Rész

 501 XVII  |              nekem esküszóval a Verblud, hogy semmi porcikámat sem hagyja
 502 XVII  |                   Nem hallgattatok-e rá, hogy odalenn az erdőben folyvást
 503 XVII  |              laknánk mi itten.~Átlátták, hogy bizonyára erdő ellen nem
 504 XVII  |                  S én azt mondom nektek, hogy a Bludár nem megy a poklok
 505 XVII  |                   De gondold meg, vezér, hogy a Bludár itt a szabadban
 506 XVII  |                Bludár itt a szabadban is hogy végzi folyását. Egy helyen
 507 XVII  |                 az ember azt hinné róla, hogy valami sima tó az, pedig
 508 XVII  |              barlangjába, s az elmondja, hogy mit látott, mit tapasztalt –
 509 XVII  |           tapasztalt – mondá Solom.~– De hogy jön az vissza? Még a pisztráng
 510 XVII  |              tudna.~– Hát én megmutatom, hogy tudok. Ki jön velem segítő
 511 XVII  |             karóba, úgy haljak meg, mint hogy a sárkány barlangjába leszálljak.
 512 XVII  |            amikből fáklyákat hasogatunk, hogy a sötétben világunk legyen.
 513 XVII  |              barlangban, amely elárulja, hogy ott már jártak valaha emberek
 514 XVII  |                  Mindenki emlékezett rá, hogy hallotta valaha hírét nagyapáitól
 515 XVII  |                vándorútra, ami meglehet, hogy soká fog tartani. Ami gabonát,
 516 XVII  |               vész a nép éhen. Tudjátok, hogy a Bludár tömérdek pisztrángot,
 517 XVII  |                négy ember számára valók, hogy azokon fekve is elférjenek,
 518 XVII  |                 fűzve kellő távolságban, hogy egymáson segíthessetek.
 519 XVII  |        készítsetek sárgaréz kösöntyűket, hogy mikor egy új országban ismét
 520 XVII  |        megjelenünk, lássa az idegen nép, hogy szabad emberek vagyunk és
 521 XVII  |                  rá lehetett őket venni, hogy úgy viseljék magukat, mint
 522 XVII  |                volt. Solom kiszámította, hogy meddig kell az élelmiszereknek
 523 XVII  |                ahol új világ van. Lehet, hogy hamarább is odaérünk; de
 524 XVII  |               azokat csak úgy szólítják, hogy „te ripacsos, te csámpás,
 525 XVII  |             királyfit.~– Az ám, uram. De hogy tudod te meg odalenn a föld
 526 XVII  |                meg odalenn a föld alatt, hogy hány nap múlik el fölötted?
 527 XVII  |                  fiúk maradtak, őrködni, hogy a megszálló ellenség alattomos
 528 XVII  |                  a hírrel tértek vissza, hogy az ellenség a túlsó völgyben
 529 XVII  |                  világba csak arra való, hogy hírt adhassanak az ittmaradtaknak
 530 XVII  |                az ittmaradtaknak afelől, hogy a folyamásta labyrinth mentén
 531 XVII  |                 barlang útjait megvédte, hogy a Bludár alá ne mossa azokat.
 532 XVII  |                  barlang oldalfalába, de hogy ezek hová vezetnek, azt
 533 XVII  |                Azonban Solom felfedezte, hogy a nagy lépcsőzet nem végződik
 534 XVII  |         mindkettőjük derekán levő övhöz, hogy ha valamelyik a sötétben
 535 XVII  |                felhangzó dübörgés jelzé, hogy a végéhez közelítenek, ahol
 536 XVII  |        felemelhették a fejüket, anélkül, hogy a padmalyba csapták volna,
 537 XVII  |                   valóságos ördög hídja. Hogy az ős barlanglakóknak ez
 538 XVII  |              csatornák. Arra valók ezek, hogy a boltozatról lecsepegő
 539 XVII  |                  megfogta Darinka kezét, hogy le ne szédüljön a keskeny
 540 XVII  |              alatt, amik azóta elmúltak, hogy az ősemberek itt keresték
 541 XVII  |            orgona, de azt mondta vissza, hogy „nem szabad”.~– Csak a feszítővasam
 542 XVII  |               után. – Mondtam a fiúknak, hogy azt küldjék legelőször is
 543 XVII  |              magát.~– Hát te azt hiszed, hogy a faltörő vas tud úsznia
 544 XVII  |                 tó partjára, s elnézték, hogy evickél a halak serege a
 545 XVII  |              kísérik, s azon iparkodnak, hogy kikezdjék a bőrt.~– Ott
 546 XVII  |                  kecskebőr hozza! Látod, hogy a vas is tud úszni!~S azzal
 547 XVII  |           hajigálni az úszó tömlők felé, hogy a pisztrángokat elriassza
 548 XVII  |                 eltérítették az útjából, hogy mire Solomhoz ért, már csáklyával
 549 XVII  |                 tömlő egyik csücskéjébe, hogy vele együtt partra került;
 550 XVII  |                 utoljára annyira tágult, hogy egy ember keresztülkúszhatott
 551 XVII  |                  odaadta neki a fáklyát, hogy haladjon előbbre, s hozzon
 552 XVII  |             Darinka azzal az örömhírrel, hogy egy tágas barlang van ideát,
 553 XVII  |             nekiállt a katlantágításnak, hogy az ő széles vállai is keresztülférkőzhettek
 554 XVII  |                  de az olyan tágas volt, hogy két ember egymás mellett
 555 XVII  |           nagyobb volt a hasonlatossága, hogy három karzat futott félkörben
 556 XVII  |                 valóban olyan nagy volt, hogy egy népcsalád ellakhatott
 557 XVII  |                   a boltozata oly magas, hogy még a tűz lobogványa sem
 558 XVII  |               nappalt.) Különben a vakok hogy ébrednének fel, akikre nézve
 559 XVII  |                  elpárolog róla.~– Ugyan hogy jött volna ide a tenger
 560 XVII  |                 Ez só! – kiáltó Darinka.~Hogy megörültek a felfedezett
 561 XVII  |          sziklalonka (galerie) várt reá, hogy beszéljenek egymással.~Amint
 562 XVII  |               követ, amik arra vallanak, hogy hálók súlyai lehettek. És
