Rész

   1 Szer  |            Szerzői előszó~Jól tudom azt, hogy a tisztelt közönség éppen
   2 Szer  |            nyújtani törekszenek anélkül, hogy a szükségesnél több archeológiát,
   3 Szer  |                   Semmi sincs hozzá más. Hogy miért hiányzik náluk a test
   4 I     |              Hanem ez még nem elég arra, hogy keresztény szentek legyenek
   5 I     |                   Szerző. Előrebocsátom, hogy az esemény színhelye Dalmácia,
   6 I     |             voltak tisztázva a fogalmak, hogy kik a keresztény, kik a
   7 I     |                 után? Előre kijelentjük, hogy holmi csodatételeket nem
   8 I     |                  írni az elbeszélés alá, hogy „legenda”: akkor más megítélés
   9 I     |          Ninivébe is: előre bejelenteni, hogy jön a nagy „krach”. Ennek
  10 I     |           boldogságát. Megtörtént pedig, hogy két-három helység is ugyanazokat
  11 I     |                 úgy meglepi a jövevényt, hogy valami más világba képzeli
  12 I     |                 a hóna alá rudat dugnak, hogy le ne szálljon a pokol fenekéig,
  13 I     |                  jól körültömik a fejét, hogy a feljövő pára meg ne fojtsa,
  14 I     |          venyigéből: az a vendégszállás.~Hogy milyen csodatevő ereje van
  15 I     |                 Mármost majd én írom le, hogy milyen ez a Branta völgye,
  16 II    |     sziklasivatagtól annyiban különböző, hogy ennek a hepehupás szirtjei
  17 II    |             amiről a kecskék azt hiszik, hogy az is jó, ha nincs más;
  18 II    |             csábították el a regényírót, hogy a mohából kiálló emberfejeket
  19 II    |                festettem elébb. Különben hogy választotta volna Róma legfényűzőbb
  20 II    |          Olaszország minden virányaiban? Hogy lehetett volna egyes városoknak
  21 II    |              legelőször is azon kezdték, hogy a dalmáciai erdőket a saját
  22 II    |                  volt feladatául hagyva, hogy a kivágott dalmata őserdőknek
  23 II    |                 fajnak az a sajátossága, hogy ha valakin bosszút akar
  24 III   |               akik fogadalmat tettek rá, hogy hajadoni életet fognak élni.
  25 III   |                   akik vártak rá sokáig, hogy valaki férjhez viszi őket,
  26 III   |        kimaradtak az időből, s átlátták, hogy hiába várnak, senki sem
  27 III   |          megnyugodtak a sors végzésében, hogy nem teremtett a számukra
  28 III   |               azzal a bevett szokásával, hogy ott a férfiak csak hajlott
  29 III   |             szakít le egy fiatal rózsát, hogy azt keblére tűzze, ugyancsak
  30 III   |             eszét a raguzai szenátusnak, hogy ezt ilyen okosan rendezte.~
  31 III   |           körülményül legyen felemlítve, hogy a dalmata költők verseiket
  32 III   |          kolostorának legfőbb dicsősége, hogy még az álmokat is meg tudta
  33 III   |           szomszédjával. Aztán megesett, hogy egy harmadik szomszéd azalatt
  34 III   |                 az is mondatott fentebb, hogy a raguzai fiataloknak egypár
  35 III   |             ebből, megint az következik, hogy a Branta-völgyi kolostor
  36 III   |          mellékajtón; azt is mondhatnám, hogy az én történetem éppen 1059–
  37 III   |           zsinatnak benyújtott, előadva, hogy meg van ugyan hozva a coelibátusról
  38 III   |                én be akarom bizonyítani, hogy igaz történetet írok, s
  39 III   |                  csupán arra hivatkozom, hogy a nem schismaticus keleti
  40 III   |                 lesz el nem felejteni.~*~Hogy a kolostor homlokfalának
  41 III   |                mely olyan alacsony volt, hogy Onufriosznak mindig meg
  42 III   |            pajzsán hiányzott neki hozzá, hogy Pallas élő szobra legyen.
  43 III   |                 hal nem kerülhetett elő, hogy az asztaláldás meg ne előzte
  44 III   |             hideg.~A többiek úgy hítták, hogy „Soror Kozima”.~A fiatal
  45 III   |         felügyelőnőik azt mondták nekik, hogy Soror Kozima az ördögtől
  46 III   |                emlegetik azt az ördögöt, hogy az ember utoljára kíváncsivá
  47 III   |             utoljára kíváncsivá lesz rá, hogy vajon milyen lehet ő.~A
  48 III   |         különböző formáiból az tűnik ki, hogy még a pokolban is változandó
  49 III   |        arkangyalokkal, rögtön elárulták, hogy minő elveket képviselnek.~
  50 III   |               elveket képviselnek.~Hanem hogy az ördög a maga valódi alakjában
  51 IV    |            Kekharizméne szép név (azért, hogy olyan különösen hangzik),
  52 IV    |                legklasszikusabb nyelven, hogy „kedves”. Talán „Milenká”-
  53 IV    |                egy fejedelem volt; igaz, hogy vén, de hatalmas úr, az
  54 IV    |                 kinyújtja eléje a kezét, hogy megfoghassa az övét, és
  55 IV    |                  És aztán elmondja neki, hogy mit álmodott. Azok az álmok
  56 IV    |                is oly szakatlanul magas, hogy nem állhat fel egyenesen
  57 IV    |                  térdepelni. Hat év óta, hogy a föld alatti odúba be van
  58 IV    |                  az aranyhímzet mutatja, hogy azok valaha fejedelmi öltözet
  59 IV    |           vallana rá, azt kellene hinni, hogy az egy férfi karja. A széttárt
  60 IV    |              táncol mellé a két lábával, hogy csak úgy csörög belé a lánc;
  61 IV    |             odamegy a rácsához, nem fél, hogy megragadja és összetépi;
  62 IV    |             Kritikus. Mielőtt megtudnók, hogy mit beszéltek egymással
