Rész

 1 I     |        Amint aztán beljebb halad a sok tekergő ösvények egyikén,
 2 IV    |      határait megvédeni, de nagyon sok a féktelenségeivel magát
 3 V     |     drágalátos szép dabóza!~Erre a sok hízelkedő szóra, aztán meg
 4 VI    |           fújnak mindaddig, amíg a sok méregleheletből egy fényes
 5 VI    |     levelein tarkállott a gyönyörű sok írás, cinóber, ultramarin
 6 VI    |            jutott két ökör; nem is sok, eleget koplaltak Corcyrától
 7 VII   |        téríteni a pokol útjáról.~A sok parancsolatnak utoljára
 8 VIII  |         elfogytak, hogy utoljára a sok acélba öltözött harcos nép
 9 XI    |  sziklavárban, amit a természet és sok százados emberi munka megerősített,
10 XI    |            azért volt pogány, mert sok istent tartott; de a bogumil
11 XI    |           akar tartani: neki az is sok – magyarázó Frater Aktaeon
12 XI    |           város összes lakosságát.~Sok biztatást lehet meríteni
13 XIII  |        szintén „elhangzott” népről sok érdekes szokást jegyeztek
14 XIII  |      között jött-ment, vándorolt a sok hazátlan istenség. Mythrász-imádat,
15 XIII  |            vidékre.~S a badnyáknak sok hivatala van. Amelyik leánynak
16 XIII  |       tudom a rejtekútját. Ott van sok bor. Még ennél jobb is.
17 XIII  |       Kétszáz legény! Ez egy kissé sok, gondolá magában Solom.
18 XIII  |         Azzal a Solom lebontotta a sok köteléket a Verblud sebesült
19 XIV   |         fizet egy obolust.~Szerző. Sok obolusból telik ki a talentum.~
20 XV    |           dobták. Most aztán azt a sok posztót, prémet mind fel
21 XV    | üveggyöngy- és kagylófüzérekben; a sok csengő-bongó csülleng csilingelt,
22 XVI   |          pengett a vár bástyáján a sok tegezideg.~– Ellenség van
23 XVI   |        csúcsába, s azon lobogott a sok levágott üstök, mint valami
24 XVII  |         más ország-világban: annyi sok nép mivel élne odáig? A
25 XVII  |         kecskebőrtömlő a borsóval, sok napra való élés. Azonkívül
26 XVIII |           faj aztán elszaporodott, sok családot alkotott, de csak
27 XVIII |     pillanat alatt meggyújtották a sok száraz almot, a medvebőröket,
28 XVIII |            keresztül kapaszkodva a sok bozontos fenevad, iszonytató
29 XVIII |          hogy mi tartja fenn ezt a sok úszó fát? Mert minekünk
30 XVIII |    siessenek ide hozzám; mert az a sok gerenda, deszka, cölöp,
31 XVIII |           tapogatózva haladhatott. Sok időt nem tölthetett odalenn,
32 XXIII |       akkor aztán tódulhatott be a sok vidékről jött élelemhozó
33 XXIV  |          újraválasztottak. Ezeknek sok dolguk volt, azért leginkább
34 XXIV  |      eddigi ismerős szavazók száma sok száz vad ismeretlennel,
35 XXIV  |  állapítsák meg?~Mikor aztán ezt a sok szép feladatot mind megértette
36 XXVIII|     merészség volt; mert azok közt sok személyes ellenséget számított.
37 XXIX  |          vagy. Jártomban-keltemben sok alamizsnát kaptam. Meggyűjtöttem,
38 XXXI  | harcosaival, evezőseivel együtt; a sok emberfő ott úszkált a táncoló
39 XXXV  |         összetört a vízomlatag, és sok százait a romok alá temetett,
40 XXXV  |      kedvvel mondogatá: „jó! elég! sok!” Hanem aztán, hogy a fia
41 XXXV  |       bosszús lett: „Ez már nagyon sok! Ez már hihetetlen!” – Az
42 XXXVII|     festett. Történt azonban, hogy sok copisálnivalója lévén, panaszkodott