 563 XVII  |               közé volt felállítva, úgy, hogy a hegyes vége szabadon maradjon. (
 564 XVII  |               voltak tán olyan ínyencek, hogy szűrt vizet igyanak?) Még
 565 XVII  |                  pedig olyan magas volt, hogy oda pusztán kézzel-lábbal
 566 XVII  |                  az ott heverő kövekből, hogy elérhesse a szikla párkányát,
 567 XVII  |                 csontokból, olyan magas, hogy emberalak a tetejét el nem
 568 XVII  |                  is megijedt. Elfeledte, hogy nincs egyedül. A Darinka
 569 XVII  |   craneologiájáért; hanem azt nem értem, hogy mi módon került ez az ősember
 570 XVII  |                  az őshiéna társaságába, hogy a csontjaik egy rakáson
 571 XVII  |                 végképp nem értem aztán, hogy egy olyan barlangban, ahol
 572 XVII  |               kerestek a tengeri csigák? Hogy kerültek ezek oda?~Szerző.
 573 XVII  |                  kérdezte a királyfitól, hogy ugyan hát mi módon kerültek
 574 XVII  |                 Amire Solom azt felelte, hogy „Kis galambom! Én teneked
 575 XVII  |           fejemet kívülről betörni, mint hogy belülről törjem magam. Hanem
 576 XVII  |             magam. Hanem én azt szoktam, hogy mikor így nem tudok valamit
 577 XVII  |               holnapot, akkor megmondom, hogy hogyan álmodtam meg.”~–
 578 XVII  |               sem tehetünk egyebet, mint hogy várjuk meg, mint fogja e
 579 XVIII |              fáradva, az azt jelentette, hogy éjszaka van. Odafenn az
 580 XVIII |                  ütött a Darinka hátára, hogy csak úgy nyekkent bele,
 581 XVIII |           kegyelem, ha a férj megengedi, hogy a hitves a lábánál összekuporodva
 582 XVIII |                  azután kitalálta Solom, hogy mire való ez a kivájt kő.
 583 XVIII |             annak is szüksége volt arra, hogy a napok betöltét megfigyelje.
 584 XVIII |             világánál meggyőződött róla, hogy ismét a föld alatti Isten
 585 XVIII |                 Isten azon gondolkozott, hogy kit tegyen ennek a világnak
 586 XVIII |               olyan közel jön a földhöz, hogy beleütődik, akkor ez a tüzes
 587 XVIII |               vette észre a Zágon Isten, hogy elfelejtett neki olyan körmöket
 588 XVIII |               büszkeségében elhatározta, hogy királya, a nagy Kaján örök
 589 XVIII |                  miért ölték meg? Azért, hogy megegyék. Az erősebb ember
 590 XVIII |                     ezt ugyan megbántam, hogy megteremtettem! Nem kellett
 591 XVIII |                  és koncaiból.~– Huh te, hogy tudsz ilyen csúnyát álmodni?~–
 592 XVIII |                    Azt én. Emlékezem rá, hogy én is egy ilyen szép leánynak
 593 XVIII |                 arra hajlana lefelé úgy, hogy a tűz körül fekvők majd
 594 XVIII |                  mind odaégünk. Éreztem, hogy süti a testemet a láng,
 595 XVIII |                 tesz az?~– Ez azt teszi, hogy szaladjon minden ember a
 596 XVIII |                  az a te álomapád. Vajon hogy híttak téged akkor?~– Volt
 597 XVIII |                  volt „Kaján”. Meglehet, hogy azt is a jó tulajdonságaiért
 598 XVIII |                  Hát ez mit tesz?~– Azt, hogy nyakunkon a medvék, meg
 599 XVIII |                  fülembe cseng.~– De hát hogy jöhettek azok ide? Hisz
 600 XVIII |              Hisz azoknak nincs tutajuk, hogy a Bludáron leereszkedjenek.~–
 601 XVIII |                 medvefővel azt gondolta, hogy az ott „napvilág”, s mind
 602 XVIII |                   Az első dolga az volt, hogy a barlang aljában égő tüzet
 603 XVIII |                  akkor sem vettük észre, hogy a tenger jön ellenünk; mert
 604 XVIII |                 lepve állatok hulláival, hogy mi csak azt láttuk, miként
 605 XVIII |                már rémülve vettük észre, hogy a bejáróinknak a kapujai
 606 XVIII |                  fölemelkedett fektéből, hogy a kőfejszével még egyet
 607 XVIII |               rettentő karjával átölelt, hogy agyonszorítson, én a torkába
 608 XVIII |                 s megragadtam a nyelvét, hogy kitépjem.~– Jaj, hogy nem
 609 XVIII |           nyelvét, hogy kitépjem.~– Jaj, hogy nem lehettem én akkor melletted.~–
 610 XVIII |                  akkor én félek tetőled, hogy egyszer engem meg találsz
 611 XVIII |                  mikor sokáig nézek rád, hogy szeretnélek megenni, meg
 612 XVIII |              rést törtek benne, akkorát, hogy át lehetett rajta bújni.
 613 XVIII |              bújni. Ki mondta meg nekik, hogy dél van? Bizonyára a gyomruk;
 614 XVIII |                  lehetett ismerni arról, hogy a falai kormosak voltak,
 615 XVIII |                 ha megint összekerülnek, hogy hány nap múlt el föld alatt
 616 XVIII |                neszét.~Darinka aggódott, hogy el talál fogyni a szurokfenyő
 617 XVIII |            szurokfenyő hasábjok, s akkor hogy találnak vissza? Vékonyabb
 618 XVIII |               ismerőst! Futottak feléje, hogy minél elébb meglássák. S
 619 XVIII |                 minél elébb meglássák. S hogy megijedtek tőle, amikor
 620 XVIII |                félelmes ködbe leszállni, hogy az átjárót keresse? Nem
 621 XVIII |            Egyszer csak azt vette észre, hogy a köd elhagyja, s a túlsó
 622 XVIII |                  a fáklyával Darinkának, hogy ő is jöjjön utána.~A Darinka
 623 XVIII |                volt az arculatod azután, hogy bementél a vízboltozat alá,
 624 XVIII |                alatt keresztül.~S aztán, hogy mind a ketten olyan tündér
 625 XVIII |                 mind kapni fognak rajta, hogy a könnyebb járatú ösvényen