  63 IV    |                 waraeger nép nyelve. Hát hogy kerülnek a waraegerek a
  64 IV    |                  népe is úgy megfogyott, hogy csak egy kis törzset képezett
  65 IV    |                  kiadta a parancsolatot, hogy a warángoknak el kell hagyniok
  66 IV    |                engedve a waráng apáknak, hogy ha valamelyiknek több leánya
  67 IV    |              állt elő az a kényszerűség, hogy minden waráng férj elbocsássa
  68 IV    |               felesége közül az egyiket. Hogy a nép bevegye az újítást,
  69 IV    |                kitartó nemes szándékkal, hogy a megszálló démont kiűzze
  70 IV    |             kisasszonyoknak? Megjegyzem, hogy a három expediens közül
  71 IV    |               Köszönöm! Inkább elhiszem, hogy ott vannak a waráng betűk
  72 IV    |             betűk bronzból kiverve, mint hogy a bőrömet oda vigyem. –
  73 IV    |      mécstartóját leteszi a vasrács elé, hogy az arcába lásson. Egészen
  74 IV    |              leány, mikor még nem tudja, hogy mit beszél.~Az üdvözlés
  75 IV    |            Elloptam a számtól a falatot, hogy az éhező madarakat jól tartsam
  76 IV    |             beszéltem soha. Azt mondják, hogy ő igen jó. Ha ő maga jó,
  77 IV    |                  hallanád, azt mondanád, hogy ez a mennyország.~– Mosolygó
  78 IV    |                  kettőt dicsekedni, mint hogy hány embert öltek meg, mekkora
  79 IV    |                 nem tartanak meg kettőt, hogy tartsam én meg a harmadikat!~–
  80 IV    |              rossz szellemei. Ne feledd, hogy nekünk vannak eszközeink
  81 IV    |               patkányok társaságát, mint hogy bűnödet megbánd, vezeklést
  82 IV    |              rátalálnak.~– Bárgyú lélek! Hogy vihetné fel a felvilágba
  83 IV    |             hitem. Ha mások hihetik azt, hogy egy festett kép, akinek
  84 IV    |              mindjárt éntőlem. Tudd meg, hogy akit oly őrjöngve szeretsz,
  85 IV    |                 dühös őrült meghallotta, hogy társnéja zokog. Eddig még
  86 IV    |           elkezdte azt oly erővel rázni, hogy a ránőtt stalaktit csapok
  87 IV    |                minden sugallatok jönnek, hogy azt az édes fájdalmat, amit
  88 IV    |                   te is megérezd valaha! Hogy teljen meg a szíved attól
  89 IV    |                  ami az enyimet kínozza, hogy lepje minden érző idegedet
  90 IV    |               megy. Ettől remegni lehet, hogy beteljesül.~„Érezd te is
  91 V     |          intézkedés volt a természettől, hogy olyan akadályokat is gördített
  92 V     |           szikláiról tartja azt a monda, hogy ezek közt volt Cadmusnak (
  93 V     |               tudnak megegyezni afölött, hogy a dabózák a kutya-, a macska–
  94 V     |             ravaszságát kimutatja azzal, hogy mindig éjszaka jár ki az
  95 V     |               annyira megy a gonoszsága, hogy a bojtároknak a neveit utánozza
  96 V     |                 úgyhogy azok azt hiszik, hogy a gazdájuk hívogatja, így
  97 V     |        kegyetlenségét pedig jellemzi az, hogy a halottakat kiássa a fák
  98 V     |               nevezetessé teszi azáltal, hogy ráleskelődik az oroszlánokra,
  99 V     |              megtámadják. Ellenben arra, hogy megölje őket, a dalmata
 100 V     |                vállalkozik, azt tartván, hogy a dabóza állatban emberi
 101 V     |                   mint egy ember.~Hanem, hogy megszabaduljanak tőle, ezt
 102 V     |               képes még azt is megtenni, hogy a muzsikust ne egye meg.~
 103 V     |            agyba-főbe a foglyul esettet, hogy egy száraz foltot nem hagy
 104 V     |                 azoknak otthon elmeséli, hogy milyen szépen bánnak az
 105 V     |                   ha a csábnak engednek! Hogy miért jaj nekik? Azt a hajdankori
 106 V     |                   Pedig nehéz megérteni, hogy mi szerencsétlenség lehet
 107 V     |              csak az teszi rettenetessé, hogy valami tizenöt láb magas
 108 V     |                   én is szaladok. Hanem, hogy a szerző nekem itt a XIII.
 109 V     |                  Dalmáciából, s így azt, hogy beszéltek, s mi nyelven
 110 V     |                   Valószínűbbnek tartom, hogy a szirének alatt azokat
 111 V     |               Hiszen nem mondtam én azt, hogy gőz hajtotta a hajókat;
 112 V     |                 hajókat; hanem csak azt, hogy lapátkerekek hajtották.
 113 V     |              erővel veti magát a harcba, hogy a közelébe kerülő ellenséges
 114 V     |                  összecsapásból az lett, hogy a sarkantyúk kölcsönösen
 115 V     |            lehetővé tették a liburnának, hogy a legszűkebb résen is keresztül
 116 V     |                 miatt elakad, s azáltal, hogy az egyik kerék bodonjánál
 117 V     |                rémei lettek. Nagy csoda, hogy a többi tengeri hatalmak,
 118 VI    |                Dávid király~Tudni illik, hogy a waráng fejedelem kapta
 119 VI    |                  ki annak a lehetőségét, hogy maga az ős igazi palesztinai
 120 VI    |             voltát jellemzi az a néphit, hogy a warángoknak kettős szemfényük
 121 VI    |                   akinek az a küldetése, hogy a hazatérő warángoktól majdan
 122 VI    |             abban különbözik a népeitől, hogy az ő szironyos öve aranyboglárokkal
 123 VI    |               szorítja körül. Arra való, hogy a csatában ráismerjen az
 124 VI    |                   a puszta ökle elég rá, hogy sisakot koponyástul összetörjön,
 125 VI    |                 S amellett olyan szelíd, hogy otthon a kisfiát a nyakán
