Rész

1001 XXVIII|            azután az lett a következése, hogy az Új-Jeruzsálembe menekült
1002 XXVIII|                  nem tűnő látvány lenni, hogy a nagy piac árkádjai alatt
1003 XXVIII|       szentségtörő merénylet volt hátra, hogy megteljen a bűnnek pohara.
1004 XXVIII|               megteljen a bűnnek pohara. Hogy a daviditák az oltárig tolakodjanak.
1005 XXVIII|               szerzetesek megválogatása, hogy kiket bocsássanak be a kapukon,
1006 XXVIII|               arra valóban szükség volt, hogy a sokféle schismaticus szakadásoktól
1007 XXVIII|                 a külsőikről felismerte, hogy bebocsáthatók-e, vagy elutasítandók.
1008 XXVIII|            belépni.~És mégis megtörtént, hogy Oculi vasárnap előtti szombat
1009 XXVIII|   templomtornyában, annak a hirdetéseül, hogy a holnapi úrnapján istentisztelet
1010 XXVIII|        veszedelem idején, és könyörögve, hogy fordítsa el az Úr a városról
1011 XXVIII|             kezén. Ezeket ott elbocsátá, hogy foglaljanak helyet a legelső
1012 XXVIII|                 s ugyanakkor kiküldi őt, hogy bulláját kihirdesse, melyben
1013 XXVIII|             minden furfangjaival kisüté, hogy ők, a daviditák éppen a
1014 XXVIII|             János Jelenések könyve ígér, hogy megöklelje a templomot!~
1015 XXVIII|                   ez szánta el rá magát, hogy őt összetörje. Minden áron!
1016 XXVIII|               áron! Még azon az áron is, hogy Raguza kapuját megnyissa
1017 XXVIII|                jó erkölcsű keresztények, hogy inkább Velence foglalja
1018 XXIX  |               hagyja esni a záport, mint hogy szárnyékot fúrjon, faragjon.
1019 XXIX  |              Megrontotta a pusztolovica, hogy csak mankóval tudott járni.
1020 XXIX  |       tanácsolták neki a vajákos banyák, hogy menjen el a tüzes szentek
1021 XXIX  |             felől. Nem volt többé titok, hogy azok a Bludár föld alatti
1022 XXIX  |              Engedelmet kért az apjától, hogy hadd csináljon ő is tutajokat,
1023 XXIX  |                  hall felőlük. Meglehet, hogy odarekedtek valamelyik barlangban,
1024 XXIX  |               közé kötözve, s szálfákat, hogy tudjanak mivel tüzelni.
1025 XXIX  |             magát királynak csúfoltatja.~Hogy tűrheti ezt az egész keresztény
1026 XXIX  |         fejedelmekhez, felszólítva őket, hogy ha tudtak nemrégiben hadakat
1027 XXIX  |               őellene a mosszori várhoz, hogy a patarén hitet leesküdtessék
1028 XXIX  |               pápának az a fő-fő gondja, hogy új keresztes hadat gyűjtsön;
1029 XXIX  |              levágott lábujjából támadt, hogy a sárkánytól elragadt bátyjait
1030 XXIX  |                  férget? Ezt úgy híjják, hogy a „hajófúró”. (Teredo navalis.) –
1031 XXIX  |             alatt úgy összevissza fúrja, hogy a víz beléjük tódul; ez
1032 XXIX  |                 németalföldi töltéseket, hogy a tenger városokat, tartományokat
1033 XXIX  |                   Mármost hát halld meg, hogy mit végeztem én! Amióta
1034 XXIX  |                  Senki sem gondolhat rá, hogy ezek a tengerlakó csigák
1035 XXIX  |                  földindulás kell hozzá, hogy az egész gát ledűljön, s
1036 XXIX  |              benne lakójával együtt úgy, hogy még a nyoma sem marad, amiről
1037 XXIX  |                 a fejét, akkor tudhatod, hogy az Új-Jeruzsálem utolsó
1038 XXIX  |           töprenghetnek a sorsuk fölött, hogy mi lesz belőlük; a koldusok
1039 XXIX  |              hagyok itt valamit. Tudtam, hogy te itt ínségben vagy. Jártomban-keltemben
1040 XXIX  |                 várfalai közt, és várta, hogy mikor tér vissza a Tirimir
1041 XXX   |               elvakítá őket; azt hitték, hogy már nincs ellenség.~Az igazi
1042 XXX   |           engedett át nekik minden tért, hogy elhitesse velük teljes győzelmüket.~
1043 XXX   |        torzsalkodás helyett. Felszólítá, hogy az új keresztes hadak szállítását