 626 XVIII |         kolostorához. És én megesküdtem, hogy addig nem nevezem magamat
 627 XVIII |          Darinkának is át kellett látni, hogy a folyam szélesebb ágának
 628 XVIII |                 még mindig nem találtak, hogy a fogytán járó szurokfenyő
 629 XVIII |                 tolt mindenféle fatömeg, hogy azon keresztülhatolni nem
 630 XVIII |                   De most lássunk utána, hogy mi tartja fenn ezt a sok
 631 XVIII |                  mondd meg a népeinknek, hogy jöhetnek utánunk bátran:
 632 XVIII |              mint a hosszúfejűek jártak, hogy a Bludár megtölt lassankint
 633 XVIII |           állapotján, rájött lassankint, hogy nemcsak az a veszedelem
 634 XVIII |               elzárják a víz lefolyását, hogy a felső barlangok megtelnek
 635 XVIII |                 vízzel; hanem még az is, hogy a főágból elszorított víztömeg
 636 XVIII |             munkát.~Arra is gondolt már, hogy felgyújtja az egész fahalmazt.
 637 XVIII |                víz alá; pedig tudta jól, hogy a víz fölött úszó gerendatömeg
 638 XVIII |            rántja az emberi testet, úgy, hogy odatapad hozzá, s nem tud
 639 XVIII |         átszűrődött. Az éppen elég volt, hogy a felét átdugja rajta, mikor
 640 XVIII |             folyam hordta ide. Bizonyos, hogy az egész medrét azzal töltötte
 641 XVIII |              szikrát, s annál kivehette, hogy két ölnyire e cölöptől egy
 642 XVIII |              semmi kétsége sem lehetett, hogy a föld alatti tömkelegnek
 643 XVIII |                  a föld alatti folyamot, hogy a túlsó partjára átjárhassanak.
 644 XVIII |                  nem törte a fejét azon, hogy az úszó fatömeget feltartóztató
 645 XVIII |               alacsony padmalyú ponort,1 hogy a Bludár szélesebb ága túláradt
 646 XVIII |             keskenyebb ágába. Valószínű, hogy azért a fatorlasz alatt
 647 XVIII |                innen valaha?~Elgondolta, hogy azok a nagy bércek, amiken
 648 XVIII |                egyszer aztán észrevette, hogy nincsen egyedül. Az örök
 649 XVIII |                  ésszel így okoskodá ki: hogy ha az Isten itt a mélység
 650 XVIII |               hoznak! Azt a hírt hozzák, hogy a hívek lejöttek már a barlangba,
 651 XVIII |      végighömpölyögni; s arról megtudja, hogy az a varázskabala, amit
 652 XIX   |                  elég. S az is bizonyos, hogy a bujdosó folyam mentén
 653 XIX   |            teljes életét abban töltötte, hogy a sziklán keresztül törje
 654 XIX   |                   Ez a szerep abból áll, hogy az ördög vitatkozik az angyallal.
 655 XIX   |            warángok annyit kiokoskodtak, hogy a karácsonyéji nagy mészárlás
 656 XIX   |           falairól. Azt is megtudhatták, hogy a rablókalandról visszatérő
 657 XIX   |                  egy nagy zivatar alatt. Hogy pedig azután mi történt?
 658 XIX   |                  ész szerint azt hitték, hogy a felülkerekedett bogumilok
 659 XIX   |                 fia ellenben azt hitték, hogy a gyilkos ellenség, az ő
 660 XIX   |                 meg az ő bosszújok elől. Hogy az asszonyok, leányok kellettek
 661 XIX   |          lehetett egyebet gondolni, mint hogy a lázadó rabszolgák és waráng
 662 XIX   |              nyilatkozatai abból álltak, hogy egy-egy csapat harcos majd
 663 XIX   |               vitte az állatszelídítést, hogy a kígyók a barlangokból
 664 XIX   |                  én kérdésemre.~– Azért, hogy mért nem küldöd nekem haza
 665 XIX   |                kezedben maradtak? Tudod, hogy a warángok nem tűrik azt,
 666 XIX   |                  warángok nem tűrik azt, hogy a nemzetségükből valakinek
 667 XIX   |            Istenre meg a régi istenekre, hogy énhozzám vagy az én országom
 668 XIX   |                  istenekre valamennyire, hogy én nem tudom, a te fiad
 669 XIX   |                  szorított, s megígérte, hogy majd a páskaünnep után folytatni
 670 XX    |              világból fennmaradt szokás, hogy nagypénteken, amidőn a Krisztus
 671 XX    |              átokkal tetézik.~Tudja jól, hogy neki meg „kell” buknia.~
 672 XX    |                 is felhozták börtönéből, hogy legyen jelen bűnös kedvesének
 673 XX    |             hármas kalapácsütés jelenti, hogy a főpap megérkezett.~De
 674 XX    |           uramnak el nem ismerlek. Hanem hogy megküzdjek veled!~Onufriosznak
 675 XX    |                 démonok legkevélyebbike, hogy így mersz megszólalni énelőttem?~–
 676 XX    |            megírta-e a bölcs Lactantius, hogy egész fajzatod, a Beliál-ivadék
 677 XX    |                   Tán te is azért jössz, hogy ilyen egyszemű, hosszúfejű
 678 XX    |         bizonyítja-e szent Chrysostomus, hogy amely földi leányok a Beliál
 679 XX    |                 No! S hát vétettem vele, hogy most a Jehovát egy pár ember
 680 XX    |        rabbinusoknak, akik azt állítják, hogy őseink nem jó házaséletet
 681 XX    |         alexandriai pátriárka írásaiból, hogy a két e földön született
 682 XX    |                 Ádám ősapánk azt akarta, hogy így házasodjanak össze,
 683 XX    |                 De Ábel mást akart. Azt, hogy mind a két férfi tartsa
 684 XX    |              feleségét boldoggá tette. S hogy ezt helyesen cselekvé, arra
 685 XX    |               Ezek hirdették azt a tant, hogy férfinak és nőnek csak azért
 686 XX    |              csak azért kell egybekelni, hogy minden szerelmet és földi
 687 XX    |       megparancsoló Aragónia királyának, hogy az abelonitákat tűzzel-vassal
 688 XX    |                 lett kimondva az ítélet, hogy Ábel megérdemelte a halált,