 126 VI    |             kutyái úgy vannak szoktatva, hogy elkapkodják az asztaláról
 127 VI    |             királynak az a felségi joga, hogy maga a hajóban marad, amíg
 128 VI    |                 szállítják.~Csak azután, hogy minden munka be van fejezve,
 129 VI    |              városokat égetett le porig? Hogy mosta meg a kezeit szép
 130 VI    |       Bravallámnak vajon mit küldhetnék, hogy örülne neki? – kérdi Dávid
 131 VI    |               király, megemlékezve róla, hogy van neki egy elválasztott
 132 VI    |                  ember kezébe jut?~– Az, hogy megvédelmez a kígyók és
 133 VI    |              olyat dobbantott a lábával, hogy megrendült bele a szikla.~–
 134 VI    |             kicsordult a könny. Az igaz, hogy a sírása is rettenetes volt,
 135 VI    |                azzal felemelte az öklét, hogy a legközelebb eső tárgyat
 136 VI    |                Nagyon fáj érte a szívem, hogy az a szegény kis teremtés
 137 VI    |                  az elvált asszonyomnak, hogy engemet ne szeressen többé,
 138 VI    |            Jehova Isten azt parancsolta, hogy egy férfit egy asszonynál
 139 VI    |                     Én bizony nem tudom, hogy parancsolta volna ezt valaha –
 140 VI    |                Amit az írás mond. Tudod, hogy van egy szent könyv, amiben
 141 VI    |                  igazat?~– Lelkem rajta, hogy igaz a szavam.~– De nagy
 142 VI    |                  pedig azt mondta nekem, hogy a kereszt Istene követeli,
 143 VI    |                 kereszt Istene követeli, hogy az egyik feleségemet eltaszítsam
 144 VI    |                  a warángok megmutatják, hogy lehet.~A sziklaoldalban
 145 VI    |                  amilyenről azt mondják, hogy az ördög szekerének a vágánya
 146 VI    |            erőfeszítés úgy folyik végig, hogy egy kiáltó szó nem hallik
 147 VI    |           reggelre nyoma sem lesz annak, hogy a warángok itt jártak egész
 148 VI    |                esztendő, talán kettő is, hogy a waráng népnek még neszét
 149 VII   |                magányos ember azt hiszi, hogy maga is meg van halva.~S
 150 VII   |                  beleszeretnek egymásba.~Hogy történhetett ez meg?~Úgy,
 151 VII   |                történhetett ez meg?~Úgy, hogy egyszer (dehogy egyszer:
 152 VII   |      fulminatoriumot a magyar királynak, hogy adja ki a parancsolatot
 153 VII   |        vazalljának, a bosnyák királynak, hogy az kényszerítse a maga zsupánjait,
 154 VII   |          kényszerítse a maga zsupánjait, hogy a minden Istent és papot
 155 VII   |               kárhoztatták, azt állítva, hogy az imádság megsérti az Istent.
 156 VII   |              rámai herceget hadsereggel, hogy mondja meg a bosnyák királynak,
 157 VII   |                 meg a bosnyák királynak, hogy térítse meg a patarénusait;
 158 VII   |                 a bosnyák király, látva, hogy ez már nem tréfa, ostrom
 159 VII   |                 pedig nekik parancsolva, hogy mind valamennyien családostól
 160 VII   |    magasztosságát emelte az a körülmény, hogy azon időben a keresztelésnél
 161 VII   |                  tette a szertartást az, hogy Raguza városának se utcáján,
 162 VII   |            annyit sem volt szabad tudni, hogy szőke-é vagy barna? Még
 163 VII   |                  titkot a saját házánál, hogy kit vett feleségül.~A zsupán
 164 VII   |                mely arra kötelezte őket, hogy egymásnak a családjába a
 165 VII   |                 lett a zsupánleánynak, s hogy a keresztapa feleségül vegye
 166 VII   |           tengernek!~Az volt a szándéka, hogy átvitorlázik Velencébe,
 167 VII   |                  némelyik olyan kicsiny, hogy csak egy pásztorkunyhó fér
 168 VII   |                  jutott Plinius mondája, hogy van a dalmát partok sziklái
 169 VII   |          aquilejai pátriárka bizonyítja, hogy ez a barlang csakugyan létezik,
 170 VII   |            jobban tudja mind a kettőnél, hogy hol van ez a barlang. Azon
 171 VII   |               barlang. Azon gondolkozik, hogy belehajítsa-e azt a kavicsot?~
 172 VII   |            kifogásolom, ámbár megvallom, hogy szeretném én már egyszer
 173 VII   |               ennek a Frater Aktaeonnak, hogy az egyik fejezetben Canavelli
 174 VII   |           iratkozzék be? Vagy éppen csak hogy valami emberi dolog történt
 175 VII   |                  egyik hétről a másikra, hogy kinek hítták a regénye hősét?~
 176 VII   |        latinosságommal akarnék pompázni. Hogy a költők a családi neveiket
 177 VII   |            Aktaeonnak.~Kritikus. Tudtam, hogy még neki fog feljebb állni!
 178 VII   |              Mármost tehát azt kérdezem, hogy miféle subát vagy micsodát
 179 VII   |                 kettő kiment a divatból. Hogy miért? Azt fürkésszék a
 180 VII   |                pedig nagy oka volt arra, hogy a warángok viseljék. Biz
 181 VIII  |             rajta.~Mindenkinek feltűnik, hogy ezeknek a talált rézkardoknak
 182 VIII  |             halottaikkal, úgy elfogytak, hogy utoljára a sok acélba öltözött
 183 VIII  |             kereszt alakra, jól ügyelve, hogy az oltárhelyet keletnek
 184 VIII  |                  a gerli is a warángoké.~Hogy mi ez? Azt nem lehet leírni.
 185 VIII  |                könyörög a védszentjéhez, hogy segítse vissza, s hasmánt
 186 VIII  |               vétek a régiségbúvároktól, hogy rögtön ásót, kapát nem ragadnak,
 187 VIII  |                méltán csodálkozni lehet, hogy a derék morlákok és uskókok
 188 VIII  |              megállhatták mind ez ideig, hogy tudva, milyen nagy kincsek
