Rész

 1 II    |      gomblyukhoz, hanem szederjesek. Nagyon jó lenne regényhősnének,
 2 III   |               a kapuíveket ékesítik, nagyon ocsmány alakja látszik az
 3 IV    |              cellában.~Mind a ketten nagyon veszedelmesen vannak megszállva
 4 IV    |     birodalom határait megvédeni, de nagyon sok a féktelenségeivel magát
 5 IV    | tengerviharban élő waráng nép között nagyon félrement a férfi és a nőnem
 6 IV    |      egymásba kulcsolva.~– Fáj! Fáj! Nagyon fáj, amit mondtál, fejedelemasszony.
 7 V     |            partokhoz való közelítést nagyon megnehezítették azok a veszélyek,
 8 V     |            gyökerű „nőszirom”, akkor nagyon helyes intézkedés volt a
 9 V     |              Ha a dabóza egy vidéken nagyon kellemetlenné kezd válni
10 V     |     egérfogásra, „ölbeli hiénácska!” Nagyon kedves lehetett. Ez is kipusztult.
11 VI    |           tért, összeszedte magát.~– Nagyon fáj érte a szívem, hogy
12 IX    |              szakálluk.~Dávid király nagyon felháborodott rajta, hogy
13 IX    |             mikor kicsiny voltam. De nagyon szeretett, mint az édesanyám.
14 IX    |               Ezen asszonyok panasza nagyon is nehéz vád az én lelkemen.
15 XI    |          törvényjavaslatait. Ha azok nagyon jók voltak (és rendesen
16 XIII  |         húsféle! Ezért a bogumil pap nagyon megbecsüli a feleségül vett
17 XIII  |         szőnyeggel voltak leterítve. Nagyon jól találta, aki ezt a nevet
18 XIII  |              Megbánta aztán a herceg nagyon, hogy úgy eldicsérte a badnyák
19 XIII  |           sötétségébe; míg aztán, ha nagyon jól viselte magát, ha szépen,
20 XIV   |              Solom királyfi?~Szerző. Nagyon furfangos módja volt annak.
21 XV    |            ezüsttel, arannyal. S aki nagyon bőkezű akar lenni a pap
22 XV    |      domachin” házába vonul. (Valami nagyon vén harcos adta ki magát
23 XV    |             mátkapárnak, aki egymást nagyon szereti. No hát tégy úgy,
24 XV    |              No hát tégy úgy, mintha nagyon szeretnél.~– No azt bizony
25 XV    |             magad lábával. Fáj-e még nagyon?~– Rúgnám ki vele a kutyafogadat!
26 XV    |                 Repülj hát. Nézd, de nagyon várlak!~– Itt vagyok, ragyogok! –
27 XV    |        bukott. A második kiáltás már nagyon rövid volt, mert a Solom
28 XVII  |             aláhajigálni. Ezért volt nagyon üdvösséges, hogy a királyfi
29 XVIII |           beadogatta Darinkának, aki nagyon megörült a drága pecsenyének,
30 XVIII |          magunk után, a medvék ellen nagyon erős állásunk lett; ők a
31 XX    |             a vitába, mikor az ördög nagyon fennen kezd dicsekedni,
32 XX    |             prüszkölni. Hát ha olyan nagyon jártas vagy a bölcsek és
33 XX    |             ne magyarázzuk ezt olyan nagyon – aggodalmaskodék Onufriosz;
34 XXII  |         megtörténik.~A waráng király nagyon meglógázta erre a biztatásra
35 XXIV  |              éppen ezen évek folytán nagyon rossz szemmel nézték itt
36 XXIV  |              időkben azoknak a száma nagyon megfogyott. Ott szívesen
37 XXV   |             jövő reakcióra megvolt a nagyon népszerű jelszó: a papi
38 XXVI  |           esküdött.~S a gonosz példa nagyon is gyorsan hatott. Raguza
39 XXVI  |             A hajósnépre nézve éppen nagyon üdvösnek látszott a davidita
40 XXVI  |              így az uskók asszonynak nagyon jól eshetett, ha a munkához
41 XXVII |     ruhájáról; az arca a királynénak nagyon megvénült, a haja megőszült.~–
42 XXVIII|            ezzel bizonyára mindenkit nagyon meglepett. Mert ha fogadja
43 XXVIII|     ünnepélyes alakban is bevallani?~Nagyon is sokan jöttek elő! Megtelt
44 XXX   |             a velencei admirálhajón, nagyon eszében tartá, hogy ott
45 XXXI  |          mindent.~– Boboli Péter, te nagyon örülsz annak, hogy fiadat
46 XXXIII|      Földanyánk ott a dalmata parton nagyon szeszélyes. Egy ponton lejteni
47 XXXV  |         kedve, bosszús lett: „Ez már nagyon sok! Ez már hihetetlen!” –
48 XXXV  |           nedvesítette a nyelvét, ha nagyon elepedt: mégsem hagyta el
49 XXXVI |            mosszori aranybányának; s nagyon természetes, hogy Nabukodonozor
50 XXXVII|                 Egyek a halálban” – „Nagyon szerették egymást; Isten