 689 XX    |               Lubomira nem állhatta meg, hogy fejét ne csóválja: ez az
 690 XX    |              filiis Dei nagy munkájában, hogy nem Kain szaporította el
 691 XX    |               ifjú oly hévvel szónokolt, hogy Onufriosz kezdett aggódni
 692 XX    |             olvasol? Te tudod legjobban, hogy Tóbiás könyve apokrif! Hogy
 693 XX    |              hogy Tóbiás könyve apokrif! Hogy Asmodái hét vőlegényt rabolt
 694 XX    |                 meg fogja neked mondani, hogy egy csóknak az értéke „harminc
 695 XX    |                Frater Aktaeon tudta már, hogy most mindjárt ő lesz itt
 696 XX    |                  szerelem volt-e az oka, hogy most a kereszténység két
 697 XX    |               között, esküszöm Vénuszra, hogy az egyik urna üresen marad.~
 698 XX    |            forgatva. Engedte a démonnak, hogy hadd dicsekedje ki magát.
 699 XX    |             években történt-e meg éppen, hogy a szent várost, Jeruzsálemet,
 700 XX    |               minékünk, háromszoros jaj, hogy most a pogány szaracénok
 701 XX    |                 megosztja, úgy meglehet, hogy bűnt követ el, s elkárhozik;
 702 XX    |                Én nem védem magam azzal, hogy sohasem tettem semmi rosszat;
 703 XX    |                 keveredése az oka annak, hogy ugyanazon szellem megszállásától
 704 XX    |               idézném fel Sofonisbét, ki hogy szerelmesét, Massinissa
 705 XX    |               elbocsátá: „Adják az egek, hogy azt az édes fájdalmat, amit
 706 XX    |                   te is megérezd valaha! Hogy teljen meg a szíved azzal
 707 XX    |                 csak egyetlenegy esetet, hogy igazhívő keresztények között
 708 XX    |                  akkor megengedem néked, hogy belépj a szentélybe, és
 709 XX    |            beszédét Asmodái – láthattad, hogy amint a nap sugárai üdvözlik
 710 XX    |                tilthatta meg az arcának, hogy egy futó mosollyal ne üdvözölje
 711 XX    |                 De azt nem tilthatá meg, hogy Genovéva ne menjen eléje.
 712 XX    |                 volt az öregnek balkeze, hogy abba kaphatta volna át a
 713 XX    |                 míg a szerelem azon van, hogy a magáét odaadja másnak.~–
 714 XX    |                  ily módon megérdemelni, hogy azt az ölében hordozva szolgálja
 715 XX    |    felgyülekeztek a várkastély udvarára, hogy tanúi legyenek, hogyan váltja
 716 XX    |             bársonypalástot. Ne mondják, hogy nem rangjához illőn házasította
 717 XX    |                Lubomira ekkor, ahelyett, hogy kegyetlen haraggal intett
 718 XX    |               volna az apácák vénjeinek, hogy jöjjenek a vakmerő démont
 719 XX    |                meg voltak vigasztalódva, hogy azt felemelve látták; de
 720 XX    |                hallott még ilyen esetet, hogy a „misztérium” alkalmával,
 721 XX    |                 azt tette vele a daimon, hogy megragadta a derekát átkötő
 722 XX    |              magát előtte. – Engedd meg, hogy legelső meghódoló vazallusodként
 723 XX    |            szavakat azzal pecsételé meg, hogy felkapva a pálmát a trónlépcső
 724 XX    |           térdelnek körül.~Az nem lehet, hogy a démonok így diadalmaskodjanak!~
 725 XX    |                hármatokat. Tudjátok meg, hogy a római szent kúria által
 726 XXI   |           idéztek elő azzal a rémhírrel, hogy a három tüzes szentek kolostorát
 727 XXI   |        dicsőítésére, ki megígérte nekik, hogy a szolgálatnak házából a
 728 XXI   |                  s mindjárt hozzálátnak, hogy sátorokat készítsenek az
 729 XXI   |                 előkerült nép nem tudja, hogy ez az Idvezítő keresztre
 730 XXI   |               egyszer azt fogja mondani, hogy „ti pedig ezekhez a nyárson
 731 XXI   |           templomba, tudatva volt velük, hogy ott még lesz valami szertartás.
 732 XXI   |             szóval megnyugtaták aziránt, hogy nem ördögök azok, akik most
 733 XXI   |             magasból jövő áhítatos ének, hogy kézíjaik húrjait pengetve,
 734 XXI   |             zsolozsma közötti szünetnél, hogy szót emeljen a templomban,
 735 XXI   |      támaszkodván arra az aranymondatra, hogy „vox populi: vox Dei”. (
 736 XXI   |                 mellett, annak a jeléül, hogy a megtisztelő kikiáltást
 737 XXI   |             érezhetett, ha végiggondolá, hogy ennyi ezernyi pogány lelket
 738 XXI   |                  azt látta nagy bámulva, hogy az ő megválasztott királya
 739 XXI   |                magát a barátcsuklyába; s hogy oson el a hátulsó ajtón.
 740 XXI   |           hátulsó ajtón. Ebből láthatta, hogy micsoda hatalom az, amit
 741 XXI   |               ismernem a jelen munkáról, hogy még Klimius Miklós óta így
 742 XXI   |               vízórát is. Meghallgattam, hogy mit beszélnek a föld alatti
 743 XXI   |              szerelemből ered. Bámultam, hogy lehet az enciklopédiát kristallizálni.
 744 XXI   |               Tűrtem beavatkozás nélkül, hogy az ördög győzedelmeskedjék
 745 XXI   |                    Készséggel elismerem, hogy vakmerő fantáziával boronálta
 746 XXI   |                amelyről senki sem hitte, hogy annak egyik része a másikhoz
 747 XXI   |         hozzátartozik, s kezdem elhinni, hogy a sakktáblai lóugrásokból
 748 XXI   |                     Elhiggye azt valaki, hogy egy ilyen roué (nem lenne
 749 XXI   |            szavakat szaporítani), tehát, hogy ez a fráter Kerekes (annyi
 750 XXI   |               annyi nevét hallottam már, hogy magam is adhatok neki egyet),