1044 XXX   |         indulgentiáját tanúsítá azáltal, hogy pompás ajándékokat hozott
1045 XXX   |                Mind a ketten megígérték, hogy viszonozni fogják a látogatását.~
1046 XXX   |                 Júdásnak gondja volt rá, hogy kíséretül vigye magával
1047 XXX   |                  együtt.~Nem is álmodta, hogy Pirro Bennessa legnagyobb
1048 XXX   |              Bennessa legnagyobb hívéből hogy változott át elbuktató ellenségévé.
1049 XXX   |             földet adták oda maguk alól, hogy megtartsák vele az eget.
1050 XXX   |             Boboli János rászánta magát, hogy ő is megtegye a látogatást
1051 XXX   |      admirálhajón, nagyon eszében tartá, hogy ott az ő számára kelepcét
1052 XXX   |                 azt mondá neki:~– Lehet; hogy engem itt kelepcébe csalnak.
1053 XXX   |        felhajítom, az azt tudatja veled, hogy árulás történt velem: veszélyben
1054 XXX   |                  vagyok. Akkor te tudod, hogy mit cselekedjél.~– Tudom.
1055 XXX   |                kardot az ökléből. Látta, hogy a saját hívei által van
1056 XXX   |               Jánosnak volt annyi ideje, hogy a süvegét felhajíthassa
1057 XXXI  |                 a nyomorult liburnáknak, hogy magával a nehéz tetemével
1058 XXXI  |               visel palást gyanánt, úgy, hogy a szarvas fejbőr a fejére
1059 XXXI  |           találják őt el. Az a hit róla, hogy nem fogja semmi fegyver.
1060 XXXI  |             hajók nem dunai burdzsellák, hogy azokkal egy ember meg egy
1061 XXXI  |                  vízzel. Azt tették hát, hogy a fúrt lyukba egy tülköt
1062 XXXI  |                ismét sodronnyal bekötve, hogy a kavics ki ne hulljon.
1063 XXXI  |            palánkon tört keresztül, mint hogy a kavicsdugaszt taszítsa
1064 XXXI  |                volt nagy, beérték azzal, hogy a hajók vitorlarúdjairól
1065 XXXI  |               felordított; oly hangosan, hogy az az egész csatazajt túlzengte,
1066 XXXI  |               kormányos azon igyekezett, hogy valamelyik szomszéd gálya
1067 XXXI  |              senkinek sem jutott eszébe, hogy a harc megkezdése előtt
1068 XXXI  |      nekifeszíthette az ajtóragasztónak, hogy kivonszoltatását megakadályozza.
1069 XXXI  |             biztosítani a maguk számára, hogy más el ne foglalja. Csak
1070 XXXI  |                még?~– Szent Balázs adja, hogy éljen!~Pirro továbbadta
1071 XXXI  |                 nagy az öröme az apának, hogy fiát megmenthette. Mégis
1072 XXXI  |                  te nagyon örülsz annak, hogy fiadat megmenthetted a haláltól.~–
1073 XXXI  |                 könyvből kitépett lapot, hogy senki ne tudja róla, mi
1074 XXXI  |                  fiamat a csúf haláltól, hogy gyönyörködjem benne, hanem
1075 XXXI  |               gyönyörködjem benne, hanem hogy átadjam őt a bíráinak; s
1076 XXXII |              vitte magával János király, hogy ha a velencések árulást
1077 XXXII |              warángok ismét megmutatták, hogy mit tudnak. Ilyenkor aztán
1078 XXXII |               tenger ábrázatja. Anélkül, hogy egy szellő keletkezett volna,
1079 XXXII |                  kiáltva a kihívó gúnyt, hogy nem utaztak e napon a harangok
1080 XXXII |        parancsnokai észrevették azalatt, hogy az admirálhajó árbocai félre
1081 XXXII |                 hanem amint észrevették, hogy a velencések támadása őellenük
1082 XXXII |         telekiabálva rémhírrel a várost, hogy itt jön az ellenség a tenger
1083 XXXII |              kikötőbe alamizsnát szedni, hogy a tüzes szentek kolostoránál
1084 XXXII |               oly nehéz gőz párolog fel, hogy a tó feletti csapóhídon
1085 XXXII |              visszatérni.~Az is feltűnt, hogy a számos vadkan, mely ott
1086 XXXII |           biztatta a köszvényes tagjait, hogy majd nem soká tart már.~–
1087 XXXII |                azt a tüneményt láttatta, hogy elkezdett szélcsend alatt