 189 VIII  |          kiszedése végett a fészkeikből. Hogy hogy lehetett ennyi aranyat
 190 VIII  |               végett a fészkeikből. Hogy hogy lehetett ennyi aranyat ott
 191 VIII  |                  babonás nép azt mondta, hogy megfojtotta őket a „Vistica”
 192 VIII  |           fejthetett ki a gerli fenekén, hogy abban tüdővel ellátott teremtés
 193 VIII  |             fosztva attól az élvezettől, hogy tizennyolc nemzet emlékeit
 194 IX    |                őrpata”. Az „őr”, tudjuk, hogy mit tesz, a „pata” mai nap
 195 IX    |                  pars pro toto” világos, hogy lovas őrt jelent az egész.~
 196 IX    |           folytatása? Az is képtelenség, hogy a testi erő a nőknél fejlődött
 197 IX    |              maradt volna annyira hátra, hogy az utóbbiaknak kellett tűrniök
 198 IX    |                 még nagyobb képtelenség, hogy az amazonok a szomszéd népek
 199 IX    |                  kurta kétélű kard, úgy, hogy a hüvelyk a markolat végére
 200 IX    |              fogták, harcolt csak azért, hogy öljön és meghaljon; ez volt
 201 IX    |                állattal toldja ki magát, hogy egész hős lehessen.~Évekig
 202 IX    |                harcokból a férfiak hada! Hogy lett egyszerre vége minden
 203 IX    |             vitézségnek és uralkodásnak! Hogy rátalált az asszonynép a
 204 IX    |              király maga futott legelöl, hogy hitvestársát, a hős lelkű
 205 IX    |           sodrony tart a perechez kötve, hogy ne lógjon futás közben.
 206 IX    |                 csimpajkodik az apjának, hogy ha az maga is ember nem
 207 IX    |           harcolva esett el a bajtárs, s hogy ellenség kezében nem maradt.~
 208 IX    |         fennálltak, az volt ám a szokás, hogy a hazatérő fegyvertárs vigasztalást
 209 IX    |              nagyon felháborodott rajta, hogy ezúttal semmi tisztes aggok
 210 IX    |                király, magában megbánva, hogy a „bölcsek” címét vesztegette
 211 IX    |               szépen beszélt a lelkükre, hogy megszerették a szent életet,
 212 IX    |              azóta? Nem kérdtétek akkor, hogy mi lesz belőlünk? Ki tart
 213 IX    |                   Félrefordítá az arcát, hogy ne lássa a nyomorult teremtéseket.
 214 IX    |                 meg e síró asszonyoknak, hogy hadd maradjanak a férjeik
 215 IX    |            fogják érezni. Nekem is fájt, hogy az én kedvesemet, a szívem
 216 IX    |                  nem akarja azt mondani, hogy engem nem szeret többé.~
 217 IX    |                kolostorra látni. Hallom, hogy valami waráng dalt énekelnek
 218 IX    |                 kiadtam a parancsolatot, hogy minden férfi bocsásson el
 219 IX    |              atyailag gondoskodtam róla, hogy ez elválasztott szegény
 220 IX    |              őrzésére elég rabszolgákat, hogy szükséget ne szenvedjenek.
 221 IX    |           szükséget ne szenvedjenek. Hát hogy jutottak mégis erre a nyomorúságra?
 222 IX    |                kényszerítette őket arra, hogy vadüldözésből éljenek, mint
 223 IX    |                  királyné. – Az történt, hogy a férjeiktől elszakított
 224 IX    |                Akkor azonban megijedtek, hogy ha te visszatérsz, majd
 225 IX    |                 betűket, amik elmondták, hogy én, Teuta királyné küldöm
 226 IX    |                ami jelekben annyit mond, hogy asszonynak hosszú a haja,
 227 IX    |            szépen és szelíden. Elmondta, hogy a Jehova Isten tiltja a
 228 IX    |               pásztor meg nem engedheti, hogy az ő juhai egymással tusakodjanak,
 229 IX    |            beszélt hozzánk olyan szépen, hogy az őrpaták mind sírva fakadtak,
 230 IX    |                  a pátriárka azt mondja, hogy egyik keresztyénnek a másik
 231 IX    |        parancsolatja nemcsak azt mondja, hogy „ne ölj”, hanem azt is,
 232 IX    |                   ne ölj”, hanem azt is, hogy „ne lopj” – meg aztán, hogy „
 233 IX    |              hogy „ne lopj” – meg aztán, hogy „ne kívánd a te felebarátodnak
 234 IX    |                 teheneket adjatok nekik, hogy csendesen éldegélhessenek.
 235 IX    |                vidéken az volt a szokás, hogy tizenhat éves koráig a fiút,
 236 IX    |                 senkinek el nem mondták, hogy mit főztek ki magukban.~
 237 X     |            habetis erit”, ami azt teszi, hogy „a mi oltalmunk alatt bízvást
 238 X     |             partvidéken.~Aztán megesett, hogy egy egészséges bóra a sziklákhoz
 239 X     |                  arra nagy gondjuk volt, hogy egy borostömlő is kárba
 240 X     |                 Éppen azért ügyeltek rá, hogy a tömlők el ne tévedjenek.
 241 X     |                  rajta minden ember: „ni hogy tántorog a nagy hős!”, hogy
 242 X     |              hogy tántorog a nagy hős!”, hogy veri magát a földhöz, pedig
 243 XI    |                 nem szokta elmulasztani, hogy a két legény fiával együtt
 244 XI    |               ugyan, s elégszer megesik, hogy a bogumilok zsákmány helyett
 245 XI    |                 ragad; csak azért rabol, hogy a hatalmát fitogtassa; vadászszenvedély
 246 XI    |   megkorbácsolják. Az ő dolga kitalálni, hogy mi nagy vétket kövessen
 247 XI    |                 várba. Ott elpanaszolja, hogy milyen kegyetlenül bántak
 248 XI    |              várba a felséges mérget. De hogy nincs-e benne valóságos
 249 XI    |            szereznek maguknak oly módon, hogy a rablott borral megitatják
 250 XI    |         kecskéket; s mikor aztán látják, hogy azoknak semmi bajuk sem