 751 XXI   |               aki nem restellte „azért”, hogy az elcsukott kedvesét újra
 752 XXI   |             nemes hadai által királynak, hogy ez a dühös, szenvedélyes,
 753 XXI   |                 ez azt parancsolja neki, hogy vedd fel a te barátcsuhádat,
 754 XXI   |            kölcsönösen értették egymást, hogy mit miért cselekesznek?~
 755 XXI   |            lehetőségre nem is gondoltam. Hogy nem tudtam eléggé gyanakodó
 756 XXI   |                  figyelmeztetem szerzőt, hogy amidőn az én nyilaimat könnyedén
 757 XXI   |                annyi igazságszeretettel, hogy mielőtt ítéletet mondanának,
 758 XXI   |              mondanának, elébb bevárják, hogy mi lesz a vége a történetnek.
 759 XXI   |                 magam is előre kimondom, hogy ez az esemény (mely krónikailag
 760 XXI   |          ítéletükben azt fogják mondani, hogy íme a gonoszak elvevék e
 761 XXII  |                 völgybe, azzal a szóval, hogy ott maradj „usque ad diem
 762 XXII  |            megkonduló harangok hirdetik, hogy a Megváltó íme feltámadott!~
 763 XXII  |             ünnepélyes hangulatba hozni, hogy amidőn azt látják, mint
 764 XXII  |              lépcsőjére, ebből megértik, hogy a mai nap világra szóló
 765 XXII  |          megzabolázásával bizonyítja be, hogy levetkőzte a régi embert,
 766 XXII  |                  kezdi meg az áttérését, hogy az Idvezítő keresztre feszítésének
 767 XXII  |                nehezebb feladat az volt, hogy a hatalmas, harcoló waráng
 768 XXII  |            dalmata parton az volt a hit, hogy ők tartják a legszigorúbb
 769 XXII  |                utolsó napján hagyják el, hogy a hozzájuk sereglő híveket
 770 XXII  |           Aktaeonnak volt az a feladata, hogy a warángokat rábírja arra,
 771 XXII  |                 warángokat rábírja arra, hogy a feltámadási magasztos
 772 XXII  |                  az nem tetszett csupán, hogy mindenféle gyáva jöttment
 773 XXII  |                azelőtt az volt a szokás, hogy az urak, a vitézek egész
 774 XXII  |                hitem. Ide jöttem hozzád, hogy erősítsd meg.~– Jó helyre
 775 XXII  |                hiszesz?~– Én hiszem azt, hogy az én Uram és Idvezítőm,
 776 XXII  |                 hogyan tudod te meg azt, hogy a nap délpontra hágott?~–
 777 XXII  |                  tudtul adni a világnak, hogy a Megváltó feltámadott,
 778 XXII  |                Hát ha én is hinni fogom, hogy feltámadt a Krisztus, akkor
 779 XXII  |                  erősen hinni fogom azt, hogy az én Solom fiam, az én
 780 XXII  |               nyújtja mind a két karját, hogy megöleljen, és hallani fogom
 781 XXII  |                hinni fogják erős hittel, hogy az ő fiaik még újra feltámadnak,
 782 XXII  |              volna: megeshetnék-e az is, hogy az én szegény elűzött kisebbik
 783 XXII  |                szent szüzek kolostorába, hogy állítsák föl a sírja fejéhez –
 784 XXII  |                Ezt olyan biztosan mondá, hogy Dávid király egészen megtért
 785 XXII  |                   Mi történt vele azóta, hogy én nem láttam?~– A te Solom
 786 XXII  |           eszével. – Hogyan lehetett az, hogy már az endori boszorkány
 787 XXII  |             Azzal odaunszolta a királyt, hogy járuljanak az érkező elé,
 788 XXII  |                   semmi jel nem mutatta, hogy feljebbvalója. Az egyik
 789 XXII  |          Elfogadom. S azt izenem vissza, hogy én is üdvözlöm az Urat.~–
 790 XXII  |         pátriárka küld engemet tehozzád, hogy kihívjalak megpróbáltatásod
 791 XXII  |           Aktaeonnak az üté meg a fülét, hogy „pátriárka!” Tehát a zárdában
 792 XXII  |           zárdában még nem vették hírét, hogy Onufriosz II. Cajus pápa
 793 XXII  |                  tudta? Hiszen megmondá, hogy így lesz! Akkor ez bizonyára
 794 XXII  |                 szelleme lakik.~Elnézte, hogy keni fel a térdelő ifjú
 795 XXII  |               Dávid király szemei előtt, hogy amely ember a barlangban
 796 XXII  |                  méltó látvány, mint az, hogy az a hatalmas agg szerzetes,
 797 XXII  |                  parancsolá a pátriárka, hogy helyetted itt maradjak a
 798 XXII  |                 Dávid király bámulatára, hogy „a regeli kerepelést még
 799 XXII  |              kézcsapást.~– Hiszed-e hát, hogy feltámadnak a halottak?
 800 XXII  |               Disputa~Kritikus. Remélem, hogy szerző nem engedi magát
 801 XXII  |                engedi magát elcsábítani, hogy most teljes színpadi hatásában
 802 XXII  |          fantáziája már úgyis kitalálta. Hogy üti majd hátba a Solom gyereket: „
 803 XXII  |                  értesítést akarok adni, hogy mi történt a waráng fejedelem
 804 XXII  |              Kaintól született kritikus, hogy megcáfolja a leírásaimat.”
 805 XXII  |               vezért adtak, olyanformán, hogy az ifjú nemesek közül minden
 806 XXII  |                kendőt vetettek a fejére, hogy senki rá ne ismerhessen:
 807 XXII  |                  a hírrel telelármázták, hogy az ördögök garázdálkodnak
 808 XXII  |         garázdálkodnak a szent helyeken, hogy Onufriosz velük cimborál,
 809 XXII  |            hogyan érthesse meg az ember, hogy a raguzai százak azonnal
 810 XXIII |             zárnak el, nem azt keresték, hogy hol terem meg az olajfa,
 811 XXIII |              terem meg az olajfa, hanem, hogy hol terem meg a szabadság.
 812 XXIII |           veszedelemben fogadalmat tett, hogy ahol révpartot talál, azon
 813 XXIII |             patríciusok azt kérték tőle, hogy építtesse inkább azt a nagyszerű
