Rész

 1 II    |   sziklavágányba, mely folytatását a tenger alatt találja; a sziklák
 2 II    |        miután már volt alkalmunk egy tenger alá elsüllyedt világrész
 3 VII   |              megszűntek dübörögni, a tenger zúgása elalvódott, a habok
 4 VII   |         bámult a messzeségbe. A sima tenger összefolyt a sima éggel,
 5 VII   | pillanatoknak, amikor az örökké éber tenger alszik.~A forrás magaslatáról
 6 VII   |        lehetett látni szemközt a sík tenger elszórt apróbb szigetein;
 7 VII   |       egészen kopár. S a szélcsendes tenger tükrében minden város, palota,
 8 VII   |          rémséges nagy tömeg, aminőt tenger nem hordott soha. Talán
 9 VIII  |            élhetett volna itt meg.~A tenger felől magas, meredek sziklafalak
10 XVII  |            barlangban tehát valaha a tenger lakott. – De hát akkor az
11 XVII  |          Ugyan hogy jött volna ide a tenger vize?~– Odamegyek, megkóstolom.~–
12 XVII  |       tengerben laknak. Itt valaha a tenger járt, az minden élő állatot
13 XVIII |       forgószél, a vízi hüvelvényt a tenger, a lidércet a hulló tűz;
14 XVIII |          Isten bosszúálló csodája. A tenger hajtotta őket ide. A tenger
15 XVIII |          tenger hajtotta őket ide. A tenger kicsapott a partokon felül,
16 XVIII |            Vajon ki lehetett az?~– A tenger. Az alulról felnyomuló özönvíz,
17 XVIII |             sem vettük észre, hogy a tenger jön ellenünk; mert a víz
18 XVIII |             a tűztorony recsegett, a tenger csapkodta a sziklákat, s
19 XVIII |        halott volt már körülöttem. A tenger a lábamat locsolta, amint
20 XIX   |             a próféta pedig ott ül a tenger partján, és rajzolgatja
21 XIX   |              Az ösvény egyik végét a tenger zárja be, másik végét a
22 XIX   |             sem gondoskodik senki. A tenger ád neki kagylót, balánt,
23 XXI   |           tovább az abrakadabrákat a tenger homokjába. No már ezt a
24 XXII  |              fal, szemben a tajtékzó tenger. S nem vagy-e te ennek a
25 XXIII |        Raguza elfoglalására.~A nyílt tenger felől azonban Raguzát ostromolni
26 XXIII |              kapuja volt, az egyik a tenger felé nyíló, mely egyúttal
27 XXIV  |            szüzet az oltár mellől! A tenger minden vize le nem mossa
28 XXVI  |         kezdtek új házakat építeni a tenger hullámai közé.~Hogy Raguza
29 XXIX  |           vitéz társaival. Annak már tenger ideje múlt. És még semmi
30 XXIX  |      németalföldi töltéseket, hogy a tenger városokat, tartományokat
31 XXXII |             távozva a gályasortól.~A tenger ilyenkor veszi fel ünnepi
32 XXXII |             egyszerre megváltozott a tenger ábrázatja. Anélkül, hogy
33 XXXII |           hogy itt jön az ellenség a tenger felől.~Odabenn azonban még
34 XXXII |            eljött az a nap.~Amikor a tenger azt a tüneményt láttatta,
35 XXXII |               árbocokat, embereket a tenger mélyébe temetve, a gályát
36 XXXIII|             ágai közé építik, vagy a tenger sekély vize fölé cölöpökre
37 XXXIII|       világból, valahová, ismeretlen tenger közepébe, hová hajót nem
38 XXXIV |           égen, s amint elsüllyedt a tenger alá, egyszerre beállt az
39 XXXIV |         levonta azt magával együtt a tenger fenekére.~Dávid király még
40 XXXVI |       fogalmat e világváltozásról. A tenger egy időre lefutott a kikötőből,