 251 XI    |            fogadva, akkor nyilat húztak, hogy ki legyen a megkorbácsolt;
 252 XI    |             lenni.~A nyílhúzás úgy ment, hogy a nyílvesszőre minden íjásznak
 253 XI    |          íjásznak a neve fel volt vágva (hogy aki sebet kap, tudhassa,
 254 XI    |                 aki sebet kap, tudhassa, hogy kinek köszönheti). Valamennyi
 255 XI    |               mármost arról gondoskodni, hogy a piacon megkorbácsoltassa
 256 XI    |            nyilvánosan kellett történni, hogy a mosszoriak gyanút ne fogjanak.
 257 XI    |               osztott parancsot anélkül, hogy azt a nemzet helybenhagyja.
 258 XI    |              volt az országgyűlés.~Igaz, hogy némi különbség volt a waráng
 259 XI    |             között (eldöntendő maradván, hogy melyiknek az előnyére?).~
 260 XI    |                 lettek szavazva. (Miként hogy mai nap is meg lenne egyhangúlag
 261 XI    |              törvény is; de olyan módon, hogy azokat ne mi fizessük, hanem
 262 XI    |                volt a király indítványa, hogy az ellentmondás hozzáfért,
 263 XI    |               szerinti szavazás! Tudjuk, hogy ez milyen tökéletlen institutio.
 264 XI    |                  előadá a maga részéről, hogy értekezett a pátriárkával.
 265 XI    |             szent főatya megígérte neki, hogy megfelelő elégtételt fog
 266 XI    |                  az egybegyűlt rendeket, hogy a kellő felhatalmazást szolgáltassák
 267 XI    |        indítványt.~Látszott az arcokról, hogy ez senkinek a tetszését
 268 XI    |           ékesszólásban. Megfoghatatlan, hogy az újabbkori parlamentek
 269 XI    |              nagy hatású nyilatkozattal, hogy ha a waráng nemzet e rajta
 270 XI    |                 alá a magasból, anélkül, hogy harmadszor gágogott volna.~
 271 XI    |                ingerkedett ostorozóival, hogy „nem tudtok jobban?”~Mikor
 272 XI    |              aztán a király úgy találta, hogy elég volt, akkor a megkorbácsolt
 273 XI    |                Pajtásainak megtiltották, hogy vele menjenek.~A népség
 274 XI    |           morgott. Mindenki úgy találta, hogy ezúttal az elítéltnek volt
 275 XI    |                  ismerlek. Azt is tudom, hogy mit rejt ez a rajtad levő
 276 XI    |               egyikhez és a másikhoz is. Hogy kell kiszabadítani Bravalla
 277 XI    |               sziklabörtönben őriznek, s hogy kell megtorolni Teuta királyné
 278 XI    |                  hűséget fogadott, arra, hogy az ellenségeinkkel mit csináljunk.
 279 XI    |          ellenségeinkkel mit csináljunk. Hogy a régi isteneink mit mondtak,
 280 XI    |               halálnak ura; mit mond az, hogy mint bánjunk az ellenségeinkkel?~
 281 XI    |        szamárordítás, s rájuk parancsol, hogy a Midián népét tőbül kipusztítsák;
 282 XI    |                 a hírt a mosszori várig, hogy a fejedelem fiát megostorozták,
 283 XI    |            hozzájuk, akkor már elhiszik, hogy nem a testi fájdalom, hanem
 284 XI    |            üdvéért, ott mindig megtudom, hogy hol jár a mosszori knéz.
 285 XI    |        ellenségem. Imádkoznom kell érte, hogy őrizzék meg őt Szent Márton
 286 XI    |             őrizze meg őt Szent Márton), hogy a damaszkuszi karavánra
 287 XI    |              Legnagyobb ereje abban van, hogy minden embert le tud inni
 288 XI    |              tevének. Ez úgy rekedt itt, hogy nászútra jött, menyasszonyt
 289 XI    |              sebe. Ezt azzal gyógyítják, hogy minden este felvágják egy
 290 XI    |                  vigyáznod kell magadra, hogy te is a Verblud lába alá
 291 XII   |               süstörögni, bámulva látta, hogy a kopjavas vége még mindig
 292 XII   |           visszahányták, abban a hitben, hogy az újra aranyat fog teremni
 293 XII   |                  a hegyoldal felszínére, hogy a szabad levegőnek huzamot
 294 XII   |          aranybányát akkor úgy mívelték, hogy roppant vasrostélyokra hasábfákból
 295 XII   |                 maradtak ott a közelben, hogy a fejük fölött elhúzódó
 296 XII   |            partra, amiből azt gyanítják, hogy azonos a Bludár folyammal,
 297 XII   |                 elő egy ilyen földréteg?~Hogy milyen rengeteg kőtömeget
 298 XII   |           magasra emelkedik a hegytetőn, hogy annak a falait semmi kőhajító
 299 XIII  |                 dolgot tud, az egyik az, hogy ha ő panaszkodik, akkor
 300 XIII  |                 megveri; a másik meg az, hogy ha özvegyen marad, másodszor
 301 XIII  |                 meg talál halni, nemcsak hogy másodszor nem házasodhatik,
 302 XIII  |                   mert azokban meglehet, hogy zsizsik lappang, és az már
 303 XIII  |                  azzal az alapos joggal, hogy nem feleltek meg a regulának,
 304 XIII  |                 bogumilok úgy híják ezt, hogy a „peti klebi” (ötös kenyér);
 305 XIII  |                  megáldotta, s kimondta, hogy az „Úr veletek!”, akkor
 306 XIII  |               hódít, mint a pompa. Arra, hogy valaki a bogumilok közt
 307 XIII  |                üldöztetésüknek.~Mert az, hogy rablónép voltak, kegyetlenkedtek,
 308 XIII  |                 csak vitézi tempó, hanem hogy az ostyát kovászos tésztából
 309 XIII  |          fegyverhatalommal rábírni őket, hogy a bálványisteneiket a szentháromsággal
 310 XIII  |                 Saturnaliák napja, azért hogy háromkirályok ünnepévé lett
 311 XIII  |                  azt a régi szabadalmát, hogy ezen a napon szabad volt
 312 XIII  |                  vadalmába; talán azért, hogy a zsiványok az erdőn agyon