 814 XXIII | domborfaragvány-töredéket, mely sejteti, hogy egykor a híres Oroszlánszívű
 815 XXIII |                volt a szobor elrendezve, hogy a fej lejárt róla; a szobor
 816 XXIII |         megmaradt) a vámépület. Látszik, hogy akik építették, arra számítottak,
 817 XXIII |             építették, arra számítottak, hogy ezt még a föld maga se rázhassa
 818 XXIII |                  oly tömör, oly szilárd, hogy az idők romboló hatása meg
 819 XXIII |                 a hely megválasztásánál, hogy annak a kikötőjét nagy hajók
 820 XXIII |              mikor fölébredt, azt látta, hogy még mindig tart a lakoma,
 821 XXIII |               vértanú. Azt adá tudtomra, hogy az éjjel a velenceiek a
 822 XXIII |                fordított pajzson. Látták hogy a raguzaiak jól fel vannak
 823 XXIII |              útnak a szíves vendéglátók, hogy máskor korábban keljen föl,
 824 XXIII |                tekintet parancsolja ezt, hogy a város utcái mindig olyan
 825 XXIII |                olyan tiszták maradjanak, hogy azokat akár terített asztalnak
 826 XXIII |                bárki; hanem főleg azért, hogy egyik polgár a másikat ne
 827 XXIII |         templomába, azt hinné az idegen, hogy a válogatott vitézek ezredét
 828 XXIII |               tükörrel fogják. Hát akkor hogy kerülnek ide ezek a fehér
 829 XXIII |              követelte a köztársaságtól, hogy az ő szökevény rokonait
 830 XXIII |               felelt vissza a királynak, hogy soha egy szerencsétlen menekülő,
 831 XXIII |                 az ostromot! Csak azért, hogy egypár idegen hozzámenekült
 832 XXIII |             Bodino olyan kegyetlen volt, hogy a megtért rokonokat irgalom
 833 XXIII |                 Annyira lelkére beszélt, hogy a koronás szörnyeteg ellágyult;
 834 XXIII |         furfangos észjárásukat jellemzi, hogy mint kerítették kézre ezt
 835 XXIII |          vesztegette az édes malváziait, hogy a szerb várőrség mind lefoglalta
 836 XXIII |           kapuőrök azt követelték tőlük, hogy elébb danolják el a „zsaloszona
 837 XXIII |             pedig tisztelettel utasíták, hogy hol keressenek szállást.
 838 XXIII |                  hozzá kell tennünk még, hogy a városnak két kapuja volt,
 839 XXIII |       megtapintotta, a nyelvét megnézte, hogy nem beteg-e, akkor a szállásmester
 840 XXIII |             messzehangzó hármas dobütés, hogy a kapu megnyílt, akkor aztán
 841 XXIII |              ismét tudatták a dobütések, hogy a kapuk be lesznek zárva,
 842 XXIII |                  szigetet, akkor látták, hogy a várfalak is, az ágyúk
 843 XXIV  |             képét fel kellett mutatnunk, hogy történetünk fordulatait
 844 XXIV  |            polgárság érdekeltségét, mint hogy valami másról is lehetett
 845 XXIV  |                  megint úgy történt meg, hogy a tízek tanácsa megállapodott
 846 XXIV  |               azt is híresztelte felőle, hogy a házán belől erkölcstelen
 847 XXIV  |               még azt is megengedi neki, hogy piros csepeszt hordjon a
 848 XXIV  |                 holott tudva van felőle, hogy még hajadon.~– Azt mondja,
 849 XXIV  |               még hajadon.~– Azt mondja, hogy ez bosnyák szokás! – Sőt
 850 XXIV  |                 azt is suttogják felőle, hogy az egyetlen leánya, a mind
 851 XXIV  |      kiköszörülte ezt a csorbát azáltal, hogy a szökevényeket üldözőbe
 852 XXIV  |             címerén azt a foltot ejteni, hogy azt egy patarénus nő, egy
 853 XXIV  |                 népét azzal a rémhírrel, hogy jönnek a warángok! A városon
 854 XXIV  |                elé azzal a követeléssel, hogy az ő városnegyedük védelmezéséről
 855 XXIV  |                elfogadták az indítványt, hogy a fenyegetett külváros védelmére
 856 XXIV  |                   akiknek az a szokásuk, hogy a fogukhoz vernek elébb
 857 XXIV  |               indítványt; de azt hitték, hogy majd elodázzák ők annak
 858 XXIV  |                kivitelét azzal a szóval, hogy „most nincs rá pénzünk,
 859 XXIV  |             Damiani Júdás, s azt mondta, hogy ő maga az egész költség
 860 XXIV  |                  aztán csakhamar kisült, hogy mi volt a titkos célja ennek
 861 XXIV  |           teherhordók is, és követelték, hogy nekik is adjanak szavazócédulát,
 862 XXIV  |               nem is lehetett eltagadni, hogy igazuk van.~Ilyenformán
 863 XXIV  |              akikről nem lehetett tudni, hogy kinek a malmán őrölnek.~
 864 XXIV  |              ugyan rest (és fukar sem!), hogy az új szavazókat tyúkkal,
 865 XXIV  |                 mérleget az a körülmény, hogy a hordárok mind illírek
 866 XXIV  |                  az ellenpárt eláztatta, hogy a felesége bosnyák knézleány.~
 867 XXIV  |                kapun: azt hitték felőle, hogy ő is a ceremóniához tartozik.
 868 XXIV  |                azt lehetett volna hinni, hogy mindjárt hajba kapnak, olyan
 869 XXIV  |             kérdezősködött, azt mondták, hogy menjen az ördögbe, az pedig
 870 XXIV  |                néptömegen a processióig, hogy a rettorét megtalálhassa.
 871 XXIV  |               azonban elfogták, s látva, hogy ceremoniális jelmezben van,
 872 XXIV  |              oldalán járuló dárdásoknak, hogy fogják kétfelől karon az
 873 XXIV  |            proveditore a pártok vezérét, hogy nevezzék meg a három jelöltet,
 874 XXIV  |                  felhívja a hat nobilit, hogy nyilatkozzanak: elfogadják-e
 875 XXIV  |                némán figyelő sokaságnak, hogy a mai napon a nép akaratából
 876 XXIV  |                 s ezért biztosítva volt, hogy az ozmánok se szárazon,
