |                  nap a csatlósait szidta, s ha azok elmaradtak, a fájó
1185 XXXV     |                   a húsát megették maguk, s csak a csontját dobták a
1186 XXXV     |          odamásztak az ülőhelye közelébe, s onnan kuruttyoltak a szemébe:
1187 XXXV     |               hazaérkezett a junákjaival, s felhordatta az öreg elé
1188 XXXV     |                 már csak fütyülni tudott, s mind a két fájó térdét dörzsölte
1189 XXXV     |                  lett lármázva a környék, s gyűltek a törzsek harcosai
1190 XXXV     |                 waráng férfisereg számít, s ezek is jó vitézek: bivalybőrpáncélja,
1191 XXXV     |                   legtöbb szarvú bálvány, s az avarok védistene, a Volos
1192 XXXV     |                 amelyhez odatámasztották; s a visszhangadó méla csendességben
1193 XXXV     |              sóhajtását hallja a bujdosó.~S ezt az erdőt akarják felgyújtani!~
1194 XXXV     |            légkörét sejteti a halandóval, s odacsalogatja magához a
1195 XXXV     |               bölény búgó szava harangoz, s a vad páva jajgat a lombhullám
1196 XXXV     |                  szent az Úr a magasban!”~S ezt az erdőt készülnek felgyújtani.
1197 XXXV     |                   zárja el tartományukat, s a tengerpart felől, azokon
1198 XXXV     |                 van nagyszámú nyájaikkal, s vaddal bővölkedik a rengeteg,
1199 XXXV     |                 között veszítették össze, s mikor azok legédesdedebb
1200 XXXV     |                  el őket a népek sírjába.~S mind e népek után még csak
1201 XXXV     |                   ég sötétkék színű lesz, s a távol hegyek mind közelnek
1202 XXXV     |            nyugtalanul kóvályog a légben, s lármásan keres menedéket.
1203 XXXV     |               rőzsekötegeket szorítottak; s aztán a meggyújtott rőzsével
1204 XXXV     |              rohant a warángok erdejeibe, s ottan igyekezett ösztönszerűleg
1205 XXXV     |            repkény és vadszőlő venyigéin, s fellobbantá az olajterhes
1206 XXXV     |             Fújjad, hogy megpukkadj bele!~S a szövetségestárs megfogadta
1207 XXXV     |                   lángokat a hegyoldalra, s aztán le a mély völgyekbe.
1208 XXXV     |                  rejték el a liburnáikat, s ott összevegyülve dámvaddal
1209 XXXV     |                  leégett erdőn keresztül, s még keresztülvágják magukat
1210 XXXV     |              mondá a junákok kapitánya –, s ha akarod, megfogom az ördögöt
1211 XXXV     |                 ecetes kendővel kösse be, s a pajzsát takarja be frissen
1212 XXXV     |      sziklavágányokat a tengeri oldalról, s fogja az ellenséget hátba.~
1213 XXXV     |                  fel minden lépés nyomán, s a füstölgő fatörzsek keserű
1214 XXXV     |                kifőtt szurok összefutott, s a végig ledőlt faderék hosszában
1215 XXXV     |          ráterített nyers bivalybőrökkel. S mentül tovább haladnak az
1216 XXXV     |          gazdájánál. A gyermeknép éhezik, s nincs mivel biztatni.~Leégett
1217 XXXV     |              keresztültör az égett erdőn, s utat vág magának fegyverrel
1218 XXXV     |              magát a férfiak sorai mögül, s eléje rohant az ellenségnek.~
1219 XXXV     |                rohannak, mert szomjaznak, s a szomj őrültté teszen.
1220 XXXV     |           harmadik a fejét öleli magához, s késsel felhasítják az ereit;
1221 XXXV     |              szekercével rohant a tusába, s küzdött vakmerően, esztelenül,
1222 XXXV     |           érckaraj erősen tartotta magát, s letörte a háromszög élét
1223 XXXV     |                   megtört a túlerő alatt, s akkor az egész hadtest kénytelenült
1224 XXXV     |              tövében megvetheti a sarkát, s ha térdre bocsátkozik, egész
1225 XXXV     |                 füvön, bizonytalanul lép, s a térdei ki vannak téve
1226 XXXV     |                 verekedni ellenfeleikkel. S ekkor kitűnt a warángok
1227 XXXV     |             kardjaikkal és kelevézeikkel, s a kettős félhold alakú ércpajzs
1228 XXXV     |       hajbozótjukat nem járta meg a kard, s az ő csákányaik áttörtek
1229 XXXV     |                  legedzettebb harcosokat, s azoknak a századait hosszú
1230 XXXV     |              fejedre? Hozd ide! Feltöröm.~S aztán beszélt tovább egymással
1231 XXXV     |                   elvakult bele mindenki, s nem látta többé, hová üt.
1232 XXXV     |                   vert harci szekercéjét, s halálos haraggal ölelte
1233 XXXV     |                  vakká tette valamennyit, s valami pokolbeli zűrhang,
1234 XXXV     |                   felkapta az apja kését, s azzal vagdalta el a bozót
1235 XXXV     |           recsegett a kettős teher alatt.~S az a kitudhatlan erőszak
1236 XXXV     |                 vízen lebegő dereglyéket, s arra az egész felriadt állattömeg