 313 XIII  |           csodagyökér, amiről azt írják, hogy még a fazékban fövő húst
 314 XIII  |      sziklaodújában; senki sem sejtette, hogy ő milyen merész kézzel nyúl
 315 XIII  |                   már úgy el volt hízva, hogy a nyaka elveszett a két
 316 XIII  |                  hevert, és azt kívánta, hogy mindig a keze ügyébe rakják
 317 XIII  |              megkóstolta a bort (lássák, hogy nincs megmérgezve), azután
 318 XIII  |          Megbánta aztán a herceg nagyon, hogy úgy eldicsérte a badnyák
 319 XIII  |               meg akart felőle győződni, hogy igazán paradicsomi bor-e
 320 XIII  |              jobb is. Annyi bor van ott, hogy tavat csinálhatsz belőle.
 321 XIII  |                  a járást, s alig várja, hogy megint négykézláb lehessen,
 322 XIII  |            kellett ennek állnia a lábán, hogy le ne rántsa megával a földre,
 323 XIII  |               oda?~– Várj sorára. Tudod, hogy én a badnyák vagyok. Jó
 324 XIII  |                 warángoknál az a szokás, hogy minden ember a házában marad;
 325 XIII  |                 a Verbludhoz? Nem tudod, hogy a Verblud a toronyban lakik?
 326 XIII  |                ahonnan messzire ellátni, hogy nem jön-e valami ellenség.
 327 XIII  |                Erre a dobbanásra-e, vagy hogy a megszokott tekegördülés
 328 XIII  |           elhárítá maga elől a kárpitot, hogy most már az idomtalan termete
 329 XIII  |                  Katovszki (nyaklevágó), hogy észre sem veszi, mikor esett
 330 XIII  |         fejedelem fia; azért jöttem ide, hogy téged meglássalak.~– Ahán!
 331 XIII  |                Verblud. – Tudtam én jól, hogy ki fia vagy. Ha hazudtál
 332 XIII  |                  nekünk meg nem mutatja, hogy hol van a warángok borospincéje.~–
 333 XIII  |                   Én alattam? Nem látod, hogy sánta vagyok?~– Azt is tudom.
 334 XIII  |                  is tudom. Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak.~– Te béka!
 335 XIII  |           klárisgyöngyöt. Azt javasolta, hogy eleven ember felvágott hasába
 336 XIII  |           használ. Csak azt nyerem vele, hogy ketten ordítunk egyszerre.
 337 XIII  |             kapott sebeiket. Engedd meg, hogy felépítselek.~– No ha te
 338 XIII  |              mert ezzel azt is értheted, hogy a fejemet majd a tenyerembe
 339 XIII  |                  Szent Péterre és Pálra, hogy ha én a lábadat meggyógyítom,
 340 XIII  |                 meg nem rontod.~– Látom, hogy nyitva van nálad mind a
 341 XIII  |                  Szent Péterre és Pálra, hogy ha a rossz lábamat helyrehozod,
 342 XIII  |                 a sógorom lába?~– Azért, hogy a warángok pincéjét a birtokodba
 343 XIII  |               csapjatok fel! Azt hallom, hogy a warángok borospincéjéről
 344 XIII  |               vezeted rá a mi népeinket, hogy elpusztítsd vele?~Solom
 345 XIII  |               rám lőtt nyiladat, zsupán. Hogy a korsókban és tömlőkben
 346 XIII  |                lesz, bebizonyítom azzal, hogy minden korsóból, tömlőből
 347 XIII  |                 aztán láthatja mindenki, hogy semmi vajákos szert nem
 348 XIII  |                  vitézek bámulva látták, hogy a Verblud szemei lassankint
 349 XIII  |         Elaludtam. Pedig már azt hittem, hogy örökre elvette tőlem az
 350 XIII  |            Parancsold meg a szolgáidnak, hogy hozzanak jeget: azt kell
 351 XIII  |                  tört, aki azt javallta, hogy forró vérbe dugd az égő
 352 XIII  |                 dugd az égő sebedet; meg hogy varázskardot dugdoss bele.~
 353 XIII  |              akartad hasítani a gyomrát, hogy a lábadat beledugd.~– Legyen
 354 XIII  |                  a mennyországba jutnak; hogy a pokolba ne jutnának oda?
 355 XIII  |              körültekintésre észrevette, hogy a kifőzött haditervének
 356 XIII  | elkeseredettebben fognak harcolni azért, hogy bűnüket és büntetésüket
 357 XIII  |                akkor válogathatsz benne, hogy melyikben szeretnél inkább
 358 XIII  |                Mert bizony mondom neked, hogy aki idegen a mosszori várba
 359 XIII  |                 innen ugyan el nem mégy, hogy azt otthon a tieidnek elbeszéld.
 360 XIII  |                  akarnál, bizony mondom, hogy amit Szent Péternek és Pálnak
 361 XIII  |                   hacsak madár nem vagy, hogy elrepülj, hacsak kígyó nem
 362 XIII  |                   hacsak kígyó nem vagy, hogy, elcsuszamodj, soha elő
 363 XIII  |                   viszonza a királyfi –, hogy ha minden kaput nyitva hagyatsz
 364 XIII  |             agyával nem is gondolt arra, hogy ebben a mondásban még vakmerő
 365 XIII  |                  kellett fogni a Szlónt, hogy levigye a toronyból; mert
 366 XIII  |                  őrülni.~De van rá gond, hogy a rabszolgák egymást fölváltsák.
 367 XIII  |                 máglyát szítani anélkül, hogy megfulladjon a folyosóba
 368 XIII  |        zúgolódott, akkor megkegyelmezik, hogy újra felvontassák a tömlővel
 369 XIII  |                  Szlónhoz, s rábeszélte, hogy keljen föl a helyéből, s
 370 XIV   |              ottan rezet ástak, s aztán, hogy az ér elvetélt, abbahagyták.
 371 XIV   |                  szikla volt hengerítve, hogy egy ember fel nem emelhette.
 372 XIV   |                mód olyan mesterség volt, hogy ugyanabból a korsóból és
 373 XIV   |          tömlőből egy ember ihatott úgy, hogy meg se részegedjék tőle,
 374 XIV   |                  Disputa~Kritikus. Ugyan hogy juthatott az anachoreta
 375 XIV   |                 olyan gyávaságot öntött, hogy reszketett, mint a gyermek;