 877 XXIV  |           olaszok úgy csúfolták Raguzát, hogy „sette bandiere” (hét zászlós;
 878 XXIV  |                 Boboli az új rettorénak, hogy a polgári és bűnügyi igazságszolgáltatásban
 879 XXIV  |               apácát és kéjarát vegyest? Hogy kell azokkal minőségükhöz
 880 XXIV  |                  őrködést gyakorol; majd hogy minő egyházi beneficiumok
 881 XXIV  |     pincemesterek hogyan ügyeljenek fel, hogy a bor meg ne hamisíttassék?
 882 XXIV  |                  legyen vezényelve? Majd hogy az iskolában miféle tudományok
 883 XXIV  |                fejükbe verjék? És végül, hogy az öltözetek rendjét miként
 884 XXIV  |              hírül hozó nekem mai napon, hogy a Branta-völgyi három tüzes
 885 XXIV  |            hivatalos ténykedése az volt, hogy az apácát kihallgassa. Megértette
 886 XXIV  |                 Azonnal parancsot adott, hogy a város kapuinál feltartóztatott
 887 XXIV  |             eltéve. Természetesen azért, hogy majd azoknak a szülőit értesítse
 888 XXIV  |            leánykáknak a titkos imádóit, hogy „szabad a vásár!” A csélcsap
 889 XXIV  |            csélcsap leventék tudták meg, hogy szerelmi sóhajtásaik előtt
 890 XXIV  |                  Raguzának, mert nemcsak hogy az év leteltével nem köszönt
 891 XXIV  |                 Láthatja, érezheti most, hogy a szerelem még az oltár
 892 XXIV  |               ehhez járult az a káröröm, hogy aki e hét országra szóló
 893 XXIV  |                 fogja olvasni az utókor, hogy Boboli elrabolt egy szent
 894 XXIV  |             szelleme is, s azt suttogta, hogy a jó sors rendelte el ezt
 895 XXV   |           kellett közéjük, aki kimondja, hogy „én első akarok lenni közöttetek
 896 XXV   |          közöttetek és mindenki fölött”, hogy riadallal fölemeljék.~Példa
 897 XXV   |                volt már rá két ízben is, hogy Dalmácia adott pápát a keresztény
 898 XXV   |            édesanyánk. (Ha nem a pokol?)~Hogy a kikiáltott Onufriosz csak
 899 XXV   |             Erdélyben éppen ez idő tájt, hogy a jámbor papokat, akik nem
 900 XXV   |             isteneire kezdett esküdözni, hogy inkább visszatér a régi
 901 XXV   |             zsinatban az a szó hangzott, hogy kivételt kellene tenni e
 902 XXV   |           szerint, tisztán és világosan, hogy a keresztény vallás szavai
 903 XXV   |                  két felesége volt, úgy, hogy az egyiket a másik halála
 904 XXV   |                  örök időkig együtt kell hogy éljen mind a két hitvesével
 905 XXV   |                   a szentek egyetemében, hogy lehetne az bűn itt az árnyékvilágban,
 906 XXV   |                 kereskedőcéh összetörte, hogy jöjjenek ide Raguza tövébe,
 907 XXV   |             Dávid-dogma megengedé nekik, hogy azokat újra visszafogadják.
 908 XXV   |                skarlát posztót, selymet, hogy hivataluk külső pompáját
 909 XXV   |         feleségét, megnyugtatva aziránt, hogy ezzel semmiféle isteni és
 910 XXV   |              tilthatja meg az álmodónak, hogy őrült, zűrzavaros, lehetetlen
 911 XXVI  |                fele bánat.~– Azt akarod, hogy kövessük a waráng királynék
 912 XXVI  |              rabnők szokva vannak hozzá, hogy az uraik ne nézzék őket
 913 XXVI  |                történt még az a világon, hogy egy szerető nő így erőszakolja
 914 XXVI  |                  Csakis úgy lehetett az, hogy az egyiké volt a hatalom,
 915 XXVI  |                Már úgy megtelt házakkal, hogy az utóbb jövő települők
 916 XXVI  |                  a tenger hullámai közé.~Hogy Raguza mindezt szótlanul,
 917 XXVI  |              beavatkozás nélkül eltűrte, hogy csendesen el tudta nézni,
 918 XXVI  |              hatalmasan versenyző város, hogy parancsol abban egy új pápa,
 919 XXVI  |             római pontifexet detronálja; hogy terjed el onnan egy új vallás,
 920 XXVI  |              kiforgatja; és ami fődolog, hogy csoportosul e helyen össze
 921 XXVI  |             alatt került.~Damiani Júdás, hogy az elnyert uralkodói hatalmat
 922 XXVI  |             ellen, mikor arról volt szó, hogy Velencének valamely túlkapását
 923 XXVI  |             mondták: bolondság az egész. Hogy ennek a megindítója éppen
 924 XXVI  |                  évről évre; s kimondta, hogy a rettore egész életére
 925 XXVI  |                  hatalom volt a kezében, hogy mindent merhetett.~A tízek
 926 XXVI  |           indokolta ez alkotmánysértést, hogy a rendkívüli zűrzavarban,
 927 XXVI  |                több ízben felszólította, hogy fenyítse meg a lázadó Onufrioszt,
 928 XXVI  |                   Nem vádolhat a szerző, hogy keresztényi (sőt daviditai)
 929 XXVI  |                  hősnő is beleszeretett; hogy egyiket se legyen kénytelen
 930 XXVI  |                 a kettőt. Mi kell hozzá, hogy ez megtörténjék? Bagatelle!
 931 XXVI  |               odament hozzá, s felkérte, hogy vegye fel őt is a szent
 932 XXVI  |                  tudatá a vad királlyal, hogy a keresztények közt egy
 933 XXVI  |              múlva megint eljött, kérve, hogy keresztelje meg, most már
 934 XXVI  |                azt akartam vele jelezni, hogy ami rendes és lehető fogalom
 935 XXVI  |                magyarázata megvan abban, hogy azon a vidéken akkor sem
 936 XXVI  |               szárazföldet és a tengert, hogy azokat selyemben, kasmírban
 937 XXVI  |        megismertetett velünk, valószínű, hogy abból az útban levő vetélytársnék
 938 XXVI  |                 a legutolsó jelenete az, hogy az apa megöleti a kedves
