Rész

 1 I     |         gránithegyszakadék fogja oly félkörben, mint egy colossaeum,
 2 I     |           virága, gyümölcse mind oly csodás, ismeretlen, mintha
 3 II    | szikkasztá ki egyszerre a hajdan oly kedves meleg forrásokat
 4 III   |       mert ha még akadt volna is oly vakmerő, akár kéjenc, akár
 5 IV    |    rettenetes alak. A termete is oly szakatlanul magas, hogy
 6 IV    |          képekhez vezették, amik oly élénken tüntetik fel az
 7 IV    |     éntőlem. Tudd meg, hogy akit oly őrjöngve szeretsz, akiért
 8 IV    |      vasrostélyt, s elkezdte azt oly erővel rázni, hogy a ránőtt
 9 VIII  |         százezernyi emberi hulla oly tömeg széngázt fejthetett
10 XI    | bizonyosságot szereznek maguknak oly módon, hogy a rablott borral
11 XII   |   mosszori várnak. A vár azonban oly magasra emelkedik a hegytetőn,
12 XV    |          az égő fáklyába nézett, oly közelrül, hogy a szemöldökét
13 XVII  |   ellakhatott benne, a boltozata oly magas, hogy még a tűz lobogványa
14 XX    |       midőn az angyal szószólója oly hatalmas szónok és mély
15 XX    |   világítanak elő. Minervai arca oly hideg és mozdulatlan, mint
16 XX    |        nemtője, Asmodái?~Az ifjú oly hévvel szónokolt, hogy Onufriosz
17 XX    |        nevelte fel. Mutass nekem oly angyali erényt az aszkéták
18 XX    |     aminők a tieid, fejedelemnő, oly kékek, oly világlók; homloka
19 XX    |          fejedelemnő, oly kékek, oly világlók; homloka oly tiszta,
20 XX    |     kékek, oly világlók; homloka oly tiszta, ajkai oly igézők,
21 XX    |        homloka oly tiszta, ajkai oly igézők, csak szellemében
22 XX    |          Ott termett az, valóban oly rögtön, amint te kívántad.
23 XXI   |       embert!~Ezt is még egyszer oly nagy riadal szentesíté.~
24 XXIII |   hátáról. Minden oszlopboltozat oly tömör, oly szilárd, hogy
25 XXIII |        oszlopboltozat oly tömör, oly szilárd, hogy az idők romboló
26 XXIII |       lépett, üldözőinek, ha még oly hatalmasak is, e város által
27 XXIV  |  egyformán erős, múltjában éppen oly nevezetes hősöket számít
28 XXIV  |   szépségben, mind tudományokban oly tökéletes Lubomira, ki már
29 XXIV  |     lépésével saját atyja fejére oly lesújtó ítéletet mondott
30 XXVII | napsugáros mosoly, mely férjüket oly boldoggá tette.~Egyszer
31 XXVII |         mennykőcsapások.~– Miért oly bús a „szebbik”, mondd meg,
32 XXVII |         miatta! De fog ő itt még oly rémséges merényleteket elkövetni,
33 XXVIII|           A kapubejárat nem volt oly tág, hogy két gyaloghintó
34 XXX   |     vethetnek; s nem indult neki oly könnyűszerrel, mint a rettore.
35 XXXI  |      liburnák, mint az úszó hal, oly sebesen kanyarodtak félkörbe,
36 XXXI  |        adni. Hajóik farral éppen oly ügyesen tudtak előrehaladni,
37 XXXI  |   mellébe. A király felordított; oly hangosan, hogy az az egész
38 XXXI  |         kapott ütődéstől.~Az apa oly gonddal igyekezik őt az
39 XXXII |      párkányáig megtelt, s abból oly nehéz gőz párolog fel, hogy
40 XXXV  |        vadállatok bőgése ezalatt oly rémséges kardalt támasztott,
41 XXXVI |         1667. április 6-án éjjel oly rögtöni rohammal kezdődött,