 376 XIV   |                olyan álmot hoz a szemre, hogy azt semmi zaj el nem űzi.
 377 XIV   |                forró vizet, s azt hitte, hogy nektárt iszik, az édes falernumit
 378 XIV   |               orrán-száján, azt ordítva, hogy ez bürök; majd mozdulatlanul
 379 XIV   |     mozdulatlanul elmeredt, s azt hitte, hogy most repül, küzd, óriásokat
 380 XIV   |                 a szúnyognak könyörgött, hogy ne ölje meg azzal a hosszú
 381 XIV   |                  haját, s azt állította, hogy üdvösséget érez, csókokat
 382 XIV   |                Aktaeon?~Szerző. Említők, hogy a szerzetes a raguzai aranyfiatalság
 383 XIV   |           átfinomítani leszűrések által, hogy mind azok a fentebb elősorolt
 384 XIV   |                  lesz a bogumiloknak; de hogy szabadul meg tőle a Solom
 385 XIV   |              akkor is az a szokása volt, hogy szeretett fölül úszni. És
 386 XIV   |               maradt.~Kritikus. Remélem, hogy mai napság nincs már se
 387 XV    |             megmérgezve. Abból a célból, hogy ha a zsákmányolók áldomást
 388 XV    |             veszedelmes. Összebeszéltek, hogy ők a badnyákot holnap, karácsony
 389 XV    |            amióta a patarénok megtértek, hogy tartsa meg őket a hitben.
 390 XV    |               kelt miatta. Arra gondolt, hogy ha a következő éjjel ezt
 391 XV    |                 száján.~– Miért mondtad, hogy „kár érte”?~– Hogy olyan
 392 XV    |              mondtad, hogy „kár érte”?~– Hogy olyan gyermek még.~– Elég
 393 XV    |                  De nem addig van ám az, hogy csak „elveszem”. Egy knézleányt!
 394 XV    |              eltalálta az almát nyíllal, hogy a torony tetejéig repült.~–
 395 XV    |        lefátyolozottan? Előre megmondom, hogy ha mást találsz kiválasztani,
 396 XV    |                keresztül a násznép közé, hogy nagy legyen az áldás. Így
 397 XV    |               már szokás a bogumiloknál, hogy a fiatal párt csintalan
 398 XV    |             nemzeti szokás. Solom tudja, hogy mit kell erre felelni.~–
 399 XV    |        vőlegénynek helytállni. Tudjátok, hogy odafenn a toronyban fekszik
 400 XV    |               jöhet ide a sánta lábával, hogy velünk táncoljon; sőt inkább
 401 XV    |         táncoljon; sőt inkább engem vár, hogy új balzsamot tegyek a sebére.
 402 XV    |                 a nagy röhögést növelni. Hogy a badnyák oda viszi a Darinkáját
 403 XV    |           dárdanyél!~Solom azonban, alig hogy kiszabadulhatott a kacagó
 404 XV    |             honnan találtad ki?~– Onnan, hogy mikor feléd legyintettem
 405 XV    |              akarnálak ütni, te ahelyett hogy, amint szabad nemes leány
 406 XV    |             rabszolgaleányokat tanítják, hogy a pofonütést hátratett kézzel
 407 XV    |               nem is mondtam neked soha, hogy knézleány vagyok. Meglehet,
 408 XV    |              knézleány vagyok. Meglehet, hogy az apám knéz volt, de az
 409 XV    |                rajta. Mert te sem tudod, hogy hát én ki vagyok?~– A badnyák.~–
 410 XV    |                    Az én gondom lesz az, hogy mit fonj és miből. Te csak
 411 XV    |           megfogni. Dühös is volt aztán, hogy elszalasztá ébren. Ahelyett
 412 XV    |                Az is fáj; de jobban fáj, hogy nem álmodhattam végig, amit
 413 XV    |                  teneked olyan jó álmot, hogy végigálmodhatod alatta a
 414 XV    |            azután elmondta a junákoknak, hogy a vezér lábát csak szorgalmasan
 415 XV    |                 a junákokat felbiztatta, hogy lesz estére nagy lagzi,
 416 XV    |                 még azzal is megtetézte, hogy a szájába vett borból egy
 417 XV    |             Ővele azért itatták azt meg, hogy bizonyosak legyenek felőle,
 418 XV    |              bizonyosak legyenek felőle, hogy a zsákmánybor nincs megmérgezve.~–
 419 XV    |                 jól bekapott embereknél, hogy ki-ki magára kiabál, s a
 420 XV    |          handzsárt kapott, s ordítozott, hogy neki elefántot hozzanak,
 421 XV    |              fiúval! Majd meg azt tette, hogy a holtmereven bámuló Stacheónak
 422 XV    |         rángatózni, vihogott, sikongott, hogy őt az ördögök csiklandozzák.~
 423 XV    |                   aki azt hitte magáról, hogy ő repül, azzal az idomtalan
 424 XV    |          kötélnek.~Darinka azt gondolta, hogy az ő vőlegénye maga az ördögök
 425 XV    |              napját csinálok. Nem látod, hogy ezek mind meg vannak már
 426 XV    |              benne részt. Annak köszönd, hogy az én szájamból ittál.~–
 427 XV    |                   azok csak arra várnak, hogy a jeladó kürtöt hallják,
 428 XV    |            kötelet, csomókat köss rajta, hogy jól lehessen benne megfogózni.~
 429 XV    |           fáklyába nézett, oly közelrül, hogy a szemöldökét elperzselte
 430 XV    |                 a Verblud a junákjaival. Hogy te nem küldted a felváltó
 431 XV    |                  waráng királyfi érezte, hogy most nagy próbát kell kiállnia.
 432 XV    |               Vígan vannak.~– Nem értem, hogy mit beszélnek.~– Nem bizony;
 433 XV    |             ártott az meg. Jó szerencse, hogy én meg a tizenkét vitézem
 434 XV    |             keresztyén vallásnak. Tudod, hogy az üstökfonás pogány szokás.
 435 XV    |                   A pap rábeszélte őket, hogy vágják le.~– Hamarább elhiszem,
 436 XV    |                 le.~– Hamarább elhiszem, hogy a medve azért nem visel
 437 XV    |             anyádnak, a pusztolovicának, hogy fonjon olyan kötelet belőle,