 939 XXVI  |                  Vigasztalhatlan vagyok, hogy nyugalmát nem biztosíthatom;
 940 XXVI  |                   de erős sejtelmem van, hogy a Damiani Júdás uralmának
 941 XXVI  |                 szép tündérasszonyoknak, hogy fülemülékből saskeselyűkké
 942 XXVI  |                   sem az újszülötteknek, hogy apáik ellen fellázadjanak –
 943 XXVII |              nagy világcsodája, mint az, hogy két asszony (két királyné)
 944 XXVII |              tudott egymással úgy férni, hogy egy közösen bírt és imádott
 945 XXVII |                  Ez csakis úgy lehetett, hogy az egyiknél volt az istennői
 946 XXVII |                okát, s aztán rajta volt, hogy ismét visszatérjen a szép
 947 XXVII |             arcára. Milenka boldog volt, hogy őt ismét mosolyogni látta.~      ~
 948 XXVII |            húsvétünnep is elkövetkezett, hogy Raguza nem látott új rettoreválasztást.
 949 XXVII |             szerint.~– Elmondom röviden, hogy mi hozott ide! Az én rettoreságom
 950 XXVII |                  az a kárhoztatott eset, hogy egy Boboli János nevű ifjú
 951 XXVII |                  bűnnel tetézte a fejét, hogy azoknak a feljegyzésébe
 952 XXVII |              atyja, azt követelem tőled, hogy e vakmerő lázadó irányában
 953 XXVII |             Damiani Júdás. – Nem vártam, hogy te jöjj fel hozzám, a törvény
 954 XXVII |            istentelenség bűnvádjai alól? Hogy a mosszori knéz várát kiraboltatta,
 955 XXVII |                   Az a bogumilok kára.~– Hogy a három tüzes szentek kolostorába
 956 XXVII |                 Mizsák, Abednégo kára.~– Hogy schismát támasztott, ellenpápát
 957 XXVII |                  Ez a teológusok kára.~– Hogy két feleséget vett el, azokkal
 958 XXVII |                meg az ő saját kára.~– És hogy egy új várost alapított
 959 XXVII |                bejelenteni ünnepélyesen, hogy mától fogva az ős Boboli-palota,
 960 XXVII |                  eset volt az Raguzában, hogy egy előkelő patrícius palotája
 961 XXVII |                 ember házát elárverezik, hogy kinn az utcán megüssék a
 962 XXVII |          erőfogyásig árverezne egymásra, hogy egy olyan ősnemesi palotát
 963 XXVII |                 azt a módot találták ki, hogy a venni kívánók névtelenül
 964 XXVII |                is aranyban.~Természetes, hogy ezt a rendszabályt is kijátszotta
 965 XXVII |               berendezve, mérleg formán, hogy amint egy ember rálépett,
 966 XXVII |                   ki lehetett számítani, hogy minő összeget képvisel a
 967 XXVII |                Boboli-palotát.~Sejtette, hogy mi fog ebből következni?~
 968 XXVII |              követeli azt az elégtételt, hogy ő Raguza főterén mint ünnepelt
 969 XXVII |              által kiadatá a rendeletet, hogy e mai naptól kezdve Raguzában
 970 XXVII |                 egész a XVII. századig), hogy senkit nem üdvözöltek az
 971 XXVII |                   ő nem értette egészen, hogy mi örülnivaló van azon,
 972 XXVII |            felfogni szegény kis eszével, hogy minő nyereség az: a tolvajok
 973 XXVII |         szerencse, de kierőszakolni azt, hogy becsületes polgárnak elismerjék:
 974 XXVII |                  hozzád, hegyeink közül, hogy ezt tudtodra adjam. A három
 975 XXVII |             Boboli János, emlékezzél rá, hogy én mondtam ezt: „Nehéz volt
 976 XXVII |                  ment be a városba; úgy, hogy kétfelől a két asszonya
 977 XXVII |                  Neki processió kellett. Hogy vártak reá, azt bizonyítá
 978 XXVII |             János. Inkább attól tartott, hogy távol fognak maradni, s
 979 XXVII |     antikrisztussal!~Megtudta nemsokára, hogy miért félelmesebb az olasznak
 980 XXVII |                  azért üdvözlik hódolva, hogy őt földig alázzák.~És szegény
 981 XXVII |                maradtak; ezek eljöttek – hogy kigúnyolják. Az egyik gyűlölte,
 982 XXVII |             különösen feltűnhetett neki, hogy egyetlenegy papot sem lát
 983 XXVII |            históriában. De jó orra volt, hogy ide nem jött a kedves prófétájával.
 984 XXVII |                ha tudta azt e regényhős, hogy itt neki minden ember ellensége:
 985 XXVII |              saját rokonsága, tudta jól, hogy a fegyveres erő és minden
 986 XXVII |                 merényleteket elkövetni, hogy elvégre magam sem tudom
 987 XXVIII|               Mindenki kíváncsi volt rá, hogy minő címmel fogja őt megszólítani
 988 XXVIII|            vissza. Azért engedjétek meg, hogy mielőtt házamba belépnék,
 989 XXVIII|                betöltötte a nagy piacot, hogy beszédének egy mondata sem
 990 XXVIII|              Tudta azt jól Boboli János, hogy csak egyszer engedjék őt
 991 XXVIII|            kapubejárat nem volt oly tág, hogy két gyaloghintó egymás mellett
 992 XXVIII|                  a hatalma a rettorénak, hogy a nobilikat kirendelje a
 993 XXVIII|           üdvözlésével kell találkoznia, hogy az egyiknek a szeméből olvassa
 994 XXVIII|                   az édesanyja, ahelyett hogy megölelné, keresztet vet
 995 XXVIII|              narancsot facsartál. Tudod, hogy ki nem állhatom azt.~– Így
 996 XXVIII|           hibázott. De te tudhatnád jól, hogy sohasem szerettem a narancsot:
 997 XXVIII|      visszahúzódik, érezve hibás voltát, hogy neki lett volna kötelessége
 998 XXVIII|                 a pohárral; nem engedte, hogy azt cseléd vigye a helyére.~
 999 XXVIII|                 le más, csak egy galamb. Hogy győzte le? Azt megmutatta
1000 XXVIII|                azzal lepte meg a várost, hogy általános amnesztiát hirdetett