Rész

 1 VI    |     parancsolta volna ezt valaha – mondá erre a barát.~– Mit mondasz,
 2 IX    |           a vértet.~– A biz igaz – mondá megjuhászodva Dávid király. –
 3 XI    |           édes fiam volna is az! – mondá ki az ítéletet Dávid király.
 4 XV    |        erősen a szemébe nézve, azt mondá neki:~– Te nem vagy knézleány,
 5 XV    |         társasággal.~Egyszerre azt mondá neki a Darinka:~– Hallga
 6 XV    |             A Szlón gyönyörittasan mondá rá: köszönöm, szőke tündérkém,
 7 XV    |           ezt neked százezerszer – mondá álomjáró hangon.~– Bakfitty!
 8 XV    |         királyfi, kész a fürdőd! – mondá gonosz nevetéssel a Verblud.~–
 9 XV    |  szolgálatot.)~– Jaj, szégyenlem – mondá a Darinka. – Ne nézz ide,
10 XVI   |      pajzsaikon a hasadásokat, azt mondá:~– Ez nem a rabszolgák keze
11 XVI   |        odakinn vannak a völgyben – mondá Tvartimir. – Ott megkapjuk
12 XVII  |         egy éjjel zárt csapatban – mondá a waráng fiúk legidősebbike. –
13 XVII  |           látott, mit tapasztalt – mondá Solom.~– De hogy jön az
14 XVII  |      széttekintett maga körül, azt mondá: „Itt emberek jártak valaha”.~
15 XVII  |             Itt kell annak lenni – mondá Solom, végigkopogtatva fejszéje
16 XVII  |               Te maradj a tűznél – mondá Solom Darinkának –, húzd
17 XVIII |       mélységbe.~– Te, galambom! – mondá Darinka, amint a bámulattól
18 XVIII | sziklafolyosót.~– Ez nekünk baj! – mondá Solom –, mert ha idáig jutunk
19 XIX   |        junákjaid az én tanyámon? – mondá Dávid.~– Felelj elébb te
20 XX    |           leírta. A harmadik napon mondá Jehova: „Legyenek fák, füvek
21 XX    |        semmi kincsed, drágaságod – mondá Balduin az apának –, egy
22 XX    |         tizenhárom.~– Halljátok! – mondá Mater Fulgentia – a bűnösök
23 XXII  |           a harangláb mellé, s azt mondá a királynak:~– Meglátod:
24 XXII  |   elharangozni.~Ezt olyan biztosan mondá, hogy Dávid király egészen
25 XXII  |        talpkövére.~– Ülj mellém! – mondá a királynak.~E rövid meghívásra
26 XXII  |      gvardián, pater Andronikosz – mondá Frater Aktaeon. – Ismerem
27 XXII  |       üdvözlet: hanem ennek itt! – mondá szigorú tekintettel Andronikosz. –
28 XXII  |              Üdv neked, testvér! – mondá büszkén János király, Dávid
29 XXIV  |      antistese ajkairól, végül azt mondá neki Boboli Péter:~– És
30 XXVI  |      Megfogott engem a te átkod! – mondá Lubomira Milenkának, midőn
31 XXVI  |          nem competál. „Jól van” – mondá a kacika, és visszavonult.
32 XXVII |       száműzöm magamat Raguzából – mondá az öreg Boboli, s azonnal
33 XXVII |       Megállj király, egy szóra! – mondá Bravalla királyné. – Az
34 XXX   |          kezet szorított vele, azt mondá neki:~– Lehet; hogy engem
35 XXX   |         Dávid király is itt van! – mondá János.~Akkor aztán betömték
36 XXXI  |          Raguzába fogom őt vinni – mondá az agg patrícius. – Mert
37 XXXIII|      mintha a légben repülnék, azt mondá hozzám: „Mit kívánnál magadnak,
38 XXXIII|     énhozzám leszállna a Zebaóth – mondá Lubomira, szép társnője
39 XXXV  | Megengedték nekik.~Akkor aztán azt mondá Brankó a szövetséges vezéreknek:~–
40 XXXV  |          Ne félts te engem, öreg – mondá Brankó –, magam is kötve
41 XXXV  |      Hallod-e cimborám, Tvartkó! – mondá a negyedik napon Brankó
42 XXXV  |        megyek veled a pokolba is – mondá a junákok kapitánya –, s