 438 XV    |                  zsupán! Te megesküdtél, hogy énnekem semmi porcikámat
 439 XV    |                  jó kis forró szurokban. Hogy fog tetszeni?~Solom nagyot
 440 XV    |                  Az villámlott a fejébe, hogy a szurok felforralásához
 441 XV    |               fürösztött. Majd meglátod, hogy úgy jövök ki belőle, fehéren,
 442 XV    |            szurokfürdőre, a tied.~– Azt, hogy a menyasszonyom is hadd
 443 XV    |            Hétféle füvet hányjatok bele, hogy illatos legyen.~A nagy ivóterem
 444 XV    |               csak azt nem akarta tudni, hogy felébredjen.~– Ilyen pokolbeli
 445 XV    |                  volt.~Az azt mondta rá, hogy „köszönöm az áldást”.~–
 446 XV    |               rabszolga.~– Ez abban van, hogy ő a bosznya király! Hát
 447 XV    |               odaköpött a fickó markába, hogy a kanócot eloltsa. Ez az
 448 XV    |    menyasszonyomat várom.~– Kiálts neki, hogy siessen.~– Héj Darinka!
 449 XV    |           szabadalma volt a násznagynak, hogy a menyasszonynál a nászéjen
 450 XV    |             hegyek mögül, csak elbámult, hogy hova lett az éjszaka? A
 451 XVI   |              sietve igyekezett hazafelé, hogy legalább az ünnep utolsó
 452 XVI   |                     Pedig még nem tudta, hogy mi történt.~Megsarkantyúzta
 453 XVI   |                 Megsarkantyúzta a lovát, hogy sebesebben kaptasson fel
 454 XVI   |               nem lehetett azt gondolni, hogy a várat ostrommal vette
 455 XVI   |                 keresztül. Jó szerencse, hogy tele volt arannyal, abban
 456 XVI   |                 Majd mindjárt meglátjuk, hogy ki van a várban.~A knéz
 457 XVI   |                 csak ekkor mutatták meg, hogy mit tudnak. Egyszerre csoportostul
 458 XVI   |             sincs, sima képe azt vallja, hogy gyermek, csakhogy a két
 459 XVI   |              azalatt leviszik a völgybe, hogy a nyerítésükkel el ne árulják
 460 XVI   |              rézteteje sem állja sokáig, hogy ott rázza a válláról a ráomló
 461 XVI   |                  s a füstöt úgy leverte, hogy az egész völgy megtelt vele.
 462 XVI   |                 amely úgy ontja a havat, hogy ilyenkor a pásztornak folyvást
 463 XVI   |            hajszolni a juhait, kecskéit, hogy szérűt tapossanak maguk
 464 XVI   |            megbotló lábuk tudatta velük, hogy itt egy háznak a tanórkapuja
 465 XVI   |             adtak a knéznek, kürtszóval, hogy a vár el van foglalva, s
 466 XVI   |           állongó őrök azt mondták neki, hogy az egész várban egy élő
 467 XVI   |             később értette meg az ember, hogy mi az. Egy hosszú guzsaly
 468 XVI   |                  megmaradt. Természetes, hogy a legutoljára leszállók
 469 XVI   |                 nem ronthatták azt el.~S hogy csakugyan ezen az úton szöktek
 470 XVI   |                  szöktek ki a várból, és hogy mi szándékkal tették ezt,
 471 XVI   |               knéz, s még aztán azalatt, hogy a tömlő alászállt, elővette
 472 XVI   |               azok a vakondok oda alant, hogy érkezik, és álljanak vele
 473 XVI   |                 És mindezt miért? Azért, hogy a waráng király feleségének
 474 XVI   |                  prezentbe. Tudom előre, hogy mit akar rá a szerző előhordani.
 475 XVI   |                  rá a szerző előhordani. Hogy ez a kegyetlenkedés mind
 476 XVI   |                 az is nemezisnek vehető, hogy az állítólagos mosszori
 477 XVI   |               akitől aztán arra a hírre, hogy ez a nemes érzésekkel teljes
 478 XVI   |           vigasztalás az olvasóra nézve, hogy most következik egy olyan
 479 XVI   |                  még a szerző sem tudja, hogy mi mindenféle lesz benne.~*~
 480 XVI   |           kiugrott belőle, jó szerencse, hogy a nyakát ki nem törte.~Még
 481 XVI   |                  is belefújt a kürtjébe, hogy kihívja a tusára ellenségeit.~
 482 XVI   |               Tvartimir. – Pedig tudták, hogy hatnál többen nem jöhetünk
 483 XVI   |            junákjai le akarták beszélni, hogy hatodmagával ne rohanjon
 484 XVI   |             előkeresték a tűzszerszámot, hogy fáklyát gyújtsanak, mert
 485 XVI   |           pihenőjük, ahol nem mondhatni, hogy éjszakáztak, mert éjszakájuk
 486 XVI   |              világánál lehetett kivenni, hogy ott a fenéken valami tó
 487 XVI   |                voltak együtt a bányában, hogy nekiindulhattak az ellenség
 488 XVI   |                 ha azt tették a lázadók, hogy a bányaüreget elhagyva,
 489 XVI   |               Csak nem tették azt talán, hogy annak a bujdosó folyamnak
 490 XVII  |                diadal mámora. Jól tudta, hogy minő tüzet rakott. El nem
 491 XVII  |                  oda nem fogják követni, hogy újra rabszolgák legyenek,
 492 XVII  |              neve van. Bizonyosan tudom, hogy a Branta folyam azonos a
 493 XVII  |        használják. Az tehát kétségtelen, hogy a két folyam egy, csak a
 494 XVII  |             Ennek megint az a megoldása, hogy a folyam valamely barlangi
 495 XVII  |             völgye. A különbség csak az, hogy a Branta kitör a völgyből,
 496 XVII  |           megmondá a királyfi társainak, hogy tovább itt nem védelmezhetik
 497 XVII  |        legöregebb bányász azt ajánlotta, hogy követet kell küldeni a knézhez,
 498 XVII  |                knézhez, és tudatni vele, hogy az asszonyok, leányok, gyermekek
 499 XVII  |                enged, s hitével fogadja, hogy nem üt rájuk, akkor ezt
 500 XVII  |                  volt nagyon üdvösséges, hogy a királyfi nem engedte a