Rész

 1 III   |             Írni, olvasni nem kellett nekik tudni. Ez volt a legjobb
 2 III   |       szentségek feladása is meg lett nekik engedve. Történetem egész
 3 III   |           testüket. Az apácák hordták nekik körül az ételt. Ami azoktól
 4 III   |              azoktól megmaradt, abból nekik még ízlelniök sem volt szabad,
 5 III   |             vétket?~De meddig kellett nekik ott maradni?~Volt olyan
 6 III   |             felügyelőnőik azt mondták nekik, hogy Soror Kozima az ördögtől
 7 IV    |               vele, mikor télen nincs nekik mit enni. A vízbe esett
 8 V     |              engednek! Hogy miért jaj nekik? Azt a hajdankori tudósok
 9 V     |       közeledtét. Hanem ahelyett volt nekik egy sajátszerű stratagémájuk.
10 V     |              de a kapitány azt feleli nekik: „Most nem érünk rá, majd
11 VII   | engedelmességre tértek. Az volt pedig nekik parancsolva, hogy mind valamennyien
12 VIII  |              a Vaskapun alul nem volt nekik gát, a hatalmas bolgár nemzet
13 VIII  |       tengerszorosát átlépni nem volt nekik lehetetlenség, Kis-Ázsia
14 VIII  |             őket a harcvágy: nem volt nekik elég a szárazföld, tengerre
15 IX    |              No ha a pátriárka mondta nekik, akkor jól tették – szólt
16 IX    |           szerettük az urainkat, soha nekik nem vétettünk. Mi szerettük
17 IX    |          Juhokat és teheneket adjatok nekik, hogy csendesen éldegélhessenek.
18 X     |         ellenkező hit alapján álltak. Nekik az élet legfőbb gyönyörűsége
19 XI    |         bosszúállás módját is előadja nekik. A warángoknak van egy nagy
20 XI    |              a bogumilokkal. Elárulni nekik a borospincét. Akkor mámorba
21 XVI   |               így csak a kölcsön lett nekik visszafizetve a saját várukban –
22 XVI   |               egyszerre! Nem tetszett nekik a tusa ököl ököl ellen!
23 XVII  |                kirepülnek a szabadba. Nekik akkor áll a világ. A sötét
24 XVII  |              a hideg vízbe, s ki kell nekik belőle kapaszkodni, mint
25 XVIII |              nekünk gyönyörűség volt, nekik pedig dicsőség, így a vérük
26 XVIII |               maradhattak, el kellett nekik foglalniok a felső lonkákat
27 XVIII |              a rájuk hulló zsarátnok. Nekik is fel kellett jutniok a
28 XVIII |            rajta bújni. Ki mondta meg nekik, hogy dél van? Bizonyára
29 XVIII |       szélesebb ágának a futását kell nekik megtalálniok. És fát még
30 XIX   |          asszonyok, leányok kellettek nekik, az talált magyarázatot;
31 XXI   |           jövendő lakástok!” – mondja nekik Solom királyfi. Azok áldják,
32 XXI   |            dicsőítésére, ki megígérte nekik, hogy a szolgálatnak házából
33 XXIII |       területére menekültek: ott volt nekik anyai örökségképpen házuk
34 XXIII |           sziklájára azt építeni, ami nekik legjobban tetszik. Ebből
35 XXIV  |               is, és követelték, hogy nekik is adjanak szavazócédulát,
36 XXV   |               A Dávid-dogma megengedé nekik, hogy azokat újra visszafogadják.
37 XXX   |          pedig csak azért engedett át nekik minden tért, hogy elhitesse
38 XXXI  |              Ezzel a csellel sikerült nekik a velencei dereglyéseket
39 XXXV  |             alatti tó alázúdítását is nekik tulajdoníták. A kolostor
40 XXXV  |           Azután a magyarok küldjenek nekik tanult hevéreket, akik az
41 XXXV  |             ki: „Ihzusz”. Megengedték nekik.~Akkor aztán azt mondá Brankó
42 XXXV  |             ítéletüket. „Nehéz legyen nekik!” És a gyilkosok? A waráng
43 XXXV  |           hogy mérgezett bort küldtek nekik zsákmányul: hagymázkínjaik
44 XXXVII|          nápolyi király országot akar nekik adni, azért küld érettük.