1088 XXXII |                  sarat vetve ki magából, hogy vele együtt a három tüzes
1089 XXXII |                 előtt a völgyszorulatot, hogy aztán megint összegyűjtött
1090 XXXIII|               hirdette tíz mérföldnyire, hogy tömeges emberáldozatot hoznak
1091 XXXIII|              nyelven kimondott szavakra. Hogy mondják római, hogy athéni
1092 XXXIII|            szavakra. Hogy mondják római, hogy athéni nyelven azt az örökszép
1093 XXXIII|              örökszép szót, a szerelmet? Hogy kell annak, akit imádunk,
1094 XXXIII|                  szívünk szerint szólni, hogy megértse, amit mi érzünk?
1095 XXXIII|             érzünk? Lubimira azt akarja, hogy Milenkát is úgy szeresse –
1096 XXXIII|            Asmodáiért.~Azon versengenek, hogy melyik tudja őt jobban szeretni.
1097 XXXIII|               nyugtatva. – Azt álmodtam, hogy odajött elém a Jehova, szép
1098 XXXIII|           kívánok én tőled egyebet, mint hogy rejtsd el ezt a mi paradicsomunkat
1099 XXXIII|                  mi paradicsomunkat úgy, hogy senki ne tudjon felőle.
1100 XXXIII|                  és jövendők ura: „Tedd, hogy valósuljon meg amaz álom,
1101 XXXIII|              Bravalla álmodott felőlünk; hogy ez a három fej: kettőnké,
1102 XXXIV |          kaviccsal, s szidja a halottat, hogy nem szégyenli magát egy
1103 XXXIV |                magát. Tudja és helyesli, hogy a waráng nép minden királyának
1104 XXXIV |            földön többé. A szerelmese is hogy lenne egyedül ama messzeségben.
1105 XXXIV |            cikázott feléjük. Azt hitték, hogy ez a mesebeli sárkány.~Rémséges
1106 XXXIV |            győzte a futást. Ekkor aztán, hogy csak az egyik lapátkerék
1107 XXXV  |             egymással Velence és Raguza? Hogy tudta az utóbbi lerázni
1108 XXXV  |                  is rémülten igyekeztek, hogy a csodaáradat futásából
1109 XXXV  | Balkán-félszigeten, amelyek méltók arra, hogy az egész vad waráng népet
1110 XXXV  |              hozzá. Azonkívül kikötötte, hogy a végrehajtott megtorlás
1111 XXXV  |                 neki. Azt is megkívánta, hogy a raguzaiak a leégetett
1112 XXXV  |              talált ellenvetésre. Végre, hogy a bogumilok a Jézus nevét
1113 XXXV  |              csak azt kötöm ki magamnak, hogy én vezethessem a magam hadait,
1114 XXXV  |           csatlósoknak volt annyi eszük, hogy a húsát megették maguk,
1115 XXXV  |               senki az öregtől, annyira, hogy a nagy varangyos békák odamásztak
1116 XXXV  |          kuruttyoltak a szemébe: tudták, hogy nehéz neki a helyéből felkelni,
1117 XXXV  |                neki a helyéből felkelni, hogy velük kergetőzzék.~De amint
1118 XXXV  |                 kerekedett; hanem aztán, hogy a lábába nyilallt a köszvény,
1119 XXXV  |                 elég! sok!” Hanem aztán, hogy a fia egyre nagyobb ígéreteket
1120 XXXV  |                Azért azt mondom teneked, hogy amikor te a velencésekkel
1121 XXXV  |                Csak a „jó időre” várnak, hogy megkezdjék a maguk módja
1122 XXXV  |             bogumilok haditerve az volt, hogy egy olyan hét napig tartó
1123 XXXV  |                  teszik morlák utódjaik, hogy ha megharagusznak a szomszédjukra:
1124 XXXV  |                 maroknyi vitéz nép elég, hogy tengert csináljon körülötte
1125 XXXV  |               azt soha egy ostromló sem, hogy felgyújtsa magát a védő
1126 XXXV  |                  az antariátok nemzetét, hogy mérgezett bort küldtek nekik
1127 XXXV  |                velencések úgy törték le, hogy az ő nemzeti viseletükbe
1128 XXXV  |               még csak annyi sem maradt, hogy hítták nyelvükön a „szerelmet”,
1129 XXXV  |                 menedéket. Előre tudják, hogy közelít a bóra.~A bogumilok
1130 XXXV  |          legsűrűbb bozót közé menekülni, hogy kínzó terhétől szabaduljon.
1131 XXXV  |          kiáltozott a bórának. – Fújjad, hogy megpukkadj bele!~S a szövetségestárs