1237 XXXV     |                  a maguk harcolási módja.~S ezzel két feladat lett elintézve,
1238 XXXV     |                   a bosszú az ellenségen, s a fizetés a szövetséges
1239 XXXVI    |                  tartani a fő-fő bűnösök, s azoknak koronázott fejedelme,
1240 XXXVI    |                   az angyal képviselőjét, s elragadtad kígyói hízelgéssel
1241 XXXVI    |            fejedelemasszonyának szívében, s az ártatlanságot megejtetted;
1242 XXXVI    |                      Egyet sem tagadok.~– S mit tudsz ennyi nehéz vád
1243 XXXVI    |                  idvezültek nem ismernek, s az istenek irigyelnek!~Boboli
1244 XXXVI    |               Végy mintát e három fejről, s készítsd el azokat márványból,
1245 XXXVI    |                  Raguzának egyik kapuján, s mindenki tudja a történetét. (
1246 XXXVI    |                 szurkot főzettek belőlük, s mikor már le voltak tarolva
1247 XXXVI    |          népzagyvalékot, a mór kalózokat, s ezekkel hajtatták végre
1248 XXXVI    |           levágott fák töveit, gyökereit, s gályateherszámra szállították
1249 XXXVI    |                   át tüzelőnek Velencébe, s hogy még aztán valamiképp
1250 XXXVI    |                pusztítás munkáját a bóra, s a növényeitől megfosztott
1251 XXXVI    |                   leseperte a sziklákról, s támadt az egykori paradicsom
1252 XXXVI    |              kőhalmazzá váltak egyszerre, s azok között hevert Roland
1253 XXXVI    |                 eltemetettek jajkiáltása. S mintha minden elem összeszövetkezett
1254 XXXVI    |                  romhalmazban tűz támadt, s az óriási katafalkból lett
1255 XXXVI    |                  követségbe érkezett oda, s egész kíséretéből maga egyedül
1256 XXXVI    |                  a hajókat horgonyaikról, s a parthoz vagdalta. A szárazföldön
1257 XXXVI    |                 ömlöttek, utat vesztének, s föld alatti mélységekbe
1258 XXXVI    |                  hegygerinc hasadt ketté, s új völgytorkolatot nyitott.
1259 XXXVI    |                  völgytorkolatot nyitott. S ez a földindulás eltartott
1260 XXXVI    | dombormű-ékítmények töredékes maradványai s elkopott feliratok betűi
1261 XXXVI    |                   mosszori aranybányának; s nagyon természetes, hogy
1262 XXXVI    |             Azonban őszinte akarok lenni, s előadom a docékat. Ezeket
1263 XXXVI    |                   szedte össze Raguzában, s ő volt szíves azokat nekem
1264 XXXVII   |            egyetlen szenvedélye a könyvek s az imádság.1~Szorgalmasan
1265 XXXVII   |                földjére. De vihar támadt, s reggel ott találta mindhármukat
1266 XXXVII   |                   hogy szerették egymást. S a két apáca egyetértve szemérmetlenül
1267 XXXVII   |       mindkettőjüké volna a „frate nero”, s hogy ők meghalnak érette.
1268 XXXVII   |               őket a bűnösök temetőjéből, s bedobták a tengerbe, hogy
1269 XXXVII   |                  több asszonyt szeretnek, s miután elrothadtak, márványba
1270 XXXVII   |                vajdának fia, Milos – apja s családja patarén (bogumil)
1271 XXXVII   |                 letaszítani őt a trónról, s a pápa uralmát szilárdítni
1272 XXXVII   |             Milost, de buzgó patarén volt s nagyravágyó. Birodalmat
1273 XXXVII   |                 fejére, leverni a törököt s uraltatni magát a keleten.
1274 XXXVII   |                   de apja cselt vet neki, s a pásztorleánnyal együtt
1275 XXXVII   |           ökörbőrbe akarja bújtatni őket, s úgy tűzre tétetni. Ekkor
1276 XXXVII   |                 kihallgatja bús éneküket, s kiszabadítja őket. Azt az
1277 XXXVII   |                  mindkettő együtt. Lokris s a pásztorleány erre tündérei
1278 XXXVII   |                   Lokris erre is gondolt, s a leányok apácáknak mennek
1279 XXXVII   |               emészti; kémeket fogad fel, s Nápoly királyát izgatja,
1280 XXXVII   |                   hercegovc, fekete-hegyi s dalmát meg albán törzseket,
1281 XXXVII   |              Lokrisért még mindig rajong, s rábírja a királyt, hogy
1282 XXXVII   |                 vendégeket fogadták őket, s most veszélybe dönti a köztársaságot
1283 XXXVII   |                    Lokris bárkákat fogad, s ráveszi Milost s a leánykát,
1284 XXXVII   |                   fogad, s ráveszi Milost s a leánykát, hogy éjjel kimennek
1285 XXXVII   |                 tengerre csillagot nézni, s fogadni a nápolyi izenetet.
1286 XXXVII   |                utánam csinálhatja akárki. S mármost tessék rám kimondani
1287 XXXVII   |                 vékony dongájú legénykét, s miután azt nagy vitézül
1288 XXXVII   |              levágta, felvette a vállára, s kikiáltotta magát győzhetetlen
1289 XXXVII(1)|                   könyvtárregulamentumát, s egyházi átok alá veti a