Rész

 1 XI  |           a feketehegyi zsupán, a Verblud. Ez a neve közönségesen,
 2 XI  |        hasát, s abba dugja bele a Verblud a fájós lábát. A rabszolgát
 3 XI  |        kell magadra, hogy te is a Verblud lába alá ne kerülj.~– Úgy
 4 XIII|            Azt ne kívánd látni. A Verblud nem olyan jó gyerek, mint
 5 XIII|     Verbludhoz? Nem tudod, hogy a Verblud a toronyban lakik? Nem hisz
 6 XIII|          jön-e valami ellenség. A Verblud nem alszik soha. Engem oda
 7 XIII|   kőlépcsőkön át a kaputoronyba a Verblud tanyájára.~A toronynak három
 8 XIII|    képezett zugban volt felütve a Verblud tanyája. Medvebőr fekhely,
 9 XIII|          felérkezett a toronyba a Verblud tanyájára, ennek a junákjai
10 XIII|          elől a medvebőrön heverő Verblud, s kidugta a nyíláson a
11 XIII|          Igazat mondasz – szólt a Verblud. – Tudtam én jól, hogy ki
12 XIII|        téged a fejeddel – monda a Verblud, toportyán módra sandítva
13 XIII|       Megálljatok – szólt közbe a Verblud –, még ne csapjatok fel!
14 XIII|             szólt türelmetlenül a Verblud. – Mutasd meg hát, mit tanultál
15 XIII|      lebontotta a sok köteléket a Verblud sebesült bokájáról; ecetet
16 XIII|     pillanatban nagyot ordított a Verblud, s már a handzsárjához kapott;
17 XIII|    vitézek bámulva látták, hogy a Verblud szemei lassankint lecsukódnak,
18 XIII|         azzal, s így köríté azt a Verblud sebesült bokájára.~– Szent
19 XIII|          mondom. Jó ez! – hörgé a Verblud.~– Nálunk otthon ezt teszik
20 XIII|          reszkess – mondta neki a Verblud. – Nem eszlek meg. Itt van
21 XIII|           itt marad a toronyban a Verblud, meg az ő tizenkét strázsája.
22 XIII|       mindent megláttál – szólt a Verblud –, akkor válogathatsz benne,
23 XV  |     toronyban fekszik a süvünk, a Verblud; az nem jöhet ide a sánta
24 XV  |  toronyterembe betoppant Solom, a Verblud éppen akkor riadt fel az
25 XV  |    ezeknek, vakapád! – zsémbelt a Verblud. – Hisz ezeket éjszakára
26 XV  |           szájamból ittál.~– De a Verblud meg annak a junákjai még
27 XV  |          a rabszolga. – Itt jön a Verblud a junákjaival. Hogy te nem
28 XV  |        neki Solom.~– Nem lehet, a Verblud junákjai elállták a hozzájuk
29 XV  |           a futás. Útjába állni a Verblud dühének addig, amíg a társai
30 XV  |          meg is fogadta a szót.~A Verblud recsegő hangja már ott hangzott
31 XV  |      szurkot a tűzön forralták, a Verblud sorra járta az atyafiakat,
32 XV  |          a házhoz! – agyarkodék a Verblud. – Rám néz valamennyi, s
33 XV  |           vagy te? – rivallt rá a Verblud.~– Hát csak ismered a királyodat? –
34 XV  |            Vadszamár! – dörmögé a Verblud, s odaköpött a fickó markába,
35 XV  |         mondá gonosz nevetéssel a Verblud.~– Mindjárt megyek – szólt
36 XV  |              Hahaha! – nevetett a Verblud. – Ez ugyan derék menyasszony!
37 XV  |      sivító nyílvessző állt meg a Verblud jobb szemében, s arra mintha
38 XV  |           a handzsárját.~– No hát Verblud! Most már én viszem el a
39 XV  | imádságoskönyvet támasztani.~De a Verblud még nem adta meg magát.
40 XV  |       rohantában elkapta valaki a Verblud lábát. Éppen azt a sebesült
41 XV  |       színlő rabszolga volt az.~A Verblud egyet nagyot ordított a
42 XVI |            A Szlón rest barom s a Verblud sánta kutya, azok miatt
43 XVI |        Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud vőm!~Egyszerre csak felszakadt
44 XVI |          ép és ismerős: az volt a Verblud feje, a vőlegényé, a szemébe
45 XVI |    lerántotta annak a csúcsáról a Verblud fejét, s két kezébe fogta,
46 XVI |      gyermekek? Szólj! Mondd meg! Verblud! Dicső fiam!~Az nem mondta
47 XVII|   ígérte-e meg nekem esküszóval a Verblud, hogy semmi porcikámat sem