1132 XXXV  |             rémséges kardalt támasztott, hogy Raguzában éjente nem lehetett
1133 XXXV  |          szarvánál; de megmondom igazán, hogy örömestebb harcolnék a kameráni
1134 XXXV  |                 hétfejű sárkánnyal, mint hogy keresztülgázoljak ezen a
1135 XXXV  |                  a velencések vezéréhez, hogy amíg mi szemben támadunk
1136 XXXV  |      hajítókelevézét és pajzsát ragadva, hogy a leégett erdőbe betörjön.
1137 XXXV  |               felgyújtva látta, megérté, hogy halálra van ítélve. Isten
1138 XXXV  |              őrültté teszen. Azt teszik, hogy ketten-hárman megrohannak
1139 XXXV  |                vérét. Nem törődnek vele, hogy az ő testüket is átfúrja
1140 XXXV  |              ellenséget azzal köszöntik, hogy a vérét isszák!~Az eumenydák
1141 XXXV  |                   mert attól tarthattak, hogy ha a tömeg lökésével a warángok
1142 XXXV  |                  alvezérének utasításul, hogy „elöl is, hátul is szemed
1143 XXXV  |     fejabroncsáról, de még inkább arról, hogy annak a lábainál hevert
1144 XXXV  |              Brankó: a bosszúálló.~– Jó, hogy magaddal hoztad a koporsófödeled! –
1145 XXXV  |                 felülről a küzdőkre alá, hogy elvakult bele mindenki,
1146 XXXV  |               voltak szorítva egymáshoz, hogy nem vehették a fegyvereiknek
1147 XXXV  |                lábát egy borókatörzsnek, hogy fenntartsa magát ellenfele
1148 XXXV  |            történt a küzdők háta mögött, hogy a velencések felhatoltak
1149 XXXV  |                vitéz junákjaival. Várta, hogy mikor hozza már a levágott
1150 XXXV  |                  palotája küszöbén ülve, hogy utazik végig a porondon
1151 XXXVI |            felhozni a védelmedre?~– Azt, hogy szerettem.~– Szerelemért
1152 XXXVI |                vádlottnak a bőrcsuklyát, hogy több ily szentségkáromlás
1153 XXXVI |              Annak az oka egyszerűen az, hogy azóta az egész táj képe
1154 XXXVI |                  év alatt úgy összeőröl, hogy meg kell újítani. A fenyőfákat
1155 XXXVI |                át tüzelőnek Velencébe, s hogy még aztán valamiképp az
1156 XXXVI |              rögtöni rohammal kezdődött, hogy a ledőlt paloták omladékai
1157 XXXVI |              olyan rohammal tért vissza, hogy leszaggatta a hajókat horgonyaikról,
1158 XXXVI |     aranybányának; s nagyon természetes, hogy Nabukodonozor melegvízforrása
1159 XXXVI |             esett áldozatul. Csodálatos, hogy ennyi kőemlék közül éppen
1160 XXXVI |       megosztotta az angol ellenfelével, hogy az is lövöldözhessen őrá.
1161 XXXVII|                festett. Történt azonban, hogy sok copisálnivalója lévén,
1162 XXXVII|                 panaszkodott a priornak, hogy nem győzi az initiálisok
1163 XXXVII|              Aleardo úgy segített rajta, hogy a szépen leírt kódexeket
1164 XXXVII|              elszökött. Bárkát fogadtak, hogy majd az éj leple alatt leszöknek
1165 XXXVII|                  vallottak egyebet, mint hogy szerették egymást. S a két
1166 XXXVII|                 szemérmetlenül megvallá, hogy mindkettőjüké volna a „frate
1167 XXXVII|                  volna a „frate nero”, s hogy ők meghalnak érette. Vjekosláv
1168 XXXVII|               kegyelmet nem kérvén, csak hogy megcsókolhassák egymást,
1169 XXXVII|                   s bedobták a tengerbe, hogy a delfinek tündére segítsen
1170 XXXVII|                  végéig, és megtiltotta, hogy beszéljenek a szegény Vjekoslávról.~
1171 XXXVII|               vitát Milos úgy oldja meg, hogy mindkettőt szívébe zárja,
1172 XXXVII|             rajong, s rábírja a királyt, hogy egy kis hajóhadat küldjön
1173 XXXVII|             Lokris azt a hírt hiteti el, hogy a nápolyi király országot
1174 XXXVII|             ráveszi Milost s a leánykát, hogy éjjel kimennek a tengerre
1175 XXXVII|                azt a szabadságot vettem, hogy a szájhagyomány idejét hátrább