Rész

 1 II    |             a templomok nem álltak Isten oltalma alatt. Paloták országa
 2 IV    |         volt a nevük, mikor még az Isten szép napvilága sütötte arcaikat?~
 3 IV    |         tízparancsolatot tudom. Az Isten törvénye. Egy helyen azt
 4 V     |    szükségét az öltözetnek, ami az Isten remekét, az emberalakot
 5 VI    |          benne. Így parancsolja az Isten. És én már hűséget fogadtam
 6 VI    |     szeressen többé, mert a Jehova Isten azt parancsolta, hogy egy
 7 VI    |           a nevet.~– A próféta, az Isten követője, Sámuel, így számlálja
 8 IX    |               Azért, mert a Jehova Isten így akarja – felelt szigorúan
 9 IX    |            volt. El kell hagynunk. Isten parancsolja. Nekünk még
10 IX    |            rabszolga is csak olyan Isten teremtése, mint más: ha
11 IX    |            Elmondta, hogy a Jehova Isten tiltja a bosszúállást, előtte
12 IX    | tusakodjanak, hanem közéjük áll az Isten testével, s elválasztja
13 IX    |           Nekünk most már a Jehova Isten parancsol, s ha a pátriárka
14 XI    |         eléje lépett, üdvözölte.~– Isten hozott, Dávid király fia:
15 XI    |              Akkor te csakugyan az Isten cselédje vagy; akinek megizeni
16 XI    |           mond a te Istened, az új Isten, akinek az atyám hűséget
17 XI    |      királyfinak.~– Eszerint az új Isten is örülni fog annak, ha
18 XI    |          Megsegít-e engem ebben az Isten?~– Ahogy megsegítette Jákob
19 XIII  |     völgybe.~Ott aztán láthatná az Isten egét, ha el nem takarná
20 XV    |            a pápától.~– No már azt Isten úgyse megkapod!~S azzal
21 XV    |          égette.~– A Szentháromság Isten fizesse meg ezt neked százezerszer –
22 XVI   |   világtalan mélységébe, s soha az Isten napját meg nem látják többet.~
23 XVIII |           hogy ismét a föld alatti Isten világában van, rögtön azt
24 XVIII |          más világ volt, a „Zágon” Isten azon gondolkozott, hogy
25 XVIII |          többi állatoknak. A Zágon Isten pedig olyan állatot akart
26 XVIII |            beszélő embert? A Zágon Isten tehát készített agyagból
27 XVIII |           üstökös csillagot. Ez az Isten lelke. Mikor ez olyan közel
28 XVIII |          akkor vette észre a Zágon Isten, hogy elfelejtett neki olyan
29 XVIII |   hatalmukat amellyel őket a Zágon Isten felruházta, gonoszul használták.
30 XVIII |      kiálta fel, ezt látva a Zágon Isten – „ezt ugyan megbántam,
31 XVIII |       hiszen éppen ez volt a Zágon Isten bosszúálló csodája. A tenger
32 XVIII |         lehet a templom, amiben az Isten lakik.~– Hát én éppen olyannak
33 XVIII |      lelkének ércét. Hisz itten is Isten világa van!~Bódultan és
34 XVIII |            okoskodá ki: hogy ha az Isten itt a mélység fenekén egy
35 XVIII |        itten kellett járni, s ahol Isten járt, ott embernek is el
36 XX    |         után csábult volna, kiket „Isten leányainak” nevez a talmud?
37 XX    |     Dávidot is meg tudtad rontani. Isten haragját vontad fejére Bethsabé
38 XX    |     felnyitá azt, messze kitárva.~„Isten irgalmazz!”~A felnyílt katakomba
39 XX    |           szentek kolostoráig – az Isten föld alatti világán keresztül.~
40 XXI   |             vox Dei”. (A nép szava Isten szava.)~– Mink, szabad uskók
41 XXI   |     Krisztusnak, a Megváltónak, az Isten fiának, a mai napon megválasztjuk
42 XXI   |     Onufrioszt, az aranyszájút, az Isten felkent prófétáját, a szent
43 XXII  |        összekeveredjenek, mikor az Isten elé mennek; ők, a mindig
44 XXII  |   gyászolom vele.~– Hát meghalt az Isten fia?~– De fel fog támadni
45 XXIII |         mérek, úgy mérjen nekem az Isten.” Itt volt a köztársaság
46 XXIII |            hamar utolérte ezért az Isten büntetése. Hadseregében
47 XXIII |      Lacromába. A király elé érve, Isten szolgájához méltó merész
48 XXIII |     rokonvérnek számítva be azt az Isten csapását, mely most seregeit
49 XXIV  |          napon a nép akaratából és Isten jóvoltából új rettorévá
50 XXXII |            nem soká tart már.~– Az Isten nyomorékja nemsokára hős
51 XXXV  |      haladtak az erdő mélyébe.~Nem Isten temploma: a pokol temploma
52 XXXV  |           hogy halálra van ítélve. Isten ítélete, vagy ember ítélete,
53 XXXVII|          Nagyon szerették egymást; Isten úgy segélje őket.” – „Vigyázz